Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-25 / 52. szám

„GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ' A „NYIRVIDÉK" MELLÉKLETE. esőben szedett levelek pedig foltokat kapnak s megrothadnak. A sorok szélére lerakott zöld levelekre felettébb vigyázni kell, nehogy gyermekek reáüljenek. Ezenkívül nem tudom eléggé ajánlani, hogy legalább az értékesebb levelek kézi saroglyán nem pedig, mint jelenleg dívik kocsikra rakva, szállitassanak be; mert a befuvarozásnál, a rázás és nyomás következtében, a levelek fekete foltokat kapnak s a füllesztésbeu megrothadnak. Végre fölemlíteni kívánom, hogy a földön máiosztályozott levelek a behordásnál is külön rakassanak s a pajtákban, hol füllesztetnek, szintén elkülönittessenek. A dohányok füllesztése. A dohányok utóérlelése, vagyis a valóságos kezelés a levelek füllesztésével veszi kezdetét. Szükséges tehát a levelek füllesztésére a legkiválóbb gondot fordítani; mert ha ezen munkát helytelenül teljesítjük, megtörténhetik, hogy egy levél egészséges dohányt sem leszünk képesek felmutatni. A tökéletesen megért s letört dohánylevelek esténkint a doliáuy földről egyenesen a pajtába vi endők; szabad ég alatt hagyni nem szabad, mert az éjjeli harmat felettébb ártalmas. A helyiség alját, nehogy a földre kénytelenitessünk a leveleket rakni, szükséges deszkákkal befödni, vagy ennek hiányában gyékénynyel beteregetni. Ekkor a leveleket félfekvő helyzetben, mintegy 14—15 centiméter magasságú kisebb rakásokba rakjuk ugy, hogy hegyük fölfelé álljon, a rakások közt pedig csak annyi tért hagyjunk, hogy a ktiljebb álló levelek egymást ne érinthessék. Minthogy a fíillesztésnek egyik főczélja az, hogy a levélben lévő vizrészek elpárologtassanak: a pajták szelelői nyitva hagyandók. Az ily rakásokban levő dohányok csakhamar átmelegednek s ha sokáig ugy maradnak, a gőz el nem párologhatván, vízcseppek képződnek s a levél elromlik, ugyanazért időnként a leveleket meg kell forgatni s kissé széjjel hányni, hogy a belsejében lévő melegség kiszabadulhasson. Minthogy a dohánylevelek már a törés után, mikor is a föld szélére apró rakásokba letakarva elhelyeztük, némi fonnyadásba mentek át. a további fiillesztésre 24 órai idő elegendő. A dohánylevelek fűzése és szárítása. Országszerte dívó szokás szerint a leveleket színével fűzik fel ugy, hogy a felfűzött levelek valamennyiének szine bal, visszája pedig jobb felé néz; hogy pedig a zsinórokban gazdálkodhassanak, a leveleket jó sűrűre húzzák össze; ez által a levelek mintegy csónakot képezve, egymásba tapadnak, a levegő be nem hatolhat s ebből kifolyólag, midőn a zsinórra fűzött levelek a napra ki lesznek aggatva, a középső részek megbámulnák, a szélek kiszáradnak s megperzselőduek, a vastag bordák pedig levegő hiányában megrothadnak. Ezen kivül szerfelett hosszú zsinórokat használnak s igy a zsinór közepe, súlyánál fogva, mintegy ívhajlást képez, a középső levelek hegyei a földet érintve, elrongyolódnak, a földben lévő nedvességet pedig magukba szívják; innen van azután, liogy a dohányok hegyei megfeketednek. még ilyen képeim nincsenek, ha lesznek, akkor azt vélem, ezek olyan képek lesznek, melyekre senki sem fogja elmondhatni, hogy valami Lőcsén készült rimea króniká ból szedtem ki azokat. Na de majdnem kitérek a kerékvágásból és képekről csacsogok, pedig most jut eszembe, hogy van még egy csoport marha, melyekről még meg nem emlékeztem; ezeket nem igen fogja olyan magunkféle ember tenyészthetni, hanem megismerésük által sokat tauul a gazda, mert haj! kemény legények a gáton, kik azokat a marhákat tenyésztették, azok ugyan bú nélkül megállnak a maguk labáu. Tisztelendő uram, mutasson csak r á a mappa baloldaláu, a sok kékség közepette, arra a nagyobbik sárga foltra, nézzék; azon sziget ama hatalmas Anglia; hatalmas az a tengerekeu, hatalmas ipara, van teméntelen gyára, hol az emberek szükségeit és a fényűzést kielégítendő gyártmányok készülnek, melyekkel a föld minden részeibe kereskednek; de nem kevésbbé hatalmas a me zii gazdálkodása és azon ipar, mely a mezei gazdálkodást segiti, a gazdasági gépészet, azon sok jó ekét, vetőgépet, a gőzeséplőt, sőt a gőzekét is Angliában találták ki. Képzelhetik-e azt, hogy valahol a növénytermalés virágozhassék baromtartás nélkül? ügye bár nem lehet! Ezen országnak, melynek mezei gazdálkodása oly kitűnő, baromtenyésztésének is jónak kell lenni, de az is ; — ott, ha 100 holdja van a gazdának, az 60 holdat tikármánynyal vet be, a mely takarmányt meg is éteti; megéteti a világ legjobb lovával, kitűnő húsú birkáival és eertéseivel, továbbá remek marháival, és habár röviden, de ezekről is meg fogok a jövő vasárnapon tartandó elbeszélésemben emlékezni. Az ekként felfűzött és zöld állapotban lévő dohányok a szabad ég alatt felállított szárító ágasokra helyeztetnek el s ily helyzetben maradnak, mig a levélbordák megszikkadnak, mi 4 — 6 hetet is igényel. Ez idő alatt a dohánylevelek a nap heve, az eső és szél behatásainak vannak kitéve. A nap heve a levelek széleit megperzseli, világos sárga szinre festi s anyira összeszáritja, hogy a legcsekélyebb érintésnél összemorzsolódnak. Ha esőre áll az idő, a dohányosok nyakra főre aggatják le a zsinórokat s hordják be a pajtákba; az ily liurczolkodásnál a már úgyis agyonszáradt levelek összetörnek; ha pedig vihar áll be, a szél a köteleket ide oda lógázza, ilyenkor az okozott kár kiszámíthatatlan Mindezek okszerű kezelés mellett elő nem fordulnak. A forgatva való fűzést, mely részben hasonlít az előbbihez, nem tudom eléggé ajánlani. A leveleket itt is ép ugy szúrják át és fűzik fel a zsinegre, mint az előbbit; de a levelek színe folyton forgatva lesz; pl. ha az első balra néz, a másodiké jobbra lesz fordítva, a harmadiké balra, a negyediké jobbra s igy tovább. Vándortaiiitásom alatt ezen fűzés módját a dohányosok sehogy sem akarták megérteni s végre is azon kifogást tették, hogy ily fűzéssel semmire sem haladnak. Hosszas rábeszélés és fenyegetés után végre sikerült őket annak célszerűségéről meggyőznöm, sőt több helyen mintegy buzdításul néhány zsineget magam is felfűztem A munkának gyorsabb haladása szempontjából a levélcsomókat ugy rakattam a dohányos elé, hogy egyik szilinél felfelé, a másik lefelé volt fordítva s egyszer egyikből, máskor a másikból vett egy levelet s fűzte fel. Mikor azután meggyőződtek, hogy a beszáradás ily fűzés mellett gyorsabb és kocsányégés nem fordul elő,belenyugodtak s ma már az egész kerületemben csakis ily módon való fűzést lehet találni; a régi mód szerinti jelenleg már a ritkaságok közzé tartozik. Sokan azon téves nézetben vannak, hogy a ; pajtában szárított dohányok zöld szinüek maradnak mig ellenben a napon szárítottak szép piros-barna szint nyernek. Ebbeli állításukat azonban mivel sem képesek érvelni. Oka pedig könnyen megfejthető s nem egyéb mint az, hogy a dohányokat éretlen állapotban szedik le s aggatják be a száritóba, hol az éretlen dohány természetesen zöld fog maradni. Ezenkívül a területhez mérten elegendő szárító-helyiséggel sem rendelkeznek s ennek hiányában kénytelenek a szabad ég alatt szárítani. Ha tehát a dohánytermelők a dohányt érett állapotban törnék le, a területhez mérten elegendő szárító-helyiséggel rendelkeznének s a füllesztést is helyesen teljesítenék: akkor biztosíthatom őket, hogy termésük a legszebb színnel száradna be, s rothadt, penészes meg ragacios dohányunk nem volna Ugyanezért minden termelő.íek kell, hogy az engedélyezett területtűz mérten elegendő pijtával ellátva legyen; s ha ezt gazdasági helyzete megnem engedné, ugy inkább a dohánytermelést szorítsa meg, mert okszerű kezelés mellett kisebb területen is több jövedelmet fog felmutatni, mint okszerűtlen kezeléssel kétszer-annyi területen. XV. — Eltelt bizony két vasárnap ia azóta, hogy utoljára itt együtt voltunk, és talán a mainap is a múltkorihoz lesz hasonlóvá, ha csak tisztelendő uram odi uem szól ma templom utáu és azt nem kiáltja reám »a madarat a tolláról, az embert meg a szaváról.* Igy tehát ma csakugyan szavamnak állok, és el mondom, a minek az elmondását megígértem és meg is kezdettem; folytatom mondókámat azon szarvasmirha fajtákról, melyek ismerése a magyar gazda emberre — no olyat értek, mint mi vagyunk — hasznos. Elbeszéltem, milyen csoportokba lehet foglalni azon szarvasmarha-fajtákat, melyek ezen világrészben — hol mi élünk, t. i. Európában — tenyésztetnek. Megígértem, hogy a csoportok egyes fajtáiról, de csakis a legfontosabbakról, szólani fogok, és ezen ígéretem beváltását ezennel megkezdem. A fajták csoportjai között első helyen említettem a mi hazai marhánkat, és kinyilatkoztattam, hogy ez a siki-marhák csoportjába tartozik. Hazai szilaj marhánk, — mely kenyérkeresetünk egyik legkiválóbb forrása, — reánk nézve legfontosabb, azért először is lássuk ezt a csoportot, melybe ez tartozik, és ha ezt ismerjük, csakis akkor szemlélgessük kissé a többi külföldi fajtacsoportokat, és hisonlitsuk ezekeket össze a mi hazai fehér marháinkkal, hogy meglássuk : ez miféle jó tulajdonságokkal bir, Ss mit kell, mit lehet még tenyésztés által neki megszerezni, hogy így marhánk értékesebbé legyen. A siki-marhák közül e négy legelterjedtebb : az orosz, az oláh-moldovai, Minthogy a szárító pajták rendeltetése abban áll, hogy a beaggatott dohányok a nap, szél, eső, köd és fagy behatásaitól megóva legyenek : ennélfogva az építésnél gond fordítandó arra, hogy a pajta világos és hűvös, könnyen szellőztethető és elzárható legyen. E vidéken újabban a pajták oldalfalait száldeszkával, tetőzetét náddal fedik. Az ily pajták nemcsak olcsók, de czélnak kitűnően megfelelnek. Cserép- és zsindelytetők alatt a dohányok igen kiszáradnak s igy azok a czélnak meg nem felelnek Kisebb termelőknél a ház padlásai, ha náddal vannak fedve s elegendő szelelőkkel birnak, szárításra szintén alkalmasak. A levelek helyes szárításánál a következő eljárást ajánlom. A felfűzött és még zöld állapotban levő dohányleveleket a pajtákba behordva, a zsinórokat sűrűn aggassuk egymás mellé ugy, hogy a levelek csak könnyedén érintkezzenek. Ekkor, a pajták szelelőit és az ablakokat nyissuk ki, hogy a levegő átjárja. Ily állapotban a levelek rövid idő múlva megsárgulnak. Mihelyt ezeu sárgulás beáll, a zsinórokat azonnal ritkábban kell aggatni, hogy a bordák megpuhuljanak és a levelek inegfonyadjanak. Ila a levelek kocsányaik kemények és fásak lesznek, levelei pedig nyulékonyak, téli helyükre bátran beaggathatjuk. A beaggatást felülről kezdjük s ugy haladjunk lefelé, nehogy a többi levelekben kárt tegyünk. Figyelni kell továbbá arra, hogy az értékesebb leveleket külön aggassuk. Száraz, szeles, esős és ködös időben az ajtókat, ablakokat és szelelőket be kell csukni; csendes időben pedig szellőztetni kell, hogy a képződő vízgőzök elpárologjanak. Ha pedig a levelek zörgősre száradtak volna, ugy az ablakokat éjjelre nyissuk ki, hogy a harmat által kissé megnedvesedjenek. A fűzérek naponta átvizsgálandók, s ha találunk olyan füzéreket, melyeknek bordái még ki nem száradtak, rögtön akaszszuk le s helyezzük el az ajtó közelében, hogy a levegő jobban átjárhassa; ha meleg és napos idő jár, pár órára ki is aggathatjuk. A dohánylevelek válogatása és csomózása. Habár a szedésnél a leveleket már osztályoztuk, mégis megesik, hogy egy-két nem oda való levél belekeveredik, ezenkívül a száradásnál a levelek sem lesznek egyenlő szintiek, vau közöttük tarka és egyenetlen szinü is. Eleket tehát a válogatásnál külön kirakjuk. A zsinórokról leszedett levelek össze vannak göngyölve: szükséges tehát, mielőtt a csomókba rakjuk, kisimítani. A mi magát a csomózást illeti, eszközöljük azt ugy, hogy a legértelmesebb dohányost állítsuk a már e czélra előkészített hosszú asztalhoz. Ez a füzért leteszi, a kukát felbontja, a leveleket óvatosan egyenkint lehuzogatja s minőségükhöz képest az illető csomózónak átadja. Ez a levelet maga elé veszi, két kezével szétsimitja s egyik levelet a másikhoz illeszti. Ha az megfelelő, akkor a már kisimítva levő levélre rá helyezi; ha meg nem felelő, odébb adja és igy tovább mindaddig, mig megfelelő egyenlő szinü, minőségű és nagyságú leveleket talál. a bosnyák, és a magyar-erdélyi, azaz a miénk. Az orosz marha leg inkább hasonlít a miénkhez, de a iiatárzár miatt az ide nem kerül. A moldva-oláh marha-fajtát földieim bizonyára ismerik; mielőtt az oláh határt a marha vész miatt ;-zintén elzárták, sok vásáron láthatták azt az alacsony zömök, keskeny bordájú, de elegendő hosszú testű, goromba sötéten darvas barmot, meiyet »busák marba* neve alatt falkában árultak. A busák hasonlít a mi fehér marhánkhoz; azonban sem erőre, sem húsra nem fogható ahhoz, valamint czimeresség tekintetében is annak jóval mögötte áll. Szerbiából és Boszniából szintén hajtanak a mi fehér marhánkhoz hasonló, de apróbb teheneket, különösen a dunántúli vásárokra. A Szerbiából hajtott marha, az igaz hogy nem nagy, hanem csontos zömök jószág. — Hát a bosnyák marha az apróbb ? — Biz az ám tisztelendő úr, csak olyanforma testűek, hogy ha például egy czimeres mezőhegyesi tehenet közéjök hajtanának, ez ugy állana közöttük, mint ahogy a falu közepén az apró házak között a templom a hogy áll. Ezt az igen apró, de nem rosz testű bosnyák marhát riskának is nevezik közinségesen és a szegény ember azért szereti, mert kevés takarmánynyal beéri, és ehhez aránylag elég tejet ád. A negyedik fajta, melyet emiitettem, a mi haza

1 fehér marhánk és erről már beszélgessünk egy kissé bővebben.