Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-08 / 2. szám

Melléklet a „Itfyírvidék" 2-ik számához. sőt kell keresnünk. Hogy ez a felfogás nem egyeztethető össze a 19. század követelményeivel, azt csak czivilizálatlan, elmaradt tömegek vitathatják. Valljuk meg, hogy eddig Nyíregyházán nem egész erejével vitte a czivilizáczió a vezérszerepet, mert akkor lehetetlen volna, hogy vármegye székhelyi minőségénektizedik esztendejében jut vala csak egy teljes középiskolához. De meg változott az idők járása. A műveltség feltartózhatlan ereje győzedelmeskedett, s ime fennáll a diszes épület ellátva derék tanitó erőkkel, felszerelve a közoktatás korszerű követelményei szerint. Ezért van nagy jelentősége a főgimnázium ünnepének városunkra nézve. Nem elég azonban az eddigi munka; mert az intézet még mindig a kezdet nehézségeivel küzd. Sok fáradozás vár még reánk. A városra kevesebb, mert az nagylelkűen megtette szent kötelességét, de annál több vármegyénk és városunk közönségére. A kor színvonalára kell emelnünk minden tekintetben az uj intézetet; de hogy ez megtörténhessen, nem gzabad visszariadnunk áldozatoktól sem. Erkölcsi és anyagi támogatás az, miről nem szabad megfeledkeznünk. Csak akkor remélhetjük hogy városunk és vármegyénk uj büszkeségévé válik a jeles iskola. -a Lehet-e homok-talajon jó bort termeszteni? Ez mo9t nagyon fontos kérdés, midőn a legkitűnőbb bortermő szőlőhegyeinket végpusztulással fenyegeti a phylloxera. Sokan, kiknek fő, vagy talán egyedüli jövedelmét képezi a bortermesztés, nzorult szívvel s aggódva nézuek a jövőbe, mert csakugyan nincsen mentség ott, a hova ezen átkozott rovar beveszi migát. Biztos óvszert föltilálni eddig nem sikerült sem a tudomány embereinek, sem a gondolkozni tudó szskférfiaknak, mert a széukéueg csak gyériti, de el nem pusztítja s tovább terjedésében meg nem akadályozza a phylloxerát és nincsen is minden [ talajbau sikere, és a mi fő, nincsen minden gazdának módja, hogy győzze azt a költséget, a mibe a széakénezés kerül. Hiszen az erős trágyázás és a földnek mély föl- j forgatása is gyériti a phylloxera hitását, mert a tőke tovább képes ellenállani a pusztitásnak és tovább megtartja életerejét, termőképességét, de ez is oly költséges, hogy mindenki nem győzi. Az a^gaodalom tehát eléggé indokolt, de még inkább az által, ha arra gondolunk, hogy a bortermesztés csökkenésével elveszítünk oly fontos kiviteli czikket, mely a buza nyomott ára mellett kiválóan alkalmatos a kereskedés élénkítésére és a nemzet vagyona szaporítására. Meglehet, hogy jön oly idő, midőn bizonyos természeti okoknál fogva elpusztul a phylloxera, vagy föltalálnak biztos szert anuak kipusztítására, de erre számítani, ezt tétlenül bevárni nem lehet, tenui kell valamit, hozzá kell fogni valamihez ; okosaabbat pedig körűimé, nyeibk között alig tehetünk, mint ha a lehető legnagyobb terjedelemben fölkaroljuk a homokos talajon való szölömivelést, inert ez az eddigi tapasztalatok szerint és a pusztító rovar élettani ismeretének alapján biztosítja a bortermelést. Homok-talaj elég van az országban, nemcsak az alföld síkságain, hanem a föntebb fekvő megyékben is foltonkint és közel a kitűnő bort termő helyekhez. Hanem nem mindeu homoktalaj biztosit ám a phylloxera ellen, csak, mely tökéletesen szemcsés, legalább hetvenöt százalékig kvarcz és mély rétegű, vagyis alrétegü, nem agyag, nem Í9zap és nem vizáthatlan. A kérdés azonban az: lehet-e homoktalajon jó bort termes/.teni ? mert tudjuk azt, mily rossz hirbeu állottak eddig homoki boraink, és én mégis saját tapasztalataim és általam tett kísérletek utáu határozottan állítom, hogy a homoktalajon a legyezőkkel a vállaikra csapkodnak ; a nők pedig szalma tekercseket helyeznek a földre s beléjük ugranak, vagy körül tánczolják s lábujjaikkal felemelve levegőbe rúgják azokat, aztán kezeikkel felfogják. E népek tánczai különbözők az idő, események és helyi viszonyok szerint. A vallási ünnepélyek alkalmával járt tánazok komolyobbak. Néha királyaik parancsára, nyilvános tánczok rendeztetnek, melyekre az ország minden részéből özönlik a mindkét nemű lakosság. Afrikából erednek a mór tánczok. A portugallok — a magasabb osztályok kivételével — afrikai birtokuk izerecsenjeitől, vagy kafferjeitől vettek át egy nemzeti tánczot, a Las Chegancas nevűt, de ez némely mozdulataiban oly kicsapongó volt, hogy a portugall király jónak látta külön ediktummal eltiltani. Mexikóban igen barbár táoci dívik. A zenét fadobok, sípok vagy flageolet szolgáltatják, európai fülre kiállhatatlan hangzavart idézve elő. A mexikóiak szeretnek mindent, ami zajt üt, ha még oly kellemetlen hangzású is az. 30-an, 40-eu táncolnak egy körben, kezeiket kinyújtják s egyik a másiknak vállára helyezi azt, nagyokat dobbantanak s ugrálnak, keringenek a legsajátságosabb arcz- és taglejtések közt több órák hosszáig, mig alaposan ki nem merülnek. A nőknek azonban saját tánczuk és zenéjük van s ők soha sum vegyülnek a férfi táDCzolók közé. Virginiában két táncznem van : egyes és tömeges táncz. Az egyes tánczban egy, két vagy legfölebb három személy vesz részt. Mig ezek járják, a többiek külön körben ülnek s énekelnek torkuk szakadtából és ütik a dobot, verik a harangokat. Néha maguk a tánczosok is énekelnek, rettenetesen fenyegető pillantásokat vetnek szerte, toporzékolnak lábaikkal s ezer nevetséges állást S grimasset vágnak. is lehet jó bort termeszteni. Nem lehet ugyan olyat termeszteni, mint a tokaji, de a somlói, badacsonyi és magyaráti hegyek sem kepjsek a tokajihoz hasonló bort termeszteni, pedig elég híresek, valamiut a világon sehol ahhoz hasonló bor nem teremhet, noh i a szőlőfajok már több helyre elvitettek kísérlet végett, de a földet, a vulkánikus kőzeteket, a sajátszerű expósitiót, mely egy roppant síkságra néz, melynek peremén hömpölygő Tisza és Bodrog vizének párái elárasztják a hegyoldalakat : ezeket a tényezőket más helyre elvinni nem lehet. Nem fog a homokon teremni a somlóihoz, villányihoz, magyaráti vagy más jeles borokhoz hasonló, t. i. zamat és illatra nézve, de azért igen jó, tartós és exportra képes bort lehet termeszteni, és ped g sokat és olcsóbban, tehát nagyobb nyereséggel, mint bárhol, annyi pedig bizonyos, hogy ba jó bort illő áron adhatunk a külföldnek, a kivitel nagy mérvben emelkedhetik. Az alföldi boroknak igaz, hogy rossz hire volt azelőtt és méltán, mert a kezeléssel mitsem törödtek, a pinczék rosszak voltak, a nép pedig általában eiak kamrában tartotta a borát, mig el nem fogyott, ezt pedig lehetőleg siettette, mert ugy is tarthatatlan lett volna, a kamrában. Most már azoaban ott is másképen van, aki a szőlőfajokat megválogatja, okszerűen szüretel b kezeli a borait, aunak bizony kitűnő bora van Találtam én már igen kitűnő borokat többeknél Kecskeméten, Czegléden, Szabadkán, H ilason s több heiyen, de a sok közül csak két termesztőt nevezek meg, t. i. Kecskeméten Csilléri Bsnő j.-akadémiii igazgatót s Czegléden dr. Csurgayt, ezeknél 6—7 éves bort találni olyat, mely sok hegyvidéknek diszére válnék; nincsen ugyan boraiknak az a zamatja, mint a nevezesesebb hegyi boroknak, még kevésbé van illatuk, de hiszen ez relatív dolog, mert például : akár mily kitűnő legyen egy érmelléki vagy badacsonyi bor, de a somlai, magyaráti, villányi jelleget és zamatot nél külözni fogja, valamiut megfordítva. Minden szőlőben, kivált a megválasztott fajokban meg van az anyag arra, hogy jó bort lehessen belőle *sinálni a külömbség csuk az, ho*y vagy ezen vidéken némely évben ezen anyagok nem fejlődnek ki egyenlőképen, vagy hibás az anyagok aránya, pl. a cukorral nincsenek arányban az illető savak, vagy nagyobb a must víztartalma, sokszor túlságos n-igy a növénysavak tartalmi és hibázik az eczetsav, pedig az biztosítja a bcr tartósságát s ad neki kedvezőbb ízt; máskor szénsavban sze gény a bor, ilyen bornak, hi bármennyire fokozott is a szesztartalma, nincsen meg a kívántató frissesége, üdesége és kellemetes ize. Mindezen lehet az okszerű kezelés által segíteni. Első természetesen: a szőlőfaj megvál isztása, a szőlőn k oly kezelésmódja, mely által mintegy kényszeríttetik arra, hogy a cukoranyagot jobban kifejtse, — azután a mustkezelés: ki kell használni a lehetőségig a bogyók héjára és a magra tapidt becses anyagot, a helyes erjesztés által módot kell adui arra, ho^y a jó bort képező anyagok kifejlődjenek és végre összhangzásba kell hozni a bor alkatrészeinek arányát; ha kevés a czukor, szaporitnuok kell, ht sok a sav, elosztanunk. Gyürky Antal. ÚJDONSÁGOK. A főgimnázium ünnepe. Az ünneplés méltó volt az alkalomhoz. A főgimnázium díszterme s a kinyitott oldaltermek előkelő és diszes közönséggel teltek meg; nők és férfiak vegyesen. 0;t voltak a többek közt Zoltán János a.ispin és Miklós László főjegyző a vármegye képviseletében, Megyery Géza törvényszéki elnök, Krasznay Gábor polgármester, Vidliczkay József orsz. képviselő, Kálmán Frigyes bonvédőrnagy, az itt állomásozó honvéd huszár osztály parancsnoka, dr. Jósa András, Lukács Ödön ev. ref. esperes, Kovách Geríi kir. járásbiró, Megyery Gábor, a városi tieztikar csak nem teljes számmal, s termesze tesen az ág. ev. egyház és gimnázium kormányzó tanácsának tagjai. Az ünüepélyre külön meghívott nagykállói főreáliikolát Schurina István igazgató s Potássy János, Körmendy József, Laczkó Károly és Vigh Béla tanárok A társas-táncznál egész társaság ugrálja körül a körben fölállított bálványokkal díszített oszlopokat, vagy pedig alkalmas helyen tüzet gyújtanak s a körül táncolnak. Mindegyiknek csengő, iv és nyil van a kezében. Testüket nagy levelekkel szokták befedni s ugy fognak a tánczb07. Néha három fiatal nőt is helyeznek a táuczkör közepébe. Peruban igen különös módon táncolnak. A kézre a tánczosok semmi súlyt nem helyeznek, azt vagy mereven lelógatják, vagy köpenyfélébe burkolják, ugy hogy tánczközben egyéb nem látható mint a test hajlongása s a lábak m07gása. Van egy tánczuk, a zapatas, (a mi annyit tesz, mint czipőtáncz) mert a tácczot járva, felváltva összeverik bokáikat és czipőiket, aztán pár lépést tesznek s magukat mélyeu meghajtva, váltanak állást. Az északamarikii vadaknál sokféle táncznem dívik, mint pl a »békepip:i«, a >haditánczc, a .menyegzői táuczc, köztük a békepipa-táuczo'; igen szépnek mondj ik. Az ázsiai tánczok között kiemeljük a három siámi néptáncot. A eme egy képtánc, melyben a táncolók felfegyverkezve s álarczo9an jelennek meg és álhatcot adn<k elő. A lacone-ban a tánczolók felváltva énekelnek az ország történelmét tartalmazó rímes verseket s végre a raban, nők s férfiak vegyes táncza, melynél a tánczosok mind hosszú, hamis réz-körmöket viselnek. A rabin és coae táncosai czukor süveg alakú, mtgas, aranyozott föveget hordanak A lacinét templo nbeszentelések alkalmival szokták táocolui, a mikor t. í. uj bálványt szoktak felállítani a sommera codomban. A kelet számos vidékén, hol, mint különösen Perzsiában, a mennyasszoayt a szülői házból a vőlegény hizába viszik,, lakodalom alkalmával szokásban van még a jellemző zenével egybekötött proczesszió-táncz, Yéu Tánr.zos. képviselték. A h.-böszörményi gimnázium tanári kara két tagja által képviseltette magát. Czékus István tiszai kerületi püspök családi gyász következtében nem jöhetett le az ünnepélyre ; Békessy taukerületi főigazgató szintén külön levélben meutette ki elmaradását. Az ünnepély a megállapított programm Rzerint kozdődött d. e. IO'/J órakor. A dalárda Jóna Géta karnagy vezetése alatt elénekelte az »Erös vár nekünk az Istent kezdetű egyházi éneket, melynek elhaugzása után nagytiszteletű Farbaky József ág. ev. lelkész ur igen szép imát mondott. Martinyi József gimn. igazgató felolvasta ezután a nyíregyházai ág. ev. gimnáziumnak rövid foglalatú történetét, bővebben terjeszkedve ki annak legújabb momentumaira, nevezetesen az építés történetére s köszöuetet mondva azoknak — 8 itt első sorban Nyíregyháza városának — kik áldozatkészségükkel a főgimnáziumnak ily magas niveaura emelkedését lehetővé tették. Köszönettel és hálával emlékezett meg végre egy nagy lelkű adományról. Haas Mór helyleli földbirtokos és nagybérlő ugyanis a felszentelő üonep alkalmából a gimnázium részére stipendiumokra 3000 frtos alapítványt tett. A közönség e bejelentést, valamint általában Martinyi igazgató előadását lelkesen megéljenezte. Ezutáu dr Meskó László városi ügyész, mint Nyireg>hiza városa tanác»ának képviselője tartott rövid, de nagy hatású alkalmi beszédet, tolmácsolva a város háláját és elismerését az ág. ev. egyház s a főgimnázium kormáuyzó tanácsa iránt, kik vállvetett és odaadó működésükkel az intézetet oly magas színvonalra emelték. Ami áldozatot a város hozott az iskoláért — az úgymond nem áldozat volt, de kötelesség, melynek teljesítése egy évszázadokra terjedő életű fa gyümölcseivel jutalmazza az egymásra következő nemzedékeket. Beszédét lelkesen megéljenezték. Porubszky Pál tanár szavalta el azután szép ünnepi költeményét, melyet a tanár ur szívességéből mai tárezarovatunkban közlüuk. A magas lendületű költeményt méltó előadásbau mutatta be Porubszky, ki zajos éljen* zés kíséretében lépett le az előadói emelvényről. Az intézet hivatalos átadása következett ezután a programm során. Májersz\y Béla egyházi gondnok lelkesült beszéd kíséretében átadta a gimnáziumi uj épület kulcsát Palánszky Sámuel iskolai felügyelőnek, ki átvette azt s vele az épületet, hogy átadja azt a főgimnázium kormányzatának illetőleg a közönségnek. A zajos éljenek elhangzása után Molnár Guntdv VIII. oszt. tanuló, a tanuló ifjúság nevében tett hálanyilatkozatot, szép kerek beszédben, lendületes előadásban mondva köszönetet a főgimnázium jótevőinek, kormányzóinak és tanári karának. Az igazán sikerült beszédet zajosan megéljenezték. Az ünnepélyt a nyíregyházai dalkör egy szépen előadott énekkel rekesztette be. A közönség ezután a tanár urak kalauzolása mellett az épület egyes helyiségeit tekintette meg. Délután 1 '/

2 órára az ünnepségben résztvett közönség férfi része a nagyvendéglő éttermében gyűlt össze bankettre. A közebéd, melyen mintegy százan vettek részt, a legjobb hangulatban folyt le s tartott d. ű. 5 óráig. A harmadik fogás után Májtrszky Béla főjegyző, mint egyhizi gondnok, a királyra, királynéra és a trónörökösre 8 családjára ürített poharat. Beszédét állva hallgatták végig s zajosan megéljenezték. Toaetot mondottak még ezután Farbaky József, Vidliczkay József dr. Meskó László, Palánszky S'muel, Scliuriua István, dr. Jósa András, Porubszky Pál, Martinyi József, Leffier Sámuel, Somogyi Gyula, Kovách Gerő, Klár Dezső, Hajós Izidor, Jóna Géza, Potássy János, Máthé György, Grosz Sándor VIII. oszt. tanuló. — lljóvi tisztelgések. Szabolcsvármegye közponií tisztikara testületileg tisztelget újév első napján Zoltán János alispánnál. Az üdvözlő beszédet Miklós László főjegyző tartotta, köszönetet mondva sz alisp innak különösen a vármegyei önkormányzat s a tisztikar érdekei védelmében kifejtett működéséért. Zoltán János alispán szívélyes szavakban köszönte meg a megemlékezést. A leír. törvényszék tagjai szintén testületileg tisztelegtek a törvéuyszéic elnökénél, Megyery Géza urnái. A tisztelgők szónoka Virágh Kálmán törvényszéki biró volt, kinek szép beszédire Megyery Géza elnök biztosította a törvényszék tagjait változhatlan ragaszkodásáról és barátságáról. — Angyalossy Pál, a vármegye első aljegyzője e hó 5-dikéu, csütörtökön délelőtt tette le a hivatalos esküt Zoltán János alispáu előtt, s e hó 9 dikén hétfőn foglalja el hivatalát. — A gimnáziumi bál, miut befejezője az uj gimnáziumi épület fölavató ünnepségeinek, e hó 6-dikán pénteken éjjel zajlott le a főgimnázium épületében. A bál kezdete 8'/a órára volt kitűzve s 9 órakor már együtt volt a diszes nagy társasig- Az épület emeleti és földszinti helyiségei a legnagyobb kényelemmel fogadták be a közönséget. A táncz a nagyteremben s u mellette levő igazgatósági szobában folyt a legjobb kedvvel reggeli 6 óráig. A földszinti termedben az étkező helyiségek s a ruhatár voltak berendezve. Éjféli 12 órakor a társaság a dusin megrakott asztalok köré gyülekezett, s Benczy zenekarának hillgató nótái mellett kedélyesen töltötte el a szünórát. Az asztalok körül a kiszolgálást Palánszky Sámuelné vezetése mellett Martinyi József né, Chotvách Ágostonné, Leffier Sámuelné, Mészáros Ferenczné, Porubszky Pálné és Szlaboczky Imríné lekötelező szívességiéi teljesítették. S'.üuóra utáu megint táncra kerekedett a fiatalság, s miut ahogy ilyen farsang-fakasztó mulatságon illik, zajos jó kedvvel járta reggelig. A négyeseket 46 pár táncolta. A jelen volt hölgyek közül tudósítónknak a következő neveket sikerült följegyezni : A-lmissy Istvánné Alice leánvával (Tokaj), Bíhm Hugóné Adél leányával, C íotváci Ágostonné, Friedmann Sindorné Róza és Gizella leánvaival, Groák Ziigmoudné Anna leányával és Bleuer Berta kisasszonynyal, Glück Veuczelné, dr. Gira Lióné, Horovitz Jakabné, Haas Mórné Jenny leányával, Hsas Ignáczné, Halasi Jánosné, Kozelka Alajo=né Mariska leányával (Szent-Mihály), Kiár Gusztávné, Kovács Mihályné, Kovács Garőné Bella leányával, Kovách Etelka, Korányi Imréué Anna Kubassy Gusztávné, Leff.er Sámuelné, Lip •