Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1886-12-25 / 52. szám
A ,.Nyirvidék t ó hetedik évfolyama. Nyiregyháza, 1886. augusztus 1. 8-ik szám. I.T/,IIISW.I EKTESITO A „NYIRVIDÉK" melléklete. A „FELSŐ-TISZAVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Egyleti tagjaink szives figyelmébe! Tiszteletteljesen figyelmeztetjük egyletünk mindazon alapító ós rendes, valamint óvdijas t. tagjait, akik különösen a mult évekről alapítványi kamat, tagsági dij, vagy évdij hátralékban vannak s ezek bevétele iránt a mult 1885. s némely része még az 1883. és 1884. évben is postai megbízások utján lett felhíva a fizetésre, de ezen megbízásokat ki nem váltva, azzal az egyesületnek tetemes és eredmény nélküli kiadásokat okoztak : hátrálékaikat annálinkább siessenek kiegyenlíteni, amennyiben az egyesület ezen költséges kiadásaitól, — amelyet a postai megbízások okoznak — magát meg akarja kímélni s többé tagjait ez uton a fizetésre fel nem hívja, hanem ehelyett a módosított alapszabályok értelmében a peres eljárást fogja alkalmazni, ami a t. tag uraknak bizonyára nem kis kellemetlenséget fog okozni, de az egyesületet sok felesleges kiadás, haszontalan munka s a pénztárt sok könyvelési zavartól fogja felmenteni. Legyenek a t. alapító és rendes tag urak közül azok, akik egy vagy több évi hátralékban vannak, figyelemmel arra, hogy tartozásaik ki nem egyenlítésével, (amelyeknek összege ezerekre megy fel) az egyesület pénzügyeit folytonos zavarban tartják s magát az egyesületet úgyszólván kényszeritik arra, hogy oly eljárásokat vegyen alkalma zásba, ami a t. tag urakra nézve csak költségszaporitó, kellemetlen és boszantó lenne. Yegyék továbbá figyelembe azon körülményt is, hogy a gyakori felszólítások nyomdai ós postai költségei, ajánlott postai megbízások: az egyesületnek évenként százakra menő kárt okoznak, amelyeket a t. hátralékosok általában nem térítenek vissza, s amelynek megtérítését kívánni az egyesületnek teljes jogában állana. Végre a csóplési idő beállta a t. tag urakat is pénzhez jutni engedi s lehetővé teszi, hogy egyenként csekély, de összesógében ezrekre menő tartozásaikat minden nagyobb gond nélkül kiegyenlíthessék. Kérelmünk az illető t. tag urak szives figyelmébe ismételten ajánljuk. Az egyleti elnökség. Őszi-rozs vetőmag eladás. Az 'egyesület gazdaságában termelt következő őszi rozs-fajok bocsáttatnak eladásra: Szent-Iván rozs, piaczi ós kitűnő takarmányrozs, Labrador rozs, C o r r e n-féle bokros rozs, rűgeni rozs, amelyekre a t. egyleti tag urak előjegye tethetik rendelményeiket az egyesület titkárságánál, azon megjegyzéssel, hogy a rendelmény csak készpénz fizetés, vagy utánvét mellett adatik ki s hogy 50 kilogrammnál kisebb mennyiségekre megrendefés el nem fogadtatik. Az egyleti elnökség. Felhívás Magyarország állattenyésztőihez. Az országos magyar gazdasági egyesület máiévek óta foglalkozott azon eszmével, hogy fejlődő állattenyésztésünk érdekében országos törzskönyvet léptet életbe. A tenyésztő gazdák e régi kívánalma most a megvalósulás küszöbén áll. a mennyiben sikerült a nagyméltóságú földmivelési minisztérium és az egylet részéről kiküldött vegyes bizottságnak a kellő formákat megtalálni, a melyek keretében a kitűzött czél könnyen, aránylag kisebb eszközökkel is megvalósítható. Hogy mi a czélja az országos törzskönyvelésuek, azt intelligens állattenyésztőink, kik annak felállítását oly gyakran sürgették, igen jól átértik. A tiszta vért, mely bizonyos, a gazdára nézve becses tulajdonokat hord magával s azokat át! örökíteni is képes, nemzedékeken át változatlanul kell fentartanunk. Gondoskodnunk kell arról, hogy a nagy fáradság és áldozatokkal fentartott tiszta ver alkalmas módon igazolva legyen, s e végből tiszta tenyé! szeteinket az e nemben szokásos teljes rigorositással kell nyilván tartanunk. Tekintve pedig azt, hogy az országos törzskönyvelés alapját a czélszerüen vezetett magán törzskönyvelés képezi, amely nélkül a tenyész eredmények alapos megfigyelése, tehát az öntudatos és A „GAZDASÁGI ERTESITÖ" TÁEC2ÁJA, Nádudvari uram vasárnapi beszélgetései. Közrebocsátja : Tormay Béla, XV. Lássák barátaim, csak az, hogy jobban tartom a marhát, miut mások szokták, már mennyire emelte a marháim becsét: hát ha ezt mindannyian cselekednénk, meg ha még mást is tennénk, mennyivel híresebbé lehetne falunk, mennyivel több hisznunk lenne különöseu a magnak való marha eladásából. Törekedjünk tehát erre, iparkodjunk kiküszöbölni marháinkban levő hibákat, szerezzünk például : Mezőhegyesről, Lábadról, Páczinból vagy Keszthelyről jó bikát — és elegendő bikát, hogy teheneink meddőn ne maradjanak; kerítsünk, ba lehet, részletfizetésre olyan testű és tulajdonságú bikát, melyben azok a hibák, melyek a mi marhánk értékét csökkentik, nincsenek meg, melytől ennek folytán hibátlan és igy értékesebb borjukat várhatunk. Törekedjünk még valamire, t. i. arra, hogy a mi marháink jobban tejeljenek. Sok gazda azt tartja, miszerint a mi fehér marháinkból nem lehetne olyan törzsöt nevelni, a melybeu a tehenek jobb tejelőkké lennének, igazságuk is vau ezeknek némi kép, de csak némi kép ; én azt mondom : lehet, és a ki megpróbálja, meglátja, miszerint igazságot mondtam. Ugy-e bár beszéltem a moldovai busákokról? Gácsországnak Bukó inával határos részén szintén ilyen marha van, ez tejelés tekintetében a miénknél semmi esetro sem lesz jobb, és a gazdák nem is sokat törődnek ott azzal, hogy ezt a fajtát javítsák; az állattenyésztés mesterségében ott általában véve nem misszire mentek. De egy ember, egy derék birtokos, gondolt arra, hogy mennyire jobban élne a szegény ember, lii tehene után még egyszer annyi tejet fejhetne, miut a mennyit eddig fejt. A fent említett derék gazda, Romaszkan báró, Horodenkáu lakik; ő szerzett legjava busák marhát és egy jó bikával elkezdette őket tenyészteni, a borjukat esztendős korukig istállón a lelke takarmánynyal nevelte, fejte a teheneket nagy gonddal, és cia'i azt a borjut hagyta meg magoaK, mely szép volt, és m ilynek anyj t jól tejelt. Romaszkan báró fáradozását követte is némi siker, és a bécsi világkiállításon volt már neki szép igavonó ökre, és valamivel jobbau tejelő, ellengedő nagy tehene, mely csakis ezimeresség tekintetében nem volt olyan* mint a mi marhánk, de olyan szarvává ott, a hol nevelődött, nem is fog lenni soha. Ez a példa nagyon támogatja, mit állítottam; de még egy másikat mondok, mely kedves földieimet teljesen meggyőzheti. Az én anyám házánál mindig elég jól tejelő magyar tehenek voltak, úgy tudom, hogy az enyimeket is dicsérik, ezek szintén anyám teheneiből valók. Megmondom, miként cselekedtek szülőim, kik csak egyszerű Bánfa rek voltak, hogy alkalmatos tejelő márnájuk legyen. Jó háztól, hol értelmesen fejték és jól gondviselték a teheneket, szedték össze a magnak valót, gulyából szilaj tehenet apim uram soha sem vett; mert ebből ugyan fejős tebéu uem les'., d) még a borjújából is nehezebben válik. Mikor apámnak meg voltak a tehenei, — mert esküdt ember volt, és tuiott is ho;zá — reá bizták, h igy vegyen a falunak bikát. 0 elment Körmösdre, ott az uraság azért, mert községnek vette, adott is okszerű állattenyésztés nem képzelhető, az országos törzskönyvelő bizottságnak arra is ki kell, hogy terjeszsze figyelmét, hogy a magán törzs könyvelés, ahol helyén lenne — de még nincs — életbe léptetve legyen és ezt időrabló munkától meg kímélő, nyomtatott rovatlapok készletben tartása által, a gazdára nézve egyszerűsítse és megkönynyebitse. Ezek rövid vonásokban bemutatva azon részint közvetlen, részint közvetett czélok, melyeket az országos törzskönyvelés által elérni óhajtunk. Folyó évi julius elsejétől kezdve az országos törzskönyvelés kezdetét veszi — kiterjeszkedve tiszta vérű lovak (az angol telivér versenyló kivételével, melyről külön törzskönyv vezettetik), szarvasmarha és juhok bejegyzésére. A sertés törzskönyv még ez év folyamán szintén meg fog kezdetni. Hogy mily adatokat szükséges a tenyésztőknek beszolgáltatni, azt az ide mellékelt „Az országos törzskönyvezés alapszabályai" czimü utasítás bőven megmagyarázza. Felkérjük azon tenyésztőinket, akik tiszta vérű tenyészeteiket az országos törzskönyvbe bevezetni hajlandók, hogy bejelentéseiket szabályszerű bejelentési lapon, melyet kivánatra alulirt bizottság készségesen küld meg, a következő czimre szíveskedjenek beküldeni: Országos törzskönyvelő bizottság (Budapest, Köztelek.) A bejelentési anyag felvétele iránt a bizottság a beérkezés sorrendjében fog dönteni. Amit Angol-, Franczia-, Németország, Németalföld, Schweicz és Csehország gazdái szükségesnek láttak megteremteni, hogy állattenyésztésük eredményeit biztosítsák, azt hihetőleg a magyar állattenyésztők sem fogják elmulasztani — s tni itt egyszerűen előadva azt, amit akarunk, egyszersmind bizunk is benne, hogy állattenyésztőink miuden különösebb sarkalás nélkül veendik igénybe ezen számukra létesisitett intézményt. Kelt Budapesten, 1886. junius hóban. Az országos gazdasági egyesület törzskönyvelő bizottsága: Kostiján Ferencz, elnök. Bernolák Sándor,. Egán Ede, Krausz Károly, Kovách László visontat, Lejtényi György, Lipthay István, Má day Izidor, Ordódy Lajos, Tanárky Gyula, Tormay Béla, Baranyai István, titkár. Országos törzskönyvelési alapszabályok. 1. Az „Országos gazdasági egyesület" társulva a nm. földmivelési minisztériummal, országos törzskönyvet nyit, a melybe a magyar korona orbikát, és ő választotta jók közül egy olyat, melynek szép feje, vékouy szarvai, jó testf, hibátlan lába és majd olyau fattyúscsecsbimbói voltak, mint egy előhasi üszőnek a milyen bimbója van. Gyékényesen, hol apám uram lakott, az általa szerzett bikának kevés hasznát vették; értetlenek voltak a gazdák, nem tudták a jót megbecmlni, de vették hasznát az én szülőim, mert engem és mérnök öcsémet abból taníttatott atyám, mit marhíiból árult, én is kaptam két telieuet és két üszőt és még a bátyámnak, ki odahaza gazdálkodik, maradt a jóból elég. Szülőim példáját én is követem, mert már magam nak vau bikám, teheneim kézen nevelkedtek, jó harmadlű korukbau — mikor már majd a negyedik fűre készülnek — eresztem bika alá az üszőket, és borjazás utáu gondosan tisztára f'ejeti őket feleségem; láthatják hogy eljárosom sikeres, mert az igaz, bogy nem tejelnek úgy, mint a tarka vagy a szürke hegyi marha, de mint fehér magyar fajta marhára, teheneim tejelésére nem le' het panaszom. Ugy-e bár, igazim volt, mikor azt mondtam, hogy nekünk ezen a vidéken elég jó ami fehér marhánk, igazam volt akkor, mikor azt a kívánságot fejeztem ki, hogy több tejet kellene neki adni, igazam volt továbbá akkor is, mikor azt állítottam, higy ez elérhető. Fordítsunk csak marbánkra több gondot, legyünk ezen iráuyban való tenyésztésénél kitartók, és biztos vagyok, hogy fáradságuuk nem marad meddő. Ezt akartam szomszéduraiméknek elmondani, köszöuörn, hogy meghallgatták ; most p«dig azt mondom, hogy elharangozták már a delet, azért minden jót kivá nok és haza sietek, mert ha elkésem az ebédről, egé«& nape.stig zsémbel velem a feleségem.
