Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-27 / 52. szám

A „Nyirvidék" lmtodik évfolyama. Nyiregyháza, 1885. augusztus 30. 9-ik szám. GAZDA A „NYIRVIDÉK" melléklete. A „FELSŐ-TISZAVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Kérelem. Bátorkodunk egyesületi tagjaink közül mind azokat, kik vagy korábbi, vagy pedig a folyó évi tagdijakkal vagy alapitv. kamatokkal hátralékban vannak felkérni, hogy kötelezettségeiknek mielőbb eleget-tenni szíveskedjenek; ezt azt hiszük hogy annál könyebben tehetik meg most, mert elérkezett azon időszak, a midőn a gazdaember is pénzhez jut. Azon esetben, ha jelen felhívásunknak a t. hátralékos tag urak nem felelnek meg: kénytelenek leszünk a tagdijak s alapítványi kamatok behajtását egyesületünk ügyésze által peres uton foganatosítani. Nyiregyháza, 1885. juliushó 30. Szentkirályi János, egyleti titkár. Uj tagok. Az 1885-ik évvel kezdődőleg egyesületünk kebelébe a következő uj tagok, — mint testületek jelentették be belépésüket: Kanyar község, Buj, Nyir-Bátor város, Balsa község, Szabolcs, Kenézlő, Viss, Zalkod, Rakamaz, Nagyfalu, Kemecse, Kótaj, Halász, Pazony, Vas-Megyer, Demecser, Keék, Székely, Téth, Ibrony, Gégénv, Ramocsaháza, Berezel, Paszab, Nagy-Kálló város, Geszteréd, Hugyaj, Biri, Szakoly, Mihálydi, Nyir-Acsád, Szt.-György-Ábrány, Nyir-Adony, Balkány, Bököny, Apagy, Polgár, Csobaj, Báj, Tisza-Eszlár, Tisza-Dada, T -Ladány, BűdSzt.-Mihály, Tisza-Lök, Pthrügy, T.-Kenéz, TiszaBűd. összesen 99 frt. évi tagdíjjal. A fennebb elősorolt községek, t. képviselő testületeinek nagybecsű támogatásaért egyesületünk nevében őszinte köszönetünket fejezzük ki ezen alkalommal is, s nem mulaszthatjuk el a t. képviseletek figyelmét felhívni azon szerződéses viszonyunkra, mely egyesületünk s az „Első magyar általános biztosító társulat" közt fenáll. Ezen szerződéses viszonynál fogva, az egyesület összes tagjai, ha a nevezett intézetnél biztosítanak, az épületek minősége szerint tetemes kedvezményben — (egész 50%-ig) részesittetnek. Ha a községek mint testületek, a községi épületek biztosítását ezen intézetnél eszközlik, bizonyosan az évi tagsági dijat többszörőseu fogják a kedvezmények által visszakapni. Tagjaink névsora az „Első magyar általános biztosító társulat" nyíregyházi főügynökségénél letéteményezve vau s igy a községek, ezen névsorra hivatkozva, eszközölhetik mint egyleti tagok biztosításaikat. Az .Egyesületi értesitő"-t minden község dij nélkül kapja s igy kérnünk kell a t. elöljáróságokat, hogy a lapot vissza ne utasítsák. Bizonyosan akad a községekben elég ember, a ki a gazdasági közlemények iránt érdeklődik s talál ezen közlemények közt olyant, amely egy, vagy más gazdasági müvelet czélszerübb eszközlése felől tájékozza. Jeleznünk kell e helyen, hogy még ezen év őszén a községek közt több gazdasági szakkönyveket fogunk díjtalanul kiosztani, amelyekből — a téli pihenés idején csoportosan olvasva — sok igen szép eszmét tehetnek közös megbeszélés tárgyává. A községek elöljáróit megküldött alapszabályaink értelmében kérjük, bogy a folyó évre már esedékes tagdijaikat, akár az egyesületi titkársághoz, akár a nyíregyházi ipar- és kereskedelmi bankba mint egyesületi pénztárba befizetni szíveskedjenek. A tarlótörés. Az ember azt hinné, hogy a tarlótörés, vagyis a tarlóknak a tavasziak alá még őszszel idejében való feltörése egy oly művelet, a melyről ma már szólani is felesleges, annyira magától értetődik az minden gazdaságban. Hiszeu minden, a föld okszerű miveléséről szóló gazdasági tan- és olvasókönyvben, hosszú fejezetekben van annak helyes, czélszerü, szükséges volta kimutatva; sőt bebizonyítva s minden gazdasági lap évről-évre megemlékezik róla, ha az ideje elérkezett. S mégis mily nagy területű tarló marad még máig sok gazdaságban feltöretlenül! Hány gazdaságban marad el a tavaszi vetemények sikerülésének eme legsarkalatosabb előmunkálata! Pedig a mely gazda egyetlen egyszer is csak próbából is vetett tavaszit őszi feltört tarlóba, lehetetlen, hogy ne tapasztalta volna, mennyivel biztosabb ezen mivelet után a tavasziak sikerülése, menuyivel jobb azok termése, szemben csak a tavaszszal feltört tarlóba vetett tavasziak termésével. S ha azon helyes gazdasági szempontból annyira megfoghatatlan dolgot, hogy mindennek daczára mégis miért marad annyi tarló feltöretlenül, közelebbi vizsgálat alá veszszük, azt látjuk, hogy valóban — a kisgazdákat leszámítva, — a kik között a földmivelési ismereteknek elterjesztéséről még nálunk, sajnos, ma is oly kevéssé van gondoskodva, s a kik között más földmivelési tanokkal együtt a tarlótörés jelentőségének s fontosságának ismerete sincs még eléggé elterjedve — a közép birtokososztálynál, s a nagyobb birtokokon az őszi tarlótörés elmulasztásának okát nem e mivelet célszerűségének, jelentőségének nem ismerésében kell a legtöbb esetben keresnünk, hauem abbau, hogy az illető birtokok vagy nincsenek elegendő igavonó MZUmi ESTBSITO" TAKCZAJA^ Nádudvari uram vasárnapi beszélgetései. Közrebocsátja: Tormay Béla. y. — Szerencsésen összekerültünk tehát megint egy kis beszélgetésre ; hozta Isten magukat! És most — igen megkérném a tanitó urat, ha a mai szent napon azzal örvendeztetne meg bennünket, hogy azon hírneves régi latin gazda által a boldogulhatás harmadik föltételeként emiitett eljárásról, — mely, ha nem csalódom, ugy hangzott, »jól trágyázni,* beszélne egyet-mást. — Szives örömest megteszem, a mire tisztelendő ur fölszólított; azonban ki kell jelentenem, hogy ez nem könnyű dolog ám. — És miért lenne ez tanitó urnák nehéz ? — Megmondom tisztelendő uram. Azért, mert — hogy a jó trágyázást helyesen elmondjam, és hogy azt meg is értsék, a vegytant — egy nehéz tudományt — melynek az itt levő gazdák talán hírét sem hallották, kellene értenünk. De azért megpróbálom, elmondom a trágyázásról a legszükségesebb tudnivalókat és elmondom azokat úgy, hogy az itt összegyűlt barátaim ezeket — habár vegytant nem is tudnak, mégis megértsék. Csütörtökön Tóth urammal kint voltunk a Pusztagáton, az út mellett láttuk a szérűt, láttuk ott a helyét egy szalmakazalnak, mely előtte való napon gondatlanság folytán elégett. Mondja meg csak, Tóth uram, mit is talált a kazal helyén ? — Hát pörnyét és hamut tanitó ur, mást én ott nem láttam. — Igaz! És lássák, jelenleg minket épp az a hamu érdekel. Ugyebár ezelőtt pár héttel, mikor a talaj miveléséről beszélgettem, mondám, hogy megporhanyitjuk a talajt azért, hogy a levegő, az eső vize, a fagy, és ismét a meleg megérleljék és a növények az omló megérlelt talajban tápszereiket igy könnyebben megtalálják és gyökereik ezeket fölszivhassák ? Tehát a növények képződnek olyan részekből, melyeket gyökereik által a talajból vesznek föl, de olyanokból is, melyeket a levegőből kapnak. Ha most elégetünk egy csomó szalmát, először is, füstöt látunk és ez lesz főleg azon részeknek a tűz által való átváltoztatásuk, melyeket például a buza növénye a levegőből vett; a hamuban pedig megmaradnak mindazon részek, melyek a talajból kerültek a gyökerek által a búzába. Ha most mindig termelünk egy szántó földön, mindig elviszszük róla a szemet és szalmát és ezekben épp e növényeket tápláló részeket — mit gondol Bacsó bátyám, mi lesz akkor idő multával ? — Hát az lesz, tanitó úr, hogy kiéljük a szántónkat, az végtére beadja a kulcsot és nem terem. — Szakasztottan ugy lesz, mint Bacsó mondta, ilyen nem okos gazdálkodás mellett a talaj elveszti termőerejét. Hanem azt kérdem még meg maguktól, hogy mi történik az olyan gazdákkal, a kiknek talajánál ez bekövetkezett ? marhával ellátva, vagy hogy másnemű juhlegelő hiányában a tarlólegelővel vannak kényszerítve magukon ugy a hogy segíteni. Lehet azonban annak még egy harmadik oka is, tudniillik a gazdáknak az őszi vetésekbení telhetetlensége. Hogy ha valamely gazdaságban nincs elegendő igavonó marha a birtok terjedelméhez s gazdálkodá si viszonyaihoz képest, e baj mily sok kárral jár, azt bebizonyítani, azt hiszszük, nem sok nehézséggel jár; mert hiszen ha csak magát az őszi tarlótörés mulasztását veszszük is kiinduló pontul az igás marhahiány káros hatása bebizonyítására, azt látjuk, hogy az őszi tarlótörés elmulasztása rendesen a tavasziak elvetésénél is késedelmet idéz elő; ez viszont az ugarföldek rendes mivelésének annak idejében való megkezdését akadályozván, ime ezennel egy egész sora áll előttünk oly okoknak, a melyeknek mindenike egymagában is elegendő arra, hogy a gazda jövedelmét igen érezhetően megapaszsza. Oda kell tehát törekednünk, hogy birtokunk annyi igavonó marhával legyen ellátva, hogy az őszi tarlótörést a tavasziak alá okvetlenül és annak idejében elvégezhessük. Amely hiányon egyelőre ott, ahol erre alkalom van, addig is, mig a hiányzó igás marhalétszám kipótolására gondolhatunk, azáltal lehet segíteni, hogy most ez idő szerint a tarlótőrést pénzes fogatokkal végeztetjük. Aini az őszi tarlótörés elmulasztásának második okát illeti, hogy tudniillik némely birtokon, másnemű juhlegelő hiányában, a tarlólegelővel igyekeznek magukon a gazdák segíteni, s ezen tarlólegeltetés hosszura való kinyújtása folytán marad őszszel töretlenül a tarló — erre azt lehet megjegyezni, hogy igaz, hogy a mely gazdaságban sertésés juhtartás van, ott a tarlóknak ezen állatok általi kihasználása teljesen lietyes eljárás; de semmi esetre sem helyes e tarlólegeltetésnek oly hosszura való kinyújtása, hogy e miatt az után a tarlónak őszszel való feltörése vagy későre, vagy egészen elmarad: mivel ha egy oldalról számításba veszi a gazda azon hasznot, melyet az ily tarlók legeltetése nyújt, s inás oldalról azon kárt, mely birtokát, a tarlók fel uem törése miatt, nemcsak a tavaszi terményeknek ez esetben későbbi elvetése folytán bizonytalanabb sikerülése, de az ily csupán tavaszszal feltört tarlóba vetett növények utáni csekélyebb termés miatt is érheti: bizonyára a kimutatható kár sokkal nagyobb számot fog mutatni, mint pedig a kimutatható haszon. Nem okszerű dolog tehát, a tarlók legeltetése miatt, a tarlók feltörését őszszel későre halasztani s még kevésbé teljesen elhanyagolni. Elmarad végre némely birtokon az őszi tarlóAzt hiszem tanitó úr, hogy ezek a koldustarisznyát bátran a nyakukba akaszthatják. — Jól mondja Csató, az ilyen gazdák koldussá lesznek. Hogy pedig ennek eleje vétessék, az előrelátó, becsületes gazda, ki hazáját, gyermekeit és ezek örökét szereti, becsüli, nem úgy jár el, mint a pusztagáti bérlő, a ki kiveszi annak a birtoknak a zsírját teljesen, azt mondván, »utánam jöhet az özönvíz, az sem mos már ki belőle hasznot.* Mert olyan gazdag föld, melyet ha mindig nyúzzák, mindig apasztják a zsírját, ki ne lehetne élni, nincs sehol a kerek világon. A jó gazda nem úgy cselekszik, mint az a bérlő; de azon van, hogy a mit a termelés által a talajból elvett, azt annak megint viszsza-adja; és ezt az okszerű trágyázással éri el. — Ne vegye rosz néven, tanitó úr, de tán mégsem egészen úgy van, a mint a tanitó úr mondja. Lássa, az ugy nevezett Bánságban más nem trágyázott, mint a pacsirta vagy más madár, mely a barázda élén megpihent és láttam hatvanegyben, milyen gazdagon terem ott a föld. — No már, Forgács uram, én meg most kerültem onnét haza, három esztendeig voltam ott, mint huszár; de én nem szeretném, ha apám uram tagja ugy teremne ; van ott gaz teménytelen, de mikor például az elemőri ember az ágyást legereblyélte — pedig volt benne kereszt elég, hát nem volt ám a szérűn szem, tehát ott már régen nem «fenékig a tejföl.* — Hanem én is kérek valamit tanitó úrtól, nem értettem meg, mit akart azzal mondani: »okszerüen trágyázni.*