Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-29 / 22. szám

,TN Y í R V I D É K." b) a III. évfolyamra nézve, hogy legalább hat alsó osztály át 5 c) a IV. évfolyamra nézve, hogy valamely főreál­iskola, főgymnásium vagy ezekkel egyenértékű más tan­intézet összes osztályait elvégezte; a tüzér- és utász hadapród iskolába való felvételnél : a) az első évfolyamra nézve: hogy valamely reáliskola vagy gymnasium öt alsó osztályát, vagy ezekkel egyeúértékű más tanintézet meg­felelő évfolyamait;*) b) a II. évfolyamra nézve: hogy valamely főreáliskolát, főgymnasiumot, vagy ezekkel egyenértékű tanintézet összes osztályait elvé­gezte. A mérnökkari hadapród iskola I. évfolyamába való felvételért pályázók valamely főreáliskola teljes bevég­zését igazoló érettségi bizonyítványt tartoznak bemutatni. Valamennyi a hadapród iskolába való felvételért pályázó tartozik felvételi vizsgát tenni. A felvételi vizsga a gyalogsági, továbbá a tűzér­és utász-hadapród-iskolák I. évfolyamába való belépést illetőleg a következő tantárgyakra terjed ki: Német nyelv, számtan és betűszámtan, mértan, földrajz és történelem, oly terjedelemben, milyenben azok a középiskolák alsóbb osztályaiban előadatnak. A mérnökkari hadapród-iskola I évfolyamába való belépést illetőleg a felvételi vizsga valamely teljes fő­reáliskola összes tantárgyaira kiterjed, oly terjedelemben, milyenben azok egy ily iskola elvégezéséhez megkíván­tatnak. Ezen tantárgyak a következők : Mennyiségtan, ábrázoló mértan, vegytan, természet­tan, földrajz, egyetemes világtörténelem, német és fran­czia nyelv. Valamely hadapród-iskola II. évfolyamába való be­lépést illetőleg a felvételi vizsga az I. évfolyam összes tantárgyaira, — a III. évfolyamba való belépést illetőleg az I. és II. évfolyam összes tantárgyaira terjed ki, még pedig az illető iskola tauterveinek A) csoportjában megjelölt tan­tárgyakra, kivéve a pályázó anyanyelvét és a katonai szaktárgyakat; valamely gyalogsági, úgyszintén a lovassági had­apród-iskola IV. évfolyamába való belépést illetőleg pedig az I., II. és III. évfolyam A) csoportjának összes tantár­gyaira terjed ki. E tantárgyak ismerete az illető évfolyamok számára előirt mérvben követeltetik. A lovassági hadapród-iskola IV-ik évfolyamába való belépésért pályázók ezenkivül még a lovaglást illetőleg is kötelesek bizonyos mérvű ügyességet beigazolni. Az F) pontban emiitett tandij a következő: a) a cs. és kir. közös hadsereg, hadi tengerészet és mindkét honvédség tényleges állományához tartozó nyűg- és rokkant tisztek, protestáns és görög keleti katonai lelkészek, hadbirák, katona-orvosok, kezelőtisz­tek, katona tisztviselők és altisztek fiai részéről éven­kinti 12 frt, b) a hadsereg (hadtengerészet) tartalékához és a honvédség szabadságolt állományához tartozó, valamint a szolgálaton kivüli viszonyban álló tisztek, továbbá az udvari és polgári állami tisztviselők és szolgák fiai ré­széről évenkinti 60 fr„ és c) miuden más osztrák-magyar állampolgár fiai ré­széről évenkinti 120 frt. A tandij a növendékek hozzátartozói részéről fél­évenként és előlegesen minden évi április és október hónapjainak 1-én fizetendő le, azon hadapród-iskolánál, melybe az illető növendék felvétetett. Különös tekintetet érdemlő esetekben azonban meg­engedhetik az iskola parancsnokságok, hogy szegényebb sorsú növendékek hozzátartozói a tanéven belül havi részletekben fizethessék le a tandijat. A tandij fizetése alól való felmentésnek, valamint a befizetett összegek visszatérítésének nincs helye. A pályázók kijelölésénél különösen az előképzett­ség ós az eddigi neveltetés fog figyelembe vétetni. A felvételi folyamodványok legkésőbb 1887. évi julius 25-ig küldendők be, azon hadapród-iskola parancs­*) Valamely középiskolának csak alsó 4 osztályát Jvégzett pályázó csakis általános jeles bizonyitványnyal bocsáttatik fel­vételi vizsgára. A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Kicsalta már Kicsalta már a fák galyára A levélkét a uapmeleg . . Virágszedő l&nyká't dalára • Vár még csupán a rengeteg — Oly szép a táj 1 . . . rajta az öröm Szelided fénye ömlik el, Mint gyermek arcán, ki uj ruháját Legelső izbeu ölti fel. Minden levél, minden kis fűszál Eme'kedik a nap felé — Még kelyhe nincs, hogy tisztaságát Lepkeajaktól féltené — S dajkadalként zeng fölötte még A kis pacsirta éneke . . . É<i igy telik el szenvedélytelen Könnyelmű gyermekélete — — Ó kikelet! küzdő életünk Gyermekkorát hűn rajzolod . . . Hol örömink színes levelén Szenvedély még nem osztozott — Hol bimbójában ío'.t a vágy, s csöpp Gyöngy h irmát sem fért bele . . . 8 mit be nem tö'.tlnt most egész világ, Egy anyacsók töltötte be. uokságához, melybe az illető pályázók magukat felvé­tetni kívánják. Hiányosan felszerelt, vagy elkésve beérkező folya­modványok nem fognak figyelemre méltatni. Valamely pályázónak az illető hadapród-iskola pa­rancsnoksága részéről, a szabályok értelmében történt elutasítása ellenében további felfolyamodásnak helye nincsen. Bécs, 1887. évi márczius havában. A cs. és kir. közös hadügyminisztérium. 5,675. K. 1887. Szalolcsvármegye alispánjától. *) Mutatvány néh. Itorutli Elemérnek sajtó alatt lévő irodalmi hagyatékából. Szerk. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községi elöljáróknak. A nyíregyházai kir. törvényszéknek nagy-falusi ille­tőségű Nádasdy György gondnokság alá helyezési ügyé­ben 2,966/887. P. szám alatt kelt hirdetményét szabály­szerű közhírré tétel végett, közlöm. Nyíregyháza, 1887. május 17. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. 2,966. P. 1887. Hirdetmény. A nyíregyházai kir. törvényszék részéről közzé té­tetik, miszerint nagy-falui illetőségű Nádasdy György a 2,966/887. P. számú Ítélet által az 1877 évi XX. t. cz. 28. §-uak a) pontja értelmében gondnokság alá helyez­tetett. Kelt a nyíregyházai kir trvszék polg. oszt. 1887. ápril 29-én tartott üléséből. Megyery Géza, Pápai, tszéki elnök. t. jegyző. A hetivásárok. Lapunk mai számának hivatalos részében kap­ják a vásártartó községek elöljáróságai az ipar- és kereskedelmi miniszternek és vármegyénk alisp ínjá­nak rendeletét, hogy az ipartörvény módosított 50. §-a értelmében a vásárrend tartásra vonatkozólag szabályrendeleteket alkossanak. Az ipartörvénynek említett 50. §-a szerint ugyanis helyhatósági sza­bályrendeletek által határozandó meg, hogy meny­nyiben és mely helyeken engedtessék meg a nem helyben lakó iparosoknak is az iparkészitmények árulása hetípiaezokon. Időszerűnek tartjuk, hogy most, mielőtt a szabályrendeletek megalkottatnának, vármegyénk iparviszonyai szempontjából megvizs­gáljuk e kérdést, és felhívjuk rá a figyelmet, hogy annak idején a szabályrendeletek akként alkottas­sanak meg, hogy azok úgy az iparosok, mint a fogyasztó közönség érdekeinek megfeleljenek. Szükségesnek véljflflc mindenekelőtt, hogy az ipart szabályozó törvényeink fejlődésére rövid tör­téneti visszapillantást vessünk. 1859-ig hazánkban az ismeretes czslirendszer állott fenn, mely régeb­ben, midőn az iparnak még testületi oltalomra volt szüksége, az akkori viszonyok között igen jó szol­gálatot tett, és nem egy városban mozdította elő, különösen a kézműiparnak jelentékeny felvirágzását. Ennélfogva jó emlékeket hagyott maga után. Innen van az, hogy régibb iparosaink ma is sóhajtozva emlegetik a régi czéhrendszert, és visszavágynak utána, nem tudván megbarátkozni sehogysem az iparszabadsággal Az 1859-diki pátens mir az ipar­szabadság elvére volt fektetve, emellett azonban fenállottak a czéliek, és a jótékony verseny egy bizonyos nemét idézték föl, mig az 1872. évi ipar­törvény a czéheket megszüntetvén, a teljes iparsza­badságot hozta be. Ez a törvény azonban nem felelt meg a hozzá kötött várakozásnak. A czéhek Yaszil. Apja ott fenn a bérczeken őrizte a juhnyájakat. Egyszer aztán valami verekedésben agyonverték. Ha tud­ta volna mi az az »apa«, ugy sírt volna, de így mi­kor apjának egyik juhász pajtása lehozta a rougyos bocs­kort, msg a »sztájsz«-nyát, e két apai örökséget, a völgy­ben elterülő faluba s átadta Vaszilnak, ez félénken kérdezé a jjhászt. — Hát ez mi ? — Ez maradt rád apádról Tegnap előtt verték agyon. A Nyegru Juon ütötte rá az utolsót — felelt az röviden. A ti/, éves fiu szemeiben fellobbantak egyszerre a bo >8zu villámai. Sötét tekintettel nézett maga elé, arcza eltorzult — de egy perez múlva már szomorúan sóhajtott. — Szegény; pedig be sokszor megvert. Ennyiből állt az egész gyászolás; nem mintha el lett volna fásulva e fiu szi'e, nem .... hanem mert uem ismerte azt a gyöngéd, szeretetteljes melegséget, amit a fiu érez apja iránt. Hiszen ki is tauitaná meg rá? Előtte csak egy ember vo!t, kihez neki ragaszkodnia kellett s kinek szabad volt őt megverni 8 ezt ő »apjának« hivta. Ennyi az egész. Hiszen már mikor négy éves volt, — elküldték libákat őrizni, hogy ne pusztítsa otthon a ke nyeret. Idegen ruházta, élelmezte. Mig anyja volt, gyak­ran haza ment. Ez magfésülte, tiszta inget adott rá, meg­tanította imádkozni, néha-néha meg is csókolta. Mikor az apja otthon uem volt, jól tartotta tejes máléval. Ha­nem a mióta a pap kikísérte, kezében a feszülettel, a temetőbe, egészen árva lett. Az apja nem törődött véle most sem, elég nagy már, hogy megkeresse a kenyerét. S Vaszil ugy elgondilta ezt mind. Nem sajnálta apját, h inem e perestől kezdve a Nyegru Juont gyűlöl­te, mert megölte az apját. É-ezle, tudta, hogy a Nyegru megszűntével a kézműipar mindinkább hanyatlott, s habár e hanyatlást nem annyira az iparszabadság idézte elő, mint inkább a gyáripar és a külföld versenye, mégis a törvényhozás nem állhatott ellen annak az áramlatnak, mely az ipirtörvény revízió­ját sürgette. Igy keletkezett az 1884. évi 17. t. cz., melynek leglényegesebb rendelkezését az képezi, hogy az ipírűzést képesítéshez és egyéb megszorított föltételekhez kötötte, az iparszabadság főelvét azon­ban e törvény sem ejtvén el. Ez áramlatnak az eredménye volt az 50-ik §. ama rendelkezése is, hogy heti vásárokon ipar­készitményeket csak a helyben lakó iparos legyen jogosítva eladni, igy akarván a helyi piaezok ki­zárólagos biztosításával az iparosokon segíteni, ki­zárva onnan az idegen versenyt. E megszorítás azon­ban sok inkoveniencziára vezetett és sok helyütt egyaránt ártott az iparosoknak és a vásárló közön­ségnek, szem elől tévesztvén azt, hogy heti vásárok oly helyeken is tartatnak, ahol bizonyos iparágak egyáltalán nem űzetnek, vagy az ipar nem oly mértékben van kifejlődve, hogy a közönség igényei­nek megfeleljen. Nem tekintve az őstermelésre alapított ip ir­ágakat és csekély gyáriparunkat, számbavehetó' kéz­műipar megyénknek alig egy pár városában van. Az ipartörvény 50. §-a tehát épsn e városok ipa­rosait sújtotta legjobban, anélkül, hogy védelmet nyújtott volna a helyi iparnak azon községekben, amelyekben ilyenről szó sem lehet. A törvény meg­szorító intézkedésének végrehajtása által ipart űzö községeink iparosai leszoritattak a versenyről, anél­kül, hogy az alig számbavehető iparosok a többi községekben ez által boldogultak volna. Számba vehető helyi ipar e községek egyikében sem fejlő­dött ki, s igy ama néhány község iparosai, hol fejlettebb ipar van, s a közönség egyaránt kárát vallották a törvény megszorító intézkedéseinek. E szembetűnő lények azok, amelyekkel a sza­bályrendeletek alkotásánál múlhatatlanul számolni kell. Arra, hogy fejlettebb iparú községeinkben más ipa­rosoknak is megengedtessék a heti vásárokoii való árulás, egyáltalában nincs szükség, mert e helye­ken a közönség igényei a helyi ipar által is kielé­gítésre találnak. Szükségesnek véljük tehát, hogy vármegyénknek az a kevés községe, hol helyi ipar van, még pedig nehéz viszonyokkal küzdő ipar, szabályrendeletileg továbbra is abban a védelemben részt süljön, amelyet eddig a törvény nyújtott, ellen­ben a többi vásártartó községekben a megyebeli iparosok iparkészitményei heti vásárokon szabadon áruitathassanak. Más megyebeli vagy épen külföldi ipartermékek föltétlenül kizárandók — kivévén a felső-magyarországi házaló kereskedést, melynek a miniszteri rendelet is szabad forgalmat biztosit, — mert különben rázúditanánk a versenyt ama közsé­geink iparosaira, kik e piaezokra utalva vannak, s kiknek megélhetése és fenmaradása csakis a verseny korlátozása által biztositható. Napkor 1886-ban. Napkor község érdemes jegyzője összeállította és beküldötte szerkesztőségünkhöz mindazokat az adatokat, melyek Napkor községének mu't évi történetének jelen­tősebb mozzanatait megvilágosítják. Szíves készséggel adunk tért e jelentésnek, mely számot ad vármegyénk egy előre törekvő községének haladásáról. Folytatás a mellékleteit. Juon fiaival ezután már nem szabad játszania, künn a ré­ten, midőn a disznókat őrizte, — nem szabad virágokat szedni a kis liánénak. Az a kis tiz éves gyermek nem tudta, mi az a bosszú, de már készült rá. Ha látott verekedéseket, min­dig oda kepzelte a Nyegru Juont is a dulakodok köz­zn s vad gyönyörrel hallgatta az áldozatok jajjait. Ha tűz ütött ki a faluban, a felcsapó lángokat ujjongva üdvözlé, csak azt sajnálva, hogy ez a ház nem a Nyegru Juoné. De ez a felhevüles csak pjrezekig tartott, a következő pillanatban elkomorult arcza, csak lelke örvendett A tet­tetest megtanulta korán. A gazdija, az öreg tanitó, vagy amint nevezték, xdászkáU ezután nng jo'iban gondját viselte az árva fiúnak. Mintha csak az ő fia lett volna . ,-. Sok-sok idő mult el az öreg » p ik Urár« (juhász) halála után. Vasz.l katona is volt, k.szo'gálta becsületei seu a barom esztendőt. E áész megváltozott a falu. Ő legalabb ugy hitte. 8 VazUmt^ ll nÍt Ó, ÍS elköltöz ö" « nyugalom hónába U K L ; l d' geQ ar c*°kat talált az egykor oly talan perczeU élte taDU 6 ^^ ^^ ^ jóltevőjének ^^ * t6melÖb e' meglátogassa mán z Aokog£ 8ÍrjAn Dem SÍr t' d9 az ör eS t a° it ó -hal­Itt i 8 Móul J? í Í 3v a-- m a? á t' átnézett a temetőben, o a frissen hlJi u k i " alatt? Hát lálkozott t eVe eiL 8j t­aj áH an fgy 8z éP barű a lánykával ta­ismerősnek tűitek Tel Hirteí* 8 arCZV )Uá 8*' * lunieK lel. Hirtelen eszébe jutott, hogy van

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom