Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-23 / 52. szám

ö hite nélkül ugyan mivé lenne az emberi élet a folytonos küzdésnek ama chaoszában, mely apát fiúval, testvért testvérrel, jó barátot jó baráttal szembe állit!? Gyermekek öröme, apák és anyák gyönyörűsége, békének és szeretetnek ünnepe: légy áldva Szent Karácsony! A vármegye kérvénye a képviselőház előtt. Szabolcsvármegye közönségének azt a feliratát, melylyel Graefl József főispán urnák az első aljegyzői választás alkalmával követett eljárása ellen, a vármegyei önkormányzat érdekei szempontjából kérvényezett, a mult napokban tárgyalta a képviselőház. Lapunk közönségét bizonyára érdekli ez Ugy elintézése, s azért a képviselő háznak e tárgyban lefoiyt tanácskozását e helyütt is reprodukáljuk. A tudósítás igy szól : Gajdry Ödön előadó: Szabolcsvármegye közönségének ezen feliratára az első aljegyzői állásra nézve 1887. évben megejtett választás eredménye szolgált alkalmul. A választási eljárás ellen a törvényhatósági bizottság több tagja felebbezést adott be azon judokból, mert a kijelölő bizottság a megUrült állásra a második aljegyzőt nem kandidált*, és mert a kijelölő bizottságba oly törvényhatósági bizottsági tag hivatott meg a főispán által, a ki birói tisztséget visel. A belügyminiszter a választást qxen felebbezései daczára jóváhagyta. A feliratot beterjesztő törvényhatóság a kijelölő bizottság illetve a szabolcsmegyei főispán ezen eljárásában, vnlamint a felfolyamodásra hozott miniszteri rendeletben kettős sérelmet lát. Nevezetesen az 1886. évi 21. t. cz.-ben körvonalozott tisztviselő választási jog szabadságának megsértését, másodszor pedig figyelmen kivül higyását az 1869. IV. t. ci. 10. §-a azon rendelkezésének, a mely szerint bíróságilag a törvényhatósági bizottságtól megbízatást vagy kiküldetést el nem fogadhat. A kérvényi bizottság összevetvén a feliratban felhozott ezen panaszokat épen azon törvények rendelkezéseivel, a melyek megsértése állíttatik: • bizottság azon meggyőződésre jutott, hogy az adott esetben sem a kijelölő bizottság azon téuyében, mely szerint a kandídáczióból egyik jelentkezőt kihagyta, sem pedig az által, hogy a kijelölő bizottságba egy birói tisztséget viselő törvényhatósági bizottsági tag hivatott meg, törvénysértés nem követtetett el A kérvényi bizottság határozati javaslata a következő: A kérvény tárgyában törvényhatósági intézkedés szüksége fenn nem forogván, a kérvény az irattárba tétetik. (Helyeslés a jobboldalon.) Felolvastatik a kérvény s annak mellékletei. Vidliczkay Jóttef: A felolvasott kérvény és annak esatolmányából egyet lehet és kell konstatálni és ez azon önkény, a melyet Szabolcsvármegyének főispánja a megejtett választásnál elkövetett. (Helyeslés szélsőbalfelől.) Ez önkény kettőben áll. Először abban, bogy a megje közönségének nemcsak általános, hanem caknem egyhangú óhajtását Vidovich választására nézve semmi tekintetbe nem vette. A felolvasott csatolmányból kitetszik, hogy mis név, mint a Vidoviché nem is hangzott fel, a ki uonban nem jött bele a kandidáczióba. Hogy Vidovich neta kandidáltatott, ez a főispán önkényének következménye. A főispán ugy állitott össze kijelölő bizottságit, hogy azon három egyénhez, a kiket kiválasztott, hozzájárult ő n aga is és kihagyták Vidovichot a.jelöltségből. Vidovithnak azonban nemcsak igénye, de úgyszólván joga volt ahhoz, hogy a kandidáczióba belejusson. Vidovich ellen sem erkölcsi tekintetben, sem jelleme tekintetében semmi legkisebb kifogás nem emelhető. Htnem a főispán urnák pickje volt ellene s feltette magában, Künn sivit a szél, beférkőzik a legapróbb hasadékokon, kísérteties őrült tánczát járja. Az utczákon kihalt minden, csak egy rongyokba burkolt fiu gyermek fut dideregve azokon keresztül. A házak kivilágított ablakai szemkápráztatóan ragyognak eléje, de nem mer benyitni sehova, mert fél, hogy kidobják s még megmelegedni sem engedik. Tovább fut tehát; a sivitó szél könnyeket szorít ki szemeiből, úgy didereg, úgy vaczognak fogai az istenadtának, mintha még nem szokta volna meg e kegyetlen hideget. Pedig megszokhatta volna már, mert mióta szülőit elvesztette se hajléka se otthona. Most befut egy mellék-utczába, mert szemei kápráznak már a szokatlan fénytől, de csak azért fut itt keresztül, hogy egy rendőr meglássa és bekísérje; legalább karácsony éjszakáján legyen meleg hajléka. De összeesküdött ellene ma minden, az éjszakát ismét künn kell töltenie a kegyetlen hidegben, valamely szemétdomb tövében. Futás közben könytelt szemei megakadnak egy házon, melyből mint Glória világított ki az apró gyertyák fénye. Bement az udvarra, benyitott a konyhába, hol egy hangos „jaj" szóval összerogyott. Dermedt tagjai nem birták tovább. A hangos kiáltásra a szobában vacsoránál ülő kis család feje az édes anya, ijedten ugrott fel ülőhelyéről, gyertyával kezében futott ki a konyhába. A gyertya pislogó fénye megvilágitá a szegény kis árva arczát s fájó emlékeket ébresztett az özvegy szívében, melyeknek szavakban adott kifejezést. — Ily nagy volna ő is! — suttogá, mialatt könnyek lopóztak szemeibe. — Szegény gyermekem ! Aztán megtörlé könnyező szemeit, erőt véve fájdalmán az eszméletlenül fekvő gyermekhez hajolt, s annak dermedt tagjait dörzsölgette. Munkája egy ideig sikerteleunek bizonyult, de végre a gyermek pár perez múlva mégis eszmélni kezdett, magához tért ós szemeit hálásan emelte jóltevőjére. Ezalatt a gyermekek is kijöttek a szobából, részvéttel vették körül a szerencsétlen gyermeket. Midőn már egészen magához tért és önerejéből föltápászkodhatott a földről: az özvegy bevezette a jól fűtött szobába. Milyen világ tárült itt a kis árva fiu szemei elé! NYIRVIDÉ K'

( hogy Vidovich László nem lesz aljegyző. Elleninditványkép a következő határozati javaslatot ajánlja: (0.vassá) >A képviselőház a felolvasott kérvényből és csatolmányból meggyőződvén arról, hogy a szabolcimrgyei 1887. október 11 én megtartott első aljegyzői választásnál a főispán önkényesen járt el, a mennyiben a megyei közönségnek csaknem egyhangú akaratát a második aljegyzőnek, a ki az első aljegyzői teendőket iöbb hónapon át közmegelégedésre végezte, kijelölését megtagadta; az 1869: IV. t.-cz. 10. §.-a rendelkezésének ellenére a kijelölő bizottságba birói személyt alkalm»zjtt: a kérvényt a belügyminiszterhez azzal teszi át, hogy az 1869 : XXI t. czikknek oly módosítását terjeszsze a képviselőház elé, mely szerint a főispán joga a rálasztó közönségnek a kijelölésre nézve szabadon nyilvánuló akaratával és óhajával összhangban vau. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Uray Imre: Pártolja Vidliczkay határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Roszner Ervin báró elfogadja a kérvényi bizottság határozati javaslatát. Liptay Károly kénytelen a főispáunal szemben a kit különben miut humánus és jóakaratú embert tanult ismerni, állást foglalni, mivel a törvényhatóságok kérelme alapos és sérelme indokolt. (Halljuk !) Itt a törvényhatósági önkormányzati szabad választási jog flagrans megsértése forog szőnyegen. P .rtolj<» a Vidliczkay József által beadott határozati javaslatot. (Élénk helyeslés és tetszés * szélső baloldalon.) Kún Miklós: Szabolcsmegye panaszát teljesen alaposnak és törvényesnek tartja. Az eljárás helytelenségének okát abban látja, hogy a főispán az 1869. IV. t.-cz. 10. § ában foglaltakat tiszteletben nem tartotta. (Ugy van, a szélső baloldalon.) Az 1869. IV. t. cz. 10. §-ának ide vonatkozó határozata igy szól (olvassa) »A biró, ha megválasztatik, tagja lehet ugyan a törvényhatósági vagy községi képviselőtestületeknek, de azoktól megbízatást vagy kiküldetést nem fogadhat el.c A kandidaczionális jog nem az 1848: XVII. t>czikkben, sem az életben ugy, mint azt ma magyarázzák, nem létezik. De 1848-at megelőzőleg sem volt kizárólagos jog a kijelölésre nézve. Azt a határozati javaslatot melyet Vidliczkay Jó'.sef előterjesztett, elfogadja (Helyeslés szélsőbal felől) s azon esetre, ha netalán az el nem fogadtatnék, a következő határozati javaslatot ajánlja : >A képviselőház HZ ieazságügyminiBztertől feltételezi azt, hogy az 1869. évi IV. tvezikknek a birói függetlenség megóvását czélzó intézkedéseinek minden irányban érvéuyt szerzend. A kérvény az irattárba helyeztetik. Gajáry Ödön előadó kéri a kérvényi bizottság ha tározati javaslatát elfogadni s a beadott indítványokat elvetni. (Helyeslés jobbról.) Elnök: Ha szólani senki sem kiván, a vitát bezárom. (Nagy zaj balfelöl. Felkiáltások. Halljuk Orczit!) A tanácskozás be van rekesztve. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Halljuk a minisztert!) Orczy Béla báró belügyminiszter: Én a főispánnak kaudidálási jogát, melyet ő egy ad hoc bizottsággal, a kandidáló bizottsággal gyakorol, olyan jognak tekintem, melyet a főispán elvitázhatatlanul gyakorolhat ugy, amint meggyőződése szeriut és jogi tudatához képest gyakorolni (Közbekiáltás balról: Tisztességesen !) kívánja. (Helyeslés jobbfelől.) Éu magann is óhajtom, hogy a birói kar minél távolabb tartassék a politikai küzdelmek terétől, de azt, hogy egy ilyen nem állandó megyei bizottságba, ha uem ad hoc bizottságba való meghívásnak a biró megfelelhessen, a törvéuynyel ellenkezőnek nem tartom. (Helyeslés jobbfelől) Az 1886.XXI. t. cz. a törvényhatóság mindeu tagjának választási jogát kivétel nélkül fentartja. És én az ilyeu ad hoc bizottságbau való részvétét semmi másoak nem tekintem, mint épen a választási jog egyik kifolyásának, E en szempoutból nem voltam abban a helyzetben t. ház, Únnepiesen teritett asztal, süteményekkel megrakva és a karácsonyfa számtalan csecsebecséivel oly fájó emlékeket keltettek fel a szegény kis árvában, bogy fájdalmas zokogásban tört ki. Az özvegy mielőtt az asztalnál újra helyet foglalt volna, ruhát keresett elő, hogy az árva fiút rongyaitól megszabadítsa. Előszedte elhányt kis fia, legszebb ruháit s felöltözteté őt. A gyermek örömkönnyeket hullatott jóltevője kezére s hevesen megcsókolta. Ezután vissza ültek a megzavart vacsorához, a kis árvát az özvegy maga mellé ültette s örömmel nézte mily mohón, mily jóizüen falatozik. Végre éhsége ki volt elégítve, az özvegy kezei után hajolt s hogy azt megcsókolja s hálát rebegjen jóságáért, — Hagyd el gyermekem — mondá az özvegy, kezeit a csókolás elől elvonva — emberbaráti szeretet s kötelességet teljesítettem csak. Hanem mondd el kis fiam kinek a gyermeke vagy s hogy jutottál ily uyomorba ? A szegény árva fiu könnytelt szemekkel kezdé elbeszélését: — Még kis gyermek voltam, midőn atyám — ki földbirtokos volt — egy alkalommal igen szomorún jött haza. Anyám kétkedve nézett reá, mert rögtön észrevette lehangolt, sőt inkább izgatott kedély-állapotát; nem szólította meg őt, várta, hogy neki mint hitvesének elmondja lahangoltságának okát; mivel ez nem történt meg, kis vártatva megszólalt anyám kérdvén a lehangoltság okát. E kérdésre aztán elmondá atyám, hogy nemrégiben egy barátja és volt iskolatársa oly szomorú anyagi körülmények közzé jutott, hogy öngyilkossá akart lenni. Neje felkereste atyámat s könyörgött, hogy mentse meg barátját és családját: vállaljon jótállást férjéért, ki aztán lassau-lassan letörleszti a kölcsöut. Atyám, kit barátjának szomorú esete mélyen megrendített, kezességet vállalt, s ez úgy hálálta meg jóságat, hogy már az első fizetési határidő bekövetkeztével családjával együtt megszökött Amerikába. A kezesség atyám egész vagyonát felemésztette, nem birván elviselni a fájdalmat, mit ez a megcsalatás neki okozott: midőn a biróság a helyszínre jött, hogy ingó és ingatlanait zár alá vegye, berohant dolgozó szobájába, levette a falról pisztolyát ós szíven lőtte magát. hogy ez esetben a főispán eljárását kifogásolhassam és azért hagytam azt jóvá. (Helyeslés jobbfelől.) Fabiny Teofil igazságügy miniszter: A magam részéről egész nyiltau kimondom, hogy én a birót a politikai pártélet mozgalmaitól lehetőleg távoltartani kívánom. (Helyeslés balfelől.) Azonban (Halljuk! Halljuk 1), ha egy határozott tilalom a törvényben kifejezve nincsen, a törvény szellemének, intencióinak apprecziácziója egyéni dolog. (Egy haDg a szélsőbalon: A főispán tetszésétől függ.) Én tehát azt hiszem, hogy ugyanazon biró, a ki meghívatott, elfogadhatta ezt a meghívást és miután a belügyminiszter is ily szellemben határozott és nyilatkozott, én ezzel az eljárást a magam részéről befejezettnek tekintem ugyan, azonban uem tagadhatom azt sem, hogy én óhajtom és kívánom, hogy ez eset jövőre preczedensül ne szolgáljon (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon. Közbeszólások : Ez már beszéd!) Kun Miklós: Én az előbb határozati javaslatot nyújtottam be, a melylyel szándékom az volt, hogy megakadályozhassam esetleg a birói függetlenség leszavaztatásának eshetőségét. Minthjgy most méltóztatott az igazságügyminiszter ur kijelenteni, hogy a bírósági tagokat minden politikai kiküldetéstől megmenteni iparkodik, ennélfogva határozati javaslatomat visszaveszem. (Helyeslés.) A többség elfogadta a kérvényi bizottság határozati javaslatát. ÚJDONSÁGOK. — Graefl József főispán dr Szomjas Lajos feltételesen kinevezett tiszteletbeli aljegyzői, államtudományi tudori oklevele alapján tiszteletbeli állásában véglegesítette. — A lóavató bizottságokba a jövő év tartamára Graejl József főispán a következő tagokat nevezte ki, és pedig a kis-várdaihoz Czóbel Imrét, Jármy Miklóst ós Nozdroviczky Györgyöt, a nyíregyházaihoz Székely Benedeket, Jármy Mártont ÓS Bencs Lászlót, a tiszalökihez Vay Arnold bárót, Szomjas Sándort és Frank Imrét, a nyir-báthorihoz Pscherer Józsefet, Bory Bélát és Erös Istvánt. Állatorvosokul pedig a kis-várdai bizottsághoz Madarassy Jánost, a nyíregyházaihoz Karner Jánost, a tisza-lökihez Szabó Károlyt, a nyir-báthorihoz Balla Antalt. — A vármegye közigazgatási bizottságának árvaügyi felebbviteli küldöttsége e hó 27-dikén d. e. 10 órakor az alispáni hivatalos helyiségben ülést tart. — A városi nagyvendéglő épitóse ügyében a képviselet által megbízott küldöttség a héten tartotta első tanácskozását. Érdemleges határozatban a küldöttség természetesen még nem állapodott meg, de hangsulyoztatott a küldöttségben, hogy az uj nagyrendéglőt másutt, mint a most börtönhelyiségül szolgáló „Korona" épületben felépíteni czélszerü nem lenne. A küldöttség megbízta Horváth Gyula városi mérnököt, hogy ugy a mostani nagyvendéglői telket, mint a börtönépület telkét mérje föl. — Nőegyleti Il-ik thea estély. A helybeli nőegylet »mulatság rendező bizottsági gyűlése* f. hó 17-dikén a II. tbeaestélyt január 19 dikére tűzte ki. Ez estélyre hátiasszonyokká : Szesztay Károlyné, Pazár Istvánné, Juhász Etelné és Szexty Gyuláné uroők; pénzszedőkké: Szesztay Erzsike és Szesztay Gizella úrhölgyek; pénztáruokokká: Chotvács Agostonné urnő és Leffier Sámuel nőegyleti titkár ur választattak meg: Ugyan e gyűlésből kifolyólag közöltetik az I ső thea estélyen felülfizetők névsora: Keresztessy István 3 frt 50 kr, Szopkó Alfréd 1 frt, dr. Trajtler Soma 50 kr, Bajza Aladár 50 kr, dr. Saáry Sándor 60 kr, Kovács Mihály 50 kr, Níkelszky Samu 50 kr, Nóvák Gyula 2 frt, dr. Flegmann Jenő 1 frt, Szamuely Lajos 2 frt 50 kr, Farbaky József 1 frt 50 kr, Groák Ödön 2 frt 50 kr, Klár Leo 50 kr, Bleuer Folytatása a mellékleten. Atyám halálát szeretett jó anyám sem birta sokáig túlélni, ki különben is igen gyönge beteges asszony volt. Egy szép tavaszi napon a betegség ágyához szegezte s nem is kelt fel többé — kiszenvedett ő is. Hat éves gyermek voltam, nem tudtam felfogni a veszteség nagyságát, a mely szüleim halálával ért. Anyám rokonai, mint egyedül maradt árvát magukhoz vettek s ott tartottak kilencz éves koromig. Mint kilencz éves gyermeket, nem birva még kellő felfogással: épen karácsony estéjén nagybátyám és neje egyedül hagytak a házban, hogy a karácsonyestét egy közeli falubau lakó rokonuknál töltsék. Én kis gyermek voltam játszadoztam a sok csecsebecsével a miket a Krisztkindli számomra hozott: egyszerre a karácsonyfa egy elégett viaszgyertya utólsó lobanásától lángot fogott s csakhamar elégett; de lángot fogott ettől az ablak függöny is a csakhamar tűz nyaldosott mindent a mi a szobában volt. Én egy darabig tétlenül néztem, nem is gondoltam gyermek eszemmel a komoly veszélyre s arra, hogy menekülnöm kell; csak mikor már a szomszédból segély jött s kiszabadítottak onnan: ismertem fel, hogy mily nagy életveszélyben voltam. Nagybátyám háza egészen elhamvadt s nekem futnom kellett,el a világba,hogy nagybátyám haragja elől meneküljek. Azóta három év mult el, nincs s nem akad senki, aki a szégény árvát pártfogásába vegye. Mindenki kikérdezi életem folyását s midőn elmondom, mindenki azzal kerget ki házából: — Takarodj te kis gyújtogató! Pedig Isten látja lelkemet, hogy annak a szerencsétlenségnek nem én voltam az okozója. Könyörüljön rajtam asszonyom, ne kergessen ki házából, hadd töltsem már egyszer a karácsony éjszakáját meleg szobában. Az asztalnál ülő özvegy és gyermekei meghatva, könytelt szemekkel hallgatták a kis árva elbeszélését s midőn elvégzé, az özvegy e szavakkal ölelte magához az árva fiút: — Nem, ne félj, nem kergetlek el házamtól, itt maradhatsz mig emberré léssz, mert ezentúl én leszek az anyád. A gyermekek is sorban megölelték uj testvérkéjüket s fogadást tettek a szeretet ünnepén, hogy a kis árvát testvérükül fogadják és szeretni fogják. A sok szomorú karácsony után az özvegynek és a kis árvának is — ez volt a legboldogabb karácsonya.