Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-03 / 18. szám

v í B VIDÉK' Figyelemre méltó még az a nemes és haza­fias törekvés, is amely ma az idegen ajkú honpolgá­rok megmagyarositását czélozza. Az ország több vidékén magyarosító egyletek alakulnak oly czélból, hogy a haza lakói egymás­sal a közös hazai nyelven érintkezhessenek s ez által a közös hazafias érzületnek első föltétele, a kölcsönös becsülés és bizalom, kifejlődhessék közöt­tük. E törekvés és czél nem csak jogos, hanem szükséges is ugy az egyik, mint a másik félre nézve. Ezt előmozdítani, támogatni hazafias kötelesseg; meggátolni és akadályozni honárulás. Egyedül a nyelv az a tényező, amely a haza lakói körűi testvéri kötelé­ket fűz; amely azokat, mint ugyazon uemzet tag­jait, mint ugyanazon haza fiait, bensőleg is egy­mással összekapcsolja. Ily magyarosító egyletek ma már: a felső magyarországi közművelődési egylet, az egész or­szágra kiható iskola egyesület, és a csak nem rég alakult erdélyrészi magyar közművelődési egyesület. Ez utóbbiba Kossuth Lajos hazáuk nagy fia 100 forint alapitó-tagsági díjjal lépett be. Mint a lapok­ból olvasom Czegléd városa szintén 100 forinttal lépett be mint alapító tag ugy az erdély részibe, mint a felső magyarországiba. Félegyháza város szintén mind kettőbe belépett mint alapító tag. Valószínű, hogy hazánk népesebb és vagyonosabb városai nem fognak késni a belépéssel és a nemes mozgalom támogatásával. A magyar nemzet létjogosultsága, a nemzeti közművelődés szükségszerű hódítása és terjedése mellett nyilatkozik az a lélekemelő tény is, mely szeréut német ajkú nagyobb városaink egymással versenyző erővel és áldozatkészséggel igyekeznek a magyar színészetnek falaik közt állandó lakást biztosítani. Első helyeu állanak: Temesvár, Soprony, Pozsony, Nyitra stb. Ujabban Szabadka, Baja Zom­bor és Újvidék városok akarnak egyesülni: egy magyar színtársulat állandósítása végett. Adja a magyarok Istene, hogy mindez a haza­fias nemes törekvés ne csak szalma láng, hanem örökké égő Veszta tüz legyeu! E. T. Tanügy. Jegyzőkönyvi kivonat a nyíregyházai ág. ev. tanitókör­nek 1885. évi aprilishó 6 án, Szénffy Gyula igazgató elnöklete alatt megtartott rendes havi értekezletéből. (Vége.) A munka második részében tárgyaltatik az ember legnemesebb tulajdonságainak összege, az úgynevezett kedélynevelés, mely mint tudjuk két részre osztatik: ér­zelem és akarat vagy jellemre. Az érzó tehetség vagy szív, a nevelés sark-pontjá­uak tekinthető; mert a boldogság a szívben honol s a nevelés feladata a boldogság előmozdítása, sőt némileg megteremtése. De azért vigyázni kell, hogy az érzelmek tul ne műveltessenek, mert ez a helyett hogy fokozná a boldogságot, ellenkezőleg boldogtalanságot idéz elő, mi­ből származik az után az úgynevezett érzelgés, mely az élet számtalau keserű gyümölcseinek megemésztésére képtelen. Osszhangzás, egyensúly legyen itt a jelszó 1 A társas nevelésnél nem csak a tanitó hozhat létre, de már a gyermekek közt önként is kifejlődik bizonyos verseny, amely kellőképen szabályozva a legszebb ered­ményt mutathatja. A magános nevelést intéző tanitó avagy nevelő nem hozhat létre maga egy vagy két elkényez­tetett növendékével ily versenyt. Nem ritka eset, hogy egyes magán nevelésben részesülő növendékek, kik a le­hető legroszabb tanulók hírében állanak, nyilvános isko­lába kerülve, egészen megjavultak és szorgalmasakká lettek. Ha hatni akarunk az érzelmekre, ugy oly szemlé­leti tárgyakkal kell azt tennünk, ami hatást és érdek­lődést idéz elő s mi leköti a gyermek figyelmét. Ezt pe­dig a magán nevelés nem adhatja meg, mert vajmi ke­vés szemléltethető tárgygyal rendelkezik s azok is a me­lyek meg vannak, már ismeretesek a gyermek előtt s megszokottakká válva, hatást nem idézhetnek elő. Szük­séges tehát a változatosság, itt is a szemléletekben a gyermek nyugtalankodó természete miatt. Vallásos érzelmek ápolására sem alkalmas a ma­gan nevelés; egyes vallási nézeteket fejleszthet, de tiszta vallásos érzelmeket nem ápolhat; a nyilvános iskolában még gyermekkorában vezettetik a növendék a felebaráti szeretetre is. III. A harmadik része a munkának a lelki tehet­segek egyik fontos adománya, az úgynevezett jellem kép­zésről szól, melyből folynak ki összes tetteink s mivel­hogy az embert tetteiről ítélik meg szükséges, hogy an­nak müvelését el ne hanyagoljuk. Ezen tehetség lé­tezési fokanak mennyisége és mily irányban történt ki kepzese az érzelmekkel egyetemben van legnagyobb be­lolyással eletünk egész irányára és lefolyására. Ezen lontos tehetség kiképzésére is inkább a nyilvános, mint az elzárt nevelés ajánlandó, már csak azért is, mert a gyermek társaságot kiván, mivel ő csak más gyermekek társaságában érzi magát legjobban. A magán nevelésben reszesúlő gyermek vágyai inkább csak az unalom szüle­menyei, melyeknek czélját legkevésbé ismeri ő, mint a kitől erednek azok. A jól fegyelmezett nyilvános iskolá­ban a gyermek otthonosan érezi magát, nem hiányzik semmije s ha még hozzá atyai szeretettel párosult szi­gor által fegyelmezve vannak, a tanitó tekintélye is meg n*i T? 8y, ermekek be l*tva saját éretlenségüket s isme­X, ; aZ akara t "y^ánulásait, megválasztását ° aken t * ^itóra bizzák, avagy a saját akaratukat hátáéiként rendelik a tanitó akarata alá. Általában mondva: gati z ember társas lény lévén, ugy is nevelendő, minthogy ábrázó és dics. a nagykorú is csak a társadalom tagjaként érvényesíti egyéniségét; csak a társaságban való nevelés képes a a serdülőt a társadalmi életben való boldogulásra kellően elkészíteni. IV. Végül a negyedik részében azon kérdés felve­tésének bizonyításával foglalkozik, minő következményei lehetnek tehát a magán vagy elzárt nevelésnek; s elő­sorolja egyenként azokat. Nevezetesen, hogy a magán nevelés az összhangzatos nevelésre nem alkalmas, e mellett bizonyít az is, hogy az ilyen nevelésben részesült egyén akarata többnyire fé­lénk és kapkodó, ami által a nyilvánosabb fellépéseknél az életben gyakori csalódás, sőt tehetetlenség is éri őtet. A magán nevelés egy másik következménye a gőg, mely az által képeztetik, hogy a gyermek, mint egy kü­lönös egyén, személy neveltetik s hog} ő neki igy bizo­nyos különb helyet kell betöltenie s talán jelentékenyebb is lehet a többinél. A népiskola is alkaiuias hasonló érzetek táplálására sőt felkeltésére is, de csak akkor, ha a tanitó nem a kellő figyelemmel jár el dolgábau. Oly nagy mértekben azon­ban soha sem fejlődhetik ez ki, miut a magán nevelésnél. Legkárosabb következménye azonban a magán neve­lésnek : a gyakorlati élet viszonyainak ferde ismerete. Ugy vannak ezzel majdnem mindayájau, kik magán ne­velésben részesültek ; ismereteik nagyobbrészt csak puszta szóhalmaz s mindent csak mások által látnak keresztül vinni a nélkül, hogy saját erőiket edzették s a tanulta­kat alkalmazni is tanulták volna és a kiknek emberis­meretük is csak addig terjed, hogy vannak emberek, kik ködmönbe járnak, vannak kik finom szövet ruhában, de vannak kik aranynyal áttört selyemben is járnak. Igy tehát, ha vannak a nyilvános nevelésnek is árnyoldalai, melyek azonban leginkább csak a tanitó figyelmetlenségének lehetnek következményei, és ha szám­talau is itten az alkalom a korai megrontásra; de gon­dolva arra, hogy az emberiség boldogságának megterem­tésére csak az lehet egyedül hivatva, s hogy a magán nevelés a czélnak még a legnagyobb erőlködések mellett sem felelhet meg: nem lehet eléggé a nyilvános nevelés elő­nyeit a hézagos magán neveléssel szemben kitüntetni sem. És igy, ha csak a gyermek nem testi vagy lelki nyomo­rék ; avagy ha a szülők megélési viszonyai általában nem engedik meg a nyilvános nevelést: minden ember, ki a szülők terhes gondjait viseli magán és aki gyermekeiuek egy boldog életet akar biztosítani, ugy igyekezzék azo­kat egy jó és alapos nyilvános nevelésben részesíteni. Nyíregyháza, 1885. april 15-én. Kivonatilag közli: Andrásy Sámuel, az ág. ev. tauitókör jegyzője. vagy szekérfogattal való házalást tiltja, nemkülönben a 19. §. g) pontja, mely az ezen tilalom áthágóinak bünteté­séről szól, teljes érvényben fenáll. E tilalom intézkedésének hatálya alól csakis »az Árva-, Turöcz- és Zólyommegyék házalási engedélylyel biró lakosai* (jobbára tót gyol­csosok) vétettek ki, kiknek a cs. kir. helytartósági osz­tályhoz 1854. évi február hó 5-én 270. sz, a. intézett rendelete értelmében megengedtetett, hogy a házalást a magyar koronához tartozó területen lóval és szekérrel gya­korolhassák, mely kivételes kedvezményt a házalási könyv »jegyzet« rovatában is ki kell tüntetni. Ezen még min­dig alkalmazásban álló régibb rendelet magyarázza az 1875. XXIX. t.-cz. 8. §-ának amaz intézkedését is, hogy a házaló, ha üzletét egy lóval folytatja, 6 forintnyi adót, ezen felül pedig minden ló után 3 frtot fizet. — Buda­pest, 1885. évi márczius 3-án. A miniszter helyett: Matlekovics s. k.« (A m. kir. közmunka és közlekedési minisztérium) a gépészek, gépkezelők és gőz kazánfűtők elveszett vagy megsemmisült vizsgáláti bizonyítványai másodlatainak kiállítása tekintetében, a következőket rendelte el. A má­sodlatért folyamodók tartoznak az eredeti bizonyítvány kiállításának idejét lehetőleg pontosan megjelölni; továb­bá hatósági bizonyitványnyal igazolni azt, hogy elveszett, vagy elpusztult vizsgálati bizonyítványuk törvény-szabta u­ton és módon köröztetett; de elő nem került, és igy sem­misnek nyilváníttatván, a kért másodlat kiállítása ellen törvényes akadály fenn nem forog. Ezen igazolványok a­lapján kiállított másodlat felől a vizsgáló bizottságok, valamennyi megyei államépitészeti hivatal, valamint a budapesti rendőr főkapitányság, nyilvántartás és az időn­kénti szemléknél leendő ellenőrzés czéljából, azonnal ér­tesitendők. (A honvédség ez idei májusi előléptetései,) az elő­jelekből bizton következetve, ugy a tettleges állományú fő-, mint a törzstisztekre nézve Í3, a rendes korlátok közt fognak mozogni s egyáltalán nem múlják felül a mult évi előléptetések keretét. E tekintetben pár év óta bizonyos megállapodás észlelhető. &. tiszti fogyatékot fél ­| évenkint átlag 30—36 főre lehet számítani. Ezek közül igen kis háoyad rokkanttá lesz, ugyanannyi leköszön, még kevesebb, mint érdemtelen, becsületügyi eljárás ál­tal mozdíttatik el; a legtöbben azonban polgári állam­szolgálatba, részint a postához, nagyobbrészt pedig a pénzügyőri biztossághoz lépnek át. A mi különös, ezek többnyire rangban fiatal hadnagyok, s kilépésük indoka a házasságban leli magyarázatát, amit gyakran lehetet­lenné tesz a 24,000 frtos kauezió. A kilépés és a közös hadseregből való átlépés egymást csaknem kiegyenlíti úgyannyira, hogy az 1883-bau végzett honvéd-hadapródok jelesebbjeinek egy fél évvel tovább kell várniok a tiszti, s egy évvel a főhadnagyi kinevezés után; a mennyiben csak az újévkor tizenegy lépett át a honvédséghez. JÍÖz iigyek. (A filoxera ügyben) a földmivulési miniszter a kö vetkező körrendeletet intézte valamennyi megye és tör- I venyhatósági joggal felruházott varos közönségéhez. A tilokszera szőlőpusztitó rovar folytonos terjedése folytán, annak föllépése több oly egymással szomszédos község­ben koustatáitatott, mely községek határai, a vész te­kintetében, egymással összefüggő kisebb-nagyobb cso­portokat képszuek. Ezen csoportokba tartozó vészlepett községekre, a már külön-külön elrendelt zárlati rende­leteimnek határozatait módosítva, a következőket ren­delem el: 1. Az egymással szomszédos veszlepett köz­ségekre, a filoxera lepett területek mai állásához kspeat, egyelőre az idemellékelt kimutatásban foglalt 23 cso­portba osztatnak be. Ezen egyes csoportokba beosztott Községekre elrendelt zárlati rendeletek odamódosittatnak, hogy a szőlővessző, szőlőtő, szóval a szőlőnövény bármily alkatrészeinek, továbbá bármilyen fa- vagy cserjeneuaü ültetvény, haszuált duezok és szőlőkarók, szőlőlevelébe csomagolt bárminemű tárgyas ki és beviteli forgalun, az illető filoxern-lepatt csoportba tartozó egyes községák közöttt, az illető csoport üatarain belül, szabad. 3. Az emlitt növényeknek es tárgyaknak mis, mint az illető csoporthoz tartozó határokba való kivitele továbbra is szigorúan tiltatik. 4. Az illető csoportba tartozó, vala­mint a csoporttal szomszédos községek azzal, hogy a szőlőtulajdonosok egyúttal figyelmeztütendők, hogy az egyes filoxere- csoportokba beosztott községekben fog­lalkozó szőlőmunkásokat szőlőikben alkalmazni óvakodja­janak, mivel ezek ruháikon, de főleg szerszámaikon a szabadszemmel nem igen látható rovart könnyen el­hurczolhatják a még egészséges szőlőikbe. 5. A jelen rendelet ellen vétők, az 1882. évi XVII-ik törvényc.zikk értelmében, az abban kiszabott büntetés alá esnek. A filoxera terjedésével esetleg felmerülő ujabb vészlepett területeknek mely csoporthoz való beosztása, illetőleg a csoport módosítása tárgyában, időnkint ujabb rendelet fog kiadatni. (A belügyminszter rendeletet adott ki arra nézve,) hogy mely adónemek veendők tekintetbe a virilisták jegy­zékébe való felvételnél. E rendelet értelmében a fegyver­adó és hadmentességi dij állandó egyenes adó jellegével nem birnak; az általános jövedelmi pótadó ellenben, ter­mészeténél fogva éppen olyan egyenes állami adó, mint a főid-, vagy házadó s mint ilyen mindenesetre beszámí­tandó, minthogy a törvényhatóság területén élvezett jövede­lem összes egyenes államadója, tehát az általános jövedelmi pótadó is tekintetbe veendő. A cselédek, és segédmunkások I. oszt. kereseti adója, minthogy ezen adóaem a gazdára és munkaadóra rovatik ki, habár az adó befizetéseért első sorban ezek felelősek is, de másrészt azt a cielédek vagy segédek béréből levonni jogositvák, a gazda vagy munkaadó adójába egyáltalán be nem számitbató. Már az idei adókivetésnél e szerint fognak eljárni s igy ezentúl el lesz hárítva, hogy minden törvényhatóság más elvek szerint álitsa Ö3sze legtöbb adót fizetőiuek névsorát. (A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter) Bicsmegye törvényhatósághoz következő ér­telmű leiratot intézett. Ujabb időben többször előfordult az az eset, hogy egyesek a szekérfogattal való házaiás enge­délyezéseért folyamodtak: ennélfogva, esetleg szükséges felvilágosításul figyelmesztetem a törvényhatóságot,bogy az 1852. szeptenber hó 4-én kibocsátott házalási szabályok 16. § a, mely a lóval, illetőleg más teherhordó állattal, ÚJDONSÁGOK. (§) Szabolcsmegye központi választmánya, az or szággyülési képviselő választók névjegyzékének kiigazítása czéljából szükséges intézkedések megtétele végett, folyó évi májushó 9-én délelőtt 9 órakor, az ideigleues me­gyeháza kis termében gyűlést tart. • Szabolcsmegye állandó választmánya, a leg­küzelebbi évnegyedes közgyűlésen előfordulandó ügyekben teendő véleményes javaslatok megállapítása végett, f. hó 21-én délelőtt 9 órakor ülést tart. (§.) Szabolcsmegye f. ó. februári közgyűlésének a nagymétt. belügyminiszterimhoz felterjesztett azoa kérel­mére, hogy a megyei személyzetnek az állami tisztvi­selőkkel hasonló nyugdíjazási elbánásban való részesítése iránt, törvényhozisilag intézkedjék, a napokban érkezett le a belügyminiszteri válasz. A miniszteri leirat ugyanis a megyék jelenlegi szervezete mellett, a megyei személy­zetnek az állami nyugdíjintézmény keretébe való beil­lesztését nem tartván lehetségesnek; a törvényhozási in­tézkedést nem helyezheti kilátásba. A jó közigazgatás érdekében azonban, felhívja a megye közönségét, hogy az önsegély elvének alapján, részben társadalmi uto i, részben a bírságpénzek segélyével, esetleg a megyei pótadó igénybe vételével, saját hatáskörében gondoskodjék a szükséges alapnak előállításáról. Azért ís elvárja a miniszter, a törvényhatóságtól, bogy a nyugdíj kérdést újból beható tárgyalás alá vegye, s a megalkotott nyug­dijszabályzatot, jóváhagyás végett, hozzá mielőbb föl­terjeszsze. f Az 1848/9-ki honvédek sorából ismét egy vitéz huszár dőlt ki. Böszörményi Dániel néhai Böszörményi László testvére, folyó évi áprilhó 29-ére virradóra hunyta le szemeit a nagy kállói közkórházban. A kórház derék gondnoka azonnal megkereste a szabolcsmegyei 18 48/9-ki honvédek egyletének elnökségét; hogy járulna valamivel a temetési költségek fedezéséhez. Fájdalom, az egylet ez idő szerént egy krajczárral sem rendelkezvén; a te­: metéshez, részvétének kifejezésén kivül, semmivel sem járulhatott. A boldogult vitéz huszár őrmester tehát aki Lengyelországból 103 Vilmos-huszárral, a legnagyobb élet­veszélyek közt, úttalan utakon sietett 1848-ban hazá­jának védelmére, mint egyszerű kórházi beteg szállítta­tott ki az örök nyugalom helyére. Mint halljuk, többször kérelmezte magát a honvéd mentüzba felvétetni; de miudig eredmény nélkül. Biz' az ily nemzeti hála nem igen lelkesíthet senkit az önfeláldozó hazaszeretetre! Legyen örök álma csendes, ne olyan zaklatott, mint sivár élete voltl Ez alkalomból lehetetlen egy lelkes felhívást uera intéznünk Szabolcsmegye törvényhatóságának tag­jaihoz, Nyíregyháza város képviseletéhez, és a megyei humanisztikus irányú testületekhez: vegyék szivükre az 1848/9 ki honvédek, illetőleg azok Nyíregyházán székelő egyesületének elhagyatott állapotát s igyekezzenek, aláírás és más jótékony mozgalmak közvetítésével, annak egy kis pénzalapot teremteni: hogy legalább ily halálozás alkalmával, járulhasson a szükséges temetkezési költségek fedezéséhez. £fisze> ugy sem sokan vannak már. Alig nébány évig ion .et^jiak szükség a segélyre. Az után ugy is el lesznek eodó ^ g Ű !p edig hejh, nem küzdöttek ám azok hiában ! So lP lt 0^ s?Si megyei magas hivatalban levő hazafi érzi r vhá 2 Q a ^^zdelmek eredmé melegét. eredményének jótékony kt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom