Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-08-28 / 35. szám

Melléklet a „IMyírvidélt" 35-ik számához. A cséplés évadjában. — Ajánlva a lelkész és tanító urak figyelmébe. — Korunk, mely a haladás kora, fölfogván a takarék­magtárak czélszerü, sőt szükséges voltát, számos helyen teremtett ily szükségben segitő intézeteket, melyek mig egyrészről a részvényes tagoknak megtakarított élelmi szereik értéke után tiszteséges kamatbeli jövedelmet haj­tanak be, másrészről a megszorultakat megmentik az éhhaláltól, vagy legalább az uzsorás dúsgazdagok kör mei közül, — mérsékelt kamatra kölcsönöztetvén az ily magtárakból jó minőségű gabona. A takarékmagtárak tehát egyaránt üdvösek az alapító részvényesekre és a nélkülözhetetlen mindennapi kenyérben szükséget szenvedőkre nézve. A takarékmagtárak hasznos volta ellen felhozatni szokott ellenvetések, s ezek között ama legtöbbek által idéztetni szokott ellenvetés, hogy ezek a nép elszegénye­dését eszközlik, — alaptalanok s a tapasztalat által megczáfolvák. Megszorulhat aratás alatt a legszorgalmasabb gazda is kenyér dolgában, s e szükség fedezése és kielégí­tése természetileg halaszthatatlan levén, mondja meg bárki, nem kimondhatatlan jótéteménye az ily megszo rultra nézve, ha a takarékmagtárból kölcsönözhet hir­telen minden utánjárás nélkül annyi életet, amennyivel családját újra viheti, és ekkor nem örömest megígérheti e azon mérsékelt kamatot, mely a legtöbb esetben a tőké­vel együtt is alig ér annyi pénzt, vagy legalább igen kevéssel ér többet aratás után, midőn a visszafizetés történik, mint amennyit ért aratás előtt a kikölcsönzött buza vagy gabonamennyiség, miután rendes években ara­tás utáu a gbona ára tetemesen le szokott szállni. De nem csupán oly magtárak vannak, melyeknek jövedelmeik a részvényes tagok között osztatnak fel, ha­nem vannak olyanok is, melyek jótékony czélokra, egy­házak, iskolák, kórházak stb. fentartására alapíttattak a nemesebb lelkűek által és aki már az ily magtárból kölcsönöz, midőn magán segít, segít a közügyön, s annak mintegy tudta és önmegerőltetése nélkül virágoztató­jává lesz. Ne beszéljünk azért a szük időnek örvendő fuka­rokkal a takarékmagtárak ellen, miután bebizonyult tény az, hogy mig a föld legsivatagabb tájain alig ismerik az országos éhséget nevéről is, addig termékeny föl­dünkre minden évtizedben legalább egyszer beköszönt a kenyérszükség, amikor nagyon jó a magtárak kiürítése által megmenteni ezreket a nyomortól, anélkül, hogy egy-két köböl életért a szerencsétlen szűkölködők kény­telenek volnának eltékozolni minden vagyonukat, mit olyankor tenniök kell, ha takarékmagtárak nincsenek. Mennyi templom, piplak és iskolaház díszes fala, melyek kicsiny alapon kezdődő, de célirányos kezelés mellett tetemesen megnevekedett magtárakból emelked tek, — mondom hány ily szent falak kiáltoznak, hirdet­vén mi fontos, mi üdvös a takarékmagtárak alapítása ! Az egyikből a szegény tanítók özvegyei várják jótékony adakozók által vásárolt részvényeik Után miudennapi kenyerüket, — egy másik takarékmagtár arra van szánva hogy jövőre a papi és tanitói fizetés ne az egyes hívek­től, hanem ezen magtári alapból fizettessék, más helyen megint magtárak uj templomok építésére alapíttatnak. Követni kell a példát, állítani kell minél több helyen takarékmagtárakat lehetőleg minden faluban, min­den egyház községben, mert szükségleteink sokak és nagyok. Állítsanak takarékmagtárakat, növeljék a csekély alapot évről évre, hogy igy mind a nyájban levő szűköl­ködőkön segíthessenek, . mind a vallás és nevelés ügyét ugyan azon eszközzel virágoztathassák. — Most van pedig legalkalmasabb ideje a takarékmagtárak alapítá­sának, midőn ugyan csak meg vagyunk rakodva buza és gabonabeli áldással, annyira, 'hogy egy-két véka élet ki­adás az egyeseknek nem nagy megerőltetésükbe kerül. Kedve jött dalolni, a csendes éjben messze elhang­zott hangja. Maga elvolt ragadtatva s p második sza­kaszba is belefogott. De ekkor ugy tetszett neki, mintha a mélyből válasz érkeznék dalára. — Mi lehet az ? goudolá Aslang s a meredek szélhez lépett s megragadva kezeivel egy nyírfát, kihaj­lott B lenézett. Mit sem látott. Hallgatag és csendes volt minden, még madár Bem repdesett. Aslang ismét leült s dalolni kezdett. De ekkor tisztán hallotta az előbbi hangot s most már közelebb. Mf'gis lessz vajami! s hirtelen felugorva a mély­ség szélére lépett. És ekkor a sziklafal alatt csolnakot látott a vizén, mely ugy tűnt fel neki az iszonyú mély­ből, mint egy kis kagyló. A mint élesebben lenézett, megpillantott egy vörös sipkát s alatta egy ficzkót, a ki az egyenes sziklafalon felfelé kúszott. — Ki lehet az? gondolá Aslang s eleresztve a nyirfát, hátra ugrott. Nem akarta megadni magának a feleletet, pedig jól tudta, hogy ki az. A pázsitra vetette magát s mind­két kezével megmarkolta a gyepet, mintha ez által a kapaszkodót nem engedné elválni; de a gyep kezében maradt s ő hangosan kiáltva hivta segélyül a minden­hatót. De aztán az jutott eszébe, hogy Tbore ezen tette isten kísértés, s igy nem várhat segélyt. »Csak most az egyszer* — imádkozott s átkarolá ebét, mintha Thore lenne, a kit elveszteni nem akar; hentergett a gyepen ide-oda s ugy tetszett neki, mintha az idő végtelen hosz­szu lenne. De akkor az eb kiszakitá magát s ugatva futott a mélység felé s farkát cióválta. Azután tánczolva fu­tott Aslangho/, majd ismét a mélység felé és ekkor egy vörös sipka emelkedett felebb-felebb s pillanat múlva Thore keblén nyugodott. Szó nélkül tartották egymást átölelve, s a mit ekkor egymásnak suttogtak, értelem nélküli volt. Az öreg Kuud Husaby pedig, mikor meghallotta igy szóllott: a ficzkót érdemes megtartani, legyen a leány az övé ! Tanügy. Értesítés. A »szabolcsmegy ei általános tanitó-egyesiilett alkalomszerüleg a Felső-tiszavidéki gazdasági egylet által rendezendő termény gyümölcs- ós szőlő- kiállítás idő tar­tama alatt Nyíregyházán f. é. október hó 19-én tartja meg Xl-ik közgyűlését. A folyó évi augusztus hó 3-án tartott központi választmányi gyűlés határozata értelmé­ben: felhivatuak a Szabolcsmegye területén, különösen a vasúti vonalak mentében fekvő községekben müíödő s a nagy gyűlésen részt venni óhajtó tanitó urak, misze­rint a vasúti vonalnak Nyíregyházáig használatba veendő részét megnevezve f. é. szeptember hó 15-ig t. Pazár István alelnök úrhoz jelentkezni szíveskedjenek, hogy az egyesületi elnökség által a jelentkezők érdekében a vasúti igazgatóságokhoz, a mérsékelt jegyekre vonatkozó kér­vények kellő időben felterjeszthetők legyenek. Nyiregyháza, 1887 ik év aug. 25 én. a központi választmány határozatából; közli. Stoffau Lajos. egyesületi főjegyző. Értesítés. A nyíregyházai ág. h. ev. elemi népiskolák összes osztályaiban a jövő 1887—88-ik tmévre a tanulók be­íratásai — a helybeli országos vásár után — Bzeptember 12-én veszik kezdetűket s a rendes tanórák pedig szep­tembez 19-én. Figyelmeztetnek a t. srülők és gyámok, hogy a népiskolai törvény követelményei sserint tanköteles gyer­mekeiket a jelzett időben az illető osztálytanítónál ponto­san beíratni és a tanórákra rendesen járatni szívesked­jenek. Kelt Nyíregyházán, 1887. augusztushó 25 én. Pazár István, igazgató. Értesítés. A nyíregyházai izr. hitközségi iskolában az 1887 — 88-ik iskolai évre a beiratások szeptember hó első öt napján mindenkor délelőtt 8—12 óráig tartanak. A tanítás szeptember hó 6-ik napján veszi kezdetét. Szegény sorsú szülők, kik gyermekeik számára a tandij elengedésért folyamodni akarnak ebbeli folyamo­dásukat ugyancsak a beiratáskor nyújtsák be. Nyiregyháza 1887. aug. hó 28. Guttmann József, izr. hitk. tanitó ÚJDONSÁGOK. — A király a zemplénmegyei nagy hadgyakorlatok alkalmával szeptember hó közepe táján, Terebesen Andrássy Gyula gróf vendége lesz. Z)ltán János alispán ur ez ügyben f. évi augusztus hó 30-ára rendkívüli me­gyei közgyűlést hívott össze, melynek egyedü'i tárgya egy küldöttség választása lesz, amely ő felsége előtt sza­bolcsvármegye közönségének hódalatát fogja kifejezni. — Kossuth Lajos nevenapját széles e hazában ke­gyelettel ünneplik meg. A nagy száműzött névünnepét nemzeti ünneppé avatta fel a magyar nemzet. Nyiregy­háza városában is a szokott kegyelettel ülték meg az évfordulót 8 több helyen hangzott fel a jó kívánság, csengett össze a pohár, a nagy száműzöttnek ezer áldást esdve a gondviseléstől. Nincsen magyar ember, a ki a földi javak mindenikét ne ki ánná az ég urától a nagy száműzött részére, aki távol hazájától, idegen földön eszi a számkivetés keserű kenyerét. Kossuth Lajos a pártok fölött áll, szeplőtlenül, tisztán, mint az égnek boltozatja, melyhez mi, gyarló epigonok, csak gondola­tainkkal érhetünk. Annál inkább bírhat ezeknek a dol­goknak tudomásával az a párt, amely Kossuth Lajoshoz áll legközelebb, s amely mégis jónak látta Kossuth Lajos névünnepén, — amely nem egy pártnak az ünnepe, hanem az egész nemzeté — egyik, győzelmet aratott hívének zászlóját arra a helyiségre kitűzni, a melyben Lajos napját szintén megünnepelték. Kossuth Lajos dicsősége nemcsak a miénk, hanem a világhistóriáé is, amely az effele experimentumok fölött szánakozó mosolyiyal szokott napi rendre térni. — Lapunk felelős szerkesztője, Inczédy Lajos mint sz. á. honvéd hadnagy, az őszi katonai fegyver gyakorlatokra vonulván be, egy hóra terjedi távolléte alatt a lap szerkesztése körüli teendőket Koh ínyi Tiha­mér fővárosi hírlapíró látja el. — Hymen Orbán Károly helybeli kereskedő, tár­sas életünk egyik kedvelt alakja, e hő 24-dikén jegyezte el Maár Margit kisasszonyt, Maár Adolf földbirtokos és az iparbank pénztárnokának kedves leányát, — Gyűlések a megyénél. A megyei utak fentar­tására vonatkozó szabályrendelet kidolgozására kiküldött bizottság szeptember 6-án reggel 9 órakar fog ülésezni a megyeház kis termében. — A táviratok kézbesítéséért járó küldöncz dijak megállapítása végett Zoltán János alispán ur hivatalos helyiségében szeptember 3-án d. e. 9 órakor tanácskozás lesz. A megyei úti hálózat javas­latba hozatala végett alakított küldöttség a megyeház kis termében szeptember 1-sején d. e. 9 órakor tartja tanácskozását. — A sárospataki ev. re f. főiskolában a beírások magán pót és felvételi vizsgák szept. 1-től 5-ig fognak megtörténni 6 án pedig az ünnepélyes megnyitá-. Figyel meztetnek azon tanulók, kiknek a főiskolában lesz szál lásuk, hogy az iskolai jelentésben közzétett kívánalmak­nak pontosan meg feleljenek mert különben elvesztik lakásukat. Az igazgatóság. — A közigazgatási bizottság, tekintettel arra, hogy szeptember 8-án ünnep van, a következő napon azaz szept. 9-én fog ülésezni. — A kereskedők egy megyei szabályrendelet ér­telmében vasúton érkezett azon áruezikkeikért, melyeket saját fogatukon szállítanak be a városba nem fizetnek kövezeti vámot. Szóba került az utolsó városi képviseleti gy ülésen az is hogy a város Miskolcz és más városok példájára azzal kárpótolja magát, hogy az érkezett áru­kat a vasúti indóháznál megvámolja, s ez által ellen­súlyozva a kövezeti vámnál szenvedett vesztességet ; an­nál is inkább szükséges ez, mert a máté-szalkai vasút megnyitásával Nyiregyháza városa amúgy is érzékeny vesztességet szenvedett. — A terményárucsarnok építéséhez september hó elején fognak hozzá, mint azt a pénteken megtartott városi képviseleti gyűlésen a város főjegyzője bejelentette. — Husfogyasztó-szövetkezet vau alakulóban váro­sunkban. Az a mindnyájunk által tudott és érzett tény, hogy a mai húsárak, — az a 44 krajezár kilogrammon­ként, — melyet a különben igen tiszteletre méltó mé­száros urak szednek tőlünk, egyáltalán nom kvadrálnak és nincsenek arányban a marha árával: költötte föl az érdekeltekben egy húsfogyasztó szövetkezet megalakítása iránt a tevékenységet. A megalakulás módozatainak a megalapítása czéljából szerdán délelőtt, a vármegyeház nagytermében érlekezlet volt, melyet Szesztay Károly ügyvéd ur hívott össze, s bár ez összejövetelen igen élén­ken nyilvánult az érdeklődés a terv iránt, mi — a ma­gunk részéről — mégis bizonyos bizalmatlansággal va­gyunk eltelve e szép törekvés sikere iránt. Az a közö­nyösség, az a saját anyagi erdekeink iránt való indo­lenczia, melyet közönségünk részéről annyi alkalommal és olyan sok kérdésnél tapasztaltunk már, nagyon megcsap­pantja abbeli reménykedésünket, hogy a fogyasztó egve­sületnek fölmerült terve is megvalósuljon. Ezekkel a tényekkel szemben áll az emiitett értekezletnek az a határozata, hogy egy küldöttségre bízta, hogy véleményt adjon a szövetkezet megalakulásának módozataira nézve. Ennek a küldöttségnek a kezében van letéve, hogy ez az ügy el ne posványosodjék. — A vármegyeház nagyterme korhadt padlőzatá nak helyreállítási költségeire a városi képviseleti gyűlés 855 forintot szavazott meg. A javítási munkálatokhoz a napokban látnak hozzá. — Az ártézi kút furatása igen Berényen folyik, s eddig már 35 méternyire haladtak be a földbe. — A téglagyártást, melyet ez év elejéig a város maga kezelt, tudvalevőleg Vojtovícs és Barzó építészek vettek haszonbérbe. Ennek következtében a volt tégla­mester Toletti Domokos el lett bocsájtva a város szol­gálatából, melyhez alkalmaztatása első esztendejében írásos, a következő esztendőtől kezdve egész a mult év végéig hallgatagon fenntartott szóbeli szerződés kötötte. A mikor a városi képviselet haszonbérbe adta ki a tégla­gyártást, Toletti téglamestert elbocsájtották, aki támasz­kodva a szóbeli szerződésre, s arra, hogy felmondás nél­kül bocsátott:'k el, végkielégitésképen 600 forintot köve­telt. Ügyét egy lizottság vizsgálta meg, amely 200 forintot hozott javaslatba. A tanács azonban arra az álláspontra helyezkedve, hogy a téglamesternek szerző­dése nem volt, elutasította. A mult pénteki városi kép­viseleti gyűlés, tekintettel arra, hogy 105,000 darab égetett téglának hováforditásáról, — a melynek égetéseért különben Toletti külön díjazást is kíván, — nem szerzett kellő tudomást, Tolettit támasztott kielégítési igényével addig az ideig elutasította, amig az ez ügyben kiküldött hét tagu bizottság jeleutését elő nem terjeszti. — Tűzoltóink Velenczében. Az orsz. tűzoltó szövetség­nek Fiúméban tartott kongresszusára elutazott tűzoltóink átrándultak Velencéébe is. Mint bennünket most onnan értesítenek, Velenc.e hatósága és polgársága kitün­tető előzékenységgel fogadta ott tűzoltóinkat, kik két napig időztek ott s tegnap szombaton reggel kitűnő han­gulatban érkeztek vissza. — A gazdasági mintakert a melyet a városi ta­nács ez évben házilag kezelt, 200 • öles nyilasokrr. osztva haszonbérbe adván a területet, a jövő évtől kezd­ve a tanács és a gazdászati szakosztály által közösen megállapított, s a képviseleti gyűlés által mult ülésében jóváhagyott következő terv szerint fog kezeltetni. 4 hold (számítva holdját 1200 • öllel) minta szőlő telepnek lesz berendezve, mely egy okleveles vinczellér felügye­lete alatt fog ál.'aui, 1 vékás területet pedig takarmány növénynyel ültetnek be, lesz továbbá minta faiskola, mig a nagyobb rész 200 Q ölnyi részletekre osztva bérbe fog adatni, a bérlők kötelesek lévén kellően trá­gyázni a bérbe vett földett. Ennek keresztül vitelével a tanács és gazd. szakosztály lett megbízva. — A trónörökös szivarja A trónörökös legutóbbi bukoviuai útjából írják a következő epizódot. Amint a trónörökös Cernovic környékére vadászni ment, az erdő szélén egy szekeret s e körül négy parasz'ot vett észre. A szekéren szilva volt, melyet az egyik paraszt épen eladott a másiknak s ez a pénzt számlálta az előbbi ke­zébe. A szél e közben elkapott egy öt forintost s ma­gasra röpítette. A következő pillapatban lövés dördült el s a bankjegy rongyokká foszlott — a trónörökös BÖ rétjeitől. A trónörökös ekkor az őt felismert, bámuló pa­rasztokhoz meut a mosolyogva nyújtott át egy tizost an­nak, kinek kezéből a szél az ötöst etkapta. A paraszt azonban nem fogadta el a pénzt. »Legkegyesebb uram — igy szólt — egész vagyonomat a légbe dobom, ha kedve telik a lelövöldózésben le A trónörökös meg volt lepetve e válasz által, s minthogy a paraszt egyáltalában nem akarta elfogadni a pénzt, vadászkabátja zsebébe nyúlt s egy szivarral kínálta m^g. A paraszt két kézzel kapott utána, megcsókotta s lelkesülten szól: Legkegyel­mesebb uram! Eletem legnagyobb öröme, hogy ezt az ajáudékot kapom kezeiből. Hűségesen fogom megőrizni gyermekeim és unokáim szá nára, a kívánom, hogy fen séged még sokáig látogathassa meg Bukovinát !« E dik­ciót a paraszt hibátlanul monda el s nagy gonddil dugta kebelébe a szivart, a trónörökös p>dig kíséretével tovább haladt az erdőbe. — Az önkéntes 1 üzoltóság kérvényt intézet a váios képviselő teetületéhez, melyben arra kérte, hogy iriután a jelenlegi őrszoba nyolez tűzoltó befogadására szűknek és alkalmatlannak bizonyult, alakitsa át a város e he­lyiséget. A pénteki képviseleti gyűlés, tekintettel külö­nösen arra, hogy a mostani őrszoba nem a város tulaj donát képező telken van, s hogy a felmerülendő költsé­gek fedezésére az ez idei költségvetésben alap nincsen egyelőre nem adott helyet e kérelemnek. Ezzel kapcso­latban a toloncz szoba felállítását is elhalasztották.

Next

/
Oldalképek
Tartalom