Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-27 / 22. szám

„Pí Y í R V I P fe VIII. A községi faiskolák feletti felügyeletet min­den községben a biró és jegyző gyakorolja, kik az eset­leges megintések után sem orvosolt mulasztásokért a főszolgabíró által fegyelmi vizsgálat alá vétetnek, s az elmulasztott teendők költségükre végrehajtatnak. A mun­kálatok az alispán által kinevezett biztosok által ellen­őriztetnek. IX A község faiskolájának kezelését egy néptaní­tóra bizhatja; fentartási és kezelési költség cziméu, a mennyiben ezen kikdások a faiskola jövedelméből teljes fedezetet nem nyernének, a községi képviselő testület évenkint a községi költségvetésben bizonyos összeget felvenni köteles, melyről rendes számadás készítendő. A faiskola részben gyümölcsfa és szőllő, részben szederfa tenyésztésre fordítandó, mely czélból a faiskola egyenlő apróbb táblákra osztassék. Az egyes kívánt fajok arányát a községi képviselő testület állapítja meg, ugyan ez határozza meg a faiskolából évenkint kikerülő cseme­téknek árát is, melyre a községi lakosoknak mindenkor elsőbségi joguk van. X. A községi úgymint felekezeti népiskolák tanon­czainak a kerti müvelésben, oltásban, átültetésben s egyébb munkálatokban a néptanító vagy faiskola kezelő által kellő oktatás nyujtatik, mely czélból az illető isko • laszék a napnak bizonyos óráját kijelöli. XI. Az őszi munkálatok befejezése utáu miuden község elöljárósága tüzetes kimutatást tartozik a főszol­gabírónak benyújtani, mind a lefolyt évben történt mun­kálatokról, mind a faiskola állapotáról és a csemeték mennyiségéről. A főszolgabíró pedig összes járásbeli községeiből a kimutatásokat a megyei közigazgatási bizottsághoz minden év deczeinber 31-ig beterjeszteni köteleztetik. XII. Ezen szabályrendelet végrehajtásával a megyei alispán bizatik meg, ki a megye községének miuden év tavaszi közgyűlésén az összes megyei faiskolák állapo­táról jelentést tenni tartozik. Miről Zoltán János alispán oly utasítással, hogy a közhírré tétel után a szabályrendeletet a m. kir. föld­mivelés-, ipar és keresk. minisztériumhoz felterjessze, Kállay Ferencz főszámvevő, a felső tiszavidéki gazda­sági egyesület elnöksége, Pscherer József közgazdasági előadó, a járási főszolgabirák, Nyíregyház i város polgár­mestere, végül a megye hivatalos közlönye utján a köz­ségek elöljárói a szabályrendelet közhírré tétele végett jegyzőkönyvi kivonaton oly felhívással értesíttetnek, hogy a szabályszerű 30 napi közhírré tételt igazoló je­lentéseiket illető járási főszolgabiráik utjáu az alispáni hivatalhoz, az esetleg beadott fellebbezésekkel együtt beterjesszék. Kelt Szabolcsvármegye közönségének Nyíregyházán 1888. május 8-án tartott közgyűléséből. Kiadta: Yidovicli László, aljegyző. 522. K. B. 1888. Szabolcsvdrmegye közig, bizottsága. Nyíregyháza város polgármesterének s a községek elöljáróinak. A közmunka- és közlekedésügyi m. kir. miniszter 17,878. sz. intézvényének másolata oly felhívással közöl­tetik, hogy az intézvény tartalmát a legkiterjedtebb módon közhírré tegyék. Nyíregyházán, 1888. május 11-én. Zoltán János, alispán. (Másolat.) Közmunka- és közlekedésügyi in. kir. miniszter. 17,878. sz. Valamennyi vármegye és önálló törvényhatósági joggal felruházott város közigazgatási bizottságának. Az 1883 évi május hó 21-én 10,353. sz. alatt, továbbá 1884. év január hó 9-én 57. sz. a., végre 1885 évi márczius hó 18-án 9404 sz. a. kelt rendele­teim kapcsán értesítem a közigazg. bizottságot, hogy a gőzgép kezelők és kazánfűtők számára az ország több pontjain felállított vizsgáló bizottságokat a Békés-Csabán szervezett ily vizsgáló bizottsággal szaporítottam. Ezen vizsgáló bizottság tagjai: a) Korbuly József felügyelő, a m. kir. államvasutak aradi üzlet vezetőségének osztály­vezetője, b) Meixner Károly segédménlök, a m. kir. államvasutak aradi fűtőházának főnöke, c) a Békésvár­megyei m. kir. államépitészeti hivatal főnöke, illetőleg ennek helyettese. A vizsgák iránti kérelmek a bizottság­ban képviselt Békésvármegyei építészeti hivatalhoz inté­zendók. Budapest, 1888 április 25 Baross s. k. Szabolcsvár megye alisp ínjától. 4,532. K. 1888! A járási föszolgabiráknak és Nyiregyliá/.a város polgármesterének. Borsodvármegye alispánjának 1883/88. számú meg­keresését alant jegyezve másolatban közlöm. Nyíregyházán, 1888. április 17. Zoltán János, alispán. (Másolat). Borsodvármegye alispánjától 1883/88. sz. Megfelelő eljárás végett közlöm, hogy Mucsony község­ben f. évi márczius 28 és 29-én 2 drb. marha ragályos lépfene betegségben elhullott. A vesztegzár és óvintéz­kedések foganatosíttattak. Miskolcz, 1888. április 7-én. Melczer Gyula, alispán. 4,723. K. ^ggg Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak és Nyíregyháza város polgármesterének. A m. kir. földmlvelés , ipar- és kereskedelemügyi miniszter 14,068/IX. b. számú rendeletét másolatban közlöm. Nyíregyházán, 1888. április 18. Zoltán János, alispán. (Másolat). Földmlvelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter 14,068/IX. b. sz. Valamennyi törvény­hatóságnak. A Nagy-Becskerek r. t. város közönsége által alkotott szabályrendeletet, melyben a házaló kereskedés gyakorlása a nevezett város területén — a fenálló háza­lási szabályok 17. §-ában és az e szakaszt kiegészítő későbbi összes rendeletekben bizonyos vidékek lakóinak biztosított jogok igényben tarlása mellett — megtilta­tott; mai napon helyben hagytam. Erről a törvényható­ságot tudomásul és szabályszerű közhirré-tétel czéljából értesítem. Budapesten, 1888. évi áprilishó 6. A miniszter helyett Matlekovics, s. k. j429J3^JL— Szabolcsvármegye alispánjától. 1888. A járási föszolgabiráknak és Nyíregyháza város polgármesterinek. Zemplénvármegye alispánjának 4,618/88. sz át­iratát másolatban, tudomásvétel és miheztartás végett, közlöm. Nyíregyháza, 1888. április 18. Zoltán János, alispán. (Másolat). Zemplénvármegye alispánjától 4168/88. Tekintetes alispán úr! Tudomásvétel végett tiszttársi barátsággal értesítem, hogy a homounai járáshoz tartozó Mislina községben a lóállományban előfordult takonykór eset miatt két drb. ló kiirtatott, s az összes lóállományra pedig 60 napi zárlat rendeltetett. S.-A Ujhely, 1888. évi márczius 21-én. Matolai Etel, alispán. Szabolcsvármegye alispánjától. 4,89 9 K. 1888. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. A nyíregyházai kir. törvéuyszék 2084/1888. számú ítéletét másolatban, közhírré tétel vegett, alantjegyezve közlöm. Kelt Nyíregyházán, 1888. április 25. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. (Másolat.) 2084/1888. P. Ö felsége a király nevében. A nyíregyházai kir. törvényszék, Menyhért János ügyvéd hivatalból kinevezett ügygondnok által képviselt Görömbei István ellen, utóbbinak gondnokság alá helyez­tetése iránt 887/1888. P. sz. alatt indítványozott és sza­bályszerű tárgyalással befejezett ügyében az alólirott helyen ós napon tartott nyilvános ülésében következőleg itélt: Szabolcsmegyei berezeli születésü, cs.-kenézi ille­tőségű Görömbei István elmebeteg gondnokság alá he­lyeztetik, s a gondnokság alá helyeztetés hirlapilag közzététetni rendeltetik. Egyszersmind Szabolcsinegye árvaszéke gondnok kinevezése és a további intézkedések megtétele végett azzal kerestetik meg, hogy a kineve­zendő gondnok nevét, polgári állását és lakását a Buda­pest angyalföldi magyar kir. országos elmebeteg ápolda igazgatóságával közölje. Ügygondnok dijja 5 frtban gondnokoltja ellenében megállapíttatik. Ezen ítélet érdekletteknek kézbesittetik. Indokok: Görömbei István berezeli születésű, cs.-kenézi ille­tőségű, az 1975/1888. sz. községi bizouyitváuy szerint vagyontalan ref. lelkész gondnokság alá helyezendő volt, mert a budapesti angyalföldi magyar kir. országos elme­beteg ápolda igazgatóságának 836/1888. számú átirata szerint tényleg elmebetegnek találtatván, miután nemcsak az árvaszéki ügyész, hanem a hivatalból kinevezett ügygouduok is miut ilyent, ki saját ügyeinek vezetésére képtelen, gondnokság alá helyezui kérte, a gondnok­ság alá helyezés kimondandó volt. A hivatalból kinevezett ügygondnok dijjait fel­számítás szerint gouduokoltja ellenében megállapítani kellett. Kelt a nyíregyházai kir. törvényszék polg. osztá­lyánál 1888. április 6-án. Rusu s. k., Somlyódy s. k, h. elnök. t. jegyző. 4900. k. sz. „ , 7 . Szabolcsvarmegye auspanjutol. 1888. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. A nyíregyházai kir. törvényszéknek 2526/1888. P. számú ítéletét közhírré tétel végett másolatbsn közlöm. Nyíregyháza, 1888. április 23. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. (Másolat.) 2526/88. P. Ö Felsége a király nevében. A nyíregyházai kir. törvényszék dr. Ferlicska Kál­mán ügyvéd hivatalból kinevezett ügygondnok által kép­viselt Nagy Borbála elmebeteg ellen utóbbinak gondnok­ság alá helyezése iránt 8736/87. P. sz. alatt indított és szabályszerű tárgyalással befejezett ügyében az alulirt helyen és napon tartott nyilvános ülésében következőleg ítélt : Szabolcsvármegyei veresraarti születésű és illető ­ségü Nagy Borbála elmebeteg vagyontalan, gondnokság alá helyeztetik, s a gonduokság alá helyeztetés hirlapi­lag közzétenni rendeltetik. Egyszersmind Szabolcsvár­ínegye árvaszéke gondnok kinevezése és a további iutéz­kedések megtétele végett azzal kerestetik meg, hogy a kinevezendő gondnok nevét, polgári állását s lakhelyét az irgalmasrend budapesti, magán elmegyógyintézetével közölje. Ügygondnok dijakat nem számítván fel, azok meg­állapíthatók nem voltak. Ezeu ítélet az érdekeltekkel közöltetik. Indokok: Nagy Borbála veresmarti születésü és illetőségű napszimosnő gondnokság alá volt helyezendő, mert az iratoknál levő szakértői vélemény szenut elmegyenge­séggel páros időszakos dühösségben szenved s igy saját ügyein 3k vezetésére képtelen, s mert a gondnokság alá helyezést az árvaszéki ügyész, valamint a kinevezett ügygondnok is kérelmezte. Kelt a nyíregyházai kir. tszék polgári osztályánál 1888. április 6-án. ' Rusu, s. k„ h. elnök. Somlyódy, s. k., t jegyző. Öngyilkosok. Annak a két áldozatnak a ravatala mellett, kiket a szülők, árván maradt gyermekek, testvérek és jó barátok keserve csak az imént siratott meg, tűnődve állhat meg a gondolkodó ember. Az egyik 17 esztendős leány volt. Alig élt még. Háta megett semmi, az aranyos gyermek évek emlékezetben szétfoszló napjain kivül, előtte egész jövendő, az ember, a nő sorsának minden boldogságával, küzdelmeivel. A másik egy férfi, virágzó korában. Ismereté­vel az életnek, de teljességével erejének, s a legna­gyobb kötelességek öntudatával. S a fiatal leány kútba ugrik, az életerős férfi gyilkos fegyvert fordít maga ellen. S meghal mind a kettő a saját maga keze által. Megkészítve ma­gának a megsemmisülés végzetét, bele avatkozva a természet munkájába. Miért haltak meg? Gyávaság-e vagy bátorság, kishitüség-e vagy nagy lelkierő, mely önmagok ellen forditá a végzetes elhatározást? Ne bolygas­sunk sajgó sebeket avatatlan kézzel. De e látványok előtt térjen magához a tár­sadalom. Hisz, a napnak minden órájában talán, eldördül egy-egy lövés, melyei maga ellen fordit egy-egy megbomlott lélek, mely szivének érzéseivel, agyának forrongó lüktetéseivel nem találja meg támasztó pontjait életének útvesztőiben. Az a tár­sadalom, mely az emberi élet valódi czéljait, melyek legyenek látszólag milyen sok félék és külömbözők bár, ebben a szóban: boldogság, összefutnak, az emberi igények mesterséges és erőszakos fölcsigá­zásában keresi. Mert ezekért az áldozatokért ez a mai társa­dalom a felelős. Akik elbuknak, az ő halálos sebeikkel, melyeken át szívok vére kiömlik, tünetei a kór­nak. Az egész társadalom nyavalyája vett erőt rajtok, gyöngébbek vagy erősebbek, gyávábbak vagy bát­rabbak voltak mint a többi, s egy, a társadalom által legyőzhetetlenül oda állított akadály elől bele menekültek a nyugalmat és megsemmisülést adó halálba. Érző szívünkkel megsiratjuk őket, s tűnődve állunk meg gondolkozó eszünkkel holttestük felett. A hivatalnok, aki sikkaszt, s a szégyen és büntetés elől a halálba menekül; a léha ur, ki elveri va­gyonát, s hogy dolgoznia ne kelljen, pisztolyt vesz utolsó tíz forintján; a gimnazista deák, kit a rossz kalkulus kerget a halálba, a szerelmes leány, ki olyat szeretett, kit társadalmi vagy vallási korlátok elválasztanak tőle, s mérget iszik vagy vizbe ugrik stb. stb.: mindezek a szerencsétlenek annak a társadalmi felfogásnak az áldozatai, mely például azt a hivatalnokot vagy magára hagyja vagy ere­jén tul való költekezésre szorítja; mely megveti, lenézi azt az urat, ki a négy lovas hintóról, mikor a gyeplő kiesett kezéből, a becsületes munka kenyerére szorul. S benne van a levegőben, az egész környezetben az a betegség, mely kicsirázva annak a deáknak vagy szerelmes leánynak lelkében, bele kergeti őket a halálba. Uj berendezkedését a társadalomnak bizonyára nagy rázkódások hozhatják csak meg. Az emberi életnek és czéljainak megfelőbb erkölcsi felfogást az emberi szivekben uem gyújtanak ezek a tragé­diák. Megdöbbenünk egy-egy pisztoly lövésre, s maguukba is szállunk talán az áldozatok koporsói fölött: de a puskapor füst eloszlik, széjjel megy a gyászkiséret, s a szenzációt hajhászó lárma disz­harmóniájában minden nemes elhatározás meg­semmisül. Pedig az öngyilkosok fejfáihoz oda állhatna a társadalom, siratni — önmagát. Reformok a postán a postai csomagok, pénzes levelek és táviratoknak levél­jegyekkel leendő bérmentesítése és ezen jegyeknek miként való alkalmazása tárgyában. A postai küldeményekért és táviratokért eddig a feladáskor készpénzben fizetett dijak, pénzes levelek, csomagok és táviratok után, amennyiben ezen dijak 10 forintot meg nem haladnak, 1888. évi június 1-től kezdve rankojegyek (postai és távirdai értékjegyek) felragasz­tása által fizetendők meg. E czélból ugy a postai, mint a távirdai dijak lero­vásánál az eddigi 2, 3. 5, 10 és 20 krajezáros és az ezek kiegeszitésére egyúttal forgalomba hozott 1, 8, 12, lö 24 30, 50 krajc.áros, 1 és 3 forintos frankojegye­ket kell hasznain,. A régi és uj frankojegyek kaphftók minden posta es távírda hivatalnál és az eddigi franko­jegy árusítóknál. a / ^ojegyeket a küliemmyre és táviratra ma­gának a feladónak kell felragasztani, még pedig közön­El/ 9. aJt alot t, leV6lekná )' utalványoknál és pénzes T^ v* b,° n t, ék Cd m ° ldaláa leh0töl eg » Jobb ZiuJ ^V 1??^ 5 h e'ynin C Í, a külde nény pecsé­tes illetve hi o dalán különösen figyelni kell arra"hogy a pénze, levelekre felragasztandó minden egyes franko. egy korul megközelítőleg egy centiméternyi köz marad jon, • hogy a frankojegyek a borítékok széleit be ne fedjék.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom