Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-27 / 9. szám

NYÍBVIDÉ K." Ha a becsvágy szigorú korlátok között maradna ; vagyis ha meg tudna elégedni az öntudatnak ama bol­dogító, megnyugtató érzelmével, amelyet minden erényei cselekedet, minden nemes vágy, minden nemes gondolat maga után támaszt az emberi lélekben : senki sem találna benne semmi gáncsolni valót. Csakhogy a becsvágy nem elégszik meg avval, hogy a lélek önmagával tisztában legyen; hogy önmaga előtt pirulnia soha ne kelljen; hogy az önvád kinos furdalásainak kitéve ne legyen; szóval, hogy tudatában legyen mindenben, az ethika szi­gorú szabályai szerént működő cselekedeteinek. Evvel csak a nemei lélek elégedhetik meg. A becsvágy, az ambiczió más egyéb után is sovárog. Neki az is inyére van, hogy mit beszél róla a világ; mikép magasztalják. Sőt ha már minden gáton átugrott, már arról is kezd eovárogni, hogy mekkora emlékoszlopot emel majd neki a közvélemény. Mihelyt azonban megszimatolja, hogy nem csak emlékoszlop, de még egy hitvány ko-zorucska siucs kilátásban: azonnal más széliránynak fesziti vitorláit. Ezért nem lehet a becsvágyat az erények közzé sorozni; mert ellentétben áll az erkölcsök egyik legne­mesbikével, t. i. a becsület-érzéssel. A becsület-érzés nem hiú haszonlesésből, nem ra­vasz srámitásból; hanem önmagáért gyakorolja a jót. A nemes gondolkozású ember mindég megvetéssel ordul el azoktól, akikben a becsvágy egész a kórságig fokoztatott; mert ezek önállás nélkül való, hitvány nyo­morékok, akik mindég a tömeg kegyeit, üres tapiait hajháizszák. Hogy az önbeci; vagyis a becsület érzés és a pisz­kol becsvágy között mily roppant nagy a különbség, azt mindenki megfigyelheti. A becsület-érzésre sem közömbös dolog ugyan az, hogy mit beszél róla más; de mindig többre becsüli saját lelkiismeretének sugallatát a nagy közönség dicsénekeiuél. A becsvágyó pedig mindig mások véleményének rabja. Sokszor olyanok orra alá is kénytelen a tömjén füstöt tartani, akiket titokban egy kanál vizben fojtana meg; amit nem is késik megtenni, ha a körülmények ugy hozzák magokkal. Ai a legkülönösebb e dologban, hogy a becsület érzéi és a becsvágy, amit igen sokan összetévesztenek, ugyanazon egy léleknek nem igen lehet tulajdona; mert a tapasztalás azt bizen/itja, hogy a becsvágy legiukább azokat szokta meglepni, akiknek szénájuk éppen a be­csület dolgában áll legroszabbul; t. i. a hiú embereket. Vannak elegen, akik egy kis nyomorult kitünteté­sért csak ugy reszketnek. Mennyi tolakodás, mennyi kéz szorítás, mennyi alázatos szolgája, mennyi servas, s mennyi súgás-búgás szükséges ilyenkor: ha c<ak az egye temi titkárkák, jegyzőcskék s más ehhez hasonló firmák fzereplésére gondolnak is?! Hát még ha a nagy világban a nagy gyermekekre pillantunk, ahol a becsvágy nem elégszik meg egy kis brillérozó elnökséggel, vagy egy kis aljegyzőséggel; ha­nem oly forrás után eped, amelynél állandóan olthatja pokoli szomját; s amikor már jól neki duzzadt mellel egyesen mosolyoghat: akkor már bálványnak képzeli magát, s a közbecsülés tömjén füstjéből követeli az örökké gomolygó áldozatot. K. I. A nyíregyháza-mátészalkai vasút közgyűlése. A nyíregyháza mátészalkai vasút folytatólagos ala­kuló közgyűlése e hó 19-én tartatott meg Budapesten a részvényesek nagy érdeklődése mellett, amennyiben az 1.600,000 irtot tevő részvénytőkéből több mint 1.200,000 írt részvény vo't képviselve. A megyék részéről jelen vol­tak: Zoltán János alispán Szabolcs- és br. Perényi Pé­ter Szatmárvármegye képviseletében. A közgyűlésen Mandel Pál felszólalására herczeg Udescalchy Gyula foglalta el az elnöki széket. Az alak­szerűségek befejezése után Mandel Pál adta eló indit ványát, melynek folytán a közgyűlés összehivatott. Indítványa, mely szerint Szabolcs éi Szatmárvár­megyéknek a vasút igazgatóságában állandóan egy-egy hely biztosittassék, mely helyet a megyék saját választá­suk szerint töltsenek be, egyhangúlag határozattá emel­tetett és miután indítványozó indítványát már megelő­zőleg is a minisztériumhoz bejelentette ós az ott is hely­ben hagyatott, ennélfogva a közgyűlési határoaat azonnal jogerőre emelkedett és erről a vármegyék alispánjai ér­tesítve lettek azon felhívással, hogy tekintettel az igaz­gatóság megalakulásának sürgősségére, megyéik részéről a számukra fentartott helyek betöltéséről lehetőleg mi­előbb intézkedjenek. Ezen közgyűlési határozattal oly n.üuek jogi megalakítása fejezetett be, mely mü hivatva lesz i gy eddig elhagyott vidéknek uj életet adni és me­gyénk fennállását Nyíregyháza központtal, örök időre biztosítani, Számba véve pedig a vidéki érdekeltségnek az építkezési , költségekhez aráuylag, csekély igénybevételét, a mü létrehozatalának annál inkább kell örvendenünk, mert vele két újítás is lett elérve, egyik az elsőbbségi rébzvények 5%-os kamatoztatása, az eddig létezett 6%-es helyett, mi által a törzsrészvények javára a jövedelmez­hetőség évenként 10,000 frttal javuit, a másik a megvék állandó helye az igazgatóságban iáját választásuk ize rirt, amelyhez ha6onló eddig szintén nem létezett. Utóbbi újítás annál nevezetesebb, mert más hasonló vállalatok­nál, a vármegyék sokkal nagyobb hozzájárulása daczára, például Szilágyvármegye 700,000 frttal, ezen kiváltság a megyéknek nem biztosíttatott. Yidéki levél. Kisvdrda, 1887. február 20. Egy farsangi mulatság. A kisvárdai ev. ref. egyház, a »nyiregyházai Dal­egylet* közreműködése mellett f. é. febr. 19-én jótékony­czélu tánczmulatságot tartott; amely ugy szellemi, mint anyagi tekintetben, fényesen meg felelt a hozzá, kötött reményeknek. Hogy mily nagy közönséget hozott össze részint a jótékonyczél iránt való érdeklődés, részint a nyíregyházi dalárda jó hírneve, elég világosan illustrálja az a körül­mény, hogy a négyeseket, ami Várdában ritkán fordul elő, 64 pár tánczolta. Azonban be kell vallanunk azt is, hogy ez ered­ményből az oroszlán rész a nyíregyházai dal egyletnek jutott, amely a közönségnek egy jórészét mint delej von­zotta. Vonzó erejük nem is volt csalóka tünet; amennyi­ben hogy a közönség nagyrabecsülését S elismsrését ki érdemelte, azt a jelen volUk s-ünni nem afaró éljenei hogy volt-jai 8 az örömtől sugárzó arczok, de meg az általános és reggeli 5 óráig kitartó jó kedély, kellően bizonyítják. De lehetett volna-e oly érzéketlen lény, akit azok a complicált darabok praeciz éneklése, a kedély legmagasabb fokára ne emelt velua?! Valóban nem tudom, a dalárda tagjai közzül kiről lehetne külön megemlékeznem! Hiszen, mint férfiak, de mint dalegyleti tagok is, együtt képeznek mindayájan egy oly tökéletes egészet, amMy tettekben dicséri meg önma­gát; nem szorulván magasztalásra. De ha a csata sze­rencsés lefolyása nem ciupán a katonák vitézségében, hanem a vezér tapintatosiágában is kereshotő: akitor tiszt. Rácz István ev. ref. lelkész ur az, aki mint a dal­egylet képzett vezére, a dalár koszorúban az első helyet érdemli meg. Már a báli szünórában, Vay Péter járásbiró ur lelkes s meleg szavakban emlékezett meg a dalárdáról és vezetőjéről, az egyház nevében hálás köszönetet mond­ván támogatásukért. Én is kedves kötelességet vélek teljesíteni, ha e helyen, az egyház nevében, a szent czél érdekében tett közreműködésükért, köszönetet mondok s jó indulatukat jövőre is kérem. Adjo^ hten a dalárdának rombolhit­lan egyetértést s elvesztett vezérüket hasonlóval pótolja. Jelen voltak a hölgyek közzül: Hrabovszky Guidó né, Farkas Tivadarné, Gyuricskó Ferenczné, Virágh Bálintné, Sarvay Jáuosné, dr. Küzmös Györgyné, Czir­besz Mihályné. Soltész Emiiné, Kerepesy Józsefné, Tóth Lajosné, Oláh Gyuláné, Vaizer Károlyné, Bacsó János né, Zolnay Dinielné, Balogh Jánosné, Bodiczky Ferencz­né (T.-Pálcza), Fodor Károlyné, Tardi Istvánné, stb. Leányok: Bodiczky N. (T. Palcza), Hajnal Erzsike (Kék) Szilágyi Piroska (BUkány), Fodor testvérek (Komoró), Bacsó Ida és Mariska, Czirbesz Erzsébet, Dejáki test­vérek, Kozma Janka és Ilona, Tácsik Teri, Zachár An­na és Erzsike, Virág Róza, Vaizer Mariska, Ilona és Berta. A bál anyagi oldala mellett a 110 frt tisztajöve­delem beszél; mely összeghez felülfizetéssel járultak: Buday Ida k. a. 1 frt, özv. Ruthnerné 5 frt, Demeter György 1 frt, Szabó László 2 frt, Tóth Lajos 1 írt, Kerepesy József 1 frt, Virág Bálint 2 frt, Lenhardt Samu 1 frt, Soltész Emil 2 frt, Liptbay Káro'y 3 frt. Hetey Bertalan 40 kr, Sarvay János 1 frt, Vitéz Sala­mon 1 frt, Komoróczy Aladár 1 frt, Munczhart József 2 frt, Lovászy Gyula 50 kr, dr. Küzmös György 1 frt, Ábrahámy Gyula 2 frt, Berthoty Bmjamio 1 frt, Somo­gyi Gyula 1 frt, Vay Peter 1 frt, Farkas Balázs 5 frt, Szél Mihály 1 frt, dr. Burger Sámuel 1 frt, Nozdro­viczky György 1 frt. A szives felülfizetőknek, az egyház nevében, hálás köszönetét fejezi ki a tudósító. Közügyek. (A népfölkelők és gyámol nélküli családtagjaik. Most amidón egy részről, a népfölkelési törvény végre hajtása iránt a szükséges intézkedések végrehajtatnak;. más részről pedig háború veszélye fenyeget, többször fel­merült a kérdés, hogy mi lesz azon családtagokkal, akik egyedül a népfölkelőként behívott cialádapa keresményé­re vannak utalva. E kérdést megoldja az 1882: XI. t. cz. amaly izerint a népfölkelők családtagjai a családapa behívása esetén ugyan azon elbánásban részesülnek, mint a mozgósítás esetében hehivott katonák és honvédek gyámol nélküli családjű: t, í. államilag segélyeztetnek. Segélyezésre igénynyel birnak a beh vott neje, gyermekei s unokái; apja, anyja, nagyapja, nagyanyja; apósa anyó­sa; testvérei; amennyiben ellátásuk egészben vagy rész­ben a behívott keresményéből vagy szolgálati béréből, fedeztetett. A segély minden fő után a naponként azon katonai átvonulási élelmezési illeték összegével számitan­dó, amely a bevonultak állandó lakhelyére nézve meg vau állapítva. A mennyiben a segélyezett család saját lakházial vagy ingyen iakáisal nem bir, lakásilletékkel is elláttatik, amely rendszerint az ellátási illetéknek fe lében állapítandó meg. Ha a behívott elesik vagy a szolgálatban kapott sérülés vagy beteglég folytán a moz­gósítás tartama alatt meghal, családtagjai cz elhalálozás napjától számítva még hat hónapon át részesülnek az általuk addig élvezett segélyben. Ezen felfogást vallja egyébként a boavédelmi miniszter is. (A mezőrendőri törvényjavaslat) ügye, mely már l<ét év óta húzódik a miniszteriumbe.n, mint a H—k irja, ismét előbbre haladt egy lépéssel. A miniszter tud­valevőleg véleményadásra hívta fel az összes érde­kelt köröket, mint a közgazdasági előadókat, gazdasági egyesületeket, gazdasági tanintézeteket, az állatorvosi tanintézetet az állami állatorvosokat, az orsz. borászati kormánybiztost, a gyümölcsészeti és borászati vándor­tanítókat, ménesintézeti és erdőigazgatóságokat, az állami jószágok és közalapítványok igazgatóit, a törvényhatósá gok által kiszemelt szakértőket s egyes községeket. A véleményes jelentések minden oldalról beérkeztek s azok­ból a miniszter kérdőpontok szerint összeállította mind azokat a javaslatokat, melyeket a törvényjavaslat kidol­gozásánál figyelembe veendőnek talált. E munkálatot a miniszter újból közreboesátotto, hogy alkalmat adjon az érdekelteknek a törvényjavaslat kidolgozásának alapjául szolgáló összes anyagot áttekintve, az általuk még fölve­endőnek vélt intézkedésekre vonatkozó javaslataikat megtennni. ÚJDONSÁGOK. + Jogász-kör Nyíregyházán. Biztos forrásból hall­juk, hogy városunk néhány tekintélyes férfia, egy helyben szervezendő jogász-kör megalakításán fáradozik Czélja a tervezett egyesületnek első sorban a jog- és állam­tudományok művelése, s szívesen fogad tagjául minden oly kifogástalan, müveit embert, ki ezen tudomány-ágak bármelyikével akár elméletileg, akár gyakorlatilag fog­lalkozott, vagy foglalkozik. Feladata leend a körnek időszakonkénti felolvasások tartása s egyes concret jog­esetek és controvers jogi kérdések megvitatása által, a jogélet és törvénykezés terén felmerülő fontosabb moz­zanatoknak és ujabb jogintézményeknek ismertetése. Mű­ködése azonban nem szorítkozik kizáróan a jogi szak müvelésére. Felöleli tevékenységi körébe mindazon esz­közöket, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy tagjai­nak önművelődését előmozdítsák; ezen kívül szépirodalmi s egyéb általános érdekű felolvasások, időszakonkénti társas összejövetelek s jótékonyczélu mulatságok rende­zése által társadalmi életünk föllendítésére is kívánna hatui. — Nem szükség mondanunk, hogy mi, akik a társadalmi téren való nemesebb irányú tömörülés szük­ségét régen hangoztatjuk, a legmelegebben üdvözöljük az igazán életre való tervet. Maga a tény, hogy társa­dalmunk intelligensebb elemei egy ily komoly és nemes czélra szövetkeznek, önmagában véve is örvendetes je­lenség. Különösen örvendetes pedig azért is, mivel két­ségtelen, hogy egy hasonló czélból alakult egyesület megyénk és városunk intelligentiája között a szellemi téren ujabb érintkezési pontot teremtvén, minden esetre jelentékenyen járulna hozzá, hogy közéletünk irányadó tényezői között, az annyira kívánatos összhang és össze­tartozandóság érzete izmosodást nyerjen. Ebből a maga­sabb szempontból is örömmel üdvözöljük az eszmét s kívánjuk, hogy mielőbb megvalósuljon. Ugy tudjuk egyéb­iránt, hogy a figyelmet keltő mozgalomnak törvényszé­künk elnöke állott élére, s akkor jövője biztosítva van. Mint halljuk, az alakuló közgyűlés folyó évi márcziushó 20-adikáu tartatik meg, s erre a meghívók a napokban küldetnek szét. Nem kétkedünk, hogy megyénk és váro­sunk értelmisége méltó érdeklődéssel fogadandja a kor­szerű eszmét és sietni fog, hogy azt mielőbb megvalósítsa. *** Folyó hó 22 én, vagyis Húshagyó kedden, vá­rosunk intelligens körének egy része, fényes és sikerült batyu bállal zárta be az idei rövid és egyhangú (legalább nálunk az) farsangot. Azok akik a bálban megjelentek igen jól mulattak. Nem ciuda. Hiszen ez estén városunk előkelőségének egymást jól ismerő s egymással folyton érintkező ünnepelt tagjai ad ak egymásnak találkozót. A társaság a legjobb kedvben reggeli 5 órakor oszlott szét. f Az enyészet irgalmat nem ismerő szelleme a halál, ismét egy viruló, reményteljes ágat tört le egy itteni közbecsülésben és tíszteltetésben álló nemes uri család fájáról; aminek következtében nemcsak egy sokat igérő és igénylő élet semmisült meg, de egy szép erő­teljes esalád fán oly mély seb ejtetett, amelyet valamint az élet legnagyobb boldogsága nem tehet többé láthat­launá, ugy az elvesztett ág fölötti fájdalmat is alig pó­tolhatja valami. E letört viruló ág, Jóna Mihály hely­beli lakosnak egyik mindenki által szeretett 8 az ifjúi edényekkel valóban tüudöklő ritka példánya a fiatal emberekuek Jóna Elek, megyei ideiglenes pénztári legéd könyvvelő, akit a halál f. é. februárhó 25-én ragadott ki az őt oly igen szerető család kedves köréből életének 24-dik évében. O már végleg bezárta az élet főkönyvét. A helybenhagyó záradékot mindeu bizonynyal meg kapta már oda fenn a legfőbb ellenőr-izámvevőtől. Áldás béke a korán elköltözött ifjú hamvai fölött ! A mélyen sújtott gyászoló cialád a következő gyászjelentést bo­csátotta ki: Jóna Mihály és neje született Nóvák Emma, gyermekeik: László, Géza, Ferencz, Gyula, Mihály és Emma; özv. Nofák Györgyné nagyanya, fájdalommal jele.itik felejthetetlen kedves fijokuak, testvérüknek és unokájának Jóna Eleknek élete 24-ik évében folyó hó 25 -én délelőtti 10 órakor kinos szenvedés után történt gyászos kimultát. A boldogul tnak földi maradványai az ev. ref. egyház szertartásai szerint, folyó hó 26-én dél­utáni 4 órakor, fogaak a vasút melletti temetőbe örök nyugalomra tétetni. Nyíregyháza, 1887. február 25-én. Áldás és béke legyen a kedves halott hamvai felett • Az idei ujonczozás alkalmával. Szabolcsvárme­gye területén a különböző sorozó járásokban polgári el­nökükül és polgári orvosokul a következő polgári és orvosi tekintélyek neveztettek ki. A nagy-kállói sorozó járásban: elnök Gaal Elek, orvos Konthy Gyula. A nyír­bátori sorozó járásban: elnök Pscherer József, orvos Boldizsár Imre. A kisvárdai sorozó járásban: elnök Hra­bovszky Guidó, orvos Küz nöF György. A tiszai járásban : elnök Pilissy Lajos, orvos Sziklássy Lajos. A dadai alsó járásban: eluök Miklós László megyei főjegyző, orvos Kiss Jenő. A dadai felső járásban : Miklós László me­gyei főjegyző, orvos Szabó István. A bogdányi járásban : eloölí Zoltán János alispán, orvos dr. Jósa András me­gyei főorvos. Nyíregyháza város területén: elnök Zoltán János ali-pán, orvos dr. Jósa András megyei főorvos. (!) Tekintettel a felettébb hideg időjárásra, nem ártaua, ha több város példájára, hatósági intézkedés té­tetnek a?, iránt, hogy az iskolás gyermekek, legalább a hidegebb napokon, temetésekhez ne rendeltessenek ki Hasonlóképpen az illetékes hatóságok oda is hathatná­nak, hogy az apróbb gyermekek a reggeli templomokba való járástól elvonatnának. O Időjárásunk szokatlan télies jelleget öltött ma­gara. Míg az előtt azt gondoltuk, hogy a bekövetkezett melegebo napokkal csakhamar elérjük a tavaszt- ámult bet oly erős hideget hozott, amilyenre kevés em'ber em­lékszik az utóbbi évtizedben. Az oly sokáig késett hó is megerkezett. Igen valószínű azonban, hogy ha a lég ki tisztul, minthogy a napnak már nagyobb ereje i 8 van a leesett hó nem lesz tartós. ' • A nyíregyházai iparos Ifjúság önképző- Jés se­gély-egylete f. évi februárhó 19-én, saját helyiségében tartott bazias tanczestelyenek tiizta jövedelme 14 frt 29 kr volt. Felülfizettek : Csukás Lászlóné, Pátrovics János Ko vács Sándorné Rozsnyai József, Zieger János. Pet'riko­v,cs N.-ne, Májer Ede 50-50 kr, Kapanószky Já a ° Groszman Ede 10-10 kr. Fogadják a t. felülfizetők az egylet legforróbb köszönetét • rt nagy-kállói műkedvelő társulat és nőenvn sulet igen elvezetes estélyt rendezett a farsang ntAil" estélyén (február 21-én). Ugyanis a műkedvelők a »R,K f gyilkos* és »Barátságból« czimü darabokat szokott seggel előadván, előadás után a nőegvesület által „T' zett közvacsoránál látták szivesen a vendégeket 1 sékelt dijértJSO kr.) étellel, itallal. E £ t t S Folytatás a lőlnpon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom