Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-10 / 28. szám

Melléklet a „INTyírvidék" 28-ik számához Nevelés és közerkölcsiség. A történelem nem tud felmutatni kort, századot, mely több áldozatot hozott volna a közművelődés ügyé­nek, miut jelen századunk. A szüle gyermekét, a testvér testvéré*, a barát barátját, ismerős ismerősét folytonosan tanulásra, önmű­velődésre ösztönzi. Századunkról joggal el lehet mondani, hogy az a közművelődés százada. A szegény szüle nem kiméi áldozatot, keresményét s vagyonát feláldozza, csakhogy gyermekét a tudomá­nyos pályán neveltesse. A nagy közönség filléreivel, az állam millióval, százezreivel járul a népneveléshez. És minő eredménynyel ? ! A szüle, ki minden vagyonát, testének minden ere­jét gyermeke javáért, kimiveléseérl áldozza, vissza kapja-e annak csak ezredrészecske kamatját is! Az állam nagy­gyá, hatalmassá, les;-e a hozott áldozatok árán? Fiai, leányai jobbak, eriíölcsösebbok-3, mint a megelőző száza­dokban, e. mikor még nem volt ennyire kiművelve, kita­nulva a világ?! Egy uagy váddal állunk szemben, mely hangosan kiáltja fülünkbe: »a műveltség megrontja az erkölcsöket.< Néz^üuk csak széjjel és lássuk, nem igaz-e ez a keserű vád? A régi vallásos és erkölcsi érzület nem e a legritkább vendég mír ma, különösen a műveltebbnek látszó körökbeu ? Sok bűn mai napság bűnnek sem tar tátik már. Az a vallásos érzület, mely hajdan csodákat müveit, Istenért, egyházért szívesen áldozott, él-e még ma is oly mértékben, miut századokkal ezelőtti A szüle annak örül ma, ha beszélni kezdő gyermeke nem imádkozni, hanem káromkodni tanul meg legelőször, ha már piczi korában ismerni tanulja a mai társidalom elterjedt kedves szokásait. És váljon nem itt rejlik-o a baj ?! Nem-e a család­ból iudul ki a mai vallásos és erkölcsi érzület hanyat­lása? az a vád, mely fennebb elhangzott?! Szemere ugy tekinti a szülőket, »mint magvetőket, a gyermek lelkét pedig bevetendő termékeny földnek nézi. A mely szülőn csak szólják a jót, de nem cselek­szik, azoknak szavai olyanok, mint az üres magvak, melyek hiába szóratnak el, nem kelnek ki soha ; nemes, jó és szép cselekedetok foganatosak a gyermek elméjé ben. Ez utóbbi eset után él az anya is újra gyerme­kében. « Dehát a műveltség fenhéjázóvá s elbizakodottá te­szi s annyi igénnyel tölti el a mai világ emberét, hogy amaz örökké változhatlan erkölcsi törvényekről és azok­nak kötelező erejökröl megfeledkezik, és a vallás által kezeibe helyezett vezérfonalat elejtve egyedül csak állati életének él. — Egyesek, családok megfeledkezve rendel­tetésük nagy czéljáról, élnek a jelennek, a jövőre nem is gondolva. — Vallással, Istennel, temp'ommal mai napság a miveltnek látszó s hozzá ínég jobb módú emberiség ugy­szólva nom gondol. Gyermekét is igy szereti. — Csupán csak az iskola és a hat éves kor, mikor I4)nét tanulja irnádui ajövő embere. A caládbau ő ilyet soha sem h il­lott; a tanitó bácsinak ugyan csak izzadni kell, mig e más dolgokban tűiért gyermekeket Istennel és a vallással meg­ismerteti. Hiába ott minden, jó iskola, bölcs nevelő, ahol a gyermeknél elhanyagoltatott a legelső, a családi nevelép. Hasztalan ott minden fáradsága a legszorgalmasabb s tapiutatosabb tanítónak is, a hol az elmivelődött kor — a osaládban -- a jóra és rosszra egyaránt fogékony gyermeki kebelnek túlságosan ferde nevelést adott. — »Egy jó anya felér száz tanítóval is. — Ö a családban mind n szií iránytűje, minden szem Bark csillaga.* A legelső nevelő tehát az édes anya legyen, az édes anya legyen, az iskola pedig a család. Vallás-erkölcsi miveltséget, nevelést először, és esik miután ezektől át van hatva, lehet megismertetni vele az ember értelmi természetében gyökerező rend és tör­vényesség eszméjét. A lelket üdvözíteni először 6s csak azután mutatni fel az embernek emberhez való viszonyát. A hol a cialádi nevelés jó, tiszta ott az er. ö ősi­ség is. A hol a szüle istenfélő és vallásos; vallásos, nemes erkölcsű, tiszta és nemes lelkületű lesz ott a gyer­mek is, melyet nagygyá, boldoggá s szerencséssé növel a valláserkölcsi nevelést felkaroló isnoln. Az erkölcsnemesitő egyesületek csak akkor felelnek meg hivatásuknak, ha működésűket a családban kezdik el. - Az édes anyát, a család őrangyalát kell mindenek felett megnyerni, mert Campen asszony szerint »hogy az emberiség helyesebb erkölcsi nevelésben részesüljön, anyákra van legnagyobb szükség* Anyákat kell tehát legelőször nevelni, kik aztán gyermekeiket igazán Bzeretni és uevelui is tudják »A szüle jelleme a gyermekben újra éled.< A szeretet, vonzalom, mu.ikásság, vallásosság, tiszti erkölcs, nemes és tiszta sziv és önuralom tényei, melyek a szülei életben a gyermek szeme előtt kidomboroduak, élni és müködui foguak akkor is, mikor már ők nem lesznek gyermekeik között. »Anyám egyetlen csókjának köszönhetem — mondja egy hires febtő, — hogy képíróvá lettem." Hány ember síólhat igy, kit egy jó anya befolyása, szeretete tett emberré? És hány mondhatja el : »minden boldogtalanságomat a szülei háznak köszönhetem.< Pedig hát ugy van. Nevelés és erkölcsi miveltség karöltve járnak. Ha az egyik jó, jónak és tisztának kell lenni a másiknak is. Ha a szüle gyermekét igazán szereti, akkor mcg­oltal mazza azt a mai túlhajtott miveltség gonosz leve­gőjétől. Elzirja, oda forrasztja az édes anya emlőjére, a szerető szivre, honnan vallásoság, tiszta sziv és lélek, boldogság és nemes erkölcs kisérik az élet iskolájába. Igy azután az állam is láthatná hasznát az ezrek és millióknak, mert iskolái jó nevelésű gyermekek 9 nö­vendékekkel telnének meg, hol a vallásosság és tiszta erkölcs fejlesztésére több idő és gond fordíttatván, a jövő nemzedék százas kamattal mosná le a mai korról ama szigorú vádat: a műveltség megrontja az erkölcsö­ket. — Se helyen ezt írhatná zászlójára: a miveltség és az erkölcs nagygyá s hatalmassá teszi a nemzetet. »A gyermek jelleme a férfi benső lényege. Minden későbbi nevelés arra épül. A jegecz mindig megtartja alakját. — A szó teljes értelmében igaz a költő amaz állítása: a gyermek a férfi atyja. Mit méltón ekképen fejez ki: »a gyermek ugy mutatja a férfit, mint a reg­gel a napot. E. Ií. ÚJDONSÁGOK. 8W~ Lapunk t. előfizetőit és a községi elöl­járóságokat tisztelettel kérjük, hogy előfizetéseiket megújítani s esetleges hátralékaikat lapuik kiadó­hivatalához beküldeni szíveskedjenek. A „Nyírvldék" kiadóhivatala. — Uj tanárok. A helybeli gimnázium pártfogósága a mult szombaton Májerszky Béla egyházi felügyelő el­nöklete alatt ülést tartott, a választás útján betöltötte azt a két uj tanszéket, melyet gimuáziumuukutik 8 osz­tályúvá történt kiegészítése folytán rendszeresíteni kel­lett. Megválasztattak pedig Elcser Simon és Förster Iiezsö urak, kik kitűnő okleveleiken kivül, eddigi műkő­désökről is a legjobb bizonyítványodat és hírt hoztak magokkal. Bstöltendó lesz míg gimnáziumunknál há­rom ttnszék. E'.ekre nézva a főiskola kormányzó­sága s a közoktatásügyi korminy közt az államsegély megadásán vonatkozó szerződésben a miniszter kineve­zési joga állapiitatott meg, ugy azoubau, hogy a kineve­zés a főiskolát fentartó ág. ev. egyház illető testületének ajánlására történjék. Ez ajánlások szintén a mult szom bati pirtfogórsági gyűlésben történtek meg. A három pályázó közül kinevezésre ajánltattak Máthé György és Szdnthó János tanár urak, kik egy próba éven át a gimnáziumnál már mü'cödtek. A h .rmadik pályázó kér­vényét a pártfogóság nem fogja ajánlólag fölterjeszteni _ — Az áruraktár ügye megint egy lépéssel haladt előre s eizel a nagy horderejű vállalat eljutott oda, hogy hozzá foghat magának az áruraktárnak fölállításá­hoz. Az áruraktár igazgatósága e hó 4-dikén megala­kult, a következőleg: a nyiregyhízai takarékpénztár ré• széröl megválasztatott igazgatósági taggá Kovách László, a szabolcsi hitelbank részéről Flegmann Lipót, az ipar és kereskedelmi brink részéről Gliick Dávid, a többi részvényesek közül p-ídig Szamuelly Aurél és Czukker Henrik. A részvény-vállalat elnökévé, mint értesülüuk, Pscherer József földbirtokost és megyei gazdasági előa­dót óhajtják megnyerni. Az alakuló kö, gyűlés különben tegnap, az az szombaton délután tartatott meg. E gyü­és boldogságuak édeuévé varázsolta. Oh mennyi szeretet, meuuyi bizalom derengett e család tűzhelye körül, a példás hűségnek és egyetértésuek mennyi gyöngéd kö­teléke fűzte össze sziveiket. Mindnyájan tudjátok, kik e szép család boldogságát közelebbről ismerték. 30 évig boldogította a uemes szívű nő a szerető férjet, s e házasságból a következő gyermekek születtek : László, ki az 1874-ik év deczember 22-én elhunyt, Albert, kiuek neje Geucsy Etel, leányuk: Juliska, Amália He­gedűs Edéué, gyermekeik: Zoltán és Erzsike; Viola Nozdroviczky Jenőué, gyermekei: László, Pál, Sándor, Ilona, Károly; Gencsy Sámuel, kiuek ueje Molnár Ilona, leáuyuk: Márta. A tanácsaiban megfoghatlau gondviselés e példás boldogságot 1870-ben zavarta meg először, midőn a ne­mes szívű nőt és példás család-anyát egy szempillantás alatt magához vette az Ur, a keserű fájdalom tövisét törve a hű férj szivébe, s mély gyászba borítván a ked­ves gyermek-koszorüt. Megdöbbenve, szívét megalázva borult ő ekkor a hű nő hihült szívére, de az Istenben vetett hit fölemelte lelkét, s a téveteg bús komorság helyett Istenben bizva, a feledhetetlen élettárs emlékének gyöngéd ápolásában kereste méltó gyászát, s szerzett bánatba merült lelké­nek könnyebbülést. Eljegyezte őt magának másodszor is, eljegyezte hittel, szívére ölelve az elköltözött élettárs lelki képét. Szívén e drága pecséttel, lelkében a hit malasztjaival járta meg az özvegység bánatos útját, s hajtá fejét az örök álomra. Majd az 1874-edik év'ueu ujabb családi gyászszal tevé apai szívét próbára az Ur, midőn az anuyi drága talentumokkal felruházott kedves Lászlóját tépte le apai szívéről a halál, s bár ez is rendkívüli gyászszal sújtotta őt könyei között is ama hitbizalmas sóhaj szólt zokogó lés lefolyásáról lapunk légközelebbi számában hozunk értesítést, — A húsmérés szabad gyakorlatának korlátozá­sára vonatkozó miniszteri rendelet, melyet lapunk junius 26-iki számának hivatalos részében közöltünk, a törvény­hatóságra bizza azt a jogot, hogy a hús ára községen­ként, a helyi viszonyoknak megfelelően, megszabassék. Zoltán János alispán e rendelet alapján felhívta Nyír­egyháza város közönségét, hogy a húsárak szabályozá­sára nézve nyil-ttkozzék. Krasznay Gábor polgármester ennek folytán szaktanácskozmányt fog összehívni, mely a különböző igényeknek és érdekeknek egybevetésével, Nyír­egyháza város területére nézve a húsárakat illetőleg vé­leményt fog adui. — Az ártézi kút munkálataihoz, a megkötött szer­ződés értelmében o hó 11-dikén, hétfőn kell hozzáfogni H vállalkozónak. A kutat, mint azt már említettük, a r. kath. templom és a börtöu épület között levő téren csinál­ják, ugy hogy a kút medenczéje az e téren egymást ke­resztül szegő utak keresztvonalába essék. — A lovaslaktanya ügyében a képviselet által már régebben megbízott küldöttség megint megkezdte működését, összehivatván a polgármester által az ügy előbbre vitelének érdekében. A tanácskozás eredményé­ről értesíteni fogjuk majd olvasóinkat. — Árva gyermekek fölfogadása, A helybeli nőegylet felügyelete alatt álló árvnházból ez idén hat leányka fog, mint népiskolát végzett kilépui, s a nőegylet állal az erre vállalkozni kívánó házaknál elhelyeztetni. Kik ilyen kdépő 12 éves árvagyermeket magokhoz verni óhajtanak, szíveskedjenek a nőegylet elnökségéhez fordulni. — Tüz. Gégéuyben a mult h6 utolsó napjának éj­jelén nagy tüz támadt, egy jómódú gazdának udvarán, kinek mindenuemü égbető anyaga elhamvadt, ugy hogy ez embernek több mint 3000 frt kárja van. A tüz át­származott gr. Vay Tibor tiszti lakára is, melyuek szin­tén csak a falai maradtak meg. Szerencse, hogy szél nem fujt, mivel ez esetben a község nagyobb része porrá égett volna. A tüz oka ismeretlen. Különben Gégényben évek­óta nem volt tüzeset. — A nóipariskola növendékeinek munkakiállitása, mely az 1886/87 dilii tanév eredményéről ad számot, e bó 9-dikén nyilt meg a felsőbb leányiskola két tanter­mében. A kiállítás iné* most is nyitva van, s valóban érdemes a megtekintésre. — Nagy tolvaj bandát kerített kézre a csendőrség Kótajban. Tolvajokból és orgazdákból áh a díszes tár­saság. Tolvaj tagjai vásárokra jártak, kiterjesztve mű­ködésűk terét a szomszéd vármegyékre is, s amit elemel­tok, otthon értékesítették. Nevezetes a dologban, hogy a kitanult ügyességű tolvajok megrendelésre loptak. Kiuek a mi kellett: esernyő, czipő, suba, kalap, stb., sőt vál­lalkoztak arra is, hogy a megrendelt szinü, nagyságú, kiállítású portékát hozzák az orgazda megrendelőnek. A vizsgálat eddigi eredményei szerint mintegy kilenci­veneu vannak a dologban érdekelve, csupa kótajiak. Egy r>szök már fogva van. Még is csak igiz hát az a közmondás hogyha Kótajban meg nem lopnak stb. — ol­mehetsz a világ végire. — Tánczpróba. Klein Henrik táncztanitó, ki e hó 20-dikán városunkba jón tánczórákat adni, e hó 20-di­kán Kislétán tartja növendékeivel tánczpróbáját, össze­kötve ezt felnőttek számára rendezendő tánczmulatsággal. — Évzáró vizsga. A helybeli ev. ref. népiskolában az évzáró vizsgák e hó 4-dikén tartattak meg, ugy az alsókban, valamint a 3—6. osztályokban oly fényes ered­ménynyel, mely az egybegyűlt érdeklődő szülők és tau­ügybarátok legörvendetesebb meglepetésére szolgált, s az osztályokat vozető tanítók Varga Antal és Horváth István ur legnagyobb dicséretére. — »A liga jog* cámü regényből, mely lapunk havi mellékletét képezte, jövő számmal veszik olvasóink az utolsó részt. Az általános tetszésben részesült regény egybefüzve, borítékkal ellátva 80 krajczárért kapható lesz néhány nap múlva kiadóhivatalunkban. — A nyíregyházai dalegylet ez idei nyári táncz­vigalmát, mint azt közelebb megtartott közgyűlésében elhatározá, augusztus hó 6-dikán fogja rendezni. A sike­rültnek Ígérkező mulatságról egyelőre csak annyit jelen­tünk, hogy tÍBzta jövedelmének fele része a népkert ja­vára fog adatai. ajkára: „az Ur adta, az Ur vette el, áldott legyeu az ő szent neve". Miudeuek iránt jóságos szerető szívvel viseltetett ugyan, de külöuösebbeu is kiterjesztő gondoskodását a családjához tartozókra. Kedves neje testvérének gyermekei ugyanis kora árvaságra maradtak, minden pártfogó és oltalmazó nél­kül, nemes szívű boldogult halottunk felfogta e gyerme­kek sorsát, s a legszeretőbb gonddal karolta fel ügyöket, rendezte anyagi viszonyaikat s mint boldog gyermekeket bocsátotta ki őket szárnyai alól az életbe. Es most e hálás rokonok eljöttek a jóságos szív ravatalához, hogy feltegyék arra hálás könyeik között szívöknek ősziutéu érzett háláját. Ily nemes vonások jellemzik az ő család­apai történetét. Mint boufi, a közügyek körüli küzdelmekben élénk és tevékeny részt vett ugyau, de közhivatalt a polgári élet pályáján — noha a bizalom több ízben élénken fordult felé, jelesül 1861-ben a vármegye minden járása^ egyhangúlag jelölte az alispáni székre — soha sem vi selt, üres idejét a családi és a czinczinuatusi foglalkozás közt osztotta meg. Most nemes szivének jótékonyságát gyakorolta, majd tanácsokat osztogatott, mint a nép va­lódi atyja, melyre őt a tapasztalat bölcsessége annyi mások felett képessé tette. A uemes szívű, vallásos kedélyű férfinak csöndben gyakorolt jótéteményei azonban nem sokáig maradtak az egyházi élet terén ismeretlenek, minélfogva felkereste őt a f.-szabolcsi egyházmegye osztatlan bizalma s az egyházmegyei tanácsbirói székbe ültette az 1861-ik év márczius havában, épen a nemzeti visszahatás mozgalmas napjaiban, hol a gróf Degenfeldekkel, Bóuisokkal s tobb más jelesekkel együtt munkálkodott az egyház építésén 1864-ig, ekkor egészségét megrendülni érezvén, az egy­házmegye köz sajnálatára e hivataláról leköszönt, melyet a legnagyobb pontossággal töltött be, minden gyűlésen megjelent, s inindeu megbízatását a leghívebben tejesitette ugy, hogy ez a kor méltán nevezhető egyház-megyénk egyik fény-korának! Utolsó éveiben az előhaladt korral együtt járó gyengélkedések gyakrau megtámadták, azonban vidám kedélye ekkor se hagyta el. Erezte, hogy jól folytatta életét, s tisztában volt a halhat r lanság nagy gondola­tával ; betegsége utóbbi napjaiban, mintha lelke már ott fenn szárnyalt volna az örökkévalóság régióiban, s el­hunyt szeretteivel társalkodnék, földi világa bezárult, s csöndesen borult szemeire a hosszú álom éjszakája. íme ily drága hamvakat takarnak e szemfedél és a méltó gyásznak és kegyeletnek koszorúi! Csoda-e, ha mindenek, de különösen a szerető szívű gyermekek s rokonok mély fájdalommal keseregnek a nemes szívű apa koporsója felett. De ne sírjatok! hiszen a szeretet, mely szíveteket összefűzte, nem halt meg! Erősebb az a halálnál és keményebb a koporsónál. Ez a szeretet szívetekre szállt az apa utolsó lehelletével, és ott marad s ott végzi tovább isteui munkáját. Ez a szeretet erős szála felnyúlik a halhatatlanság örök birodalmáig, bevi­lágítja a halál sötét éjszakáját Könyeket hullatva kisé­ritek ki a jó apát a családi sirbolt rokon hamvai közé, azután visszatértek a köny áztatott úton, de itt az ősi hajlékban minden hely ő reá fog emlékeztetni, a fák lombjai az ő novét fogják susogni, a madarak éneke az ő nevével ébreszt fel álmaitokból, és a fájdalom lassan­ként átszűrődik kegyeletes emlékezetté, s mi a jó apá­ban szellemi volt, veletek leend örökké a sirou innen és a sirou tűi! Most könyek között búcsúztok, majd örömmel fogtok találkozni ama végnélküli boldogságban. Áldást! áldást hintsetek a nemes hamvakra! Isten véletek ! Amen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom