Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-17 / 20. szám

VI. évfolyam. 16. szám. Nyiregyháza, 1885. április 81. (SZABOLCSI HÍRLAP.) T ARS AD ALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATA.L0S KÖZLÖNYE. Megjelenik lietenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben háíhoz hordva: Egész évre 4 frt. Félévre 2 » Negyedévre 1 » A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. .,..,..,, . , A lap szellemi részét kepezo küldemények, a Az eloflzetesi penzek, megrendelesek s a lap , ' ..... . szerkesztő czime alatt keretnek bekttldetni szétküldésé targyában leendő felszólamlások .Jóba, Elek kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) csak i.nnertt kezektől fointézendők. Bérmpntetlen levelük gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer lias&bzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közles esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 80 kr fizettetik A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. száui): továbbá: tíoldberger A. V. által Budapesten. Haaseusteiu és Vogler irodájában Bécsben

, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban Ep testben ép elme. Régi de megczáfolhatlan igazság az, hogy „ép testben ép lélek lakik". Ez igazságot már a rómaiak ismerték. Igazolja ezt ez a latin közmondás: Mens sana in corpore sano. (Ép elme ép testben.) Ha tehát a test, vagyis az ember testi szervezete csakugyan befolyással van az ember elméjére, tehát gondolkozási képességére; mi természetesebb mint az, hogy a test épségére kiváló gond fordittassék. A test épségét vagyis az ember egészségét, föltéve hogy a születéssel semmi szervi fogyatkozás sem állott elő, leginkább biztosítja a jó rendes és mértékletes táplálkozás; tehát az evéssel és ivással való mértékletes élés. Az étel-nemüek lehetnek egyszerűek vagy öszszetettek, a táplálkozásra ezek is, azok is alkalmasak; csak a kellő mérték legyen megtartva. Sőt az egyszerű étkek sokkal ártalmatlanabbak a testi szervezet folytonos és egy mérvű működésére nézve, mint a czifra összetett ételek. Az ital-nemüek, különösen pedig és kiválólag az úgynevezett szeszes italok azonban, már sokkal veszélyesebb befolyással vannak a testi szervezetre, tehát az egészségre. Ezekre, t. i. a szeszes italok élvezésére, nagy suly fektetendő; ha azt akarjuk, hogy testi szervezetünk, vagyis egészségi állapotunk meg ne zavartassák. De nézzük közelebbről, hogyan áll a dolog a szeszes italokkal; ismerkedjünk meg azoknak keletkezésével, alkatrészeivel és az emberi organismusra való hatásával. Az alkoholnak vagy borszesznek, amely a bor sör pálinka stb. veszélyes részét képezi, borból és szőlőből való első készítését az araboknál találjuk a XI. században; akik azt az élet vizének (aqua vitae) nevezték. Kezdetben gyógyszerül használták. A XVI. században már házi orvosságként szerepelt. A „NYÍRVIDEr TÁRCZÁJA. A hirlapirás mestersége. (Hetedik közlemény.) Éppen jelen közleményem megírásához akartam fogni, amidőn az íróasztalomon olvasásra váró •Függetlenséginek május 2-dikróli száma ötlik szemembe. Kezembe veszem, olvasni kezdem ; s amidőn az újdonságokra következik a sor, nagy meglepetéssel olvasom a »Függetlenség* újdondászának a vidéki szerkesztők kongresz szutára vonatkozó hirét. Na ez kapóra jött, — gondoltam magamban ; hiszen éppen a »Hatodik közleményeben fejtegettem a hírlapírói kamarák felállításának szükséges voltát. Jól esett megtudnom hogy mások is vannak, akik a hírlapirodalom mai szégyenletes állapotáról egyformán gondolkoznak velem. A i Függetlensége emez újdonsága elitéli ugyan, mégpedig nem egészen ártatlanul, a vidéki hírlapokat ; egy dologról azonban ugy látszik, megfeledkezett. Pedig ez az egy dolog ha nem is menti ki teljesen a vidéki hírlapokat a rájok olvasott vád súlya alól; de sokat elvesz annak erejéből, és a vád egy jó részét a lővárosi hírlapok és írókra dobja vissza. De hogy tisztában legyünk e kényes föltétellel, szükséges, hogy eme többször említett újdonsággal megismerkedjünk; miért is szórói-szóra ide igtatom. » Vidéki szerkesztők kongresszusa. Lapunkban pendítette meg — így hangzik a »Függetlenségc újdonsága — egy vidéki szerkesztő ezen eszmét, mely az érdekelA XVII. század második felében pedig már mint részegítő italt használták a társadalom minden osztályában; ami annál könnyebben történhetett, minél kevesebbet tettek ellene a kormányok és hatóságok, és minél inkább tökéletesebb és köuynyebb lett előállítása. Az iszákosság azonban, értve a bor rendetlen és mértékletlen használatát, nem itt vette kezdetét. Szokásban volt már az az ősi időkben. Az „Ótestamentomban" több helyen találkozunk iszákos emberekkel. A világtörténetből tudjuk, hogy a bor élvezetét Mahomed eltiltotta bizonyosan nem ok nélkül. A görögök kevésbé voltak iszákosak, már csak azért sem; mert Lykurgus törvényeinek életbe-léptével, valamint az étel-, ugy az italnemüeket is csak kis mértékkel kapták. A rómaiakról, Seneca után, határozottan tudjuk, hogy túl a mértéken is használok. Nem egyszer fordultak elő Rómában oly jelenetek, mint aminők napjainkban a falusi, sőt a városi árendás korcsmája előtt is naponkint láthatók. A két hasonlónak látszó állapot közt azonban nagy a különbség. A rómaiak phalernumi, syracusai tiszta nemes bort ittak, a mai árendások vendégei pedig, gabona és krumpli pálinkát, vitriolt és választóvizet isznak drága pénzért. Ez a különbség a római és a mai iszákosság közt. A testi szervezetre semmi sem gyakorol oly romboló hatást, mint a főzött szeszes italoknak mértéken tuli használata. A borról ugyan is tudjuk, hogy mértékletesen használva a tevékenységet élénkíti, a fogékonyságot elősegíti és fejleszti, bizonyos határig a kedélyt vidámítja; az emlékező tehetség erejét és biztosságát azonban csökkenti. A borban levő keser-anyagok erősitőleg hatnak; fehérnye és ezukor tartalmuknál fogva pedig tápanyagul szolgálnak, amelyekhez még a növénysavas sók is tartoznak. Ez anyagok általános és viszonylagos vegy-aránya szerént, az élettani hatás jelentékenyen módosul ugy, hogy a bor életrendtanilag gyógyhatású tápszer lehet. tek közönyössége miatt idáig eredményre nem vezetett, de annyi haszna még is lett, hogy hatása alatt megpendítették az erdélyi hírlapírók egyesületének eszméjét. Ez talán előbb létesül s így talán magva leend a vidéki hírlapírók szövetkezetének. Hogy ilyen szövetkezetre mily nagy szükség volna, eléggé bizonyítja a vidéki sajtó több orgonumának följajdulása az országos kiállítás alkalmából. Mig az országos kiállítás bizottsága halommal küldte (még ma is küldi) reclamjait a vidéki lapoknak, most a viszonzásképen kért kedvezményekről a bizottság tudni sem akar. »Hát csak a főváros szenzáljainak tekintenek bennünket le Kiállítanak fel a vidéki lapok. Igenis azoknak. Midőn miedeu zugvállalatnak ingyen hasábos reklámokat csapnak hétről-hétre, midőn a fővárosi kollegák minden követelését szolgailag teljesitik, akkor igazán csak szenzálnak tekinthető a vidéki sajtó, mely saját erkölcsi tekintélye s anyagi érdekei rovására támogat mindent, mi a főváros kloakájából kerül. Ezért teljesen helyeseljük egyik vidéki szerkesztőnek ma érkezett levelét, melyben nemcsak a vidéki, hanem az egész magyar sajtó tekintélye érdekében sürgeti a vidéki szerkesztők kongressusát.* Tökéletesen igazat adok a »Függetlenségc-nek abban, hogy a vidéki hírlapok nagy része, azt is megengedem, hogy a legnagyobb része, vakon engedelmeskedik a fővárosi hirlap és könyvkiadóknak; és hogy szenzáljaikká aljasodnak minden viszonszolgálat nélkül, vagy alig számba vehető haszonért. De azt nem látja meg a »Függetleuségc újdondásza, hogy a fővárosi lapok nagy része szintén abba a hibába esik, amikor egyik kiadó lapja, a másik kiadó vállalatait az egekig magasztalja. Ellenben a gazdag borszesz (alkohol) tartalmú pálinkának egyátalában semmi életrendi hatása sincs a testi szervezetre. Kis mennyiségben és csak is kivételes körülmények közt, kedvezőleg hathat ugyan az idegrendszerre,de csak rövid időtartamra és elmulólag; mig ellenben nagy menyiségben használva, nem csak a testet gyengíti, hanem a lélekre, az elmére is kártékony hatással van. Ebben leli magyarázatát az a sok öngyilkossági eset, amelyek különösen korunkban oly gyakran fordulnak elő az egyszerű munkás nép-osztály körében is. Mióta a pálinkát krumpliból is készítik, azóta sokkal nagyobb terjedelmet nyert az iszákosság; ennek következtében több az elmezavar, az őrület és más ebből folyó betegség. Igen érdekes adatokat mutat fel e téren Neison statisztikája Angliából. Ott az iszákos emberek között a halandóság ötször nagyobb, mint más mértékletes életmóduak közt. Mig egy 20 éves egyénnek valószínű élettartama, rendes viszonyok közt, 44 év; addig egy ugyanolyan korú iszákos embernek csak 15 év. 1000 pálinka-ivó közöl egy év alatt 60, 1000 sör-ivó közöl 46, 1000 sör és pálinkaivó közöl 62 egyén hal el rendesen. Mily mérvű pusztítást visz végbe náluuk a főzött szeszes italok élvezete, arra nézve statisztikai adataink nincsenek; de aki figyelemmel kiséri a napi lapok apró hireit: szomorú adatokat gyűjthet az iszákosság pusztításáról. Ott van a sorozások eredménye. Nem elszomorító dolog-e az, hogy egy felvidéki sorozó járásban 680 hadköteles közzől 28, mondd huszon-nyolez vált be; tehát az összes hadkötelesek 4%-a. Nem apálinka-ivásnak kétségbe ejtő következménye e ez? De ne menjünk messze példákat keresni. Találunk megyénkben is eleget. Hány község jutott már csak az utólsó két évtized alatt Szabolcsban koldusbotra?! Megengedem, hogy más okok is működhettek közre; de eme sülyedés és pusztulás legfőbb forrásának a pálinka-ivás elterjedését tartom. Ennek oka különben az is lehet, hogy az illető hirlap vagy könyviró mindkét kiadó lapjának munkatársa lévén, igen könnyen kidicsérheti az egyik lapban megjelent czikkeit vagy müvét a másik lap irodalmi rovatában. Hát ez tisztességes dolog ? ! Azt is feledni látszik a »Függetlensége, hogy mennyire alásülyesztik a fővárosi irók, illetőleg egyes vállalkozók nemcsak a vidéki, hanem általában az egész magyar hirlap és könyvirodalom tekintélyét avval, hogy a vidéki lapkiadók számára kéziratos heti lapokat adnak ki, mégpedig a fővárosi divatban levő és jelesebb irók közreműködése mellett, természetesen jó pénzért. Ez által lehetővé teszik azt, hogy egyes vidéki nyomdász vagy vállalkozó minden irodalmi képesség nélkül is szerkeszthet lapot, aminthogy szerkesztenek is elegen. Milyen gyönyörűséges dolog az után az, ha az egy városban megjelenő 2—3 vidéki hirlap olvasói, mindegyik lapban ugyanazokat a vezérczikkeket, költeményeket, tárczákat, fővárosi leveleket sat. olvassák. Lehet-e ily viszonyok közt tekiutélye a vidéki hírlapirodalomnak? Lehet-e az ily fővárosi irók czikkeikkel megrakott hírlapot helyi hírlapnak nevezni ? Vagy elég az, ha az ily vidéki hírlapnak csakis ujdonsági rovata foglalkozik a helyi társadalmi kérdésékkel? De meg főltehető-e az hogy a fővárosi iró, aki a fővárosi legelső hírlapokba dolgozik, hasonló irodalmi becsű müvet adjon abba a vidék számára fábrikált kéziratos lapba ?! Igen természetes, hogy a fővárosi hírlapok mindezt nem látják vagy legalább nem akarják látni. De azon megütköznek, ha egyik-másik vidéki hirlap a fővá-