Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-21 / 43. szám

N Y í K V I D É K« lések mint a tanítói önképzést előmozdító egyik igen fontos eszköznek horderejét kevés szavakban előtünteto beszéde után, az általa kevés számmal egybegyültnek jelzett tagokat üdvözölvén, megnyitotta a közgyűlést. A közgyűlés megnyitása után elnök jelenti, hogy nt. Andrásy Kálmán buji lelkész ur a tanügy iránti lelke­sedéséből és szeretetéből kifolyólag egy értekezést ké­szített, melyet a közgyűlés előtt felolvasni kíván. A közgyűlés örömmel engedett tért az időközileg bejelen­tett értekezésnek. A nagy érdeklődéssel hallgatott érte­kezést a kedélyképzés eszközeiről maga a szerző ur olvasta fel, melynek befejezése után elnök köszönetet mondott szerző és felolvasó urnák a nyújtott élvezetért, és kérte szerzőt: bocsátaná rendelkezésére az egyesü­letnek a felolvasott munkát; szerző engedve az elnök által nyilvánított egyesületi kérésnek, a felolvasott muu • kát az egyesület elnökének átadta. Ezután elnök az egyesület mult évi életműködését feltüntető jelentésében kegyelettel emlékezett meg a mult óv folyamában elhalt két karfásukról: néhai Szűk György jékei és Sípos Mi­hály buji tanítókról; dicsérettel emlité fel azon nemes tetteket, melyeket a nagytiszteletü egyházmegye néhai Szűk György elmaradott családjával, és nt Andrásy Kálmán ref. lelkész ur nemes szivü intézkedése folytáu a buji ref. egyház cselekedett Sipos Mihály szerencsét­lenül elhalt tanító özvegye és árváival. Nevezett özve­gyek és árvák az elhalt családfő tanitói fizetésének élvezetében — nagyon kevés levonással meghagyattak az 1888/9. egyházi évre is. Dicsérettel halmozta el eluök nt. Andrásy Kálmán körlátogató urnák azon ügybuzgó­ságát is, mely szerint körlátogatói járásában minden hónapban tanításokkal egybekötött gyűléseket szokott tartani; ily ügybuzgó körlátogatói lelkész működése után nagy lendületet nyer a népuevelés magasztos ügye. Jól esett hallani az elnöki jelentésből az egyesület azon nemes cselekedetét, mely szerint szegény anyagi helyze­tének daczára is tüzkárosult tanítók részére 2 forintot, Zubek Lénárd, papi önkény által elmozdított rom. kath. tanitó segélyezésére 50 krt adott a mult évben. Elnök jelentése után a mult évi közgyűlés jkönyvónek felol­vasása következett, mely megjegyzés nélkül hitelesítte­tett. Ezek után elnök és főjegyző állásukról leköszöntek, de a jelenvoltak szives kérésére előbbi állásukat ismét elfoglalták. A bihari ref. tanítók egyesülete által kül­dött felhívásban foglalt 12 pont nem fogadtatott el, hanem az összeülendő ref. tanítók egyetemes gyűlésére beadandó, egyesületünk véleményét és óhajtását magában fogla­landó pontozatok megállapítása czéljából egy három tagu küldöttség neveztetett ki. Az Eötvös alap segélyezése végett minden egyesületi tag után 10 kr., összesen 9 frt 40 krnak rendeltetési helyére leendő elküldésére az elnök felhatalmazást nyert. A gyűlésnek délután 2 órakor lett vége. (Közli egy jelen volt tanitó.) — Kedélyes vonat-közlekedós. Lapunk egy barátja egy panaszos levél kíséretében, ez úton intéz kérdést a Nyiregyháza és Kis-Várda között közlekedő vasút vezetőségéhez, mondanák meg, mi az oka annak, hogy ezen a vonalon minduntalan 2—-3 órai késéssel közle­kednek a vonatok, a vasúti pontosság nagyobb dicsősé­gére s az utazó közönség még nagyobb bosszankodására. Kérjük a felvilágosítást! — Segély. A „Jó szív* egyesület igazgató választ­mánya a héten Budapesten tartott ülésében Tisza-Eszlár Ó-,ós Tótfalu része lakosságának kitelepítési czéljaira 12,000 forint segélyt szavazott meg. — Elismerés egy tanítónak. Lapunk legutóbbi szá­mában e czim alatt közlött újdonság kiegészítése képen közlik velünk, hogy Papp Bertalan — s nem Papp Fe­rencz, mint azt tévesen irtuk — kislétai ev. ref tanitó a közigazgatási bizottság elismerését valóban méltán kiér­demelte, mert 37 év óta a felső-szabolcsi ev. ref. egyház­megye tanítóinak díszes sorában mindig dicséretes helyet töltött be s azon községekben, hol-szolgált, mai nap is felismerhető a keze alól kikerült növendékeknek a töb­biek felett kimagasló nagyobb szellemi képessége. Azt is megjegyezni kivánom, — irja levelezőnk, hogy Papp Tanulni menvén hozzád, megjövök Édes kincsekkel, mint a fürge méh, Megkönnyebbülök karjaid között, Ha Bzívem lú, szemem köny terhelé. A legnagyobb tanitó, a legelső tanító: Jézus, örök becsű, örök igaz tanításaihoz, úgyszólván az Maphaugu­latot mindig a szabad természettől merité. Egy félórai szabad levegő üdítőbb, mint a föld legelső báltermének parfümirozott bóditó illata. Különösen a kertészkedést nem tudom eléggé ajánlani Önöknek tisztelt uraim s való­ban bámulnom kell azon sivár érzéketlenségen, hogy még évről-évre megujuló szigorú intézkedésekkel sem lehet a faiskolázás terén boldogulni. Kopasz mentségekkel, örö­kös circulus vitiosus-ban kereng némely tanitó és egyház, egymás uyakába hárítani igyekezvén az okot, amely tulajdonképen nem egyéb, mint az élhetetlenség és ügy­gyei nem gondolás. Tessék csak egyszer komolyan meg­fogni a kapa nyelét, s a templom környékekről, iskola­udvarokról azonnal eltűnnek a minden jó Ízlést meg­botránkoztató bozótok, tüske-bokrok, trágya-fészkek s helyettük nem csak Kállóban, Nyíregyházán állauak elő hívogató, üde virányok, hanem BerczeUn is, Rádon is, 8 több ily helyeken s joggal el lehet rájok mondani: » Bizony ei a hely Istennek háza, a menyország kapuja.« A következőkben a költemények tanitásáról szólok. Mi a tűzhely rideg háznak, Mi a fészek kis madárnak, Mi a harmat tzomju gyepre, Mi a balzsam égö sebre, Mi a lámpa sötét éjben, Mi az árnyék forró délben... S mire nincs szó, nincsen képzet. Az vagy nekem óh költészet I Arany János arany szive termé eme gyöngysorokat. A költemény olyan, mint a mosolygó ifjú kor; a próza az erőteljes férfikorhoz vagy a bágyadt öregséghez hason­lítható. Bizonyosan tudják Önök uraim, mily öröme van az ÍBkolás gyermeknek, midőn valamely csinos verset tanul. A gyermeki kedélynek eme természetes felbuzdu­lását a régebbi pedagogusok jobban fel tudták használni, Bertalan tanitó ur a gyermek-menhely felállításával a közügynek tett eme szolgálatát, egyedül saját tevékeny lelke buzgalmából, minden díjazás nélkül teljesítette. — A közigazgatási bizottság öt tagjának a leg­utóbbi vármegyei köígyűlésen végbement választása sok felé keltett feltűnést, nevezetesen az, hogy a közigazga­tási bizottság tagjai sorából Szesztay Karoly ur, a vá­lasztás eredménye szerint kimaradt. Ezt a körülményt egyik laptársunk oly kommentárral közölte, hogy Szesz­tay Károly ur kimaradásának fő oka az volt, mert dr. Jósa András erősen korteskedett a megválasz­tott Hrabovszky Gu ;dó mellett. E magyarázattal közöljük dr. Jósa András urnák ez ügyre vonatkozó nyilatkozatát. A nyilatkozat így szól: »É i óhajtottam, hogy a köz­igazgatási bizottságba Hrabovsíky Guidó beválasztassék, a tévedésből kíselej tesitett Kallay Lsopoldnak újra beválasztásával elégtétel adassék, Kállay Jenő, a köz­ig izgatási bizottságnak egyik legtevékenyebb ós leg­pontosabb tagja, azon testületből, mely politikával csak kórosan foglalkozhatik, ki ne maradjon. Hogy Szesztay Károly ur ellen semmi kifogásom niucs, igazolhatja Gaál Elek barátom, kinek a választás után azt mondtam, hogy Szesztaynak jövő alkalommal ugyanazon elégtételt kell megadni, mit ma Kállay Lsopold nyert. Tisztelettel dr. Jósa András.« — Ez ügygyel kapcsolatosan kikorrigál juk emiitett laptársunknak egy másik tévedését is, amely­nek értelme szerint Kállay Jenő ur, a központi választ­mányi tagságra történt szavazásnál kisebbségben maradt. Ez igaz, de a tévedés az, hogy Kállay Jenő ur a sza­vazáskor is tagja volt 8 most is tagja a központi választ­mánynak s akik mégis szavaztak rá, ezt a körülményt biíonyosau nem tudták, mert ő rá szavazni egészen felesleges volt. — A visszamaradt jogföldek jelárverezéséről a pén­teken tartott képviseleti gyűlésnek tett jelentést a trnács, s a képviselet, jóváhagyváu az eljárást a becsáron felül elkelt jogföldek elárverezésére vonatkozólag, a becs­áron alul elkelt jogfóldekre nézve uj árverés kitűzését határozta el. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Somlyódy István helybeli kir. törvényszéki joggyakornokot a hajdú­szoboszlói kir. járásbírósághoz aljegyz Wé nevezte ki. — A hús, bor, czukor és sörfogyasztási adó meg­váltása tárgyában az államkincstárral már egyességre jutott a városi hatóság. A megváltási összeg ez egyez­ség Bzerint egy kissé emelkedett, amennyiben 32,320 forintot tesz ki. A szerződést a városi képviselet jóvá­hagyta. — Utczáink gyalog-járdái kikövezésének folytatólagos végrehajtására vonatkozólag a városi képviselet építkezési szakosztálya elkészítette már a tervezetet, amely szerint ki fog köveztetni: a Szur^as utcza egyik oldalon a 32. számú házig, a másik oldalon pedig a 90. számtól a 103-ig; a Szt Mihály utcza a 277. számú háztól a 288 ig s a másik oldalon a 290 tői a 298 ig ; az egyház u cza egyik oldalon a 168-tól a 168 ig, a másik oldalon a 149-től a 157. számú házig; a tokaji utcza a 497-től a 419-ig, s a másik oldalou a 375 tői a 369 ig; a pazonyi utcza a 809 tői a 824 ig, s a másik oldalon a 759 tői a 774. számig; a serház utcza a kaszárnyáig, s ezeken kivül a nagy orosi és nagy-kállói utczákat összekötő kis köz északi oldalának a gyalogjárdája. E tervet ellogadta már a képviselet, s az az összes érdekelt háztulajdono­sokkal közöltetni fog. — A Nyíregyháza városi góz- 03 kádfürdő októ­ber hó 26. és 27-én, azaz pénteken és szombaton zárva lesz. — A Nyiregyháza városi legtöbb adófizetők 1889 iki névjegyzékének kiigazítása érdekében a pénteken tartott képviseleti közgyűlés küldöttséget menesztett, s ennek tagjaiul Szohor Pal, Gredig Jeremiás, dr. Meskó László, Hudák Károly és Májerszky Béla urakat választotta meg. Úgyszintén küldöttséghez utasította a képviselet a tanács előterjesztését az 1889. évi megyei közmunka ösz­szeirás tárgyában is, hogy azt mielőbb felülvizsgálja. E küldöttség tagjaiul Bencs László, Szohor Pál, Zom­mint a maiak. A >Hármas kis tükör* bámulatos hatá­sának egyik oka bizonyára abban állott, hogy pattogó versekben is tálalta fel a tudnivalókat. Ma is lehetne ezt okkal-móddal tenni. Legalább én a kedélyképzésnek egyik hatalmas eszközéül tekintem. Hangulatteljes dalocskák, festői költemények, hazafias versek vagy tréfás rigmufok, bizonyára örömet okoznak a gyermekeknek s az értelmi képzés mellett jó kedvre hangolják. Még egyet említek fel s ez a játék, a torna. Nem szeleburdi játékot értek, midőn a gyerekek szabadjára tépázzák egymást s verik a földhöz; a torna alatt sem azt a feszes vorschriftmássige Ubungokat értem, melyeket némely tanitó urak a katonaságtól az iskolákba is átplán­tálaudóknak váltig ajánlanak. Az én keresztyén érzésem visszaborzad az olyan produkczióktól, midőn az embere­ket, mint fabábokat dróton rángatják. Ugy gondolnám jónak, kedélyképzőnek, ha a játékban van valami eszté­tikai forma s a tornában gyermekes kedély, köunyed modor. S befejezésül! A legfőbb kedélyképző eszköz uraim, a kedélyes tanitó, a gyengéd érzésű, szerető szivü tanitó. AZ ilyen minden tudományt, még a tört számot is, érzel­mesen tudja tanítani. Én nagyon sokra becsülöm a tudományt, az igazi tudományt, tisztelt uraim! Mondhatom, mindennapi kenye­rem az nekem. Az anyjok váltig zúgolódik néha-néha, hogy sok gyermekes apának, még ha pap is, kár olyan sokat költeni könyvekre! Da a mai világban, uraim, igen sok szemetet és mag nélküli szalmát termel az üzletté alászállt irodalom. Én legalább u?y vagyok vele, hogy amely tudományban, vagy helyesebben mondva könyvben nem találok kedé'yt, nem érinti szivem érzését, nem tar­tom azt igaz tudománynak, akárhogy hívják is az íróját. A tudomány nap; világító nap, melegítő nap, de magá­ban mindent kiéget, elperzsel. Áldó cscppík, termő har­mat üdít, elevenít; a az élet áldó cseppje, üdítő har­mata, az értelem világa mellett: a kedély ! Nagyon kérem önöket uraim, fordítsanak kellő gon­dot a kedélyképzésre. borszki János, Tulács István és Mikecz József választat­tak meg. — Régi adósság. Sz. Gy. törvényszéki napdijas, aki résztvett a mexikói expedícióban, nemrégiben olvastR a lapokban, hogy Gyurkovics őrmester Laibachban 200,000 forintot nyert. Az ismerős névről eszébe jutott neki, hogy ennek a Gyurkovijs őrmesternek egyszer még Mexikóban 25 forintot adott ő kölcsön, nagy zavarából segítve ki az akkor még fiatal embert. Most, hogy ilyen szerencse érte, bizonyosan megfizeti, igy gondolkozott Sz. Gy. ur. Irt tehát neki, s néhány nap múlva megjött levelére a válasz egy 100 forintos utalvány képében. — Kövezetvám mentességért folyamodott a város­hoz Bauer Autal helybeli építész és téglagyár tulajdonos, kérve azt, hogy a téglagyárából nyíregyházi polgárok által építkezési czélokra vitt tégla-szállítmányok után vámot fizetni ne kelljen. E kérvényt a pénteken tartott képviseleti gyűlés kedvezően intézte el. — A gyújtogató gyermekek sorsa eldőlt. Több mint egy hónapja már, hugy a főkapitány felügyelet alatt tartotta a városházán azt a három kis fiút, kik augusz­tus havában Nyíregyházán támadt tüzeseteket, a saját be vallásuk szerint, gyujtogatással előidézték, s folyamodott az igazságügyminitztériumhoz, hogy e veszedelmes má­niáju gyermekek az aszódi javító intézetben helyeztesse­nek el. E felterjesztésre a napokban érkezett meg az igaszságügyminisztertől a válasz, és pedig az elutasító válasz, mert a leirat szerint piromániában szenvedők, az aszódi javitó intézetnek egészen más lévén a feladata, csakis valamely gyógyintézetbe volnának elhelyezendők. A városi hatóság ennélfogva leveszi kezét a kis gyujtoga­tókról, s kettőt közülök, kik helybeli illetőségűek, átad szülőjüknek, megkeresve egyszersmind a helybeli izr. hit­községet, hogy neveltetésükről gondoskodjék, a harmadi­kat pedig szintén illetőségi helyére kísérteti. — Különös jutalmak az előfizetőknek. Eurépáb&n is szokás oly módon édesgetni előfizetőket, hogy külön­féle tárgyakat, órákat, szobrokat, könyveket stb. sorsolnak ki köztük. Amerikában e tekintetben is — előbbre vaunak. Egy amerikai lap moít féléve, előfizetői közt egy — leopárdot sorsolt ki. >I^az ugyan,* — igy szól az előfizetési felhívás végén — »hogy egy leopárd, főként ha él, nem mindenkinek kívánatos, de ezt másért is kicseréljük.* Csarnok. A csatatér hiénái. » — Árvíz-emlékek. — Duló csaták után, midőn a gyilkos viadalnak csak a feketén elboruló éjszaka vet véget: szomorúan meg­kapó, borzalmat gerjesztő képe lehet egy csatasiknak. Miként Kisfaludy mondja: >Kit nem rég az öröm lágy öle ringata még, dísztelen itt fekszik, deli termete öseze­rutitva száguldó paripák vasszögü körme alatt.c A vihar elvonult, de nyomában óriási a romlás. Tört ágyuk és társzekerek hevernek szanaszét; elesett lovak és emberek hulláitól, kínlódó vitézek ezreitől tarkálik a gyásztér. Temető ez, de uem néma; a könnyű- és nehéz sebesültek zsibongása, nyögése siívet rázó; halálhörgés, jajgatás, káromkodás és imádkozás egy sajátságos chaosszá olvad össze. Akad, kiben még ilyen állapotban is felébred a bosszúállás heves érzete, átlőtt lábbal is kepes a tőle nem messze fekvő ellenfélhez odamászni, s ha lehet, neki a kegyelem döfést irgalom nélkül megadni. Kegyetlen az ember, ha indulatainak szabad folyást enged. És a fájdalom csillapul, legalább egy kis időre, a heves indulat, a megtorlás érzete elvette metsző, szakgató erejét. Hinem egyszer csak megjelennek a csatatér hiénái, az ember bőrbe bujt ördögök, hogy raboljanak; mert ezek éppen ugy követik a csatázó seregeket, mint falánk czápa az Oczeán hajóit. Iit, a lankás domboldalon, egy bokor tö­vénél nehéz sebesült hadfi fekszik, ég alatta a mező, nagy kiujai miatt átlőtt kebléből szakgatott mély sóhajok száll­nak fel. Rágondol az utána kesergő édesanyára, rá a bűbánattal hervadozó jegyesre, s forró hévvel csókolja meg az ujján levő jegygyűrűt. De ah ! a felhők közül éppen most kibukkanó hold egy hozzá közel szimatoló szörnyetegre, egy hiéna tekintetű rablóra veti szelíd fé­nyét, ki gyilkos szemeivel azonnal észreveszi a fél kö­nyökére támaszkodó, sápadt ifjút, és amint megcsillanni látja a talizmángyürü aranyeugarait, egy prédára leső vadállat vérszomjával csúszik hozzá, s hogy a zsákmány­hoz nem juthat könnyen, tőrét szívébe mártja, és a gyürüt még akkor is görcsösen szorító ujjat levágja. Amott egy másik ilyen sátán fajzat egy csaladapát támad meg végvonaglásai közepette, ki halálos gyötrel­mei közt egyetlen korty vizért könyörög e démonnak, mellyel lángoló ajakit megenyhíthetné, hanem ez durva szitkokkal támad a szegény martyrra, irgalom nélkül kifosztja a rettenthetetlen, de most magával tehetetlen hőst. Éa az, ki annyiszor nézett farkasszemet a halállal, ki oly sokszor vezeté győzelemre bátor csapatait : egy undok szörnynek lesz martalékává. Még rug is egyet rajta, mint szamár a haldokló oroszlánon. Igaz, hogy már ma. a mi humánusabb korunkban, miután a sebesült­és halottfelszedés nemzetközi intézménye jobban kifejlet!, ilyesmi nagyon elvétve eshetik meg, de régebben éppen nem tartozott a ritkaságok közé. Azonban — nemcsak az emberek, hanem az elemek (p. o. tűz, víz, földrengés) csatározásai is szülnek ilyen hiénákat. Olyanok ezek, mint a vészmadarak, melyek szép időben veszteg ülnek fészkeikben, ellenben, ha a tengert vihar korbácsolja: sikougva, vijjongva röpdesnek szikláról sziklára. Egy árvíz által elborított, folyampart! városba ve­zetem a t. olvasót. Este van. De azért reggeltől fogva még folytouosau nyomul befelé az iszapos áradat. Zúgása, bőgése, mely ezelőtt néhány órával még megfagyasztá a vért ember, állat ereiben, megszűnt; már csak emelkedik, és most ez, majd amaz ablakon pislant be gyilkos sze­mével. Hogy bezárva talál maga előtt ajtót, ablakot, az őt cseppet sem veszi ki sodrából, bár tudja, hogy nem szívesen látott, hanem rettegett vendég, mégis kvártélyt üt, odabenn, a szobában ürt lát, azt neki, ajtó-, ablak­hasadékokon, nyílásokon beszűrődve, természetszerűleg be kell töltenie elodáig, mig kün maradt rokonaival egy niveaura emelkedett. A házak magukra vannak hagyva, keszeg, potyka, meg béka lakik bennök. A házi ingóságok

Next

/
Oldalképek
Tartalom