Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-12 / 15. szám

Y. évfolyam. 11. szám. Nyíregyháza, 1885. márczius 12. (SZABOLCSI HIRLAP.) TARSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. aa

r IVlegjelenik: lietenkint egyszer- vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 4 frt. Félévre 2 » Negyedévre 1 , 'A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jóba Elek kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetní. Bérmentetlen levelek csak ísmertt kezektől fo-' gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirili' é.si ilijiik : Minden négyszer hasáb'ött petit-sor egyszeri közlese 5 kr ; többszöri kozles esetében 4 Kr. Kincstári bélyegdij lejében, minden egye* hirdetés után oll kr lizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint l.'i krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. ánal Budapesteu. Ilaasensteiu és Yogler irodájában Bécsben, Prágában és Bndapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Coinp által Hamburgban. A gyermek menhelyek. A „Nyírvidék" ez idei 9-dik számából örömmel értesültem a szabolcsmegyei tanfelügyelő úr ünagyságának azon törekvéséről, amelyszerént a községi gyermek menhelyek és óvódák létesítése czéljából, meleg szavakkal liivja fel a megye vagyonosabb birtokosainak figyelmét a gyermek menházak fontosságára. Tökéletes igazsága van a tanfelügyelő urnák, amidőn a gyermekek nagy halandóságának egyik főokául azok ápolásának, védésének és óvásának hiányos és fogyatékos voltát hozza fel. Üdvözöljük megyénkben a gyermek menhelyek felállításának eszméjét. Vajha mielőbb testet öltene magára! A gyermek menhelyek nemcsak közbiztonsági, nevelési és vallás-erkölcsi, hanem nemzet-gazdasági tekintetekből is felettébb szükségesek nálunk. Ha tekintetbe veszszük, hogy nemcsak a falvakban, de még a városokban is hány gyermek marad magára hagyatva különösen a tavaszi, nyári és őszi munka-idő alatt; lehetetlen örömmel nem üdvözölnünk azt a gondoskodást, amely az ily gyermekeket oly helyre kivánja felügyelet végett beadni, ahol nemcsak életük, egészségük és testi biztonságuk, hanem lelki világuk is jótékony védelemben részesül, természetesen egy-egy tisztességes és becsületes védő nő felügyelete alatt. Az igy ápolt és védett gyermek azután már az iskolába magával vinné azoknak a szép és jó magvaknak csiráit, amelyek a menhelyek áldásos légkörében nyertek csiraképességet: hogy később édes gyümölcsöket hozzanak első helyen a család, majd az egyház, a község és közvetve a haza örömére. Az ily gyermek kevésbé vonná magára a szülék és tanitók érzékenyebb fenyitékét, amelyet oly gyakran kell az utczáu és a rosz társaságokban nevekedett gyermekekkel szemben alkalmazni; akik később felnőtt korukban, családjuknak és az A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJá^ Egy batyu-bál. (Az iskolatársak. — A sors, mint az élet iskolájának igazgatója. — A szétszórt pajtások. — A találkozás. — A szülőföld. — Márczius 15-ödike. — Húsvét másod-napja. — A sötét est holló-szárnya. — Az utczai lámpák. — A városi szépészeti bizottság és a képviselet nagylelkűsége. — A városi felső leányiskola ablakai. — A nyirvizszabályezó társulat pilótája. — Az egyenetlen kiivezet. — A bemutatások. — A meleg kézszoritások. — A tánczmulatság. — A nyíri vinkó és a zene hatása — A batyubál kezdete és vége. — A hölgyek öltözéke. — Az éjféli ebéd. — Borult idő. — Fény és árny. — E?y kis zavar. — Jótékony czél. — A szabolcsi 1848/9-ki honvédegylet. — A kasztrendszer.) Gondolataim vissza repülnek az iskola szerény falai közzé; oda, ahol elfeledve a multat, nem törődve a jövővel, gondtalanul élveztük a ma, — a jelen idő bár nagyon is röpke örömeit. A csekély, számba alig vehető összekoczczanások és szólalkozásoktól eltekintve, osztályonként egy-egy testté füiődve szép egyetértésben s az önzést még hiréből sem ismerő barátságban éltünk. Egy-két év! . . . És minő változás! A sors, az élet iskolájának e komor, közei-látó, szeszélyes igazgatója, hogy szét szórta az ugy összeszokott pijtásokat; mily különböző czélhoz vezető utakra terelt benőnket! Évek múlnak el ismét ... És mi egykori iskolatársak csak elvétve, itt-ott fogunk találkozhatni. Mily öröm, mily édes érzés a sors és az élet szükségei által szét szórt, különféle kikötőkbe jutott tanuló társaknak ismét találkozni; ismét egy körben lehetni! emberi társaságnak, csak szégyenére és terhére válnak. Nem olvassuk-e nap-nap mellett azokat a rémesebbnél rémesebb eseményeket, amiket az erkölcsi felügyelet és védelem nélkül hagyott gyermekek, az ország majd egyik majd másik részében, előidéznek. Ott vannak a gyakori tüzesetek, amelyeket a szobába zárt gyermekek okoznak, sokszor egy-egy családot, sokszor egy-egy községet juttatva koldus botra. Ilyen és hasonló szerencsétlenségek ellen vannak hivatva megmenteni a gyermekeket, családokat és községeket a gyermek menhelyek. De ott van egy nem kevésbé fontos körülmény, a nemzetgazdasági érdek. Avagy oly sokan volnánk már mi magyarok, hogy az ily erkölcsileg és testileg elpusztult gyermeki lényt számba sem kell venni? Bizonynyal nem! A statisztika kérlelhetetlen adatai azt bizonyítják, hogy évtizedről-évtizedre fogyunk. Minden erkölcsi eszközt meg kell tehát ragadnunk, hogy a meg levő nemzeti erőt meg mentsük az elpusztulástól. Alig van nemesebb és szentebb feladata a társadalomnak, mint az egyes embereket megmenteni az elveszéstől. Minél többen vagyunk, annál könnyebb a teher és a védelem. Aki embertársát veszni hagyja, nem méltó hogy emberi társaságban éljen. Erre pedig egyik igen czélszerü mód és eszköz a gyermek menhelyek felállítása minden városban, minden községben. Ne higyjük, hogy a gyermek menhelyek berendezése oly nagy költségbe kerülne, mint például egy központi óvoda. A gyermek menhelyeknél a főczél az, hogy a munkás osztály gyermekei, a munka ideje alatt, menedéket találjanak addig, amig a szülők este a munkából haza térve, ismét gondjaik alá vehetik őket. A berendezés tehát abból áll, hogy legyen egy egészséges helyiség alkalmas szobával, megfelelő lehetőleg árnyas udvarral, ahol nincs kut, nincs gödör, s más a gyermekre nézve És ez öröm, ez az édes érzés mennyivel inkább fokozódik, ha a véletlen, évek multán, épen gyermek játékainknak kedves emlékezetű helyén, a drága szülőföldön történik az. Az ily találkozás mindig őszinte örömet, meleg ragaszkodást, édes megelégedést és nemes lelkesedést szül a találkozó kortársak szivében és lelkében. Ily véletlen találkozás fűzött össze engem is egy testté több egykori tanulótársammal, ez év márczius 15 kén, a magyar szabadságharcínak eme örökre emlékezetes Idusán. E találkozásnak lett kedves eredménye a már eddig itt szülőföldemen, Nyíregyházán lefolyt pír, és kilátásba helyezett több társas estély is. Ezek között különösen az ez év áprilishó 6-án, Húsvét másodnapját követő estén, a városi felső leányiskola nagy termében le folyt zártkörű batyu bál. A város levetette ünnepélyes öltözetét. Az utczák sötétedni kezdtek. A város felett az est holló-szárnyai terültek el, betakarva mindent: örömet, fájdalmat. Az ünneplő közönség pihenni ment kedves othonába. Az utczai lámpák csak gyengén világiták be a szük köröket, ameddig ugyanis a petróleum fényének szálait a városi szépészeti bizottság és a városi képviselő testület számitó nagylelkűsége engedték szerte lövellni. Annál szembe szökőbb volt az a szokatlan fény és világosság, amely az egyszerűen diszitett bálhelyiség, —• a városi felső leányiskola ablakaiból az utciára özönlött; bevilágítva a szomszédságban Épülő félben levő nyirvizszabályozási társulat palotája előtt égbe néző föld- és tégla-rakásokat s a csizmák orrát bosszintó egyenetlen kövezetet. Egy rövid órácska még ... A vendégek egymásután megérkeztek. Minden oldalról szívélyes és rokonveszélyt és szerencsétlenséget okozható tárgy vagy dolog. Legyen továbbá, ami a menhely fogalmából önként következik, egy értelmes, lelkiismeretes felügyelőnő, dajka, aki természetesen némi előzetes oktatást nyerne az ápolási rendszerből, a felügyelet ágaiból és a szükséges bánásmódból. Ami a kivitelt, vagyis a létesítés módozatait illeti, legczélszerübbnek tartanám, ha a menhelyek létesítésének élére egy-egy társaság állana, amely a szükséges anyagi erőt adakozások utján szerezné be. E tekintetben legtöbbet tehetnének kisebb községekben a nagybirtokosok, a gazdatisztek, a lelkészek, a községi elöljáróság. Alig van község, ahol oly telek ne volna, amelyben ha nem egészen üres is az, igen jutányosán, pl. 10 forintért ne lehetne egy szobát bérelni a kisdedek számára. Egy lelkiismeretes felügyelőnőt is lehetne alkalmazni havi 8—10 forint mellett; amely, 8 hóra számítva a gondozás idejét, 70—80 forintra rugua. E költségek előállítása, más segély vagy alap hiányában, első helyen az illető szülők kötelessége lenne. Fizethetne pl. minden ilyen gyermek szülője havonkint 20 krajczárt, vagy megfelelő életnemüt. Szükséges volna továbbá, hogy a menházak évi költségvetésének az a része, amely társadalmi uton nem volna előállítható, a községi költségvetésbe vétetnék fel. A gyermekek élelmezését eszközölhetnék részben a szülők, a kisdedekkel beküldött csekély élelmi szerrel, részben a felügyelőnő által előállítandó meleg étellel, pl. levessel, péppel sat. Ott, ahol a menhelyek költségének fedezése, a nyomasztó anyagi viszonyok miatt, fenakadást szenvedne, ideiglenesen a kormány anyagi támogatása is kikérhető. A kisdedek gondozásának ideje éven át, tavasztól őszig, tehát 8 hónapra tehető. Oly esetekben azonban, és oly községekben, amelyekben és ahol, a helyi körülmények miatt, ezt nem lehetne keresztül vinni, legalább az aratási nagy szünidőben az iskolákban, két hónapi időre szoríttatnék. Ez esetben a költség is elviselhetőbb lenne. szenves üdvözlet, néhány kölcsönös bemutatás, meleg kézszorítás . . . s kezdetét vette a táncz. Igen természetes hogy ott, ahol a társas estély régi iskolatársak meleg barátsága, bájos és szívélyes barátnők rokonszenves vonzalma, ismerős családok magyaros érintkezése és fesztelen társalgása s a jelenlevők egyenrangúsága jellemzi: a jó, a lelkes, a szivet-lelket egyaránt emelő kedélyes mulatság el nem maradhat. Hátha még e tényezőkhöz a nyíri vinkó, Benczy Gyula érzés-teljes, gyújtó zenéje járul: elképzelhető mily fesztelen, kedélyes és hangulatos lehetett e speciális batyu bál. Ily hangulatban folyt le e batyu bál kezdettől végig. El nem hallgathatom a hölgyek öltözékét, amely egyszerűségével tündökölt. Eltérőié? a jelen kor meggondolatlan fényűzésétől, és a természet művészi alkotását kigúnyoló szörnyeteg divatjától, a legegyszerűbb öltözékek emelték még kedvesebbekké és szeretre-méltófabakká a jelen volt hölgyeket. Az éjféli ebéd, a csinosan és Ízléssel teritett s dúsan megrakott asztalok mellett, oly kedélyesen, fesztelenül és illemesen költetett el; mint ha egy nagv család ülte volna az apa, vagy a nagy-ap* ar my-1 tkodalmát. Az egymást követő elmés ötletek, köszöntések; dr. Ferlicska Kálmán ur remek hegedű játéka; Benczy Gyula Elemérjének lelkesítő magyarjai : mind meg-annyi tényezők voltak az estély feledbetlenné tételére. Borult időben fényről, árnyékról nem lehet szó. De viszont a természet törvénye az, hogy a fény nyon ' •