Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-01 / 1. szám

„IV Y I « V I D É K.« következőket rendelem: l-ör. A rsendőrségi ő^paranMSfeusHK^S gok megkeresései alapján ölre' * " felhívásokban, a megkereső katona. hatóságok > „átkozó atiiiii.il> másolatai r,

satola.nlok. • »-oi A <

; « • őS közegek állal kiérdemelt azon élelmezés pótlö kök melyek a sog.Mleti w.lgálat természeténél fogva, I Lálló törvények, rendeletek, vagy egyéb szabályok u SÜLa községeket vagy j »u« követeli községi előljárosAgokat terhelik s a «

0

1 kerületi paifcsuoksrtgok Által a .örv.'u.y .atö».«o^mk havonta megküldeni l<nnutatások u.n m.n meKtón _ d«k kitüntette.,,, fognak, a gah.rAk Alt. a I* lyesebboi. behnjlandók. i or. oly ótkozó^i póUékoKioi, melyek sem a községeket, sem a község, e ólját ógOKa nem terhelik, a/, elővezetett egyes felek (k.zArva a katonai birósA, hatósAga alA tartozó egyéneJ«»• bére esnek, a ezektől beigazolt vagyontala.* J |,e non. hajthatók, a hatósAg. szegénység, buonyitvftnyok aJZk megtérítését kérő esendór-parancsnokságnak megküldeni ők azon oki,él, mert ezen költségek ezentúl rssss ^ 'rf,;

1?^!'dők. I!..,lapesten, 1887. évi deczomberhó 7-én. A m.n.sz tor helyett: Ihniczky, államtitkár. K Stabolctüdrmegye alispánjától. 1HH7. A WMolgablráknak, HjlronyhíM táros polgármesterének én a községek elöljáróinak. A szükséges óvintézkedések megtétele végett tudomásukra hozom, hogy Zo.nplénvArmegyo gálszóesi járásilnak KohAny községében a járvátiyszerüen lellepett lépfene miatt nevezett község szarvasmarha-állománya vesztegzár alA helyeztetett. Nyíregyháza, 1887. deczember 28. Zoltán János, alispán. Szaboletvdrmet/ye alispánjától. 1,1,918. K. 1887. A,járási röszolgabi ráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. Tudomásvétel és a kellő óvintézkedések megtétele végett, közlöm, hogy Miskolc/, vArosAban egy ló takonykórban talAltatváu, kiirtatott, s a szükséges intézkedések megtót ettek. NyiregyhAza, 1887. deczember 28. Zoltán János, alispán. ümbolcaviinnegyd alispánjától. 14,498. K. 1887. A járási föszolgablráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A legszélesebb körben leendő közhírré tétel végett értesítem, miszerint a földmlvelés-, ipar- ós koreskediv lomügyi ni. kir. miniszter folyó 1887. evi 0(1,401. szAmu intézvényével Nyiregylutza város kérelmére megengedte, hogy ott az 1887. ívi december 12-érn esett országos vilsAr helyett, 1888 dik évi január hó 9-adikén pótvásAr tartassók. Kelt Nyíregyházán, 1887. deczember 27. Zoltán János, alispán. A „Nyirvidék" olvasóihoz. Lapunk e száma a „Nyirvidék" kilenczedik évfolyamát nyitja meg. A letelt nyolcz esz tendő a „Nyirvidék" életének évszámait jelöli meg. S ennek a nyolcz esztendőnek a története minden hangzatos szavaknál igazabb valósággal igazolta azt, l.ogy ez a lap Szubolcsvár.negyében és benne Nyíregyháza városában nem a közönségre A „NYIKVIDÉK* TÁltCZiJ A. 111 innen! KI inneni el t Megfojt a lóg o helyen! Ugy irmom, reám szakadni liénitl! Sok r»lllagAval a menyboltoiat, Avagy megnyílik itt u föld előttem fts én vakon futok a iiUrnyü mélylie S elpumtulok I — nem Ismerők magamra Nem ím vagyok — nem <5n — nem én vagyuk KivetkAióm cgúnz valómból — ah I — l>o birha tép a kin, a gyötrelem ftitnl késztet Innen a göröngy ia, Lekötni tart e helyim oly igózet, Amelytől lelkem szárnya megtörik S mint feldobott kő vis-zalmll legott; t'ny visna hullok ón - nem birva i'mtr Repülni meiue, meame innen el t — Maradni?.,, menni?... U*y von, mind a kettői Megyek.... a a lelkem kéttoló szakadjon?... Mert itt marad körülte jobb fele — S niAilk felével _ nyomorult vagyok I... El itt maradva hajh!... ml vőr reám?.,. Hogy k,U legyek .meszólye, gyönge bábja ? Mily gondolati... Ali Istenemre!... Nemi Jerünk odíbb hát,... Viiinatérek újra Csöndes, magányos kis kunyhrim ölébe, A távol rengeteg homályába I... s majd holdvilágos, osöndoa éjiiakAkon, Midőn irigyen elke.nl az Alom, Meguyil xivemnek iára- és dalom l''ül«lr teiiouád fényes csillagom, l'MIsir tehonád édes Hereiemmel l'okoli kínnal — földöntali kéjjel. ráoktroyált vállalat, hanem valódi szükséget pótló sajtó-organuma a közönségnek. Nagy dolgokat ez a lap nem vitt véghez. Lárma nélkül és minden törekvés nélkül arra, hogy szenzációs föltűnést keltsen, munkált közre a maga szerény eszközeivel a közjó előmozdításában. Személyekkel — hacsak közdolgok nem fűződtek az egyesek nevéhez — soha nem foglalkozott, s ezért nem érinté e lapot botránynak szennye soha. De közös érdekű kérdések soha sem kerülték el e lap figyelmét. Hol mint a közfelfogás kifejezője hol megint — általánosnak látszó áramlatokkal 'szemben is — mint közjóra szolgáló eszméknek fölvetője és propagálója, ott volt és résztvett mindenütt, a hol a becsületes sajtónak a maga fegyvereit tűzbe vinni kötelessége. Politikai természetű kérdések vitatásába a „Nyirvidék," mint nem politikai lap, nem bocsát,kozhatik, s igyekeztünk is, hogy az el nem kerülhető befolyásolási kísérletek daczára is, megtartsuk a megszabott határvonalat, s ezzel ki/árjuk azt, hogy bármely politikai áramlat és törekvés e lapban kifejezést és megvalósulást nyerhessen. De egészséges társadalmi mozgalmak, közgazdasági törekvések mindég megtalálták e lapban azt a támogatást, melyet a sajtónak egy szerény vidéki organuma közönségnek és egyeseknek nyújthat. S leg jobb hitünk szerint, az elmúlt nyolcz esztendő alatt, mely a „Nyirvidék" élete fölött eltelt, társadalmi életünknek nem volt, egy jelentősebb mozzanata sem, mely e lapban méltatásra ne talált volna, vármegyénk és városunk gazdasági érdekeinek istápolása pedig mindég legfőbb gondunkat képezé. libben az általános vonásokban vázolt iniiltbaii benne van jövendőre szóló prograunnunk is. Tárcz.i rovatunkban mindég irodalmi színvonalon álló dolgokat közlünk; s ugyanilyen mértékkel mérjük ama közleményeket is, melyek a „Csarnok" rovatban jelennek meg. Ujdonsági rovatunk, mint a vármegyében és Nyíregyháza városában történő, e rovatba tartozó események krónikája, ebbeli hivatásában lehetőleg kimerítő és feltétlenül hitelt érdemlő lenni igyekezik. Hogy vidéki értesüléseink dolgában még nagyobb eredményt tudjunk fölmutatni, kérjük levelezőinket, vidéki olvasóinkat, különösen pedig a jegyző és tanitó urakat, hogy a vidékükön történő eseményekről bennünket értesíteni szíveskedjenek. Nemcsak lapunknak tesznek ezzel nagy szolgálatot, de uiegnyerik vele községi és egyéb érdekeiknek azt a támogatást is, melyet a nyilvánosság közérdekű ügyekben nyújthat. Lapunk Szabolcsvármegyéuek, a szabolcsvár megyei községi jegyző egyletnek s az ujabban alakult szabolcsmegyei jogászkörnek is hivatalos közlönye lévén, a társadalmi támogatásnak ily hatalmas sorakozásával folytatja pályafutását. E támogatásban rejlik az az erkölcsi és anyagi erő, mely e lapnak a közdolgok előre mozdítására eszközöket, nyújt. Kérjük továbbra is Szabolcsvármegye és Nyíregyháza városa közönségének pártolását. A „Nyirvidék" szerkesztősége és kiadó hivatala. E Sokszor eldaloUam llő szerelmi vágyam, Kidaloltam unuyi Sok keservemet, S mosl veszem, hajh, őszre Hogy a sziv sebére Akkor száll vigasz csak, Hogyha már feled. S bár lassúi feledve, De mindig szeretve, Vissziiszál a lelkem Mult időkre még, Ugy érzem, hogy éltem Legjavát leéltem S ami megmaradt, az Már csupán a vég. pilog. Kitűnt ifjastígom, Vissza-vissza várom, S bár az ég f.ilé száll ; 'l'ört tekintetem — : Vándorol a felhő, A c-sil livg is fel jő, He tavasz virága j Nem bajt lelkemen ! Ah ! ma már belátom, Álom minden, Alom... Ilit, remény, mulandó, Álnok és hamis, , Villgy nyild virága, ; Zílldolő fa ága — Illatozz ltok csak, Kihulltok ti is! Ám, ha minden eluiul KA, fa, virág alhull, Sirok éjszakája Zárja két szemem, l.esz talán — ki sirva Nevemet felírja, S olykor elmereng majd Sírkeresztemen. Somló Sándor. lilökópek. (Végo.) > — Képzeljétek, élőképek reudezéeéu fáradom,,k. itt csak nz volt a baj, hogy a jövevények nem voltak tajékoBva a felöl, mi az elfogadott véletuéuy, hát várakozó Állast vettek. Árosaikon a ÜtymAlAs éa a helyeslés mesterileg volt összhangban — Totóik, nemde ? — Nagjou — szólt a mogcsoutosodott vélemény. Most meg már hatfelé Ágaztak el a vélemóuyek. 'oronghno váltig valami Bialonbeli jeleuetet akart, így 1888. A Sylvesteri éjfél utolsó óraütésével köszöntesz be hozzánk! A haldokló esztendő utolsó akkordjai átzúgnak bekezdő perczeid közé, s mint az elhaló emlék utolsó lobbanásai, titokzatos sejtelmekkel világítanak be a jövendőbe. Sejtelem és semmi más! A véges ember az ő apró eszközeivel, melyekkel — mint a hangyasereg földalatti várát — úgy épiti fel itt a földön a kultúra műveit, hogyan látná azt, ami még nincs, ami mint a kaleidoskop ezer változási! képei, ezernyi esélyek ezernyi lehetőségei szerint, elemeknek harczán, titokzatos erők kifejlésén lesz valósággá! Hiába kutatjuk vágyó szemeinkkel a jövendőt! Az a kis parány, melynek neve: ember, élve itta világot képező milliárdnyi csillagok rendszerében egyetlen apró csilagon: a földön, az egészhez viszonyítva helyzetének jelentőségtelen volta mellett, hogy látna bele abba az emberi értelemnek soha meg nem nyilatkozó szervezetbe, melynek neve világ, s amelynek — bár változhatatlan törvények szerint pillanatonként váltakozó alakulásaitól függ e végtelen nagy világ e parányi lakójának, az embernek sorsa is. A jövendőt igy még sejteni se tudhatja ember. Bölcsek és tudósok fotografáló gépeik üvege elé állítják ugyan az ég csillagait, s a világ-szerkezet igy ellesett jelenségeiből törvényt alkotva, e föltevésekre alapított okoskodás révén tudományos rendszereket állítanak föl, melyeken — mint mindenütt tanítják — csillagok járása, világosság és fény, melegség és élet, szóval az egész mindenség létele alapul: de az a tudás, amit az emberi elme igy produkált, kielégítheti talán a tudós tudományszomját, s megnyugtathatja a remegő embert, kit a végtelen világ titokzatos és meg nem magyarázható jelenségei félelembe ejtenek, de minden valószínűségük mellett is valóságul el nem fogadhatók. Hisz hányszor csúfolta már ki az emberiségnek nagyon rövid történetében is egyik tudományos rendszer a másikat, melyeket különböző korszakok bölcsei csalhatatlan tudáskép állítottak és vitattak. S a XlX-ik század embere csak nem lesz annyira elbizakodott, hogy amit ő alkotott, amit tud és lát, azt változhatatlan igazságoknak hirdesse! A hónapok és hetek légióinak élén, mint valami római hadvezér ünnepi vörös palástban, köszöntesz be hozzánk 1888. Légy üdvöz a küszöbnél! íme elődbe hozzuk sorsunk kapujának kulcsait. A kenyeret, a vizet és a sót, hódolásunk jelvényeit. Vedd birtokodba elődeid ősi örökét, e földgömb képezte világot, s uralkodjál felette bölcsen, szeretettel. Te légy az egyedüli hóditó ez uj esztendőben! Földön hó, felhő az égen! Rettentő nagy muszka idő van. I)u csak nem a halotti ágy számára szórod azt a sok hópelyhet az égből; csaknem a nyughelyet készíted azok számára, kik tűzhelyeink feldúlásán igyekeznek? Kivárniuk mindeneknek boldog uj esztendőt! gondolt a csillárral is méltóbb helyen feltüuést keleni; és uoui is születik meg az egységes vélcméuy, ba C*orog. Zelm&nak nem terem egy egészséges ideája. — Gondoltam valamit. Hívjuk meg Szeuessy urat. () okosabb ember! (Lic/.itálhatsz feljebb is, gondolta a hallgatóság. Tudjuk merről fuj a szél! Bizol i bban, hogy Ettádat, iut a filigrán teremtést elvéieud vele. Tudjuk!) Tőle csak pr.ik'ikus tanácsok fognak ertdail A hallgatóság összenézett, s ezt az összenézést a következőleg proklamálta Doroughué ö uagysága. — Ugy vau! — hivjuk meg Szeuessy urat. Mig Szeuessy ur megérkeznék, a parlameut megoszlott. A tanácsosiiét Doroughné 6 nagysága foglalta le, Rong.i Tilda Pórlaki Virginiával tereferélt s C<orogi Zilma Madarász tóvelinuel mog Brilgha Matilddal képezett egy másik pártárnyalatot. A miről beszélgettek, felettébb érdekes volt. Hölgyeim és uraim, vegylluk figyelői állást. Az első colouue, Vaáli tanácsosué és Doroughné azou a naivitáson tépelődtek, amolylyel Osorogi Zeluia eszméit feltalálja. Bizoay, őszintén szólva nagy erélylyel rostálgatták. — Ha valaki diplomáciával iudul a férfi szivek meghódítására, ezt értem; de ilyen uyilváuvalóvá tenni a kártyákat, — dőreség. — Igaz. Ily methodussal » műveletlenek szoktak hwcíolui. (Doroughné ő nagyságának amúgy is ajkaira illik e szó: műveltség. A miut a fáma beszéli, apja mézeskalácsos volt Ouikabáton, ő már hé tág u koronát bigygyeszt a névjegye fölé, persze nem mézeskalácsból.) — Siegény, azt hiszi, nem látuuk át kártyáin. Ártatlan együgyüség ! Maid meglátják, mire megy. lia prófétai ihlet nélkül fiaskót jósolok. — En is nemkülönben. A mily szSp volt itt a tneggyőeődes harmouiája, ugyan olyan volt a másik oldalon is, külöaöseu Lsorogt Zel.ua volt itt az ördög kereke, annak javaslatára rnoo.