Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-08-28 / 35. szám

Szabolcsvármegye alispánjától. 9,332 .J^ ím A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város kapi­tányi hivatalának és a községek elöljáróinak. A cselédkönyvek meghamisítása ellen 68,648/11. sz. alatt kiadott m. kir. belügyminiszteri körrendelet máso­latát tndomásul vétel és megfelelő eljárás végett kiadom. Kelt Nyíregyházán, 1887. évi augusztushó 23 án. Zoltán János, alispán. (Másolat.) Magyar kir. belügyminiszter. 6,848/11. 1886. szám. Körrendelet. Hivatalosan tudomásomra ju­tott, hogy némely törvényhatóság területén azon vissza­élés kapott lábra, hogy a cselédszerzők közül némelyek a cselédkönyveket meghamisítják olykép, hogy azokbau a bér- és bizonyítvány-rovatokat egészen kivakarják, és tetszésük szerint újra kitöltik, esetleg a bennük foglalt tételeket a cselédtartó közönség félrevezetése okáért önkényesen megváltoztatják. A cselédtartó közönség a netalán észlelt ily irányú visszaélések feljelentésétől rendszerint visszariadván, atiuak szüksége állott be, hogy az ily visszaélések megakadályozása hivatalból eszközöl­tessék. Felhívom tehát a törvényhatóságot, hogy az erre hivatott illető közigazgatási közegeket megfelelőleg uta­síttassa, miszerint a jelzett visszaélések hathatós meg­akadályozása czéljából a cselédkönyveket, midőn uton kezükbe kerülnek, vizsgálják meg, s mennyiben vissza­éléseket tapasztalnának, a hamisítási eseteket, mint olyanokat, melyek az illető királyi járásbíróságok részé­ről hivatalból üldözendő kihágást képeznek, az illető kir. járásbíróságokhoz jelentsék fel, melyek a hamisítók ellen a bűnvádi eljárást ép ugy meg fogják indítani, mintha a feljelentést maga a gazdaközönség tette volna meg. Budapesten, 1887-ik évi augusztushó 5-én. A mi­niszter helyett: Beniczky, államtitkár s. k. 9,511. K. ~ 1887. Szabolcsvár megye alispánjától. A föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármeste­rének és a községek elöljáróiuak Miután az ázsiai cholera járvány Málta szigetén is fellépett, az esetleg onnan érkező utasok iránt ugyan­azon intézkedések foganatositandók, mint az olaszhoui többi tartományokból jövő utasokkal szemben a 8,741/87. számú rendeletben körvonaloztattak. Nyíregyházán, 1887. augusztus 23-án. Zoltán János, alispán. 9,324. K. 1887. Szabolcsvármegye alispánjától. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Kapcsolatban folyó évi 8003. számú rendeletemmel főispán Őméltóságának a m. kir. államvasutak gépgyá­rában készült cséplő gépek árai és a fizetési módozatok megállapítása tárgyában f. évi 277. szám alatt kelt át­iratát minél szélésebb körben leeudő közhírré tétel végett másolatban közlöm. Nyíregyházán, 1887. augusztus 26. Zoltán János, alispán' (Másolat a 9324" k. számhoz.) Szabolcsvármegye főispánja 277. sz. Tekintetes al­ispán ur. A m. kir. államvasutak gépgyárában előállí­tott cséplőgépeknek a gazdaközönsóg körében leendő terjesztése tárgyában folyó évi julius hó 14-én 244. sz. alatt kelt átiratom kapcsán, a nagyméltóságú m. kir. közmunka és közlekedési minisztérium folyó évi 25,057. számú rendeletéhez képest, a közönség bővebb tájékoz­tatásul pótlólag még értesítem tekintetes alispán urat, hogh a fehér Mikióssal, mint a m. kir. államvusutak gépgyárának bizományosával érvényben levő szerződés szeriut a gazdasági gépek árai és a fizetési módozatok következőképen vannak szabályozva: egy 10 lóerejü A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Veszélyes engedély. — Bjönstjerne Björnson elbeszélése. — Amióta Aslang a nagy leányok sorába lépett, ke­vés békesség volt Husabyban. Éjről-éjre veszekedtek, verekedtek ott a plébánia legszebb legényei. A legza­josabbak a szombati esték voltak ; hanem nem is feküdt le az öreg Husaby Knud, hogyha bő nadrágát levetette, ágya mellé egy nyírfa suhángot ne támaszlott volna. — Ha van egy kincsem, akkor tudom félteni is azt, — mondta magában az öreg Husaby. Thore Násset csak egy zsellér gjermek volt, mind­azonáltal voltak emberek, kik azt mondogatták, hogy ő menne leggyakrabban Husabyba. Ez nem tetszett az öregnek, de bizonyítgatta is, hogy az lehetetlen, mert ő még sohase m látta. Az emberek erre egymás közt mosolyogtak s gondolták: czivakodnék csak az öieg össze mindazokkal, kik a ház és udvarban zajt csinálnak, ku­tatna csak fel minden zugot, ugy bizonyosan ráakadna Thora-ra is. A tavasz beköszöntött és Aslang a marhákkal a hegyi legelőre ment. Ha a nnp forró sugarait a völgjre özönlé s a napsugár a hegysziklán megtört, a tehsnekre aggatott csengő szerte hangzott, az őrző eb néha egyet vakantott — Aslang fent a hegylejtőn dudolászott s a havasikürtba futt, — g akkor lent a völgyben, a réten dolgozó legények szive fájt s mindjárt a legelső szombat estén egjik a másik után sietett fel a hegyre, ahol As­lang legeltetett. Hanem még nagyobb sietséggel jöttek lefelé, mert fent a kunyhó ajtaja mellett állott egy le­gény, a ki az érkezőket fogadta s ugy megforgatta őket, hogy többé el nem felejtették azon szavakat, melyeket e közbeu kiáltott: Jere csak még egyszer, majd többet is kapsz! A legénységnek csak egy véleménye volt, az, hogy ilyen ökle az egész plébánián csak Thore Naisetnek mozdony ára 3400 forint, egy 8 lóerejü mozdony ára 2950 forint, egy 6 lóerejü mozdony ára 2500 frt, egy 60 11/1500 »%, cséplőgép 2400 forint, egy 54 11/1350 cséplőgép 2200 frt,egy 48 11/1200 cséplőgép 1970 irt, mely árakból egyszerre történő készpénz fizetes esetére 5% leengedhető, egyébként pedig a gépek vételára a következő feltételek mellett hitelezhető: a vételár '/,-od része az ügylet megkötése alkalmával foglalóul; '/,-od része 6 hónap múlva, »/• része 12 hóu al ) malva es az utolsó Ve-ód rész 18 hónap múlva kamat nélkül készpénzben kifizetendő. Ezen utolsó részletfizetés határ­ideje azonban vevő kívánságára további 6 hóval az ezeu időre járó 6% késedelmi kamatnak előre lefizetése mel­lett egyszer meghosszabbítható. A gyár igazgatóság az általa szállított gépekre nézve a muuka es az anyag jó minőségéért a bizonyos által eszközölt elszállítás uap­jától számítandó egy évre jót állást vállal oly íoruiáu, hogy mindeu ezen idő alatt bebizouyithatólag az anyag rosz minősége, vagy a muuka hiányossága folytán haszou­vehetlenué vált alkatrészeket pótolja, a netalán szüksé­ges bővebb felvilágosításokat, kiváuatra a m. kir. állam­vasutak gépgyára és a diósgyőri m. kir vas- ós aczél gyár igazgatósága készséggel meg fogja adni. Nyíregy­háza, 1887. augusztus hó 11-én. Orraejl József, főispán. 89 36 ^^ pg^Y—~ Szabolcsvármegye erdészeti albizottságától. A járási föszolgabiráknak Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. Kisvárda város városházának udvarán Kőszeghy Alajos ottani lakos f. évi julius 31-én egy 10 forintos bankjegynek körülbélül '/,-od résznyi darabját, mely a baukjegy egyik alsó szegletét képezi, találta. Miról fentirttak oly felhívással értesíttetnek, hogy ezen körülményt a legkiterjedtebb módon közhírre tegyek s az esetleg jelentkező tulajdonost értesítsék, hogy a bankjegy darabot kellő igazolás mellett, az alispáni hivatalban átveheti. Kest Nyíregyházán, 1887. augusztus 25. Zoltán János, alispáu. Az iskolai év kezdetén. I. A szünidő vége felé közeledik s néhány nap múlva megnyílnak az iskolák termei, hogy a vaká­czióról visszatért diák sereget magukba fogadják. Az édes otthonn arany szabadságának vége van s a fegyelemtől elszokott tanulónak a komoly mun­kálkodás terére kell iépni. 0 szágszerte megindul a „népvándorlás" s az érzékenyen elbúcsúztatott és komoly tanácsokkal ellátott diák nemsokára az iskola padján foglal helyet, hogy hallgatva tanító­jának oktatását, szorgalmasan gyűjtse össze azt az anyagot, amelyre további kiképeztetéséhez szüksége van s amely egyszersmind alapját fogja képezni annak a roppant ismeretkőinek, a mely nélkül bol­dogulni nem lehet az évről-évre fokozott igényeket támasztó világban. A középiskolai tananyag elsajá­tításával a tanuló csakis előkészíti magát egy ujabb tanulásra, a mely akkor veszi kezdetét, ha az „érett­ségi bizonyítvány" kezei közt van s büszkeségtől, örömtől dagadó kebellel a félvilágot hiszi a magáé­nak. Pedig az érettségi nem egyéb, miut felvételi vizsgája annak az iskolának, amelybe az érettségi után lép. Nálunk Nyíregyházán a tanügy történetében ez évvel nevezetes fordulat állott be. Az 1887/88. tanévtől kezdve a nyíregyházai gymnázium nyol­czadik osztályában is megkezdődik a tanítás s azzal van. S a gazdag piraszt fiuk bosszúsággal gondoltak arra, hogy egy zsellérkölyök taszítja le őket a Husaby hegyről. Ezen a véleményen volt az öreg Knud is, a mint a történtekről hallott s feltette magában, hogy ha senkisem tudja ezt a legényt megtanítani, majd megta­nítja ő a fiával. Knud már jó öreg volt, azonban da­czára 60 évének, otthon öregebbik fiával egy-két körfor­gást el nem felejtett. A Husaby legelőhöz csak egy ösvény vezetett s ez pedig a tűiken vezetett ktre.-ztül. A következő szomba­ton, a mint Thore a legelőhöz igyekezett s a mint a csűrt elhagyva mindíukább gyorsabb léptekkel haladt az udvaron keresztül, hirtelen egy féifi mellen ragadta. — Mit akarsz ? — Szólt Thore s ugy vágta a földhöz a megtámadót, hogy minden része ropogott. — Azt miudjárt megtudod — felelt hátulról egy másik egy njakszirt csapással. Ez volt a testvér. — S itt a harmadik — kiáltott sz öreg Ki*ud s ő is Thorere vetette magát. A veszélyben Thore összeszedte erejét; hajlékony volt mint egy fűzfavessző s elleneire érzékeny csapá»o­kat mért; kezeik alatt csúszott ki s ott érezték öklét, a hol nem is várták. Uté9t kapott ő is eleget, hanem ké­sőbb az öreg Knud mégis beösmerte, hogy derekabb le­génynyel még nem verekedett. Az ütések addig folytak, mig vér nem jött, hinem ekkor azt mondta az öreg Husaby : Állj I s hozzá tette: ha a jövő szombaton fel­jutsz a Lgelőre, hogy az öreg Knud s fiai ökleit ne érezd, akkor a leány a tied 1 Thore h»za vonszolta magit nagynehezen s haza­érve egyenesen rgyba feküdt. Sokat beszéltek a Husa­byban történt verekedésről s mindeuki azt mondta: Maga kereste. Csak egy uem beszélt így, é3 ez volt Aslang. Várta azoa a szombat estén s hogy most meghal lotta, hogy mily körülmény tartotta vissza, sírva fakadt megszűnt az az abuorinis állapot, hogy a tanuló, akinek anyagi körülményei megnehezítették más városba való menetelét, mert már középiskolai ké­pesítéséhez itt is hozzá juthat, aminek azon felül meg van az az előnye is, hogy az iskola változ­tatás szüksége, amely sok tanuló előmenetelére káros befolyással van, immár megszűnt. A tanár, aki is­meri tanulóinak felfogását, eszmenetét és képessé­geit, tudja azt, milyen modorban és alakban adja elő a tananyagot, mig a más iskola légkörében nö­vekedett tanulónak idejébe kerül, mig hozzá szo kik az uj tanítóhoz, annak előadásához. Mert habár a tankönyvek s az egész tananyag ugyan­egy is Nyíregyházán ép ugy mint Debreczen­ben, az innen oda jutott tanuló első sorban kell hogy megszokja tanárait, tanuló társait, a szoká­sokat! a melyek bármi csekély mértékben, sokaknál azonban nagy befolyással vannak a kedélyre, szor­galomra s mindazokra a tényezőkre a melyek a tanuló előmenetelére befolyással birnak. Az uj aera kezdetén elmélkedésünk tárgyául alkalomszerűbb tárgyat alig választhatunk. Ez kü­lönösen azoknak a tanulóknak szól, akik először lesznek hallgatói a nyolczadik osztálynak Még egy esztendei tanulás s ha megállják a sarat, az érett­ségi bizonyítvány kezükbe adja a kulcsot a fel­sőbb tanintezetek kapuihoz, s mint mondani szokás „belépnek a világba!" A világba! Ezzel a sokat mondó szóval hagyja el az „érett" az apai házat reménykedve, boldo­gan, csalódást nem ért szivében repeső örömmel, ezer ábránddal és nagy ambícióval. Az ábránd mint a ködpára lassan lassan eloszlik, a légvárak össze­omlanak, a tetterő lelohad. Rövid idő kell hozzá. A „világ" a melybe belépett, az élet melyet eddig nem, ösinert kiábrándította. Ez sorsa száz fiatal ember közül kilenczven-kilenczuek. S a mi­kor a tapasztalás foglalja el helyét az egykor el­érhetőknek hitt ábrándoknak, szemei előtt elvonul életének képe, kezdve a gondatlan boldog gyermek Koron, a mikor mindenki „miniszter"t jósolt belőle, folytatva az iskolai éveken, a mihez nyűgnek tar­totta a tanulást, végezve ott, a hol ímmel-ámmal bevégzett tanulmányai után a hatalmasok ajtait kopogtatja meg, egy kérve egy kis „állást", legyen az bármilyen, csak kenyeret kereshessen. Az ábrándok és kiábrándulások korszaka az a négy öt esztendő, a mikor az „érett" a világ ba választva magának pályát, a melyhez gyer­meket, ambicziója vouja, de a melyhez sem hi­vatása sem képessége. A szellemi proletariátus megteremtői a magukat éretteknek képzett gyer­mekek, a kik a fény, csillogás és el nem érhető ábrándok után indulnak, légvárakat építenek, a szülők a kik gyermekeiknek ebben segítenek. Ha a gyermek nem tanul, azzal ijesztgetik, hogy „suszter", „asztalos" lesz belőle. Ezzel idegen­kedést támasztanak a gyermekekben a gyakorlati, iparos pálya ellen. Neui mondjuk, hogy mindeuki a kaptafához, gyaluhoz menjen, de hát hány ága van az iparnak, kereskedésnek, amely százszorta jobban felelne meg a nagyreményű csemeték képes­ségeinek, mint a „miniszterség", amelyet gagyogó gyermekének fejébe ver a szülői szeretet. Erről jövőre. B gondolá : Ha Thore nem lesz enyém, ugy nem lessz egy örömtelt napom! Vasárnap Thore az ágyban maradt a ugy mult el a h'tfő is. Eljött a kedd is. Rég volt ily szép nap. Éjjel esett s a hegy zöldebbnek tűnt fel, az ablak nyitva állott s azon kellemes illat özönlött be, a csorda kolompja hallatszott néha s a hegytetőről pedig dúdoló hangokat hozott le a szellő; — ha anyja nincs a szo­bában, sirva fakadt volna. Szerda is eljött s ő még mindég feküdt; CJÜtörtS­tön azonban már hinni kezdé, hogy szombatig felkelhet, s már pénteken fel is kelt. Jól emlékezett az öreg sza­vaira; ha a jövő szombaton fel jut a legelőre, hogy az öreg Kuud s fiai ökleit ne érezd, akkor a leány a tied! Több­ször tekintett Husaby felé. Utt c^ak verést kapok, gondoló. A Husaby legelőhöz, mint fentebb is mondtuk, csak egy ut vezetett; s igen vakmerő legénynek kellett lenni, a ki nem egyenes uton akart odajutni. A túlsó fokhoz kellett eveznie, ott a h igy túlsó oldalán kikötni, s ott megmászni egy oly meredek hegj falat a melyen a kecske is csak megfeszült lábbal haladhatott. A szombat eljött s Thore egész nap kint járt, ­a nap meleg sugarakat lövelt, melynél a bokrok izegni­mozogní látszottak, — s a dudolás szakgatottan hallat­szott le a hegyről. Még kint ült a ház előtt, midőn a uap lehanyatlott s a sziklákra gomolygó köd borult. Fel­nezett a hegyre, a ho> oly csendes volt már minden « aztán a Husaby udvar felé s aztán elszakitá colnakát a parttól s a túlsó partra evezett. A napi munka után kissé fáradtan ült Aslang a hegytetőn ; arra gondolt, hogy Thore ma nem jöhet, . hogy helyette annál többen fognak jönni; ezéri szaba­don bocsátá ebét Ugy ült le, hogy le láthatott a völgybe; azonban a köd felszállott s különben is fájdalmas volt oda leueznie a hol minden sorsára emlékezteié. Változ­atta tehát helyet s minden utógondolat nélkül ugy ült e, hogy a tóra láthasson. O.y örö „ volt, szabadou nézni le a tó felett 1 Folytatás a mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom