Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-31 / 44. szám

után buzgó imádság epedez százezrek ajakán. (Vörösmarty.) II. »Segits magadon, az Isten is megsegít.* Méltóbb közmondással nem foghatnék munkám második részéhez, mint ezzel. Ha nem segítenek rajtunk mások: kétségbe esnünk nem szabad. A kétségbeesés nem férfihoz illő. Hiszen maga az anya is, kire rá szeretjük alkalmazni a »gyenge nem« kifejezést, a kenyértörés idején óriássá válik. Kétségbe nem esik még a gyermekét elrabolni akaró oroszlán láttára sem ; hanem elszántan dobja <da magát a sorsnak, hogy gyermekét megmenthesse. Annyival inkább nem szabad nekünk, férfiaknak, apáknak kétségbe esn nk. • Vau még ut, mód, mely a megélhetésre vezet. Ez nem más, mint általános képzettségünk tőkésítése. Iparkodjunk az iskolán kivül is kereset képességre, azaz a művészetek valamely ágát, vagy valamely mezőgazdasági szakot, az ipar körébe vágó ismeretet tanuljunk meg ugy, hogy hasznát vehessük. Nincs oly nyomorult falu, melyben mellék jövedelemre ne lehetne szert tenni. Nem czélom e kérdést fejtegetni; azért is hagytam utóisó eszköznek a boldogulásra. De ha másként nem lehet, ez is egy ut anyagi helyzetünk javítására. E fejtegetés czélja nem az, hogy ez alkalommal a selyemtenyósztést, méhészetet, műfaragást, gyümölcs-termelést stb. ösmertessem; éppen azért csak példákkal szolgálok, melyek állításom helyes voltát hitelessé teendik. 1. Ösmerek tanítókat, kik zenéből 100—600 frt. mellékjövedelmet produkálnak. 2. A magántanitás mindig meghozza gyümölcsét, különösen a kisebb városokban, hol gymnasiumok nincsenek ; ily helyeken a zenébeni jártasság, nyelvismeret, rajzolás „igen szép mellékjövedelmet biztosit. 3. Osmerek tanítókat, kik okszerű gyümölcs termelésből évenként 50—100—200 frtot mutatnak fel; oly kiterjedt ösmerettel birnak, hogy gyümölcseiknek külföldön is piaczot teremtenek. 4. A méhészetből meg épen meg is nevezhetném azt a tanítót, ki itt Nyíregyházán 100—150 frtnyi mézet adott el évenként. 5. A felvidéken van egy barátom, ki műfáragásból, lombfürészelésből évenkint 100—200 frtnyi jövedelmet mutat ki. 6. Egy állami tanitó barátom esztergályos müvekből (szivarszipkák, gombok, lábak, csapokból) évenként 100—200 frtnyi jövedelemmel dicsekszik. Ilyen foglalkozás számos van még, melyek nem nagy tőke befektetéssel járnak, még is jövedelmezők. Igaz, hogy e foglalkozások szintén fáradságosak, de ha másként nem lehet boldogulni, jobb igy, mint sehogy. Munkálkodjunk, a munka leghűbb barát. A munka még nem alázott meg senkit. Szerény nézetem szerint a felsorolt utak azok, melyek legbiztosabban czélhoz vezetnek. Anyagi helyzetünk javításában nekünk, tanítóknak, lényeges sok tennivalónk van, melyeket előbbi soraimban fejtegettem; dióhéjba foglalva legyen szabad azokat ismételnem. Tekintsük a nevelést állami ügynek, küzdjünk a mellett, hogy csak a kornak megfelelő jó iskolák bírjanak létjo^gal, szellemi képzettségünket szélesbitsük önművelődés által; ne a szükség, de a hajlam vezereljen pályáinkra; sajátítsunk el minden szakunkba vágó uj vívmányokat; hiladjuok (megválogatva a jót) miudenben a kor szellemével. Legyünk a szó legnemesebb értelmében tanítók, ugy az iskolában, mint az életben; műveljük a népet; alapítsunk népkönyvtárakat, olvasó-, dalegyleteket, konyha- s gyümölcskertészetet; tartsuuk népszerű s oktató felolvasásokat. Hordjuk lelküuköu a népnevelés ügyének előbbvitelét; meleg érdeklődéssel s lelkesen dolgozzunk tanítói egyleiüukben, támogassuk anyagi érdekeinket képviselő egyleteket, mint a nyugdijat, árvaházat, Eötvös-alapot. Képesítsük magunkat a mellékkeresetekre. Segítsük, támogassuk iskolát fentartó közegeinket. Iparkodjunk jó tanítókká s példás emberekké lenni minden tekintetben. Ha megteszszük kötelességeinket, jogosan kérhetjük méltányosabb javadalmaztatásunkat is. Segítve lesz ügyünkön, ha oly fizetést kapunk, mely mellett nem kell mellékkeresetre szentelnünk minden szabad időnket, hogy igy az iskolának élhessünk. E végből: 1. Az állam emelje fel a fizetés minimumát 500 frtra, melyhez a törvényes kellékü lakás, vagy lakásilleték és konyhakert járul s ezen öszszeg a helyi viszonyok szerint emelkedjék. 2. Az alap fizetes minden 5 év eltelte után 5%nyi kárpótlékkal emeltessék. 3. Javittassék a nyugdij aiap; 30 évi tanítói működés teljes nyugdij élvezetre jogosítson. 4. Nyugdíjul a fizetési alap vétessék. 5. A nyugdij törvény által kellőképen biztosíttassanak a tanitó özvegye és árvái. 6. A hadgyakorlatokra való behívás a legczélszerübb időben eszközöltessék. 7. A fizetések pontosan, havi részletekben adassanak ki. 8. A fizetés mindenütt készpéuzből, lakásból, kertből 8 ne föld, vagy nyers terményekből álljon. 9. A kántorság mindenütt különittessék el a tanítói állástól. 10. A vallás tanitás a papok, vagy a felekezetek e czélra képzett tanítói által végeztessék. Munkám befejezéséhez segített a Mindenható. Menynyiben sikerült e kérdés fejtegetése ? annak leghivatottabb bírálói önök, tisztelt Kartársaim. Munkára fel! fogjuuk kezet, közös erővel, ha lassan is, de elfogjuk érni czélunkat. Tántorithatlan erély, SZÍVÓS akarat, vas szorgalom : nem ösmer határt. Munkára fel, hogy miénk lehessen a győzedelem ! Sírnkó Endre. ÚJDONSÁGOK. f A halottak napjának közelgését nem csak a naptárból, hanem a boltkirakatokból s a halottak sirhalmaira leteendő koszorúkat tárgyazó hírlapi hirdetésekből is olvashatni. Mi minden alkalommal felszólaltunk nem a halottak napjának kegyeletes megUlése, hanem az ily alkalmakkor kifejtetni szokott fényűzés, mondhatni tetszelgés ellen; ami egyáltalában nincs benső összhaugban a kegyelet igaz kifejezésével. Nem tudjuk, hogy az idei ünuepély mily fénynyel és pompával tartatik meg temetőinkben; de bizonyuyal kívánatos volna, hi minél egyszerűbben folyna az le. Ám tiszteljük elhuuyt kedveseink porait, ez kötelességünk; de ne színből ne divatból, hanem vallásos kegyelettel és ünnepies komolysággal tegyük azt! (§§) A mi igazságügyi palotánkról igen szomorú és leverő hír kelt szárnjra. Azt írják ugyanis a lapok, hogy Kozma Sándor kir. főügyész a napokban Székesfehérvárott járván, ott kijelentette volna, mikép az országban tervezett törvényszéki helyiségek építését egyelőre csupán Debreczenben és Székesfehérvárott kezdi meg. E bizony a nyíregyházái törvényszéki épületre s börtöuhejyiségi viszonyainkra nézve nem igen kecsegtotő újdonság. Ugy látszik, hogy Nyíregyházára nézve is beteljesedik az a közmondás, hogy: »Aki sokat markol, keveset szorit.c Ha a börtön építése fölötti tárgyalásoknál a törvényszéki épület kérdése föl nem merül: ma már az uj börtönépület biztosan fennállana s a mostani börtön-helyiség tisztult alakban jövedelmező állapotnak örvendeue. (§) A nyíregyházai-mátészalkai vasútról azt olvassuk az » Egyetértésiben, hogy a magy. kir. vasúti felügyelőség a magyar észak-nyugati (talan keleti?) vasút igazgatóságának kérelmére, forgalmi indokoknál fogva megengedte, hogy a nyíregyháza-mátészalkai vasút nyíregyházai állomásán ideiglenes csatlakozás létesíttessék. (!) Lukács Ödön nyíregyházai ev. ref. lelkész és esperes ^Nyíregyháza város történetes czimü munkájának közelebb történt megjelenése alkalmából, a következő értesítést és kérelmet intézi művének előfizetőihez és megrendelőihez. » Kötelességemnek tartom értesíteni a felől a t. előfizetőket s megrendelőket, hogy müvem azon oknál fogva késett ez ideig, hogy időközben, midőn már művem sajtó alatt volt, oly ujab adatok birtokába jutottam, amelyeknek fel nem használása müvem érdekében a legnagyobb tévesztés lett volna; s épen ez a körülmény, mely a műnek értékére emelőleg hitott, idézte elő azt, hogy müvem terjedelme, melyet eredetileg 20 nyomott ívre terveztem, 30 ívre növekedett. Tekintetbe véve már az előfizetők csekély számát, mely alig haladja meg a 150-et. ezzel szemben a nagy mérvben felszaporodott nyomdai s kiadási költségeket, melyek az 1000 forintot megütik : mindenki meggyőződhetik afelől, hogy terjedelmében ennyire megnövekedett müvemet az előre meghirdetett előfizetési árért nem adhatom, ha csak magamat 8 kiadómat anyagilag meg nem 8karom rontani. Ezen oknál fogva a müvet két kötetre kellett osztanom, s az első kötet (18 ív) előfizetési árát meghagyva, a második kötetét (12—13 ív) 1 forintra teszem. Meg vagyok győződve, hogy igen tisztelt előfizetőim e szükség-szülte intézkedésemet nem veendik rosz néven. Egy ily irodalmivállalatnál maga a kutatás, a szellemi munka rendkívüli gondot, fáradtságot veszen igénybe. Nem kívánhatni a szewőtől, hogy azért, mert a hazai történelemnek hasznos szolgálatot tenni igyekszik, a szellemi munkán felül, magára anyagi romlást idézzen. Azon remény biztat tehát, hogy az irodalom pártoló közönség, de különösen városunk tisztelt polgárai, kik előtt lakó földünk sok száza(Folytatás a. főlapon.)