Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-15 / 16. szám

„IN Y f lí V I I) í: lí. — Meggyilkolt sertés-kereskedő. Szokatlan izgalomba hozta városunk közönségét egy idá'g még felderítetlen rablógyilkosság, melynek Szabó Sándor h íjduböszörményi kereskedő esett áldozatául. A dolog termesze téből folyik, hogy az ez ügyben a halj beli törvényszéknél Pápay Endre vizsgálóbíró által vezetett vizsgálat adatai ma még, mikor a véres eset felderítve nincs, nem tartoznak a nyilvánosság elé. A vizsgálat eredményének veszélyeztetése nélkül is azonban közölhetőnek véljük az esetről a következőket: S^abó Sándor böszörményi sertéskereskedő ez évi márczius hó 3 dikán Nyíregyházára jött, hogy itt a márczius 5 diki vásáron sertéseket vásároljon. "Szabó a »Bundi« korcsmában szállott meg s 4-dikén este még itt vacsorált s itt is hált meg. 5 dikén reggel azonban már eltűnt, s nyoma veszett. S talán örökös rejtély maradt volna eltűnése, hl a véletlen, melynek a bűncselekmények felderítésében is olyan nagy szerepe van, a dolognak más fordulatot nem ád. A mult héten pénteken, tehát több mint egy hónap eltelése után, az alispáni hivatalhoz jelentés érkezett Kótajból, hogy az ottani »Piritós<ból elvonulván a víz, annak iszapjában egy férfi holttestét találták, melyen külső erőszak félreismerhetlen nyomu látszanak. E jelentés folytán Pápay Endre vizsgálóbíró a helyszínére ment, s dr. Konthy és dr. Zinner ormosokkal a holttestet megvizsgáltatván, konstatálva lett, hogy az illető, kinek egész arcza a szó szoros értelmében össze volt zúzva, már halva került a vúbe. A vizsgálóbíró a holttest föltalálását mindjárt kombinációba hozta Szabó Sándor eltűnésével, ide hivatta az eltűnt sertéskereskedő feleségét, ki is több rokonával együtt megjelenvén, a holttestben férjére ösmert. Igy indult meg a vizsgálat, melynek szálai mindjárt a Bundi korcsmához s annak bérlőjéhez Figeczki Pál volt henteshez vezettek. Figeczkit a törvényszék megcitáltatta, ő azonban betegséget hozván fel okul, nem j -lent meg. Erre a törvényszéki orvost küldték Figeczkihez, ki megvizsgálva őt, konstatálta, hogyegyáltalában nincs akadályozva abban, hogy a vizsgálóbíró előtt megjelenjék. Erre a vizsgálóbíró Figeczkit elővezettette, kihallgatta, s minthogy több — őt igen súlyosan terhelő — gyanuok merült föl, a kihallgatás után vizsgálati fogságba helyezte. Azóta folyik a vizsgálat, melyben idáig is már többen vannak érdekelve. A meggyilkolt sertéskereskedőnél neje előadása szerint 3700 forint volt eltűnésekor, se pénzből állítólag többen is részesültek. Figeczki kocsisa, kinek az előzetes feltevések szerint a bűntény elkövetése körülményeiben szintén volt része, eltűnt a városból s idáig feltalálható még nem volt. Figec.ki minden részességet tagad. Az egész ügy iránt különben igen nagy érdeklődés van a közönségben. Nemcsak hogy mindenfelé ez esetről beszélnek a városban, hanem naponként nagy oioportosulások is támadnak a r. katholikus templom környékén, várva, hogy a letartóztatott Figeczkit a szuronyos börtönőr arra kisérje fel a törvényszékhez vagy onnan vissza, a fogházba. Beszélik,hogy Figeczki letartóztatása előtt Kolcsál rendőrbiztosnak is irt egy levelet, 400 forintot igérve neki hallgatásáért, 8 ez a levél természetesen a vizsgáló bíróhoz került. Az ügy mostani állásában a legnagyobb fontosságú lenne az eltűnt kocsis kézrekeritése. — A felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegye e hó 10 és 11-dikén tartotta meg Nyíregyházán közgyűlését Lukács Ödön esperes egyházi és Szesztay Károly világi elnöklete alatt. A közgyűlés a napirendre tűzött ügyeket elintézvén, a protestáns irodalmi társaságnak Budapesten tartandó közgyűlésére képviselőjéül Lukács Ödön esperes urat küldte ki. — Az egészségügyi viszonyok elmúlt hó folyamán valamivel kedvezőtlenebbek voltak a vármegye területén mint februárban, amennyiben akkor minden 1000 ember közül 3"2 halt meg, mig márcziusban 3*6. Ragályos betegségek csak szórványosan fordultak elő, mindazáltal az elhaltaknak 60%-kát tették ki a 7 éven aluliak, s ami érdekes körülmény e 60% ból 53% a fiu gyermekekre esett. — Az adóhivatal áthelyezése. A nagykállói adóhivatalnak Nyirbáthorba való áthelyezését kérelmezte a debreezeni kir. pénzügyigazgatóságánál Nyirbáthor városa. Innen a kérdés a vármegye közigazgatási bizottságához tétetvén át, a bizottság azt a határozatot hozta, hogy az adóhivatal áthelyezésének semmi elfogadható inditó oka nincs. Különben is minthogy Nyirbáthor városa telekkönyvi joggal felruházott járásbirósági székhely, semmi sem állja útját annak, hogy egy Nyirbáthorban létesítendő adóhivatal felállítását kérelmezzék. — A vármegye árvaszékónek működése márczius hóban a következő volt: elintézetlenül maradt februárról 2711 ügydarab, ehez érkezett márcziusban 1439, elintézendő volt tehát 4150, melyből 1176 intéztetett el; a hátrálék márczius végén 2974. — Rab-statisztika. A nyíregyházai törvényszéki fogházban márczius végén le volt tartóztatva 190 egyén és pedig 172 férfi, 18 nő, a nagy-kállói járásbíróságnál 7 férfi, 2 nő, Kisvárdán 12 férfi, Báthorban 2 férfi, 1 nő, T.-Lökön 33 egyén. — A Nyíregyháza városi gőz- éa kád fürdő, folyó áprilishó 20- és 21-kén, az az péntek és szombaton kazán tisztítás miatt szünetelni fog. — Tüz volt a mult vasárnap a kézi utczában. Egy kis lakóhóház gyulladt ki és égett le, mert a tűzoltók, a toronyőr hamis jelzése következtében kissé megkésve érkeztek az égés színhelyére. Valószínű, hogy az égés gyújtogatás folytán támadt. Gsarnok. Egy római zarándok naplójából. Levelek dr. J. A. barátomhoz. XII. Felviradt végre november hó 30-ka, a nagy audienczia örökre emlékezetes fényes napja! Program szerint d. e. 11 órakor gyülekezett az egész magyar zarándoklata Vatikán sveiezi kapujánál. A pápa hű aveíczi őrsége katonai díszben fogadta a tisztelgőket. A nagy előcsarnok félig megtelt ünneplő zarándokokkal. Érdekes volt igy együtt látni a hatszázra tehető magyarokat, amint nem, rang éa állás szerint csoportosu'tak festői öltözékükben : a püspökök lilaszinü talárban, a mágaások diszmagyarban, az úrhölgyek gyászöltözékben, fejőkön fekete csipkével, a papok méltóságuk jelvényeivel, az urak salonruhákbaD, végül a köznépből valók jász-pest és sepronmegyei kékbelikben és felvidéki szűrkankókban, a fehérnép is sajátos üiuepi ruháiban s ezeken kivül olvasók, pápai ajándék-érmek a egyéb zarándokjelvényekkel ékeskedve. Egy órai várakozás és r^ndezkedés után, mely hosszú idiközt a szepesi püspök leereszkedő nyájassággal igyekezett megrövidíteni, sorba járva a csoportokat, beszédbe ereszkedvén sokakkal s mindenkinek mondva valami kellemeset, pont 12 órakor megkezdődött a felvonulás a csarnok hosszában, a S.xtina kápolna mellett, a Sala regián át, a második emeleten levő Sala Dúcaiéba. Ez egy hosszúkás nagy terem, melyet a közepén elzárt keskeny ut két egyenlő részre 03Zt, 8 menedékes talajával igen alkalmas nagyobb fogadásokra, hogy az utolsók is láthassák a felső végen álló menyezetes trónt 8 az ezt környező bársony székeket, a hírlapírók kis karzatát, szóval azt a rácsozattal elkülönzött helyet, hol a pipa és környezete megjelen. Az elfogadó terem különben egyszerűsége által tűnik ki, falait régi ftvskók ékitik, 8 csak a trón közelében látunk vörös drapériákat, melyek a trón két felén a bejárókat fedik. Püspökeink, a mágnások és pápai kamarások a kancelluson belül, a trónnal szemben levő székeket foglalták el, a zarándokok tömege azon kivül állott egymás hátán, uem mintha szűk lett volna a helyiség, haueua azon természetes ösztönnél fogva, miszerint mindeuki elől szeretett volna lenni, hogy minél közelebb lehessen a pápa-királyhoz. . . . No, itt aztán volt melegünk, nem csak a nagy ablakokon besütő napsugarak, nem ia csupán a szorongás miatt, hanem főkép azon érdekfeszítő várakozás folytán, mely közel félóráig tartott, s mely alatt folyton változott a trón színterének képi az időnkint meg-megjelenő udvari méltóaágok által, kikhez csitlakozván monarchiánk képviseletének elegáns személyzete is, egész otthoniasan kezdtük már érezni magunkat, midőn félrevonták az egyik ajtó szőnyegét és párosával láttuk bevonulni a pápa kíséretét; testőrök, magas hivatalnokok, kamarások, bibornokok, köztük a herczegprimás a végül a pápa Ő8zentsége, tisztafehér öltözékben, mellén nagy aranykereszttel, követve Major dornusa, főkamarási és főalamizsnása által, akik felsagiték a trónlépcsőin a 78 éves aggastyánt. ... Ki volt ugyan mondva, hogy tartózkodjuuk a hangos óvácziótól, de ki tilthatná azt meg, hogy 600 magyar ne éljenezzen, ha szive telve van lelkesedéssel? Volt is olyan éljenzés a a pápa megpillantásakor, hogy csakúgy viszhaugzott tőle az egész Vatikán! A pápa első pillanatra meg volt lepve e szokatlan üdvözlés által, de csakhamar édes mosoly játszadozott szelíd arczáu, megállott a tér közepén, és áldó kezét emelte a rajongók felé, mire még harsogóob lett az éljenzés. . . . Elfoglalván trónját a pápa, egész pompájában tárult elénk a nagy fogadtatás külső fénye: trónszéken ül Krisztus földi helyt irtója, sz. Péter utódja, a világi uralmától megfosztott és mégis felségi jogokkal biró pápakirály, trónja mellett közvetlen áll jobbra-balra egy-egy szolgálattevő kamarás; lent félkörben busz bibornok foglalt helyet bársonyszékeken, balra legfelül a magyar primás; ezek mögött állanak az idegen nemzetbeli püspökök, h-rezegek, grófok és egyébb méltóságok, kik engedélyt nyertek jelen lehetni a magyarok fogadtatásán; jobbra megkülönböztetett helyen ül gr. Paár o<»zt. magyar nagykövet; balra a hírlapok képviselői. Ezekkel szemben a magyar püspökök és máguások, akik mögött hatszáz hithű magyar fejezi ki hódolatát zajos ismételt éljenzéssel XIII. Leónak, az aranymisés jubiláns nagy pápának. Most előáll a magyar zarándoklat fővezére Simor Jáuos prímás, meghajtja fejét a pápa előtt, és érczes hangon olvassa föl az általa szerkesztett üdvözlő szózatot. A classicus lalinsággal irt s megfelelő élénkséggel és haugnyomattal előadott felirat látható benyomást gyakorolt a pipára és környezetére. A szent atya többször helyeslőleg intett fejével és kezével is a hercíeg primás felé, jelezve, hogy egészen egyetért a magyar katholikusok egyház politikai nyilatkozatával. A pápa tetszése újból fellelkesité a zarándokokat, kik hangos éljenekkel tauusiták c.adakozásukat főpapjok nyilatkozatához. . . . Elvégezvén a prímás üdvözlőbeszédét, felállott trónjából a pápa és szólott olaszos latinsággal a magyarokhoz, beszélt előbb csendesen, majd mindvég g élénk hangsúlyozással, olasz hévvel, erős gesztusokkal, miközben egészen mégiljudott, ugy hogy elleledteté velünk aggkorát, el testalkatának gyengeségét. . . . Bámulatos és valóban megható látványt nyújtott igy beszélve, pzónokolva a 78 éves Leo pipa! Még környezete is ámulva tekintett az átszellemült aggastyánra, és szinte látszott rajtok, hogy aggódaak a gyenge ember ezen erejét felülmúlni látszó lelkesedése miatt. . . . Mondották is később, gratulálván herczegprimásuuknak, hogy a pápa szeretete a magyarok iránt a legfenségese'oben nyilváuult minden zarándokok között. . . . No, de volt is hatása olyan, hogy azt leirni képes nem vagyok, akik értették a pápa beszédét, azok nem győzték csodálni annak tartalmát éa alakját, csak egy Cicero beszélhetett ily szépen latiuul; akik nem értették, azokat magával ragadta a pipa fenséges alakja, a menyei lelkesedés angyali ajkakon s azok a nagyszabású taglejtések, melyekkel mintegy magához ölelte a szerető atya édes fiait, kedves magyarjiit. . . . Nem is mondhatá el nagy beszédjét anélkül, hogy legalább háromszor közbe ne zúgott volna a hálás zaráudoksereg hatalmas éljenzése! Midőn végre az áldó szavakat rebegé szent atyánk „Magyarországra, az apostoli királyra, a zarándokokra s ezek kedveseire", letérdeltünk mindnyájan és ugy fogadtuk illő alázattal atyai szeretetének zálogát a pápai áldást, és végezetül kitűnő éljenzéssel köszöntük meg a pipi-király fejedelmi kegyeit. . . . A pápai szózat után ismét előállott Magyarország bíboros főpapja és megfelelő beszéd kíséretében bemutatá a magyarok jubiliumi ajándékait: a hódolati aláírásokat, melyek kilencz vaskos kötetben a tróutól jobbra voltak felhalmozva, legfelül a tizedik kisebb kötettel, mely a hódoiatos beszédet tartalmazá latin és magyar szövegben, és a 700,000 lírányi péter filléreket. Szép jelenet volt az, midőn a remek kötésű aláírási iveket egyenkint vitték pápai testőrök és négy magyar földmíves a trón elé, bemutatva azokat a pápának. A szent atya élénk érdeklődéssel nézte a könyvkötészet eme magyar remekeit és látható örömmel vette tudomásul, hogy azokban mátfél millió magyar név, köztük nem kevés másvallásuaké is, tanúskodik Mária-országának hithűségéről és a pápa iránti ragaszkodásáról. Ezt követé a Szent'István-társulat külön hódolata, melyet szintén a herczegprimás tolmácsolt, bemutatván egyszersmind annak ajándékait: ezer aranylírát egy gyönyörű góth stylban készült pixisbeu, és összes eddig megjelent irodalmi müveit remek kötésekben, melyek elsője IX. Pius, utolsója pedig XIII. Leo életrajzát tartalmazzák. Midőn ez utóbbit kiváló, hangnyomattal muíatá be a primás, a szent atya mély megindulással fejezé ki tetszését s egyszersmind szerényen moadi: én még nem érdemlem meg e kitüntetést. . . . Most következett a jelenlevő kitűnőségek személyes tisztelgése: a primás letérdelt a trón zsámolyára, megcsókolta a pápa kezét és áldásáért esedezett; majd követék őt a püspökök, a mágnások, a szentistvántársulat vezérférfiai, és az előkelő hölgyek. A pápa mindeniket megszóllitá, megáldá és sajátkezüleg adta át nektek a szép dobozokban levő emlékérmeket. Mindezek megtörténte után felállott őszentsége, a még egyszer megáldván a jelenlevőket, udvarával együtt elhagyá a tróntermet. Mi pedig, kik szerencsések valánk az ünnepélyes audiencia ritka kegyében részesülni, egy drága emlékkel gazdagodva, szivünkben a legnagyobb meghatottsággal távozánk a Vatikánból. . . . Déli egy óra is elmu't már, mikor a sz. Péter terén szétözönlve, hiába valónak bizonyult némelyek azon jóezándéka, miszerint a zarándoklat nagyobb csoportokban lefényképeztessék; mindenki szálására igyekezett s volt is kelete a fiakereknek, ugy aunyira, hogy az angyal hídnál valóságos akadály verseny fejlődött ki, és előbb hazaértek azok, kik gyalog indultak el. A villásreggelinél mindenki a saját benyomásáról beszélt, el lévén ragadtatva tapasztalatai által. . . . Délután általánoa pakkolds volt a szállodákban, némelyek ujabb bevásárlásokat tőnek, kiki a zsebének állapota szerint. Eu egéazen egyedül még egyszer a kedves Pincióra kúsztam föl, körüljártam az egészet, gyönyörködtem a szobor-erdőben, az ugró kutakban, a hattyúk bus énekében, és főkép a felejthetetlen szép kilátásban, Róma fenséges panorámájában. . Este sokáig enyelegvén egy pesti asszonysággal, aki gyöngéd irigységgel kisérte mindig naplójegyzéseimet, rövid sétával a Corsón régezém római nyolez napos éldeléseimet. . . . Holnapi viszontlátásig Pompejiben, ölel barátod. D. J. Nyilt-tér. *) Táncstanitási jelentés, Van szerencsém a n. é. közönség becses tudomására juttatni, hogy folyó évi április hó 11 én, azaz szerdán tek. Szénfy Gyula tanár ur tantermében táneztanitási óráimat megkezdtem. Amidőn erről a n. é. közönséget értesíteni bátorkodom, szivea figyelmébe ajánlom, hogy iparkodni fogok ezuttal is az előző évekről ismert nagybecsű bizalmát éa kegyes pártfogását a jövőre is kiérdemelni. Teljes tisztelettel ALFÖLDY KÁROLY, táneztanár. SW Lakásom: Vendég-utcza, özv. Fazekas Lászlóné őnagysága házában. (132—2—2) Hirdetmény. Néhai Jánószky András, boldogult férjem elhalálozása folytán, jó hírnévnek örvendő szabóüzletében levő összes kész és nyers árúk tömeges, esetleg részletes mielőbbi elárusitását határoztam el. Mely hagyatéki vagyon elárusitásáról a nagyérdemű közönség azzal értesíttetik, hogy a vételre felette kedvező alkalmat felhasználva, bevásárlásait nálam eszközölni kegyeskedjék. Üzlethelység nagy-kállói-utcza 1005. szám. Nyíregyházán, 1888. évi áprilhó. (138-3 1) Özv. Jánószky Andrásné. Hirdetmény. Mely szerint közhírré tétetik, hogy a Blahunka-féle tanyán, a halászi határban, a következő takarmány van eladó. 1. Egy 3 öles kazal, 12 szekérre való árpa szalma. 2. Egy 12 öles hosszú árpa töl'ek vagjis pelyva kazal, szalmával borítva és fedve. 3. Egy 15 öles hosszú gabona törek vagyis pelyva kazal, szalmával borítva és befedve. ÜV" Értekezhetni felőle naponta a helyszinén. Helyszűke miatt eladó egy jó karban levő és tiszta garnitur bútor. — Bővebb felvilágosítást ad szívességből e lapok k

iadó-hivatala. (140-3-1) *) Az e rovat alatt közlőite

kért nem felelős a szerk. Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadótulajdonos: JÓBA ELEK.