Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-01 / 1. szám

A „NYIRYIDÉK" MELLÉKLETE ,GAZDASÁGI ÉRTEáITÓ"_ 5 szél és vihar kevésbé bántalmazhatja ugy ^n'aíSSat fagytól védtakarók alkal^^^^ ^^ hQg

y S

M „

ai

v sem gyümölcs nem szenved, S 8 szárító szél és forró napsugár ellen jol van Véd

Vl a fa koronájának szemmel kisérése s egyáltalában minden kárnak, hiánynak és bajnak felismerése könnyebb ; ,

n«r 10. minden munka, a tisztítás, metszés rova pusztitás, gyümölcsszedés a legnagyobb idokimelés86

1 ''Mindezeken'felül szemügyre kell venni azt is, hogy eltekintve az alacsony törzsű fa szabályosabb termékenységétől és gyümölcsének kiválóbb minősegétől a nagyobb darabszám, melyet ugyanazon területre'kiültethetünk, a hozam mennyiségét kiegyenlíti, miután az almárokat 6'A-7 méterre, csontárokat 5—6 méternyire ültethetjük. A ki nem akarja elhinni, mennyi megtakarítás jár egy alacsony törzsű fával, teuyészszen cseresnyét a mi ajánlatunk szerint 70 centiméter magas koronával. A ki valaha cseresnyét szedett, az tudja, mily fáradsáságos, időtrabló, sőt életveszélyes egy magas törzsű fát leszüretelni, és hogy még gonddal sem lehet mindig az ágak megkárosítását elkerülni. — A finom csemege.gyüinölcsöt már csak azért is csupán alacsony törzsön kell termelni, mert a magas fáról alig lehet ugy leszedni, hogy nemcsak össze ne törjön, de még a hamva is °rajtá maradjon, a mi annyival tetszetősebbé teszi a gyümölcsöt. Legnagyobb előnynek azonban azt kell tartanunk, hogy az alacsony törzsű fa a fagy hatásától megvédhető. Az alacsony törzsű fák között bogyárt, főleg málnát is lehet termelni, mi által a föld hozama tetemesen gyarapodik. Ha például 8 méter távolságra almát ültetünk, akkor középett, tehát 4 méternyire a málnabokrok helyezhetők el. Modern szempontok a trágyázás kérdésében. Ordódy Lajos felolvasása. — Tartatott a Magyar gazdák társaskörének 1887. évi deczember hó 15-íki felolvasó estélyén. 1. A túltermelés mai korszakában igazolva van-e a termelés fokozása iránti törekvés ? Midőn e Körnek köztiszteletben álló elnöke, Somssich Pál ő nagyméltósága részéről azon megtisztelő felhívásban részesültem, hogy felolvasást tartsak, ő nagyméltósága egyszersmind az irányt is kijelölte, azon óhajtása kifejezésével, hogy a trágyázás kérdésének újolagos szellőztetését látná czélszerűnek, s nevezetesen bebizonyítását azon meggyőződósének, hogy a mezőgazdaság mai válságos helyzetében a sikeres küzdelemnek egyik legfőbb és legbiztosabb módja a föld terméshozamának az okszerű trágyázás utján eszközölt gazdaságos fokozása. E meggyőződést magam is osztva, készségesen fogadtam el a kijelölt irányt és tehetségemhez képist oda fogok törekedni e felolvasás szűk keretében, hogy e tannak igazolt voltát régi és előttünk részben uj gyakorlati érvekkel megerősítsem. Szemtermelésünket fokozni a mai túltermeléssel jellemzett állapotban kontroverz dolognak látszik, s a logikai rend megköveteli, hogy mielőtt tulajdonképeni tikáuk, sem az áruforgalmi statisztika nem terjeszkednek még ma ki az ipari és kereskedelmi növények egyes nemeire hogy a keresk. és iparkamarai jelentések összes eddigi évfo lyamaiban a kereskedelmi és ipari növények rovata alatt csak a hüvelyee-vetemények-, a kender , dohány-, takarmánynövényekkel és a szilvával találkozunk, hogy a kereskedelmi és ipari növényekre vonatkozó adatokat száz, és százféle lapnak különböző számaiból nagy fáradsággal kellett összeböngészni s az erre vonatkozólag szétszórva megjelent anyagot rendszeres egész szé tömöríteni: bizo nyára jcgojnak fogják tartani, ha becses elnézésükre bzámot tartani bátorkodom. Elismerem ugyan, hogy más avatottabb szakférfiú sokkal kevesebb fáradsággal, haeonlithatlanul érdekesebb és tanulságosabb előadásUarthatott volna e thémáról és talán megfelelt volna annak geologiai szempontból is, de viszont merem azt az állítást koczkáztatni, hogy több jóakarattal és ügyszeretettel kevesen foglalkozhattak e kérdés minden részleteivel, mint én, a t. Gazdakör megtisztelő bizalma és felszólítása folytán És ha ma, midőn látjuk, hogy Franciaország és Nemetország vámsorompói még magasabbra emelkednek lisztünk és gabonánk bebocsájtása előtt, ha ily viszonyok között több oldalról gondolkozni fognak az ipari- és kereskedelmi növények termelésének fontosságával, és figyelműket a mezei gazdálkodás arányosabbá tételére, tehát u,abb termelési ágakra is kiterjesztik, ha a Gazdakör által intentionált e mozgalmat a messze czélhoz egy rövid lépéssel előbbre vinnem sikerült: teljes megnyugvással es megelégedettséggel hagyom el e helyet, melyre a most taglalt thémának bizonyára hivatottabb és kiválóbb interpretátorai fognak visszatérni. tárgyamra térek, a túltermelés kérdésével okvetlenül foglalkozzam. Hogy ma a szemtermelésben világszerte túltermelés létezik, azt az alacsony gabnaárak mellett a fogyasztó államok vámvédekezései eléggé bizonyítják, a melynek nyomasztó súlyát eléggé érezzük. A gyakorlati kérdés csak az, hogy a túltermelés állandó-e, a melyhez hozzászoknunk kell, avagy csak ideiglenes, a melynek tehát előbb-utóbb megszűnnie kell. Midőn ezelőtt két évvel szintén e körben felolvasást tartottam, abbeli meggyőződésemnek ad tam kifejezést, hogy a túltermelésnek okvetlennül szűnnie kell, mert a gabonaárak esése a kedvezőtlen körülmények között termelő vidékeket oda kell hogy kényszerítse, hogy azzal felhagyjanak. Hogy ez gyorsia nem mehet, az már azon oknál fogva is érthető, mert az ily körülmények között dolgozó gazdát az előnyös változás iránt táplált reménye oda biztatja, hogy veszteséggel is termeljen, míg végre a kényszer erőlködéseinek a határt megszabni é3 őt a tsrroelés elhagyására szorítani s oda utalni fogja, hogy még külterjesebb gazdálkodásra: legelő-gazdálkodásra, állat nevelés és gyapjú-termelésre adja magát. Azt állitám tehát röviden, hogy az olcsóbban termelők versenye le fogja szoritani a versenyzés teréről a drágábban termelőket, s csakis akkor fog beállani a termelés és fogyasztás közötti egyensúly, ezen oly rég várt ideális állapot. — A mit ezelőtt két évvel e dolog természetes rendjéből eredő elméleti következtetésként mutattam be, ma már számadatokkal vagyok képes igazolni. A két év óta kezeimbe jött adatok ezen véleményemben megerősítenek. Neumann Spallart bécsi tanár »Ueberdichten der Weltw rtschafu czimű müvében érdekesen fejti ki. hogy ma a világ gabnakereskedelme, tehát az államok összes bevitele és kivitele együtt 4 milliárd 375 millió forintra tehető. Egy századdal ezelőtt Turgot franczia miniszter 10—11 millió hektoliterre becsülte a gabna nemzetközi forgalmát, s ma egyedül a kiviteli kereskedelem több mint 260 — 270 millió hektoliter gabna és 14—15 millió métermázsa liszt s ugyanannyi a beviteli kereskedelem. Az emelkedés tehát egy század alatt óriási. Oroszország e század második tizedében egy év alatt 3'/

2 millió hektoliter gabonát vitt ki s ma 50—90 millió hektoliter között váltakozik kivitele. Az EgyesültÁllamok 1850-ben még csak 5 millió hektoliter gabonát vittek ki, s ma már 100 millió hektolitert tesz kivitele. Majdnem ilyen arányokban fejlődött hazánk kivitele is. Ellenben Angolország 1810-ben évenkint csak 1.600,000 hektoliter gabonát importált, hilo't jelenleg 36 millió hektoliter gabonát és 8 millió méter názsa lisztet importál. Nem szándékom belemélyedni ezen adatokba s csak azt kívántam feltüntetni, hogy a kenyértermények fogyasztása rövid idő alatt mily roppant mértékben fokozható. A termelés és fogyasztás tehát egyaránt óriási mérvben emelkedtek s előbbiben Amerika játszotta a döntő szerepet. Az európai gazdák azo i véleményben vannak, hogy Amerika szűz földei nagy ter.néseket szolgáltatnak, de ez tévedés; mert Amerika te.laja átlag magyar holdan kint nem ád többet mint 2—3 métermázsa búzát, tehát körülbelül anuyit, a mennyit a mi tavalyi rossz esztendőnkben arattunk. A kukoricza átlaga nem több, mint 5.6 -6 métermázsa magyar holdankint, az árpáé 5.5 métermázsa, a zabé 8—9 métermázsa. A mi az előállítási költségeket illeti, az észak-amerikai termelési viszonyok tanulinányo-ására kiküldött angol hivatalos szemle bizottság tagja, M. Todd, a buza előállítási költségét következő számadatokban fejezte ki : A buza átlagos termelési költsége, beleértve a szállítást az elevátorig 8 frt 15 kr. A szállítás Liverpoolig vasút és tengeren átlag 1 frt 75 kr. Az amerikai bizományos dija 32 krajczár. Az angol bizomáuyos dija éu kiraktározás, beraktározás 61 kr. Összesen : 10 frt 83 kr. Ma New-Yorkban a buta ára 8 frt 50 kr., ha ehhez hozzáadjuk az Európába szállítás költségeit, akkor kijön, hogy az amerikai termelő mindeu nyereség nélkül adj a el búzáját, de eladja, mert mit tegyen vele. Ezen előállítási költség azonban c<ak Amerika kedvező szállítási viszonyaimk örvend5 része:n áll, ellenben a kedvezőtlen helyeken termett és Liwerpoolig szállított buza 12 frt 20 krba jön. Esek a részek tehát mír határozott veszteséggel dolgoznak a mai viszonyok között. Az amerikai gazda tehát ép ugy szenved mint az európai, daczára annik, hogy szállítási áraik, ugy a tengeren, mint a vasúton már a képzelhető minimalisra sülyed'ek. Caicigóból B Utimoréba (1352 kilonéter) 1 q. buza szállítási ára 1 frt 25 kr., a tengeren pedig Chicagótól a vasúton a kikötőig s onnan L

;verp«li» 2 frt 80 kr. Aztán azt is konstatálták, hegy az amerikai talaj termőképessége a rendszeresen ü'.ött rablógazdilkodás következtében folyton c.ökken. Mindezen okok közrehitásának tulajdonithUÓ, hogy Amerika kivitele, pl. Franciaországba, hova a bevitel többe kerül, mint Angliába pár év alatt óriásilag csökkent. Míg 1879-ben a buzabevitel 13.200,000 q. volt, addig 1881-ben a buzabevitel 6.300,000 q. és 1884-ben a buzabevitel 2.350,000 métermázsát tett ki. Pedig Francziaország csak ezután lépett fel a prohibitiv vámokkal. A miből az következik, hogy Amerika sem vesztegeti sokáig ingyen búzáját és végre is meghátrál akkor> ha veszteséggel kell kivinnie. Kitűnik ez dr. Sering Miksa berlini egyetemi tanár, és Amerika viszonyait kitűnően ismerő szakembernek, a mult hóban megjelent müvéből is. Ö ugyanis azt mondja, hogy a búzatermelés Északamerikában csak csekély jövedelmezőséget nyújt. Az iparszerü rablógazdaság mindig kisebb területre szorítkozik. A buza alacsony ára miatt a búzával bevetett terület erősen megapadt a régebben gyarmatosodott vidékeken, s helyette a kukoriczaturmelés és állatneveléshez fogtak. A még gyarmatosítás alatti területek felhasználásában csendesség állott be. Ha az árak nem javulnak, akkor a gabonatermelés Amerikában csak lassan fog előre haladni, pedig Északés Közép-Amerika, Nyugot-India és Európa lakossága évenkint 3'/

2 millió lélekkel szaporodik. Az áraknak tehát már a közel jövőben emelkedni kell; csak egy gátolhatja meg ezt némi időre és ez a Panama-csatorna megnyitása. A mi pedig Indiát, ezen uj versenytársat illeti, a mely mostanában 8—9 millió q. búzával jelenik meg az európai piaczokon, ott az előállítás költsége, Wolff zürichi tanár adatai szerint, a termelés helyén 3 frt 10 kr. per q., szállítás Bombayba 4 forint, Londonig 1 frt 06 kr, összesen: 8 frt 16 kr. per q., a mikor se a termelőnek, se a közvetítőnek még egy garasa sem marad. Ezen hátrányos árviszonyok kényszeritették az indi. aikat, hogy a bevetett területet csökkentsék és mig 1885-ben 11.420,000 hektár volt bevetve búzával, addig 1886-ban 546,000 és 1887-ben 353,000 hektárral fogyott a bevetett terület. Ezen angol hivatalos adatok is csak azt bizonyítják, hogy az á tout prix termelés nem megy, és hogy a mai árviszonyok mellett a búzatermelésnek csökkenni kell. Ha harmadik versenytársunknak, Oroszországnak belviszonyaiba is beletekinteni lehetne, okvetlenül hasonló természetű adatoknak kellene napfényre jutni. Szóval a világtermelésre dobott ezen futólagos fény is azt bizonyítja, hogy a fák nem nőnek az égig s hogy a mai sajnos állapotnak is lassan ugyan, de vége lesz, hogy visszavonului fognak gabonatermeléseikkel azok akik a világversenyben olcsó termeléssel helyüket megállani nem képesek. A fő tehát: olcsón termelni. Ami azonban nem jelenti még azt, hogy miuél kevesebb kiadással minél többet termelni, mert ez a legtöbb esetben csak üres frázis és elérhetlen czél marad, hanem felhasználni azon eszközöket, amelyek, bár a termelés bruttó költségét emelik, da amelyek a bruttó termést annyira növelni képesek, hogy megfelelő tiszta haszon maradjon meg a termelőnek. S ezen czél elérésére egyik leghisznosabb eszköznek fog bizonyulni a trágya és pedig annak minden neme, az istállótrágyától a legkülönfélébb kereskedelmi trágyákig. II. Istállótrágyánk kezelése és rendeltetése. Hazánkban a trágyázás szüksége mindig élénkebbé válik. Mindig szűkebb és szűkebbre szorul azon fekete alluviális talaj, melynek hatalmas termőerejét a Duna és Tisza medenczében oly sokszor megbámulják és mindig nagyobb azon terület, amely rendszeres trágyázás nélkül vagy csak nagyon közepes, vagy szánalmasan csekély terméseket ad. A dunántul — kivéve a drávamenti erdőirtványokat — a pozsonyi síkságon, az egész felvidék és Erdélyben, de az Alföld homok és szikes talajain is mindenütt sóvárog már a gazda a trágya után, hogy megcsappant terméseit fokozhassa; de nem egy példával biruak már arra nézve, hogy a gazdag Tisza medenczében, a kimerithetlennek tartott Bácskában és Bánságban, sőt a mesésen gazdag talajú Csanádban is a rendszeres trágyázás hasznos voltának tudatára jöttek és azt alkalmazzák is. S mindazonáltal, kivéve az indusztriával egybekötött birtokokat és az uradilmak és középbirtokok egy kisebb részét, még ma sem látunk oda irányuló törekvést, hogy az állattenyésztés és tartás okszerű felkarolása által a kellő mennyiségű és minőségű istállótrágya előállíttassák. Általános a panasj, higy nincs elegendő trágya, de általános a trágya előállítás eszközei iráuti közöny is, és Magyarország földeinek 4/s része még nagyon külterjesen kezeltetik. A birtokosok a sok trágyát nem igénylő ugarrendszerbe kapaszkodnak, mert a kellő mennyiségű trágya előállítására sok esetben a kellő eszközökkel nem rendelkeznek, és igen sok esetben ha rendelkeznek, nincs meg a tudás fegyverével megaczélozott bátorságuk a régi slendriánnal szakítani. S azért 8 saját birtokon gazdálkodók eljárását meglehetős általánosan az jellemzi, hogy ugarral vagy a nélkül, de mindenesetre kevés trágyával sok kalászost termelnek, nem törődve az ezen gazdálkodási rendszer által okvetlenül maga után vont talajkimerüléssel. De hát mit mondjunk a bérletekről ? A zsaroló bérletek korszaka sem járt még le és a bórbirtokoknak csak túlnyomóan kisebb része van oksze