Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-30 / 5. szám

IV Y í « V I l> É K." gát az ember. „Születésére nézve mindenki egyforma." Igy tanítja ezt a törvények törvénye, a könyvek könyve: az evangélium. És az ember, aki oly büszke származására, féltékeny erkölcsére és becsületére ; aki lépten-nyomon avval dicsekszik, hogy benne az égi szikrából is van valami; hogy őt a humanitás ragyogó napja heviti: lábbal tiporja ez evangéliumi igazságot. Köztudomású dolog ugyanis, hogy a törvénytelen gyermek nem számit a társadalomban. A társaságokból s bizonyos megtisztelő hivatalokból kíméletlenül ki van zárva. Mindenki megveti, aki elég szerencsés volt törvényes házasságban élő szülőktől származni. Gúny, megvetés, néhol szánakozás az ő osztályrésze. A családi élet boldogító melegét ő nem élvezi. Atyja nincs, anyja a — bukás, a bünl S amilyen helyzete van neki a társadalomban, mint eltaszított, lenézett és megutált embernek: oly tragikus sors jut az anyának is, akinek bűne a legtöbb esetben csak az, hogy nő; hogy nem tudván ellentállam a kísértés daemonának: egy öntudatlan perczben elbukott. Hány ily boldogtalan nőt tett már gyermekgyilkossá a bukás fölötti szégyen, a világ igazságtalan előítéletétől való félelem s a szégyenteljes élet előli menekülés ösztöne?! Hány jobb sorsra érdemes, ambitiosus, tehetséges ifjú kezébe adott forgó pisztolyt a tudat, hogy ő törvénytelen, hogy ő fattyú-szülött ?! Hány jóra való egyént szorított le már egyes pályákról a törvénytelen származás?! Hány ferde és visszás helyzetet teremtett már és teremt naponkint e megoldatlan kérdés?! Mily nagy azoknak a száma, akik elbuktak, mert nagyon szerettek, mert nemes szívük hitt a csábító mézes szavainak; mert az eskü szavában nem tudtak kétkedni!? Hogy mily nagy a törvénytelen szülöttek száma nálunk és mily arányban szaporodik évenként: elég a következő nagyon is sokat beszélő adatokat fölemlíteni. Törvénytelen szülött volt Magyarországon 1852-től 1855-ig 73439; 1856-tól 1859-ig 124,468; 1880-tól 1883-ig 164,331. Megdöbbentő számok ezek annyival inkább, mert mig más'országokban apadóbau, nálunk folyvást emelkedőben van ezek száma. Mily óriási néphullás és nemzet pusztulás ez! Feleljenek e számokért a büntetlenül maradt csábítók; feleljenek a számokért azok, akik ez állapotokat megteremtették és azok, akik ez állapotokon segíteni nem akarnak. Pedig a baj liiában régi, hiábau terjes: nem gyógyithatlan. A kérdés ha nem egy könnyen is, de megoldható. Tudom, hogy uagy fába vágom fejszémet akkor, amikor e kérdés megoldási módozatait igyekezem kimutatni, tudom, hogy sok, a múltban talán indokolt intézményt kell megingatnom, sok érdeket érintenem: azonban mindezek nem riasztanak viszsza szándékomtól. Es valamint a lelkiismeretes orvos, amidőn veszélyes beteget gyógykezel, uem elégszik meg egyedül a kór tüneteinek szemlélésével, de a betegség elhárításának czéljából, az azt létre hozó körülményeket is figyelembe veszi: én is a törvénytelen szülöttek kérdésénél nem elégedvén meg az elmondottakkal, oda fogok törekedni, hogy kimutassam mindazokat az akadályokat, amelyek a kérdés egyedüli megoldása elé tornyosulnak; és hogy rámutassak azokra a módokra és eszközökre, amelyek a kívánt gyökeres orvoslást egyedül és kizárólag képesek eszközölni. Szabolcs vármegye közig, bízottá, üléséből. (Januárhó 13.) Olvastatott, a megyei árvaszék 1886. deezemberhavi te vékenységére voaatkozó elnöki havi jelentés, amely szel ént: 1886 évi november haváról elintézetlenül átjött deezember havára 1348 db. Ehhez beérkezett deezember hóban: 1266 db. Lett összesen 2614 db. El>ből elintéztetett 1407 db. Elintézetlenül átmegy 1837 január hivára: 1207 db. Tehát a hátrány 141 darabbal apadt. Ülésben elintézett Péchy Gyula ülnök 130, Okolicsányi Géza 142, Böszörményi Kornél 219, No/ák Gyula 71, Lövey Miklós 60; összesen 622 darabot. Ülésen kivül elintézett Péchy Gyula 167, Okolicsányi Géza 114, Böszörményi Kornél 184, Nóvák Gyula 165, Lövey Miklós 155, összesen 785 darabot. Ámbár szabolcsvármegye küzigazga'ási bizottsága teljesen meg van elégedve azon tevékenységgel, amelyet az árvaszéki előadóknál deezember hóban észléit; de kű lönös tekintettel az árvaszéknél felhalmozódott nagy mérvű hátrányra, elvárja a közig, bizottság az árvaszék előadóitól, hogy buzgalmuk ez évben sem fog csökkenni; sőt az általuk kifejtendő fokozott tevékenység mellett a hátralék ápril elsejéig teljesen fel fog dolgoztatni. Szabolcsvármegye törvényhatósága felhívja a közigazgatási bizottságot, hogy az 1876. XIV. törv. czikk. 163 § a érteimébon alakult közegészség ügyi bizottságba egy építészt egy gyógyszerészt és egy mérnököt válasszon. A közegészségügyi bizottságba mérnökül Koczok László, gyógyszerészül Korányi Imre és építészül Vojtovics Bertáim nyíregyházai lakosok bevála»ztatnak. Előterjesztetett a megyei tiszti főügyésznek 1886. évi tevékenységét löltüntető kimutatás. E kimutatás s'.eréit : 1886 január 1-től deezember 31 ig beérkezett az alispáni hivataltól 213 ügydarab, az árvaszéktől 161 db. a kir. adófelügyelétől 74, a közig, bizottságtól, közgyűléstől és bíróságoktól 205 db. Összegen 653 ügydarab. Ebből 1886. deezember 31-ig elintéztetett 614; hátralékban maradt 39 db. Érdemleges jogi véleményt adott az év folyama alatt 131 alispáui és közgyűlési, 107 árvaszéki és 19 kincstári, összesen 257 ügydarabban. A közig, bizottság által elrendelt végrehajtások folytáD, az 1886-dik év folyamán, a főügyész által 15 egyén ellen kéretett kielégítési végrehajtás ingatlauokra, az állam kincstár javára, összesen 1 1235 frt. 31 kr. adóhátraléki tőke s járulékai erejéig. Olvastatott ezzel kapcsolatosan a megyei alügyész 1886-dik évi tevékenységéről szóló jeleutés. 1885 év végén volt a hátrány: alispáni 7, árvaszéki 17, vogyss hatósági 15, összesen 40 darab. 18S6ban ehhez beérkezett alispáui 168, árvaszéki 586, kincstári 313, vegyeshatÓ6ági 358, összesen : 1425 ügydarab. Elintézendő volt ekképen: alispáni 176, árvaszéki 603, kincstáii 313, vegyes hatósági 373. össszesen 1465 dara

l>. Elintéztetett alispáni 170, árvaszéki 585. kiucstári 307, vegyes hatósági 369, összesen : 1431 db. Hátrányban van alispáni 6, árvaszéki 13 kincstári 6, vegyes hatósági 4, összesen : 34 db. Vélemény adatott alispáni meghagyásból 139, árvaszéki meghagyásból 143, a kincstár érdekében 6; őszesen 288 ügyben. Rendes kereset indítva le:t 5; készpénz megítélés iránt 3; készpénzben perelve lett 2708 frt. 14 kr. amelyből 1208 frt. 14 kr. kiegyonlittetett. Sjmmás kereset indíttatott árvaszéki megbízásból 29, összesen 3203 frt. 62 kr. megítélése iráut. Ebből ki lett egyenlítve 1146 frt 10 kr. A többi 2056 frt. 52 kr. iránti psrek részint tárgyaláp, részint ítélet, részint végrehajtás, alatt állanak. Bigatel per indíttatott árvaszéki megbízásból 32, alispáni megbízásból 2, összesen 34. 1177 frt 41 kr iránt. Ebből ki lett egyenlítve 355 frt. 74 kr. A többire végrehajtás kéretett. Kielégítési végrehajtás és árverés ^érve lett árva széki megbízásból 30 ügyben, összesen 3428 frt. 70 kr. erejeig, amelyből eddig 1273 frt. 05 kr. folyt be. A kincstár képviseletében végrehajtás és árverés kéretett 36 hátrányos ellen 21918 fr . 41 '/» kr. erejeig. Ebből befolyt 4929 frt. 17 '/a kr. (100) A kö/ségi körorvosok államosítása. Pollák József, orvostudor Dev.cseren (Veszprém megyében), mint a községi és körorvos-egyesület alelnöke, siralmas képet rajzol a községi körorvosok helyzetéről és azt kívánja, hogy azok jövőre a kormány által neveztessenek ki és az állam által dijaztassanak s annak megokolásául többek között a következőket mondja: Mily viszás helyzete van a körorvosuak a falusi bíróval, az ő fölebbvalójával szemben, azt ec»etelui nagyon is fölösleges munka; ismeri azt mindenki aki ezt ismerni akarja. Megbénulva áll az orvos minden intézkedésével, de intézkedni tulajdonképpen ő neki nincs is joga, ha még oly rikító betűkkel van is kiirva az uj községi törvényben, hogy a körorvos tagja az elöljáróságnak. Az orvos esak »cselédjec a községnek, hisz a kisbíró még most is, daczára a miniszteri rendeletnek, házról-házra kéregeti a kör rvosnak a krajezárokat; az ily panaszos kenyeret élvező orvosnak csak javasolni van joga olyat, ami a nép előkelőinek érdekét és kényelmét nem veszélyezteti és ami fő, pénzbe ne is kerUljön. A legtöbb esetben a falusi, megyei bizottsági tagok jóakaratától függő szolgab'róságtól, de az alispánság részéről sem részegülvén kellő rokonszenv- és támogatásban, a körorvos nem mutathat fel kézzelfogható ét igy imponáló eredményt. A szegények gyógyítását sem eszközölheti a kellő kiterjedésben, mert a község a szegényeket nem mutatja ki a gyógyszerekérti költsgtől való félelmében, de sokszor irigységből is, hogy a szegény ingyen kezeltetik és reá gond fordittatik. Ily körülmények közt nem azon kérdés fekszik e még most is megoldatlanul a nép előtt: mire való tehát a körorvosi intézmény ? Nem igazságos, hogy a lakosság száma legyen mérvadó a közegészségügyi költségek kivetéséuél és viselésénél. Nem követelheti joggal senki, de inhumáuus is, hogy egy szegény, kevés adót fizethető község nélkülözze a közegészségügy jótéteményeit akkor, ha anyagi helyzete nem birja el a költségeket. Ezen másképp nem segíthetni helyesen, mint ha az állam siet pénztárával a szegény község segélyére ; fizeti orvosát, bábáját, halottkémét; építi neki a járvány alkalmára szánt hullaházat, szereli föl betegszobáját, megfizeti ápolási diját; szóval itt az állami segélylyel létesiti azt, amit a vagyonosabb községek csökönyőssége, a legjobb esetben értelmetlensége létesíteni elmulaszt. A közegészségügy állami ügy; és igy alig érthető, hogy nem vétetik mind személyi, mind dologi részében állami közigazgatás alá. Miért nem állami tisztviselők a hivatalos orvosok? Hogy az államosítás be fog következni, az elvitázhatlan tény. Eddig is okulhattunk volna saját kárunkon. Vagy csak akkor akarunk valamit tenni, ha a bagoly a >pusztulunk és veszünk< jelszavakat minden magyar ember háza fölött elkiáltja és kétségbeejtő lármájával rázand fel bennünket álmunkból ?1 Sokáig nem lesz erre kedvezőbb alkalom, mint most midőn az ország a cboleraveszély félelme alatt ált et ilyenkor áldozni kész. Az államosítást legelőbb a körorvosokon kell kezdeni, mert az 1876. évi 14. t. cz. alapköve a körorvosi intézmény és ennek tudatában a mostani kormányelnök, ki a közegészségügyekben még eddigi kormányoknál nem látott és nem tapasztalt jóakarattal, szem előtt tartva a közegészségügynek általam a bevezetésben jelzett fontosságát, mindent elkövot az ügy sikeres fejlesztésére. A belügyminiszter a költségvetést nem akarja szaporítani, de el lesz e kerülhető ? Az 1876. évi t. cz. oly jeles törvény, hogy bátran odaállíthatjuk a külföldnek mintául, de kórorvosi intézménye ily alakban tarthatlau és ezt belátta a szomszédos Morvaország, midőn körorvosait a legmagasabb országos politikai hatóság által nevezteti ki és államilag szervezi. Sok millióba fognak kerülni a szükségesnek állított ismétlő fegyverek, melyek czélja sok embert rövid idő alatt harczképielenné tenni; nem hiszem, hogy az ellenség uem kevésbé jó fegyverével át ne lójjön és a mi sorainkban ne tegyen pusztítást, nem-e nagyon szükséges, hogy sokat költsünk a közegészségügyre is, mely hivatva vau a houumaradottak é' nyomorékká lett szeFolytatás n mellékleten. Egyenlő társadalmi állással, miveltséggel s megközelítőleg egyenlő korral biró férfiak, ha nem is barátok használhatják használják i«, és helyesen is használják a >maga< kifejezést. Sőt ha idősebb él vele fiatalabbat szemben, ez csak megtisztelésnek veheti. líjabb szájából hallva idősebbre alkalmazva, társadalmi szokás szerint tiszteletlenségre mutat. S állíthatni, hogy akik tudatosan alkalmazzák a szót, uem esnek e társadalmi és erkölcsi hibába; ha igen, ugy méltók, hogy megurazzuk. Nőkkel szemben más álláspontot kíván meg a társadalmi szokás. Idősebb nőtől használva, fiatalabb egyénnel szemben, tiszteletben részesítést fejez ki. Ifjabb nő ha él vele, fiatal emberrel szemben, elismerést fejez ki s egyenlő álláspontra helyezkedést a bizalmas viszonynak sem beleértésével, sem kizárásával, Ha serdülő leány használja fiatal omberre, azt jelezi, hogy ő is mér az eladók sorába akar sorakozni, mely esetben mindazon követelmények megkívánhatok tőle, mikkel egy felserdült leány rendelkezik. Ellenkező esetben öntudatlan a szóhasználat, mely néha nevetséges is lehet. A maga értelme oly különböző levén, a használat minősége és a hangsúly szabja meg értendő értelmet. Használata beszédközben nem lehet hibás. Megszólításokban állásától, hangsúlyától és a körülményektől függ értelme. Pl. egy házi urnő asztalhoz akarván ültetni vendégeit, igy szól: maga Kálnoky ül ide, maga Kállay vele szembe. Ez esetekben mind a név, mind a >maga< egyenlő hangstflylyal van ejtve s a maga használata ki fogástalan s egészen más mint mikor egyik szolgájának vagy szobalányának mondja: maga Pista, vagy maga Juli, mely esetekben a >maga« hangsúlyos. Altp.lán egy mirelt és a társaságban megfordult egyén sem veheti rosz néven, ha vagy idősebb vagy már eladó nőktől részesül ezou megszóllitásban, mely mintegy hivatva vau a társaságokban némelykor uralkodó hidegség feszesség megszüntetésére. Sőt akárhányan rosz néven vennék, ha házi asszonyuk nem részesiteué őket is a maga megszólittatás szerencséjében. Csak nem régen provokáltatta egy ur egy uri asszony férjét, m«rt neje urnák czimezte a társaságban. Mondhatnók ferde nézetnek, de a t riadalom már annyira ráuyom'a bélyegét, hogy ok női.ül való ellene küzdeni. De a mint kimutattuk, sem eredeti, sem he y-isen alkalmazott jelenlegi értelme szerint is senumi megalázó jelentéssel nem bír. Kettős értelmét tekintve, hisználata ellen csak akkor lehetne helyes kifogásunk, ha biruánk oly általános értelmű és érvényű szókkal, mint az angol: míszter (mr), mistress (mrs), a franczia: mousieur, madame, az olasz siguore és signora. A czikkiró ur Bélája, ily szempontokból tekintve, vagy kevés társadalmi jártassággal bír, vagy az önzés, hogy ne mondjuk nagyzás, bűnében leledzik. Ha Elvira már eladó leány, társadalmi szempontból is, a szó helyes értelme szerint is, jogosan alkal mazta vele nzemben a >maga« kifejezés

1. S ha Bála csakugyan szerette Elvirát, ily kicsinység aem volt elég ok az elidegenedésre, mert ez esetben nagyobb önzése, mint szerelme, habár azt f.irfias büszkeségnek szereti is nevezni. Igy csúszott bele a tiszta fémbe a czikkiró úr sárga reze. Még egy megjegyzésünk van. Az »ön« és az »ur* használata távolságot involvál bármelyik értelmében ; a czimek gyakori alkalmazása ép oly kellemetlen, mint a • kitti Hand< vitézek s helyes tapintatu nő legtöbbször oly egyénekkel szemben használja, kik többet adnak társadalmi állásuk után járó czimeikre, mint egyéni értékökre. A Széchenyi »kegyed« szava a német Sie-nek akarua megfelelni. Ügy vagyunk vele. miut a német a töltött káposztával. Hibár használjuk is, érezzük, hogy szivesebben mondanánk bármely más czimet helyette. Nővel, főleg ifjú nőkkel szemben, általánosabb használata ott kivált, hol a divatos >nagysádot* nem akarjuk alkalmazni. A »nagysád szó uyelvüukben oly általánoi megszóllitás akar lenni, mint az augol mrs., a franczia madame, s az olasz signora, de jelentétére sokszor nevetséges, alakjára izörnyszülött s igy legezelszerübb volna visszatérnünk nyelvünk iáját szavaihoz. Miért ue emelnők az »asszonyom« éa »kisasszony« kifejezéseket helyébe ? Hisz ezek legalább tulajdon szavaink. Az olast egyaránt aígno'-anak nevezi a marquetat, leáuyát (a tíg norina-kisasszony, kevésbé használatos) é« ba.mely iparos uejét, leányát a egyik sem találja megalázónak. 2. A maga szó, nyomatékos mondattani helyzeténél fogva, hangsulylyal párosulva megvető, lenéző, kicsinyítő és sokszor guuyos jelentéssel bír. Ezen használatban a* eredeti értelem teljesen módosult, nem tartottmeg semmit belől* s hasonlít a katonai Sie-hez. Használata leggyakoribb alaotas személyekről: maga Pista* mondja az ur kootitának, »maga amice vagy audiat* mondta az ügyvéd bojtárjának; »maga Zólyomi* moudja az irodafőnök írnokának stb. A megvető, lenéző, kicsinyítő » ezekkel párosult gúnyos értelem nyilvánul az ilyenekben : »hallja maga !< mondja az újdonsült földesúr kasznárjának, vagy a végzett földesúr az ujdousültnek ; >óh maga! éppen maga* t- i. ő sem találta volua fel a pnakaport, »tb. Éppen ily alárendelést megvetést, kicsinyléat fejezne ki a házi űrnő vendégével szenben, ha igy szólna hozzá: »maga Kálnoky, üljön csak ide*, vagy »maga Zoltán adja át azt a könyvet*, mely esetekben helyesebb és szebb í« igy alkalmazni a megszólítást: »kérem Kálnoky*, vagy • kérem magát Zoltáu szíveskedjék* stb. Idegen iimeretlen egyénekkel szemben a »mag*« alkalmazása aem ajánlatos; csak gyakoribb társalgás, ha tisztába jövüuk egyénigégével, jegoiithnt fel ez aj elismerő, b) bizalmas jellegű, c) kicsinyítő értelmű g^ó használatára, különben vagy önmagunkat, vagy az iU

e. tőt^ megrövidítjük. Ez a czikkiró ur felosztásában a »bélelt« pénzen a titzta fém.