Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-25 / 52. szám

A Nyirvidék" hetedik évfolyama. Nyíregyháza, 1886. julius 4. 7-ik szám. CAZBASAU ERTIESUTT A „NYIRVIDÉK" melléklete. A „FELSÖ-TISZAVIDfiKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Hazai dohánytermelésünk érdekében. (Vége.) Szedés, vagyis a dohánylevelek aratása. A dohánylevelek szedése a külső kezelésnek legfontosabb és befejező részét képezvén, arra a legkiválóbb gond fordítandó; mert ha a szedésnél hanyagul és helytelenül járunk el, nemcsak egész évi kiadásunk és fáradozásunk is kárba vész, de a termés a munkáltatásra fordított költségeket sem tériti meg. Más terményeket, u. m. buza, árpa, zab és szőlő, miután egyszerre érnek meg, egyszerre is aratják és szüretelik le A dohánynál ellenben ezt tenni nem lehet, mert éghajlati viszonyaink következtében a dohány nem érik meg egyszerre, hanem fokonként azon sorrendben, mint amelyben kifejlődtek. Mielőtt a most felvett kérdésről bővebben szólanék, engedjék meg önök, igen tisztelt uraim, hogy tárgyunkat közelről érintve, szives figyelmüket néhány pillanatra a dohánytermelést illetőleg is kikérjem. FöldmivelŐ népünknél ez a szó, „szüret" : rendesen azt jelenti, hogy hegyen-völgyön lakodalom készül. Folyik az arany lé, hangzik a nóta, nagyja és apraja, öreg és ifjú örömmel szedi az Isten áldását. De a mily vigan folyik ez, épp oly szomorú képet nyújt a dohány-szüretelés. Arról sohasem hallott még a világ, hogy a feles dohányosok valaha jó kedvvel szüreteltek volna. A dohánylevél nem olyan, miut a szőlő fürtje, abból jól lakni nem lehet; friss levet sem sajtolhatnak belőle, mely a szomjúságot oltsa, az a régi p;dig, ami a pipaszár belsejeben rakódott sokkal csipősebb lett, semhogy élvezettel szopogathatnák Nincs itt ének, csak káromkodás, nincs öröm, legfeljebb amolyan keserű, minőt a pálinka hatása okoz. Igy persze kénytelen kelletlen végzik a dolgukat. Aki előlegben kivette a jussát, az már a jövö előlegről álmodik, a kinek meg — ritka eset! — maradt még valamije, az már is a „uízegető urak"-at kezdi átkozni. Igy nevezik nálunk s általában mindenütt a beváltó tiszteket. Ezek önkényének róják tel azután a silány termés rosz aratását; mintha bizony a beváltó tiszt kénye-kedve szerint osztályozhatna! S mig ez az álhit lesz az uralkodó; mig a termelők s a nép be nem látja, hogy egyedül rajta múlik a véres verejtékkel érlelt gyümölcs gazdag aratása; be nem látja azt, hogy ha hasznot akar, serényen s kedvvel fogjon a munkához: addig dohányszüretünk sem lesz olyan, aminő csak egy kis jó akarat mellett is lehetae. A „GAZDASÁGI EETESITÓ" TÁECZÁJA, Nádudvari uram vasárnapi beszélgetései. Közrebocsátja: Tormay Béla. Ezelőtt pár héttel megígértem, hogy egyszer majd a szarvasmarha-fajtákról elmondom, a mit tudok, és akkor, mikor ezt ígértem, azt hittem, hogy ezeu ígéretemet könuyen beválthatom, de azóta gondolkodván a dolgon, meggyőződtem, miszerint uagy fába vágtam a fejszémet; átláttam, hogy csakis akkor felelhetek meg Ígéretemnek, ha nem csupáu a fajtákat ismertetem meg, hanem ha a mi saját viszonyainkat, gazdasagáinknak a vidékhez mért állapotját is megvigyázom, és a külföldi, de hazánkban egyes vidékeken értelmes gazdáknál már tenyésztett fajtákat leírván, egyúttal arról is beszélek, ezek a minálunk létező viszonyok között sajátságaik és szükségeik folytán haszonnal lennének-e tenyészthetők? — De azt olvastam, tanitó ur, hogy a földmivelésipar- és kereskedelmi m. kir. minisztérium ujabban nagy gondot fordit nem csak a ló-, hauem a szarvasmarhatenyésztés emelésére, és ezt is kitelhetőleg támogatja > tudja-e, hogy ezt miként cselekszi? — Tudom, plébános úr, azért ma beszélek a fajtákról, azután, ha valamelyik következő vasárnapon el jönnek gazdauramék, újra fölveszem ezeu elbeszélésem fonalát, és a mennyire ismerem a dolgot arról, hogy miként támogattatik a mi országunkban a szarvasmarha tenyésztés, tájékoztatni fogom azokat, a kik beszélgetéseimet meghallgatandó, ide fáradnak. Na de most fogjuuk hozzá a szarvasmarha-fajták megismeréséhez, és majd ha én elvégeztem, a mit monDe felveszem ismét az elejtett fonalat. A különböző időben érő levelek, koruk, nagyságuk és minőségük szerint, három osztályba sorozandók, u. m.: 1. alj vagy homok levél, 2. közép, vagy anyalevél, 3. hegylevél. A levélszedés közönségesen juliushó végén veszi kezdetét és szeptemberhó közepéig tart el a szerint, amint a palánták korábban, vagy későbben lettek kiültetve és az időjárás kedvező, avagy kedvezőtlen volt. A köd

; általában a nedvesség a dohányokra káros befolyással van, mert a pajtákban elhelyezve, gyorsan felmelegednek; miért is kívánatos, hogy a levélszedés a melegebb évszakban történjék meg. A levelek érettségének ismerete nagy fontossággal bir, inert meg kell azt ítélni tudni, hogy mire lesz felhasználható. Ez tehát azon ismeret, melyet minden jó dohány termelő és feles dohányosnak elsajátítani okvetlenül szükséges volna; mert ennek hiányában, dohányát bármily czélszeriien kezeli is, czélt nem ér. A feles-dohányosok általában, a mint észreveszik, hogy egyik vagy másik lövőn a levelek babosodni kezdenek, tekintet nélkül arra hogy a többi szintén érett-e e vagy sem rögtön neki esnek s az egész dohányt letörik egyszerre. Ezen helytelen és barbár eljárásukat rendesen azzal szokták mentegetni, hogy a töréssel elkésnek. El bizony, mert egy-egy családnak erejét meghaladó nagy terület van kiadva s igy a szedést rendszeresen nem teljesíthetik. A homok vagy aljlevelek, miután legelőbb fejlődnek ki, legelőbb is érnek meg. Már a kiültetés első havában az aljlevelek sárga szint nyernek s rövid idő alatt meg is érnek, ilyenkor erősen a földre lekonyulnak. Mihelyt ezeu jelenség bekövetkezik, az aljleveleket óvatosan, szedjük le, nehogy a közopleveleket megsértsük. Az ekként leszedett levelek, mindjárt tető alá vihetők A többszöri szedésnek egy igen nagy előnye is van; nevezetesen : az alsó levelek leszedése után a tőkén maradó többi levelek fejlődésére több nedv maradván, k dvező időjárás mellett nemcsak súlyban nyernek, de egyenletesebben érnek meg s ezenkívül a már lankadásnak induló némely satnya, beteges kinézésű levelek mintegy uj életet nyerve, felelevenednek. Az aljlevelek szedését követő 14- 16 uap múlva rendesen a középlevelek érnek ineg; érettségük ismertető jelei a következők: Ha homokföldbeu termett, ugy a levelek sötétzöld sziue világos-sárgára változik, megránezosodik, hegye a levélaljára kunkorodik. Ellenben ha dani akarok, akkor kerítsék gazdauraimék tisztelendő uram nyakába a beszélgetés sorját, mondják meg neki hogy hozza ki Európa azon nagy mappáját, melyet múltkor hozatott magának, és azou mutassa meg azokat az országokat és vidékeket, melyekről én megemlékeztem. Azt szokás mondani: »sok tarka kutya van a világon, ez mind egyformán kutya«,-van sok tarka marha is, és ezeket a magyar gazda mind egyformán »svájczi marhának® szokta nevezni, de nemcsak a?t, hanem minden olyan marhát, mely nem a mi h izai fehérfajta marhánk közé sorolható, azt vagy s^ájezinak, vagy pedig (és ezt elég hibásan cselekszi) csirának hívja. Megmutatom én mihamarább, hogy nem minden tarka, vagy szines marha Siájczbol, ezen hegyes országból, veszi eredetét. Ho^y könnyeben megértsük egymást, jó lesz, ha az Európában létező teméntelen sok fajtát csoportokba szedem jobban átteki ithet így ezeken a gazdaember, s a ki tanulni akar, íjy könnyebben tájékozhatjv magát. Itt van először a mi hazai fajta marháuk, és keletfelé, 0 áhországban, Brkovinában, Oroszországban. Sserbiában meg Bjsniában tenyésztik ennek rokonait, melyek azonban sokkal alpáribbak, mint a mienk, ezt a fajta-csoportot podoliai-nak is hívják, a német gazdákparlagi-nak, ismét mások siki-marhának nevezik, és ez utóbbi nem is rosz elnevezés. Vannak, mint azt kedves barátaim nagyon jól tudják, tőlünk nyugotnak, magas helységekkel biró tartományok, melyekben az ott termelt kitűnő takarmány folytán az állattenyésztés, de különösen a szarvasmarha tenyésztés virágzik; ott az eg/es vidékeken igen szép nehezebb földben termett, ugy sötétzöld színe epeszinüvé változik, megránezosodik, sárgás-barna foltokat kap, tapintata durva és tapadós lesz, ezenkívül meglankadnak ugy, hogy még este sem üdülnek fel. Este felé, vagyis naplemente után az érett dohányok erős, mézhez hasonló szagot terjesztenek, mi világos jele, hogy érettek. Két hét elteltével, feltéve, hogy az időjárás kedvező, a hegylevelek is megérnek. Itt már nem kell tartanunk attól, hogy túlérnek, sőt a túlérés inkább előnyükre, mint hátrányukra válik. Érettségüknek jelei, hogy ezen hegylevelek, melyek a középlevelek leszedése előtt bokrosán össze voltak szorulva, szétterjeszkednek és növésnek indulnak, szétterülnek, hátrakonyulnak, barnás foltokat kapnak, törékeny, durva és ragadós tapintatuakká válnak. A kerti leveleknél a szedés szintén a fent elősorolt rendben történik, azon kivétellel, hogy a leveleket addig hagyjuk a tőkön, mig világos sarga szint nyernek s ereik is világos zöld szintiek lesznek. A szedésnél legfőbb gond a közép, vagyis anya levelekre, mint a legértékesebbekre fordítandó. Ha tehát okszerűen akarjuk dohányunkat kezelni, ugy már a törésnél szükséges, hogy a levelek minőségük szerint osztályoztassanak. Ez által kettős czélt érünk el: 1-őr a legjobb minőségű dohányok együvé lesznek fűzve, s a pajtában a legjobb helyet is jelölhetjük ki részére; 2-or a csomózásnál a levelek válogatása gyorsabban fog haladni. Az ily módoni szedés a következőleg vitetik véghez. A legértelmesebb kertész megy elől s két sort fog fel, s csak azokat a leveleket szedi és tördeli le jobbról meg balról, a melyek épek és egyenlő nagyságú nagy levelek. Ezeket színnel lefelé fordítva balkarjára, keresztbe teszi ugy, hogy hegyével kifelé, tövével pedig teste felé álljon s e munkát mindaddig végzi, míg a sorból kiér. Utána megy a második, ki a kisebb, de ép és egészséges leveleket szedi le; ezt követi a harmadik ennek már az elrongyolt levelek jutnak. Az ekként leszedett leveleket, azon sorrendben, a mint leszedettek, nagy ügyelettel, színükkel lefelé a sorok szélére a földre teszik és kacshajtásokkal takarják be, nehogy a nap heve a levelek széleit megperzselje. Ekkor beindulnak a második sorba, hol visszafelé menve, hasonló módon járnak el. A szedésre szélcsendes, száraz és derült időt kell kiválasztani; mert szélben, a legnagyobb elővigyázat mellett is, a levelek elrongyolódnak, az marha-fajtákat tartanak a gazdák, és eze.i fajtákat ismét hegyi fajták neve alatt foglalhatom össze. Ha majd tisztelendő uram kihozja a mippát, nézzék meg, higy Európa északnyugoti részén, a tengerpartokon sehol sincs hegy; sőt ezen pirtvidék nagyon is lapályos, sok helyen gátakkal szorították beljebb a tengert, de mi több, egy Haarlem nevű hollandi város mellett az egéiz tengeröbölt eltöltötték, kiszárították, és ott, hol az előtt más világrészekből érkezett gályák jártak, ott most olyan gyönyörű tehenek legelnek> hogy egyért, mint Bacsó bátyám mondani szokta, »szekér elébe fogatná magát az ember napkeltétől napestig. Tehát azon fajtákat, melyek a tengerpartok legelőit járják, megint egy csoportba foglalván, róluk lapályfajok ciime alatt fogok majd beszélni. De ime, tisztelendő uram csikugyan kihozta a mappát, és ott mutogatja acon vidékeket, a melyekről beszéltem; nézzék, ujjával most onnét majdnem a mapp i aljáról egyszerre ide mutat, hol a kékre festett tenger látszik; azt kérdezhetné egyik-másik, hát ezen a uagy darab földön, melyet németek lakuak, talán marha sincs? tehát hogy ezt valahogy ne kérdezzék, azt válaszolom, hogy de vau ám ; az ezen vidékeket lakó gazdák sokat fáradtak, különöseu a szarvasmarha-tenyésztéssel, és sok jó állat kerül Németországou, kü önösen a parasztgazdiknál, továbbá Francziaorsiág egyes, nem tisztán hegyes tájékain és ezeket tájfajtáknak nevezem. Lássák kedves földieim, ezek lennének tehát a fajta csoportok, ha lehetne, jó volna, ha beszédemet még az által tehetném világossabbá, hogy helyes, szép rajzokat mutatnék olyan állatokról, melyekről a fajta-csoportokat még jobban fölismerni magtauulhatuák, de most