Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-04 / 49. szám

.GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ". A »NYIRVIDÉ K« MELLÉKLETE azonkívül külön lenyomatban mindenkinek, aki a kísérletben részt vett, megküldjük. Mindazon gazdáknak, akik a kísérlet ügyében még külön felvilágosítást óhajtanának, készséggel fogjuk azt megadni. Midőn tehát mi, tekintettel a szóbanforgó ügy nagy mezőgazdasági jelentőségére, iparkodni fogunk a résztvevő gazdáknak a kísérleteket, amenyire lehet megkönnyíteni, azt hiszszük, a magyar gazdaközönség részéről meg fogjuk találni azt a támogatást, amely okvetlen szükséges, hogy ezen a magyar mezőgazdaság érdekében tett iditványu nkat siker koronázza. Cserháti Sándor, Dr. Kosutány Tamás, a .Mezőgazdasági Szemle« szerkesztői. Bereczki Máté és a „Gyümölcsészeti vázlatok" IV. kötete. (Vége.) Kertem erdővé sűrűsödött. Nem csoda! . . . Szűk téren sok fajt kellett elhelyeznem. Kevés fajt ültethettem ki önálló fákban. Legtöbb fajom fajfákra és faiskolai csemetékre volt elhelyezve. Bárha az önálló fák és fajták sűrűn voltak is ültetve, kezdetben mégis jól elfértek egymás mellett; hanem aztán időjártával a fák ágai egymással összeütköztek és most már, a létért való küzdelemben, az erősebbek mind-mind jobban nyomják el a gyengébbeket. Addig, a mig jól birtam a munkát, fűrészszel és kertész-ollóval mindig készen álltam megfekezni az erősebbeket és segítségére lenni a gyöngébbeknek ; de most már elgyengültem én is. Most már csak ugy segíthetek a sűrűségen, ha minden meghagyni érdemesnek ítélt faj mellől irgalom nélkül kiirtom azokat, a melyek őt — elzárva előle a szabad légjárást és az éltető napsugárt, — a megélhetésben meggátolják. Tudtam én azt jól, hogy előbb-utóbb be fog azon eset következni, a midőn a fák nagy részét, az én kedves gyermekeimet, nekem magamnak kell kivégeznem, elpusztítanom, ha nem akarom látni, hogy apródonkint egymást fojtogassák agyon és közülök azok maradjanak utolsóknak, a kik vidékeim viszonyai közt netalán a helyet sem érdemlik meg, melyet elfoglalnak; de korlátolt anyagi viszonyaim mellett mégis csak ugy kellett cselekednem, a mint cselekedtem. Irodalmi munkásságom meggátolt abban is, hogy legalább fajtáimat folyvást rendben tarthassam. Azokon is elnyomták az erősebben növő fajok a gyengébb növésüeket. Mit volt mit tennem ? Hogy ezeket az elnyomott haldoklókat megmenthessem az életnek, faiskolai csemetékre helyezgettem őket. Néhány évig a faiskolában ezek is csak elfértek szépen egymás mellett és neveltek a gyümölcsészet kedvelőinek szép ojtóvesszőket; hanem most már ezek is elsürüdtek és a sűrűségben ugy elgyengültek, vénültek, hogy igy, a mint vannak és ha irtással nem segítek rajtuk, önmaguktól is el kell pusztulniok. Itt is tehát csak irtással lehet már a dolgon segítenem és az irtás megint csak halálába kérül sok fajomnak , mert nincs többé faiskolám, V. Festóknövények. A festéknövények közül hazáukban régibb idő óta tettek kísérletet a csüllenggel (isatis tinctoria). E kísérletek tették ismeretessé Sarlay János szarvasi tanár és Pataky János csobádi gazda neveit. Sarlay 1881-ben Bákésmegyében gróf Wenckheim Frigyes birtokán 30, Zsilinszky Mihály birtokán pedig 6 holdat vetett be csüllenggel. E növény jó földet kíván és minél jobb a talaj, melyben az termeltetik, annál több festanyagot szokott az tartalmazni. Az emiitett területeken — mint az aradi kereskedelmi és ipar-kamara 1881. évi jelentéséből kiderül — a kigyósi határ szélén igen szép festő-csülleng tenyészett. Az 1881. évi termés eredménye 36 kiló száraz indigó, 160 kiló pászta, ami 50 kiló száraz indigónak felel meg és volt ezenkívül a felvétel idején egy nagy kád tele folyadékkal, melynek indigó tartalma 20 kilóra becsültetett. E szerint 36 holdon egy évben összesen 106 kiló indigó termeltetett, a mi — egy kiló indigó értéke 10 frt lévén — 1060 frtnak felel meg, ugy hogy egy holdnak jövedelme mintegy 30 frtot tesz ; ide nem számítva a gyári berendezést és ennek költségeit. Mindezeket számba véve — habár a hires budai festőgyárak tökéletesen meg voltak elégedve a Békésmegyébeu termelt indigó minőségével s habár a Wartha Vincze műegyetemi tanár ur által eszközölt festési próbák is kitü nően sikerültek = a fönnebbi eredmény nem igen lát szik kedvezőnek vagy utánzásra biztatónak. DJ ez másként nem is lehet. Ha egy országban, melyben 1882-ben 1.100,622 frt áru indigót hoztak be és melynek indigószükséglete évenkint felülmúlja az egy millió forintot, úgyszólván garasos kísérleteket tesznek egy nagyfontos'ságu növény termesztésével, ott sikerre számítani nem a hová a kiirtott fajokat újból fiatal csemetékre ojthatnám át. Hazai gyümölcsészetűnk érdekében kezdő gyümölcsészek kedveért, egy évig még elhalasztom, hanem aztán lehetetlen tovább halogatnom kertemben az irtás munkáját. Jól tudom én azt, hogy kár lesz a fajokért, a melyeket irtás által, akarom nem akarom önmagamnak kell megsegítenem ; de e kár csak nekem lesz kár; mert elvesztésükkel csak kertem és én leszünk szegényebbek. Hazámra nézve e fajok nem veszhetnek már el egykönynyen, mert azon fajaimat, a melyeket saját tapasztalatom után terjesztésre különösen méltóknak találtam, három, máris jó hírnek örvendő faiskolában nagyban szaporítják és pedig Nagy Kürűben: Petrovay Györgynél; Miskolczon: Bethlenfalvy Istvánnál és Czegléden: Unghváry Lászlónál; sőt kisebb faiskolákban egyebütt is a hazában; de nem veszhetnek el gyűjteményem több fajai sem, mert, hála két derék öcsémnek, gyűjteményem összes kincsei élnek már Nagy-Kürűben is (Fegyvernek mellett) és Bodoson is (Erdélyben, Baróth mellett). E két derék öcsémet, fiatal gyümölcsész társaimat: Petrovay Györgyöt Nagy-Kürűben és Budai Józsefet Bodoson, jó lélekkel ajánlhatom honfitársaim szives figyelmébe, bizalmába. Éu őket jó hazafiaknak, a gyümölcsészet ügyeért lelkesedő, becsületes, munkaszerető embereknek ismerem, a kikről bizton hiszem, hogy az általam összegyüjtögetett gyümölcsészeti kincseket — melyeket ojtóveszőkben mind megszereztek már tőlem — lelkiismeretes gonddal őrzendik meg a hazának. Adja az ég, hogy nálunk a mező-kovácsházi gyümölcs-telep megujulva támadjon föl és sokáig legyen hazánkban biztos forrásává a hiteles gyümölcs-fajoknak! Ezek előre bocsátása után már most megkezdhetem tanulmány alatt levő, helyes magyar nevük alatt betűrendbe szedett gyümölcseimet rövid ismertetésben bemutatni. Eddig a „Gyümölcszeti vázlatok" bevezetése. Mutatványul, hogy milyen alakban és terjedelemben vannak a kitűnő könyvben a tanulmány alatt levő gyümölcsfajok ismertetve, egy körte , egy alma- és egy szilva faj ismertetését adjuk belőle alább. Aari fontos körte. (Poire livre de 1' Aar; Aarer Pfundbirne.) Származása bizonytalan. Nevéről Ítélve, csak gyanítják a gyümölcsészek, hogy az Aar vize mellékéről, a nassaui herczegségből származhatott. Ojtóvesszejét 1871-ben kaptam Oberdiecktól, Jansenból. Nálam is termett már a leírásokkal jól egyező gyümölcsöket. Fajom valódisága kétségtelen. Gyümölcse a leírások szerint is, nagy vagy igen nagy, körte- vagy kobak-alaku, szép szabályos termetű; szára hosszú, elég vastag, fás; kelyhe többnyire nyílt: bőre finom, sima, világos pirossal mosott zöldessárga vagy világos-sárga; busa fehér vagy sárgásba játszó fehér, elég finom, olvadó vagy félszerint olvadó; leve bő, czukros, finom, de néha húzós savanynyal emelt, elég kellemes fűszeres ízű; 11-od rendű csemege, de I-ső rendű háztartási gyümölcs; egészséges, edzett; kedvező viszonyok közt lehet. A hol minden garas számba jön, ott sem áldozni, sem a tenyésztést, sem a gyártási berendezést megfelelő módon berendezni nem lehet. Ht a csülleng-növénynyel oly módon tennénk kísérletet, mint például a béllyei uradalom a komlóval, egészen más eredményeket tudnánk elérni és idővel megközelíthetnénk azt a czélt, hogy hazáük indigószükséglete eleinte csak részben, de fokonkint teljesen hazai gyártmány által fedeztessék. Ebez azonban egy nagyterjedelmü áldozatra kész gazdaságnak kell vállalkozni és áldozni. Fényes majorátusi birtokaink között akárhány van, mely alávethetné inasát a rendszeres kísérleteknek és próbáknak, főleg ha az állam, mely az eféle kísérleteket támogatni kész, szintén meg teszi a maga kötelességét. Egy másiV kiváló indigó növény a csibehur (polygonum tinctorium), melynek rendszeres tenyésztésére szintén érdemes volna kellő gondot fordítani. Egy mázsa növény 2 font indigókék festéket ad. Meghonosítását több nyugoti tartományban kisérlették meg, de nemsokára felhagytak vele, mert sajnálták a fáradtságot, mely a növénynek festékké való feldolgozásával jár. Egy gyakorlott német gazda végre hosszas kísérletek után kimutatta, hogy csak a kellő rendszert kell követni és e növénynek termelése busáson kifizeti migát, mert egy osztrák hold után 60—100 font indigót lehet oyerui. Az indigó nyerésnek különböző eljárású vannak, azonban épen azért, mert az eljárásokat bizonyos meghatározott pontossággal és egyformasággal kell végrehíj tani, leghelyesebb volna a növénytermelést az indigónyeré3 processustól elkülöníteni. A gazdának ne legyen egyéb gondja, mint a növényt megfelelő módon termeszteni. Valamely elsőrendű vegyászeti gyárat kellene azután felkérni, hogy a növényt megvásárolva, indigótermelésre rendezze be magát. Talán rendesen és elég bőven termő. Vidékem mostoha viszonyai közt későn fordult termőre és keveset termett. Körülményesen leírták: Diel, Kernobstsorten (Almák és körték) IV. 233. Jahn, Illustr. Handb. der Obstk. II. 131. Mas, Pomol. générale, IV. 27. és mások. Czirmos renet. (Charakter-Reinette.) Hollandiából származó, régi gyümölcs. Nevét a rajta elterülő, sajátszerű, czirmos rozsdától nyerhette. Ojtóvesszejét Dörgő Dániel barátomtól, MezőTurról kaptam. Nálam még nem termett, de emiitett barátomnál több izben termett már. Ugy gyümölcsei, mint növényzetéről itélve,^fajom határozottan valódi. Gyümölcse e leírások szerint is középnagy, néha nagyobb is ; alakja lapos gömbalaku, szeliden bordás fölületü; szára rövid, fás; kelyhe zárt vagy félig nyilt; bőre finom, ledörzsölve igen fényes; értével czitrom-sárga, napos oldalán, sőt néha árnyas oldalán is, barnás vörössel mosott vagy csak belehelt; hálózatos rózsa szilánkokkal vagy márványzatosan elszórt foltokkal elég sürün eltakart; husa sárgás, finom, tömöttes, porhanyó; leve elég bő, czukros, kellemesen savanykás, fűszeres izű; I-ső rendű csemege- és háztartási gyümölcs; érik októbertől márcziusig. Fája elég vignövésű, elég edzett és termékeny. Körülményesen leirták: Diel,Kernobstsorten, V, 89. Oberdieck, Illustr. Handb. der Obstk. IV. 297. Dict. de Pomol. IV 707. és mások. Beszterczei szilva. (Quetsche commune: Hauszwetsche.) Ázsiából származott, hol, valószínűleg a paradicsomban, már Ádám apánk is látta fáját és élvezte gyümölcseit. El van terjedve már a világon mindenfelé, a hol szilva díszlik. Hazánkban vidékek szerint, más és más néven ismerik a piaczokon; de legnépszerűbb nevei beszterczei szilva, berzenczei vagy berczenczei szilva, magvaváló szilva, hosszú szilva. Elszaporitható a végtelenségig gyöksarjairól, de magvairól is. Kellőleg nyirkos, kötött talajban évről-évre gazdagon termi a legszebb s legjobb ízű gyümölcsöket; mig száraz, laza talajban, mint vidékemen is, csak akkor terem, ha legalább két évig egymás után esős volt az időjárás. Gyümölcsei nyersen, egészségesnek és betegnek, gyermeknek és öregnek, szegénynek és gazdagnak egyformán kedvencz csemegéje; aszalványa keresett világkereskedelmi czikk; a belőle főzött íz vagy lekvár annyira czukros és kellemes izü, hogy alig van háztartás, a hol azt nélkülözhetnék. Beszterczei szilvából főzik a legjobb pálinkát, az úgynevezett szilvóriumot, mely szintén világkereskedelmi czikké vált. Nos tehát? . . . Ilyen sokféle használatnak örvendő szilvafaj, melyet hazánkban mindenki jól ismer, nem szorul arra, hogy körülményes leírásban, vagy akár rövid jellemzésben is ismertessük. Mindamellett is honi nyelvünkön hosszan és kedélyesen ismertetve volt a hazai gyümölcsészet irodalma terén az én boldogult elődöm, dr. Entz Ferencz. Külföldi gyümölcsészek gyümölcsöket ismertető munkáiban rövidebb, vagy terjedelmesebb ismertetést mindenütt olvashatni róla. Gy. F. ugyanez eljárás nagyobb eredményekre vezethetne a festő csűlleng termelésnél is. Egyike a legfontosabb festéknövényeknek a pirosító buzér (rubia tinctoria), mert példák bizonyítják, hogy e növénynek egy évi aratásH annyit jövedelmezett, mint a mennyire annak a főidnek az értéke rug, a melyen termett. A termelés körül termeszetesen kellő gondot kell fordítani a uövény által támasztott művelési igényekre. A legjobb az Avignon környékén termelt növény. Az avignoni talaj sok humust és szénsavas meszet tartalmaz, felülete száraz időezr.kban fehér, nedves időjárás mellett fekete. A pirosító buzér különben minden humus-.és mésztartalmú, kavicsmentes földben kitűnően tenyészik. Az éghajlat szempontjából e növénynek nem nagy igényei vannak, mert északon ép ugy megterem, mint délen, a meleg éghajlat azonban inkább előnyére válik. Egy és ugyanazon tahjban többször egymásután nem tanácsos termelni, mert ez által a növény festékanyaga szenved. Sziléziában hosszas gyakorlati tapasztalatok után a következő kitűnőnek bizonyult sorrendet követik a veteményezésben: rozs után pirosító bűzért, ezután a következő évben árpát, majd lent és a negyedik évben ismét bűzért. E növénynek ugy a trágyázásra, mint a föld előmunkálására, a vetésre, ápolásra, aratásra és szárításra nézve meg vannak a maga követelményei és ha ezeknek kellőképen megfelelünk, a növény jövedelmezősége igen hálás lesz. E növényből nyerhető a legszebb piros szin és ezzel készítik az úgynevezett Tiirkischroth-ot is. Figyelemreméltó és nálunk sikerrel termelhető festéknövények még a következők : az álkörmös (phytolacci decindra). a szömörcze (rhus) és a fekete mályva (althea rosea).