Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-30 / 5. szám

VIII. évfolyam. 4. szfini. Nyíregyháza, 1887. január 30. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLOSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy h«lyb»n házhoa hordva: Kgéaz évre 4 Irt, Félévre * » N«g_vedévr« 1 » A községi jegyző é» tanító uraknak egész évre csak két forint. Az eliflzetési pénzek, megrendelések > a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba. Klek kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési díjak : Minden négyszer Uasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hird« tés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija sorookint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (uagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: (ioldberger A. V. által Budapesten. Haaseustein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Svelcz fővárosaiban is. Doru & Coinp által Hamburgban. 256. K. 1887. Hivatalos közlemények. 735

. K. 1887. Szabolcsvármegye alispánjától. Szabolcsvármegye alispánjától. A járási főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Borsodvármegye alispánjának 6576/86 számú átirata folytán, tudomás vétel esetleg megfelelő eljárás végett, értesítem, miszerint Erdődi István gróf Kemely pusztai uradalmában egy csikó léptályog betegségben eldöglötf, s a kellő óviktézkedések foganatosíttattak. Kelt Nyíregyházán 1887 január 11. 26. K. 1887. Zoltán János, alispán. Stabolcsvármegye alispánjától. A járási főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének s a községek elöljárőiuak. Tudomásvétel esetleg megfelelő eljárás végett értesíttetnek, hogy Zemplén vármegye alispánjának m. évi 16052 és 16691 sz. átiratai értelmében a homounai járásban fekvő Topolonba községben 1 drb, a bodrogközi járás Páczin kőzségbeu 1 drb szarvasmarha lépfenében elhullott. A szükséges óvintézkedések inegtétettek. Nyíregyháza, 1887 január 12. Zoltán János, alispán. ^887 '— Szabolcsvármegye alispánjától. Hirdetmény. A turja-remetei állatni méntelepből a méneknek fedeztetési állomásokra való szétosztása, a m. kir. földmizelés-ipar ós kereskedelem ügyi minister f. é. 1211/IV számú intézvénye szerint, f. é febriiár 7-én fog TurjaRemetén foganatosíttatni. Miről az állomást nyert megyei közegek elöljárói és a lótenyésztő közönség, a nyirvidék utjáu, értesíttetnek. Nyíregyháza 1887 jauuárhó 19-én. Zoltán János, alispán. A járási főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének s a községi elöljáróknak. Körözés. Tass község jegyzői hivatala „Szabolcsvármegye kisvárdai járás Tass község jegyzői hivatala" felírással ellátott festék lenyomata pecsétnyomót készíttetett. Ezen körülményről a fent nevezettek fudoinásvétel végeit értesíttetnek. Nyíregyháza 1887 januárbó 20-áu. Zoltán János, alispán. A törvénytelenek. I. Vaunak kérdések amelyek, nagyságuknál és fontosságukuál fogva, régóta foglalkoztat) tk a társadalmat, főleg a társadalmi tudományok mívelőit. Valóban megfoghatatlan, hogy a társadalom, az emberek e tömöriilete," amely folytonos hullámzása által, koronkint kitörő viharaival, már auuyiszor árasztotta el melegével a szenvedő emberiséget; amely már annyi nagy ügyben elismerésre méltó eredményeket ért el; mondom a társadalom igen sok, mondhatni a legégetőbb kérdésekben, daczára annak, hogy a lángésztől le a dilettánsig, az emberbaráttól az embergyűlölőig, mindeuki hallatta szavát; daczára annak, hogy a viszás helyzet-teremtette állapotok gyors megoldást provokálnak: még is folyvást késik, ketté vágni eme kérdések gordiusi csomóját. E halogatásnak, e késlekedésnek kétségen kivül mélyre ható okai lehetnek. Az embernek veleszületett tulajdonsága az, hogy mindennel csak felületesen szeret végezni. A kór-tüneteket alig méltatván figyelemre, a diagnosist csak nagyjából állapítja meg, tehát a megfelelő gyógyszert uem találhatja el. Innét vaunak az után azok a sok félszeg intézkedések és mozgalmak ugy a törvényhozás, mint a társadalom kebelében. Igen, mert a baj nagyságával szemben, nagyon érzik parány iságukat; és inert a kérdések helyes megoldása, csakis a századok óta fennálló ósdi s a mai közművelődési viszonyok mellett már-már tarthatatlan intézmények teljes felforgatása által lennének csak megoldhatók. A társadalom tehát inkább semmitsem tesz, sőt rejtegeti ama kérdések meg nem oldásából származó hibákat, mondhatni bűnöket. Nagy, csaknem erejét felülmúló áldozatokat, hoz, csak hogy a veszélyes okozatokat takargassa, a helyett, hogy magát az okot igyekeznék megszüntetni. Mit tesz mégis? Vár tovább, miként várt máiszázadok óta. Pedig a kóranyag mindinkább halmozódik, mindinkább mérgesül. Eme kérdések közt kétségen kivül igen fontos az is, amelyet czikkem homlokán lát a szíves olvasó. Bele nyúlik e kérdés niiudabba, ami Isteni, mindabba, ami emberi. Egyik oldalon a szent eréuy, a másik oldalon a büu állanak egymással szemben. Egyik oldalon az örök egyéni isiig, a inásik oldalon a kizártság. Egyik oldalon a humanitás, a másikon az emberteleuség harcza. Egyik oldalon az •

4»

,ut,lauság a becsületesség tragicuma, a másik oldalon a szabadlábon pöffeszkedő bűnös arczátlansága. Egyik oldalon a lábbal tiport szent igazság, a másik oldalon a szabadalmazott gazság. A törvénytelenek kérdése tehát fölöttébb fontos Társadalmunk barbár felfogása, amely sehol sem mutatkozik inkább oly eklatánsul, mint itt; az erkölcsi siilyedés, amelyet e kérdés elősegít; az igazságtalanság, amelylyel mérlegeltetik; s a törvényhozás félszeg intézkedése, amely nem a valódi bü lóst sújtja: mind, mind bele játszanak abba, hogy e kérdés igen fontosnak és kényesnek tekintsük s mint ilyennel bánjunk el vele. Meghazudtolja itt maga-maA „NYIRVIDÉK*

4 TÁRCZÁJA. A „maga" használatáról. Tek. Szerkesztő úri Becses lapja f. évi 2-ik »zámábau K. aláírással egy kis czikk jelent meg. mely a >magát használatát elitéli A társadalomnak mindenben, ugy a nyelvhasználatban is, mindig voltak és vannak ferde kinövései, melyeket a megszokás használtá tett s biában hsrozolunk tollal, a közéletben helyes kifejezéssel avagy szokásunkká lett magunk viseletével ellenök; a társadalom, mint az állam feje, a pénzre rájok ütötte bélyegét, kénytelen kelletlen élnünk kell velők. Ez azonban nem teszi, hoey minden alakban elfogidju'f. magunkévá tegyük s mint egy uj-pesti 20 krajczároson, avagy egy »bélelt« 10 krajczároson túladjuuk rajtok, megcsalatván, mást csaljunk meg velők ; hanem vizsgáljuk meg előre, győződjünk meg igaz vagy bamis voltukról; utasítsuk vissza, ha hamis. A t. czikkiró úr megkezdte vizsgálódásait a »maga« használatáról. Úgyde mindent egy kalap alá foglalt illetőleg kettő alá, a mikor a •maga* használatát osztályozva, valódi első értelméül a megvetést, másodikul a szerelmesektől használva, úgy szólván már egygyé lett lényök kifejezését magában foglaló értelmét fogadja el s minden más használatát h»misuak tünteti fel. Tehát elfogadja véleménye szerint az igazi szeretet, mert aranyból v„gy ezüstből van, elveti az útánzottat mint értéktelent, pedig ott van még a >bélelte is, melyre az állam nyomta rá bélyegét, igaz és hamis egyaránt; %z állam rövidíti vele az egyénekei • az egyének viszont az államot, mignem egy devalvatio mindkettőt. S e »bélelt« pénzek, kivált mikor a verő helyről kikerülnek, oly szépek, Ingy akárhány >laious,« mint a gyermek a féuyes rézkrajezáron, kapva k»p rajtok s valódi verette! cseréli fel. így járt véleméuyüuk szerint a c/.ikkiró űr is. Előre kijelentjük, hogy bosszas nyelvtani fejtegetésekbe bocsátkozni vagy idegen uyelvekből vett hasonlítással bizonyitgatui nem akaruuk. Ciélunk a részben most is egyes vidékeken élő használat alapján kimutatni, hogy a czikkiró ur véleménye, osztályozása valódi veret-e vagy bélelt, mennyi belőle a nemes és nem uemes fém, hogy került ez amabba s az erre. A »maga« visszatérő névmás, a »mag« törzsből származva, nem nyelvtani, hanem értelmi használatát tekintve, törzszavából kiindulva jelent: fenuebb valóságot, jelességet, kitüuő&éget s az ezekkel synooim kifejezéseket. így hssználták régebben is, ily értelemben van ma is haszuálatban egyes oly vidékeken, hova még >bélelt« alakban nem vitte be a civilisatio. A régibb használat ból idézzük a Károlyi Biblia-forditásában számtalanszor használt s ma is elfogadott kifejezéseket: maga az ur mondja ezt; maga az úr szól az ő népéhez. A »Katalin verses legendája* szerzője is ismerte ezt a használatot: maga a király kezdett beszélni. Nyelvtanilag vehetnők ugyan ezen kifejezésekből a »királyc és az >úr* szavakat értelmezőknek, de az értelem inkább a >maga< szót tekinteti nyomatékos jelzőnek. Ezeu használatnak halvány, de az eredeti jelentést és használatot helyesen visszaadó bizonyítványa a székelyek között egyes vidékeken használt értelem; ott hol a szónak a társad-lomból megalkotott értelmi különbfélesége még nem vert gyöksret. A székely köznép minden nadrágos (érted literátus) egyént magá nak czimez. Es ez uem paraszt guuy, hanem jószándeku megkülönböztetése és elismerése az illető értelmi és társadalmi felsőbb állásának. Bizonyítja az, hogy megszólításukban, vagy beszédje kezdetén mindig megadja az illető teljes czimét: Tekintetes, Méltóságos, Nagyságos (erdélyi fokozat volt) Báró, Gróf, stb. s csak beszéde közben használja a »maga« megnevezést. A székely férj és feleség a fejkotöt a kalap alá rendeli, azért mondja az asszon

y: maga Mai számunkhoz a „Gazdasási Értesítő" és fél iv melléklet az urtm akarja, maga a ballja-e kiváns&ga stb. Régebbeu az erdélyi társaskörökben is ily értelemben volt haszuálatban. Ilj. Bethlen M. önéletiratában, a bol a fejedelmekről szól, vagy az azokhoz intézett levelekben, gyakran ily értelemben fordul elő, mig a fejedelem mindig vagy a megszóllitott teljes czimét mondja, vagy (kegyelmed* megszólítással él. Ismeretes az ilyen kifejezés : ő maga volt ott, melyben a »maga< értelmezői állásban nyomatékos jelzője az >Ő*-uek, s az utóbbi elmaradván, a >maga« veszi át mondattani szerepét: »maga volt ott* kifejezésben; mig az >önm^ga< alak az érteim t még nyomatékosabbá teszi. Ennyit bizonyságul a maga eredeti értelméről. Az utóbb felhozott példa mutatja a »maga« ismert szereplését, hoíy nyomatékosan áll a személyi névmás helyett. Ilyeu használat: maga jár a legény után ; maga mondja a legénynek stb. így az eredeti nyomatékos jelzóből lett nyomatékos alany. A közös használatban az értelem ismét megoszlott: 1. megtartván mondattani helyzetét, hozzá vette eredeti nyomatékos jelzői értelmét s igy kifejezi a fensőbbség elismerését; 2. a másik használatban nyomatékos mondattani helyzete a hangsulylyal párosulva adja megvető, lenéző kicsinyítő és sokszor gúnyos jelentését. Lássuk e két értelmet. 1. A maga megtartván a közös használatban is nyomatékos jelzői értelmét, kifejezi a felsőbbség elismerését. Szándékosan irtuk a felsőbbség elismerését, mely jelenti az eredeti értelmet véve: te nagyobb, felsőbb vagy miut én; mai használat szerint: elismerem hogy te is oly miveltséggel és társadalmi állással birsz, mint én. De egyik sem jelenti: olyan vagy miut ón, tehát csókoljuk meg egymást. Attól eddig még nagy a köz, melyet nem a »maga«, hanem a még bizalmasabb »te* hidal át. Próbálják meg, akik nem hiszik. van csatolva.