Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-18 / 29. szám

1 .NYÍRVIDÉ K" Az ember társadalmi szempontból. II. Az ember tehetségeinél fogva többé-kevésbé az emberi nem kifejezője ugyan; erőinek kifejtésé­ben azonban csak egy szem, a tehetségek hosszú lánczolatában. Természete épen ezért ösztönszerűleg bírja magában a társulási hajlam magvát. Minél hatalmasabban lépnek fel benne természeti ösztönei s erői, annál jobban érzi a társadalom szükségét. Mély tudatával bír ezért annak, hogy tehetségeinek megfelelő munkásságot, megfelelő társadalmi közre­hatás nélkül, nem biztosithat. Mert hiszen egyedül a társadalom hagyományai és szakadatlan együtt­működése nyújtanak neki eszközöket ahhoz, hogy lételének alapját megszilárdítsa, önfentartásának s önvédelmének tényezőit megszerezze. De ha nem csupán a létbiztositást, az önfen­tartást veszszük is figyelembe, számos oly szüksége van az életnek, melyek kielégítését csak a társada­lom közreműködésétől várhatja az ember. Ezért biz­tosan mondhatjuk az emberről, hogy természeténél fogva a társadalomra van utalva, társadalmi lény. Önként következik az eddigiekből az is, hogy az ember ösztönei s hajlamai teljes összhangzásban vannak a társadalmi élet helyes igényeivel. Termé­szeténél fogva szereti a társas összejövetelt. Ne is mondja ezért senki, hogy miért vannak hát még is embergyűlölők. A misanthropia abnormis, beteges állapot és rendkívüli okok következményének tulaj­donitható csupán. Van minden embernek társulási hajlama, még annak is, aki a visszavonult életet és a magányos­ságot látszik kedvelni. Megosztja az ilyen is ember­társa örömét és bánatát, gyakran még nagyobb mérv­ben, mint sok más. Érzi ő is szükségét annak, hogy csendes szemlélődéséből kiboutakozva, emberekkel érintkezzék s velük érzelmeit és gondolatait közölje. Van tehát minden embernek társulási hajla­ma. De vannak egyúttal a társadalmi szereplésre képességei is. Mert ugyan mire való volna az a sokféle közlekedési eszköz, melyeket a természet adott rendelkezésére, ha csak nem társadalmi czélok megvalósítása végett? Miért van az emberek igé­nyei, tehetségei s hivatásai között a sokféle eltérés és különbözés? Holott épen ez idézi elő az egy­mástól való függést és az erők kölcsönös kiegészí­tését, és vezeti az embereket az élet különféle pályáira, ez viszi őket a szellemi és testi munka különböző tereire Ezért vannak az emberek egymásra utalva, ezért bocsátják kölönféle módon és különféle irány­ban szolgálat-készségüket, ügyességük és szorgal­muk eredményét kölcsönösen egymás rendelkezésére. Ezért tapasztaljuk a társadalomban a tudomány és művészet productumainál vagy a kereskedelmi, ipar s bármely más téren a legváltozatosabb cse­rét s az emberek szakadatlanul tartó érintkezését. Az erők ilyen egyesülése folytán alakulnak meg azután a különféle társulatok, melyek a te­hetségek és szükségek aránya szerint különböző módon hatnak egymásra. Es e különös hatás, e vi­szonylagos csere és ériilközés uem csupán a leg­közelebbi környezetre terjed ki, hanem gyakran a legtávolabbi helyekre s bizonyos tekintetben az egész világra. Mert van e oly pontja a földnek, mely a végtelenségig törő tudományos szelle­met ne érdekelné, avagy a tudományszomj szük­ségének kielégítésére anyagot ne nyújtana s a szellem tevékenységét igénybe ne venné? A „NYÍRVIDÉK" TARCZÁJA. Üdülés. Mindennapi küzdés Közben kimerültrm . . Oly jó e ligetben, Hová menekültem. Oly kedves a szemnek A fák üde lombja, Friss fűre, bokorra Lágyan lehajolva ; S fú közt a mosolygó Tárt keblű virágok . . Lepkék epedóen Szállongva reájok S oly kedves a fülnek A lomb susogása, A fürge pataknak Víüám csacsogása, Bungása ezernyi Piczinyke bogárnak, S érzésteli h mgja A kis csalogánynak. Oly kedves a szellő Langyos luvalatja, Fejemre kt-zemre Száz csókot ail ajka ; Sok nagyon sok van, amit az emberi nem már eddig is létesített; de ami a különféle népek összműködése, a különféle államok és világrészek kölcsönös hatása nélkül elérhető nem lett volna. És hogyan jelenik meg az ember a társada­lomban? Mint oly lény, kinek személye jogokkal és kötelességekkel van felruházva. Társulási haj­lamát követve egyúttal benrejlő természeti hivatá­sát igyekszik betölteni az által is, midőn az emberi nem magasztos czéljainak megvalósítására törekvő társadalmi élet alapját veti meg: családot alapit. A közigazgatási bizottságból. (Juliushó 8.) Előterjesztetett Nyiregyháza városa polgármesteri hivatalának k. 2418/1886 az. a kelt, s a megyei közig, bizottság 176/1889 kb. sz. alatti határozata folytán be­terjesztett jelentése, amely szerint a jelzett határozat kö­vetkeztében megtartott helyszíni szemle alkalmaval fel­vett jkönyv a városi k°p«-iselő testülettel közöltetvén; an­nak uyomán kijelentik, hogy a m. kir. államvasutak Nyi­regyháza-ujfehértói szakaszán a 157 számú őrháznál meg­nyitni kérelmezett útátjáró létesítésétől elállanak ; mert az útátjárót kérelmező lakosok annak előállítási költsé­geit viselni vonakodnak, maginak a városnak pedig a jelzett helyen útátjáróra szüksége nincsen. Ellenben az állomás déli vége közelében levő útátjárók egyikének a m. kir. államvasutak miskolczi üzletvezetősége által ké­relmezett beszüntetéséhez belenyugvását ne:n adhatja, miután ez által a közlekedési érdekek felettébb nagy sé­relmet szenvednének: Nyiregyháza városa polgármesteri hivatalának je­lentése tudomásul vétetik s az érdemleges intézkedés szüksége megszűnvén, az iratok levéltárba helyeztetni ha­tároztatnak. Olvastatott a nagyváradi ro. kir. postaigazgatóság­nak, a megyei közig, bizottság 238/1886 kb. sz. a. kelt h-tározata folytán beterjesztett véleményes jelentése, mely szeréut a csatolt encsencsi levélforgalmi kimutatás, vala­mint a beszüntetett piricsei póslahivatal jövedéki for­galmi kimutatás adatai nyomán, mindkettőnél, de kü­lönösen az encsencsinél elég számbavehető forgalom mutatkozik elannyira, miként a legkisebb számítás­sal 190 forintot tevő évi költség valamikor megtérülhet­ne. Ha azonban a t. közig, bizottság esetleg még is el­határozná magát, a két hely közzül, valamelyikben posta­hivatal felállítását elrendelni, az esetben a jövedéknek elő­uyösebb voltára való tekintettel Piricsj volna kiszeme lendő. Miután a posta igazgatóság által előterjesztett vé­leményes nyilatkozatból s az ahhoz csatolt forgalmi ada­tokból, a közigazg. bizottság meggyőződött, hogy a jel­zett községek forgalma legkevésbé sem igényli a posta­hivatal felállítását, s annak költségeit megközelitőleg sem fedezné, hanem csak a postai kincstár megterheltetése mellett volna az feutartható : a kért postahivatalnak sem Encsencsen, sem Piricsén leendő felállítását nem enge­délyezi. Olvastatott a kir. építészeti hivatalnak abeli jelen­tése, amelyben a közig, bizottságot felkéri az iránt, hogy a küszöbön álló cséplési idény alatt Szabolcsmegye terü­letén mindazon üzembe hozandó mozgony gőzkazánoknak, amelyek az év folyamán megvizsgálva, illetőleg megpró­bálva nem lettek, egyszeri hivatalból leendő időszaki külső megszemlélését, és a kezelés ellenőrzését elrendelni, ille­tőleg az építészeti hivatalt annak lehető gazdasági foga­natosítására utasítani kéri; megjegyezvén, hogy a költ­ségek a nm. közmunka- és közlek. m. kir. minisztérium tárczáját terhelendik: Az előterjesztett jelentés tudomásul vétetvén, fel­hivatik a kir. építészeti hivatal főnöke, miszeréut a csép­lési idény alatt, a megye területén üzembe-hozaudó mind­azon mozgony gőzkazánokat, amelyek az év folyamán próba alá nem estek, lehető gazdaságos megszemlélésének keresztül-vitele iránt intézkedjék, és aunak megtörténte után, eljárásának eredményéről, a szemle-jegyzőkönyvek csatolása mellett, részletes jelentést tegyen. A nagy-kállói szolgabírónak abeli jelentése, mely­ben tudatja, hogy az elhalt Katonka Sándor halálával Hoz illatot, édest, Száz tarka virágról, S rám árad az illat Szelid ajakáról. A végtelen égbolt Néz rám mosolyogva, Derűt, örömet csal Orczám s ajakamra. Fölfrissül a testem, Fölfrissül a lelkem, Jó kedv üde bokra Virul kebelemb' n Jó kedv körülöttem, A földön, az égen . . Az angyalokat fönn Szint' hallani vélem. Hibján József. A tökély hona. Irta: Maquet Károly. — Fordította Nyiri J. I. Volt egykor egy király, aki agg koránál fogva, korouáját és országának kormányzatát, még halála előtt egyetlen fiu örökösére kiváuváu átruházni, igy szólott fiá­hoz: Én már öreg vagyok, te pedig fiatal és erőteljes vagy. Ugyanazért én a hatalmat, amelyet őseimtől örö­költem, átadom neked. Tauácsadókul pedig hagyok reád oly tapasztalt és jeles minisztereket, akiknek segélyével az általam megkezdett művet tovább folytatnod nem leend nehéz. Én magam visszavouultságban óhajtom a részem­re fentartott napokat eltölteni. megürült szolgabírói végrehajtói állomásra, tiziyethy Györgyöt nevezte ki, tudomásul vétetett. Olvastatott Kornis Ferencz és Oláh József tisza­bűdi lakosok panaszos kérvénye, melyben előterjesztetik, hogy a bűd szent-mihályi távírda állomás kezelője, a magán táviratok kézbesitéseért, az egy községet képező Büd­Szent-Mihály büdi részén 21, illetőleg 48 krajczárt, a határban fekvő tanyákon pedig 60—80 krt tevő kiildöncz­dijakat szed. Minthogy a nagyméltóságú közmunka és közlek. m. kir. minisztérium 1883. évi februárhó 9-én 5,551. sz. a. kelt rendeletének 1. pontja értelmében, a község terü­letén kézbesítendő táviratok kihordásaért, küldöncz-dij egyáltalában nem jár; a községen kivül eső helyekre czimzett táviratokért pedig c<ak akkor, ha a távolí-ág két kilométernél több; a Szent-Mihály és T.-Bűd közötti távolság pedig csakis 0'9 kilométer, tehát ezen távolságra küldöncz dij fel nem számítható: megkerestetik a debre­czeni m. kir. távírda igazgatósága, miszerént a fent hi vatolt rendelet értelmében, utasítsa Lukács Ferencz b.­szent-mihályi távírda kezelőt, hogy a panaszos kérvény­ben jelzett küldöncz-dijak illetéktelen beszedését azonnal szüntesse be; a határbeli tanyákra czimzett táviratokért pedig, a hatóságilag megállapítandó távolságnak meg­felelő küldöncz dijakat számítson. A nyíregyházai női ipariskola kiállítása. A helybeli nőegylet által létesített női ipar iskola növendékei kézi munkájának kiállításáról, amely folyó hó 11-én és 12-én volt szemlélhető, a látogatók a legnagyobb elismeréssel beszélnek város szerte. A kiállítás valóban meglepően szép volt. A kiállított kézi munkák meggyőzhették a szemlélő közönséget ez intézmény hasznos és előnyös voltáról. Tanítónő és tanítványok egyaránt fényes jelét ad­ták képességüknek és szorgalmuknak. A uőegylet egy oly emlékoszlopot emelt magának ez iskola felállítása által, amely Nyiregyháza városának egyik büszkesége leend még a messze jövőbeu is. A nő egylet és az iskola barátai büszkék lehetnek a szinről­szinre látott fényes eredményre; a kétkedők és az ellen­zékiek pedig örömmel csalódhattak előleges föltevésükben. De szóljunk valamit magáról a kiállítási tárgyakról. A b járatnál az első szobában voltak a gépek. Különösen magára vonta figyelmünket a kötőgép, ame lyen oly gyorsasággal lehet munkálkodni, hogy a legki­sebb megerőtetés nélkül egy leányka 8—9 pár harisnya­szárat köthet meg naponkint; amely körül-belül 1 frt napi keresménynek felel meg. Gyönyörrel láttuk továbbá a csomózási munkálat­hoz megkívántató asztalokat s az azokon készült czélszerü és tetszetős kendőket. Köz szemlére voltak kitéve még a szabási rajzfü­zetek, az azok készítőinek nevével ellátva. Ezek mellett díszelegtek a papírból ügyesen összeállított férfi fehér­nemüek, és néhány szintén csinos és választékos ízlésre valló női ruhák. A másik terembeu egész halmazát lehetett látni a külön-féle női kézi munkáknak ; amelyeket hogy egyenkéut meg nem nevezünk, annak róvható fel, hogy alig tudjuk neveit a most divatossá vált fényűzési és hasznos kézi munkáknak. Látható volt e kiállításon a hímzésnek minden neme, az egyszerű fehér csiplsézettől kezdve, egész a selyem és bársony hímzésig. Kellemes benyomást gyakorolt szemlélőre a szebbnél-szebb tüll és egyéb kelméken alkalmazott áthú­zások, amelyekből oly szép és izlésgazdag kötények vol­tak kiállítva, hogy még a férfiak is kedvet kaptak hozzá, és több vásárlást és megrendelést eszközöltek. A horgolásnak és kötésnek oly sok faját és nemét láttuk, hogy azok leírására és ismertetésére nem érezzük magunkat képeseknek. Láttunk kötőgépen készült harisnyákat, gyermek szoknyákat és kabátkákat, amelyek azonnal meg is vá­sároltattak. Isten és a derék tanítónő Pribilla Paulina kisasz­szony a megmondhatója, hogy meunyi recze és tíllet gi­pur sat. féle kézimunkák voltak itt láthatók, amelyek nem csak miut szép, hanem mint hasznos tárgyak is kitűntek. (Folytatás a mellékleten.) A fiatal herczeg közeli uagyságának küszöbén, a helyett hogy örömet mutatott volna, egyenesen kiuyilat­koztatá, hogy ily magas és foutos feladat megoldására, nem érez magában sem képességet, sem kedvet. Azért kéri atyját, hogy tartsa meg továbbra is a hatalmat, amelyet oly nemesen és fényesen gyakorol népe bol­dogitására. A királyt a uem várt felelet meglepte; azonban lát­ván fiának arczvouásain azt a zavart, amelyet eltitkolt gondolatok szoktak előidézui: föltette magában, hogy a vonakodás valódi okát minden áron kifürkészi fiánál.A hosz­szas sarkalásuak kérésnek és kényszerítésnek végre enge­dett Djedda, igy hivták a királyfit, és bevallá, hogy habozásának csakugyan komoly oka van; amely nem más, miut az hogy ő uépét boldogítani óhajtauá, amit azonban oly emberi tökélyben szegény miniszterek köz­reműködése mellett, mint a jelenlegiek, egyáltalában nem tartja kivihetőuek. — De éu nem erőszakolom az én minisztereimet reád. — Szólt szelideu az apakirály. — Választhatsz má­sokat, tetszésed szerint. Vau elég felvilágosult ember a birodalomban. És ha nem is találod fel beutiök a tö­kélyt, amely végre is nem emberi tulajdon ; bizonyosan találsz nálok okosságot és hivatottságot. Többet ennél ne is keress, mert soha sem is fogsz találui többet. — Apám! Válaszolt a királyfi. Nem vagyok ké­pes elhitetni magammal, hogy ue léteznék a világon legalább egy tökéletes ember. És mivel teljes visszavonulá­sod esetébeu meg lennék fosztva a szükséges támasztól és tanácstól: engedd meg, hogy kereshessek egy az én felfogásomnak megfelelő minisztert. E czélból én mind­addig utazui fogok a nagv világban, mig egy ily töke­letes férfiút nem találok. Tehát csak e feltét alatt fo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom