Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1887-07-10 / 28. szám
„N Y I R V I D É K". róczy, Friedmann Emánuel k. X v„ néviró Komoróezy, Takai István gyámja, k. X v. néviró Komoróezy Oláh Gvörgyné k X v., névaláirója Komoróezy Aladár, toszolgabiró. Komoróezy Aladár főszolgabíró, S. k. Szallár Dezső kjző, s. k. Az aratás. Dús rendeket vág az arató kaszája. Szemre, szalmára szép a termés. A keresztek sűrű sorokban szaporodnak, s megtelnek a magtárak. Az utolsó hetek hűvös, nedves időjárása megduzzasztotta a szemet, s reménység szerint nem csak a mennyiség, de a minőség is kielégítő lesz. Meg volna hát oka az örömre a gazdának. A föld nem volt háládatlan szorgalma iránt, segítségére jött az időjárás is; most már csak az emberek-csinálta viszonyok és körülmények ne rontsák el az örömünket! Lesz-e a búzának, gabonának ára ? Ezen fordul meg a dolog. Alacsony árakkal nem látjuk a bő termés áldását, mert üres marad a gazda erszénye, amelyet már a termésre számító ezernyi szükség, adó, szabályozási illeték, adósság, kontók stb. ostromolnak. Lesnek rá, mint a macska az egérlyuk előtt. Rendezett viszonyok között levő gazdák, takarékosok és tehermentes birtokúak is, lételöket érzik fenyegetve, ha megint olyan alacsony lesz az élet ára. Még az ilyenek is azt mondják: „Nem birom tovább" ! Mit tegyen mit mondjon a többi. Az a nagy többség, kiknek birtoka fele értékig meg van terhelve baukadóssággal; attól törlesztést és kamatot kell fizetni. Akik tavasztól mostanáig a termés reménységére itt is, amott is kontóra éltek, s apróbb váltókkkal fedezték készpénz kiadásaikat. Mi tévők lesznek ezek a gazdák ? Reménységeiket betöltötte a jó termés, de az alacsony árak tönkreteszik. Néhány évvel ezelőtt, még divatos volt, azt a jó tanácsot adni a gazdának, hogy hagyjon föl a túlságos magtermeléssel, inkább a belterjes gazdálkodásra fordítsa erejét, főképen pedig a marhatenyésztésre. Ugyan rosszul jártak, akik megfogadták ezt jó a tanácsot, amely különben igen üdvös lehet másutt de nálunk bizony csak a theóriában. Mert az utóbbi évek alatt a marhának talán aránylag még rosszabb volt az ára, mint a gabonának. A belterjes gazdálkodáshoz pedig nagy tőke befektetés kell; a magyar gazdának pedig bizony nem igen volt pénze. Belterjes gazdálkodás különben is csak ott van helyén, ahol értékesíteni lehet mindent, nálunk pedig még a búzának, gabonának sincs vevője. Szomorú a magyar gazda sorsa ilyen körülmények között, merő kínlódás. Pedig nálunk a föld: az ország, az egész nemzet. Ipar, kereskedés más államokban egészen függetlenül képezi alapját az anyagi jólétnek, nálunk nagyon kicsi a jelentőségük s legfeljebb a köznyomort szaporítják, ha nem jól ütött ki a termés. A magyar gazdaközönség sorsa tehát csaknem az ország sorsát jelenti; ha az övé szomorú: szomorú az ország sorsa is; ha az kínlódik, kínlódik ez is; adósságuk együtt nő s egyszerre fenyegeti mindakettőt a nyomorúság. A „segits magadon, az Isten is megsegít" reczepcje, melyet pár évvel ezelőtt a mostani földmivelésügyi miniszter ajánlott a magyar gazdáknak orvosság gyanánt, nem fog segíteni azon a A „NYÍRVIDÉK' 4 TÁRCZÁJi. Halotti beszéd, melyet néh. Gencsy Károly tetemei fölött elmondott ntiazt. Lukács Ödön ev. ref. esperes. (Vége.) Az áldott szívű családapa örök vidám kedélye, a gyengéd figyelem, az igaz szeretet szülte bizalom az ősi családi hajlékot a szeretet templomává szentelék, melyben a békesség szent lelke, a megelégedés és boldogság lakozott, hol egy volt az érzés, az akarat, egy a törekvés, egymásnak kölcsönös boldogítása. Hol a legkisebb épen annyi örömmel s bizalommal simult az áldott jóságú családfő szivéhez, mint a legnagyobb. És midőn a végzet elküldte az ő szomorü követét a balált, hogy elragadja mint egy hirtelen villámlás által a legdrágábbat, a családanyai szivet, és midőn ismét eljött, hogy megtépje a testvéri koszorút, elvivéu magával az annyi drága talentumokkal felruházott szerető testvért: akkor is bár a bánatban lesújtott, de jellemében törhetlen családapa tűzte fel a gyászszal bevont családi templom oltárára a bit, az Istenben vetett bizodalom fehér zászlaját s kétszeresen terjesztő ki bizalomgerjesztő szeretetét a családra, a mély báuatot egyedül igyekezett szívére ölelni, s még nagyobb szeretettel karolta övéit, hogy amennyire lehetséges, pótolja rájok nézve az anyai szeretet hiáuyát. Nem folytatom tovább bánatos család! Szivetek érzéséből igyekeztem a családapa jellemét kiolvasni, de érzem, hogy' annak igen sok, általatok ismert fényes vonása elmaradt. Azonban ott van a ti szerető bánatos mesterségesen készült nyomorúságos helyzeten, a melyben a magyar gazdaközönség sinlődik. Az okszerű gazdálkodásnak minden fényes eredményei, a takarékosságnak legnagyobb mértékben kifejtett erénye sem fogja megmenteni a magyar gazdát, ha nem változik meg az a helyzet, amelyen ő nem segíthet, amelyben most vagyunk s amely lassanként oda fog vezetni, hogy a nagy adók, szabályozási költségek s az állami és társadalmi élet kötelékében való élésnek egyéb igényei mellett a föld nem fogja megadni termésével a létezésnek a feltételeit. Ha összeszámítjuk, hogy mibe kerül egy hold földnek a megművelése a mai viszonyok szerint, az igavonó jószág tartása, a cseléd fizetés, a vetőmag, az aratás, a cséplés, a különféle adók stb. s hogy mennyi jövedelem származhatik belőle a mai gabona árak mellett; könnyen kiszámíthatjuk, hogy nálunk ez idő szerint haszonnal gazdálkodni nem lehet. Egyes gazda, de maga az egész gazdaközönség is, a fenyegető veszedelmet el nem háríthatja. Piaezokat kell teremteni és biztosítani a magyar gabonának. Ez állami feladat, melyet okos és erélyes közgazdasági politika érvényesíthet. A Nyírvíz-társulat közgyűlése. Az érdekeltségi tagok élénk részvételével tartotta meg a nyírvizszabályozó társulat, e hó 7-dikére összehívott rendkívüli közgyűlését, a vármegyeháza nagytermében. Maga a tanácskozás azonban igen rövid volt. A gyűlés alig tartott tovább egy óráuál s e rövid idő nagyobbrészét is a határozatképesség konstatálása, s a gyűlés t.'rgyára vonatkozó fölvilágositások megí.dása és fölolvasása képezte. Es ez nagyon helyesen történt igy. Ugy ahogy a kérdés, a 250,00 frtos uj kölcsön ügye, a közgyűlés elé került, szemben a közlekedésügyi miniszteri leirattal, mely c. kölcsönügyre vonatkozólag a közgyűlés határozati jogát annyira korlátozta, hogy dönteni csak afölött lehetett, hogy kölcsön utján akarja-e a közgyűlés a szükséges 250 000 frtot beszerezni vagy nem, s nem afölött, hogy egyáltaljában kivánja-e a közgyűlés a pénz beszerzését s a pótmunkálatok végrehajtását: igy kerülve a kérdés a közgyűlés elé, igen helyes dolog volt hogy rövid tanácskozás után, felesleges idővesztegetés nélkül kimondotta a közgyűlés, hogy a szükséges 250 000 frtot kölcsön utján kívánja beszerezni. A miniszternek e rendelete, mely általános fölfogás szerint az érdekeltséget azon jogában rövidítette meg, hogy a saját ügyeiben szabadon határozhasson, a tauí'.c;kozásban fölszólalók csaknem kivétel nélkül sérelmesnek nyilvánították, mely az érdekeltséget kényszerhelyzetbe hozta. S eltekintve az állítólagos jogsértéstől, e rendelkezés fölösleges is volt, mert az érdekeltség többsége, e kényszerhelyzet nélklil is a legnagyobb valószínűség szorint megszavazta volna a kölcsönt, teljes tudatában lévén annak, hogy a szabályozási munkálat befejezése épen úgy érdeke azoknak, k knek birtokain a szabályozás már kereszt ;ilviletett, mint ama 12,000 hold érdekeltségének, mely a szabályozás költségeit idáig már viselte, de áldásait élvezni csak ezután fogja, ha a szabályozás — a fölveendő 250,000 forinttal — ott is végrehajtatik. A szükséges pénz előteremtésére p?dig a kölcsön fölvétel a legkevésbé terhes mód, mert az, amivel a miniszter az érdekeltséget megfenyegette, hogy kivetés utján fog a pénz beszereztetni, ha a kölcsönfelvételt a közgyűlés megszavazza, igen sok birtokosnak romlá.-ára vezetett volna. A közgyűlés lefolyásáról adjuk a következő tudósítást : szívetek táblájára bevésve a kedves kép letöröllietlenül, és ott van az a legszebb, legtökéletesebb keretben, a legtiszteletreméltóbb, a legáldottabb helyen. Oh ti megőrzitek e kedves, e drága képet! Az ősi családi sírbolt komoly nyugalmába e kedves képnek csak külső boritékát fogjuk elhelyezni. Hullassátok könyeiteket! A bánat és szeretet legméltóbb gyöngyei azok. Ékesítsétek vele az áldott szívű családapának ravatalát. Én pedig a legmélyebb kegyelettel állapodom mag az önzetlen hazafi, a nemes emberbarát hült liamvai felett, s mielőtt elbúcsúznánk a tiszteletre méltó poroktól, e család ősi czimerére tekintek lelki szemeimmel s az általam feltüntetett hármas csillagot oda illesztem annak koronája közzé, a haza, az emberiség, az igaz jellem nevében, s bizony mondom, hogy az igaz jellem eme csillagai fényesebben nem ragyogtak még amaz ősi czimerben, mint megboldogult Feledhetlen halottunk életében ! Meri bizonynyal voltak, kik a harcz zajában fegyverrel kezökben, vagy a béke idején polgári erényekkel magaslottak ki e család történetében, de nem volt, aki amaz érdemeket az emberi méltósággal hívebben egyesitette s magasabbra emelte volna, mint megboldogult halottunk. Enyhüljön azért szivetek fájdalma, mert a hű apa ama szavakkal áll immár az örök biró előtt: atyám ama nemes harezot én megharczoltam, pályámat megfutottam, tudom, hogy eltétetett nekem az igazság koronája és az örökkévaló ama szavakkal fogadja őt: „jól vagyon jó és hű szolgám, menj be a te uradnak örömébe." Most pedig szavaim bővebb igazolásául tekintsünk végig e dicsőült szellem földi életén! Idvezült halottunk született 1811-beD Balkáuyban, Szabolcsvármegyében, gencsi ós érmihályfalvi Gencsy SáMeczner Béla kormánybiztos d. e. 10'/a órakor megnyitja a közgyűlést, s bemutatván a meghirdetésre vonatkozó lappéldányokat, fölhívja az érdekeltséget, hogy a közgyűlés jegyzőjét válaszsza meg. Jegyzőül megválasztatott Szesztay Károly, a jegyzőkönyv hitelesítésére pedig Bodnár István és Vidliczktfy József kérettek fői. Kálnay Zoltán társ. segédmérnök fölolvasta ezután az érdekeltségi tagok névsorát, s a közgyűlés határozatképessége konstatáltatott. Fölolvastatott ezután ama küldöttség jelentése, melyet a tavaly juniusbau tartott érdekeltségi közgyűlés — a kölcsönnek már akkor kért megszavazását függőben hagyva — bizott meg azzal, hogy a bemutatott terveket átvizsgálva, s a szabályozás állapitáról általában s lehetőleg a helyszínén meggyőződést szerezve, a közgyűléshez jelentést tegyen. A küldöttségi jelentés — részvéttel megemlékezve első sorban egyik tagjának, néh. Molnár Pál ügyvédnek elhunytáról, részletes pontossággal sorolja föl eljárásának eredményeit. A jelentés némely részeinek bővebb magyarázatát Meczner Béla kormánybiztos szóbeli fölvilágositásokkal egészítette ki. Elsőnek fölszólalt ezután Buday Ferencz, indítványozva, hogy a közgyűlés a szükséges 250,000 frtnak a tiszai alapból kölcsön utján való fölvételét mondja ki. Szoboszlay Papp József mindenek fölött a küldöttségnek kiván köszönetet szavazni a közügyek érdekében tett önzetlen munkásságáért. A közlekedésügyi miniszter rendeletét, melylyel az érdekeltséget megfosztja attól a jogától, hogy a szükséges pénz meg- vagy meg nem adása iránt nyilatkozzék, ukáznak nevezi, mely az alkotmányosság fogalmával ellenkezik. Kállay Zoltán tiltakozik a miniszter eljárása ellen, de a kényszer helyzetben nem tehet egyebet, mint hogy a kölcsön fölvételét megszavazza. Indítványozza azonban, hogy az érdekeltség helyzetének hü föltárása czéljából a közlekedésügyi miniszterhez küldöttség menesztessék. Koczok Imre nem szavazza meg a kölcsönt. Kívánsága az, hogy a hátralevő szabályozási munkálat, melynek véghezvitelére a 2 50,000 forintot kérik, vállalkozás utján hajtassék végre, mert meggyőződése szerint igy sokkal kevesebbe fog az kerülni. Bleuer Béla azt hiszi, hogy az előtte szóló nagyon téved. Vállalkozó csak nyereséggel fogna hozzá a munkához, s akkor az többe kerülne, mert szerzett meggyőződése szerint az eddigi munkálatok oly takarékosan vitettek keresztül, hogy e tekintetbon nem lehet semmi kifogást tenni, sem aggodalmat táplálni a jövőre nézve. Podmaniczky Géza báró indokolni kívánja azt, hogy mért szavaz most a kölcsön fölvétele mellett, mig a társulat legutóbbi közgyűlésén azt megtagadta. Ráviszi erre az a kényszer-helyzet, amelyben az érdekeltség van, s annak a meggondolása, hogy az esetben, ha a kölcsön nem szavaztatnék meg, s végr hajtatnék az, amit a miniszter ez esetre föntartott, hogy t. i. a 260,000 forint kivetés utján szereztetnék be, akkor ez nagyon sok érdekeltségi tagot igen érzékenyen sújtana. Elfogadja Buday indítványát, de szükségesnek tartja, hogy a Kállay Zoltán indítványa Bzerint küldöttség menjen a miniszterhez, fölvilágosítani őt az érdekeltség helyzetéről. Mezösy László szintén megszavazza a kölc-iön fölvételét. A miniszterhez menesztendő küldöttségnek azonban utasításul adatni kívánja, hogy ne csak panaszkodjék, mert azzal nem sokra megyünk, hanem értesse meg a miniszterrel, hogy többet már nem bírunk. Szólásra följegyezve többen nem lévén, Meczner Béla kormánybiztos a tanácskozást berekesztette, s névszerinti szavazás kéretvén, azt elrendelte. A szavazás eredménye az lett, hogy Buday Ferencznek a Kállay Zoltánéval kiegészített indítványa 297 szóval 67 ellenében elfogadtatott. A közlekedésügyi miniszterhez menesztendő küldöttség tagjaiul megválasztattak: Zoltán János alispán, Károlyi Tibor gróf, Mailáth József gróf, Podmaniczky Géza báró, Kállay Zoltán orsz. képviselő, Lipthay Károly orsz. képviselő, dr. Farkas Balázs orsz. képviselő, Vidliczkay József orsz. képviselő, Gencsy Albert, valamint felkéretett a kormánybiztos, higy a küldöttségben részt vegyen. Meczner Béla kormánybiztos ezután a közgyűlést berekessztette. muel és Losonczy Borbála előkelő nemes szüléktől Születése amily öröm volt az ifjú családra, ép oly gyászszal vette korul az apai szívet, mert a szerető szívű édes anya kedves gyermeke születését csak egy rövid órával élte túl. Az anya nélküli csecsemő szerető szívű édes anyát nyert nemsokára a női erényekben gazdag Bónis Borbálában, ki korán becsepegtette a szépen fejlődő gyermek szivébe a vallás boldogító csiráját. E házasságból születtek testvérei Gencsy Zsigmond és Gencsy Ferencz, kik közül az első négy, az utolsó két évvel előzte meg ot a halálban. Első képeztetését a család kórében nyerte, majd a sárospataki főiskolába vitetett, hol gondos felügyelet mellett nyerte további alapos képeztetését,s bevégezvén a középiskolai nevelést, az akadémiai tanfolyamra mozdittatott elő, hol a haza későbbi nevezetességeivel a Szemerékkel, Kazinczyakkal s több má^társaságban képezte jellemét, mlvelte szellemét az élet nagy iskolájának komoly teendőire. Még ípn^l, J, m gn t a Ut án y, 0 kl £al e^ üt t kell vala tanulni a theolog e nnokat ,s, melyek a sz üi e i háznál nyert vallásos és erkölcsi eszméket és érzelmeket szivében öntudatos E?"te k. é e, melték é s évelték, megadták irányít. bőinek annyira nem^s és^onzó Pozson Üv gb y an éd Ího, kleVdé t ? 182 9" edik é v*>en érdemelte ki 1 ozsonyban, hol a vizsgát elismerésre méltó sikerrel tette le az erre rendeltetett testr,loí „ , , i Vay Miklós volt elnöke 6t dot t' me,ynek bár Ó , 4„ Á Z l 8 4,°" lk év februá r 20-ikáu házassáeri kelt a kitünö műve tségü, nemes t nazassa,gra Keit a Folytotd. „ •.. Cll.-.|, l ,. t <.„ .
