Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-27 / 52. szám

„GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" A »NYfRVIDÉK MELLÉKLETE* törés, a gazdáknak az őszi vetésekbeni telhetetlensége, vagyis annak következtében is, hogy a gazdák őszieket oly kiterjedésben vetnek, hogy a föld ősziek alá való szántásának tulhosszu időre való kiterjedése folytán, nem marad ideje az igás fogatoknak az őszi tarlótörésre. Miután a tulkései őszi vetések sikerülésére, főleg ha még azok alá a talaj kellőleg megmivelve, élőmunkáivá nem is volt, csakis akkor számíthatunk, ha az időjárás rendkívül kedvező, s az időnek valami igen kedvező járásával főleg nálunk, s főleg néhány év óta nem igen lehet dicsekednünk: mi részünkről azou véleményben vagyunk, hogy sokkal előnyösebb a gazdákra a legtöbb birtokon, ha a helyett, bog} a tulkései vetés miatt őszi vetésének egy részét bizonytalanra veti a földbe, inkább kevesebb őszit vet, de azután e mellett tavaszi vetéseinek sikerét az őszi tarlótörésnek idején való végzése által biztosítja. Mily növényeket termeljen a magyar gazda í (A Gazdakörben felovasta 1885. márcz. 18. Ordódy Lajos.) (Vége.) A kísérletre szolgáló talaj fekete televénytalaj volt és 1100 • öl és 4 magyar holdra terjedt. E terű let egy része F/4 hold sorvetővel 8"-es sorokba lett elvetve 3 véka maggal; a másik része 2'/

4 hold kézzel, szokásos módon, sürftn 10 véka maggal. Az előbbi terű letre a sorvetés 2 méter magasságot ért el, holott a sürü vetés alig nőtt valamivel magasabbra egy méternél. A soros kender sarlókkal vágatott, a sűrű kczzel nyüvetett. Kiáztatva a termés a Kőrös-csatorna partján levő egyleti mesterséges áztatóban lett. A törés egy állami kendertörő gépen eszközöltetett és minden további tinó mitás nélkül a szegedi Bakay-féle kötélgyárnak, métermázsája 23 írtjával eladatott. Összesen lett 21.5 mm. egyszer tilolt kender, mi á 23 Irt, 494 frt 50 krt tesz ki és 0.85 mm. kócz á 10 kr., 8 frt. 50 kr. A négy kis hold nyers jövedelme tehát 503 Írtra rúgott. A kiadás összesen 298 frt 50 krt. tett ki. Mtradt tehát tiszta jövedelműi 204 frt 50 kr., vagyis kis holdanként 51 frt 12 kr. E jövedelem azonban mindkét mód szerint vetett kenderre összesen vonatkozik. A bi zottság azonbau kétféle kísérlet eredményét külön is számításba vette s a szerint kitűnt, hogy a sűrűn vetett kendernél a bevétel 270 frt, a kiadás 174 frtot tett ki, s igy tiszta jövedelem 95 frt 48 krt. vagyis kis holdankint 42 frt 48 krra rúgott. Ellenben a sorba vetett kender nyers jövedelme 233 frt, kiadása 125 frt 8 krt tett ki, s igy a tiszta jövedelem 107 Irt 92 kr., illetve egy kis holdon 61 frt 66 krra rúgott. Az itt elmondottakból azon tanulságot vonhatjuk lo, hogy: 1-ör. Az alföldön a keudertermelés az arra alkalmas talajokkal rendelkező közép-és nagybirtokosok által is okszerűen felkarolható és kívánatos is, hogy felkaroltassék. 2-szor. Hogy ugy a mivelési mód, mint az áztatok czélszerü berendezése és a technikai eszközök alkalmazását illető ösztönzés, ugy a társadalom, miut a kormány részéről, szüntelenül és fokozottabb mérvben gyakorlandó. A mivé válhatua a kender az alföld humusgazdag talajú gazdaságaiban, ba okszerű termelésének és kezelésének módjai otthonossá válnának; ép oly szerepkört kellene elfoglalnia a lennek a felvidék televényszegény, de jól mivelt talajain. De hát mi is az oka annak, bogy a 40-es évekbeu virágzásnak indult lentermelésünk nem csak bogy nem fejlődött, hanem oly hanyatlásnak indult, — Felelek mind a kettőjüknek Fo rgács uramnak és magának Andris öcsém. Tehát Forgács uram elhiheti, hogy ugy van, a mint Tóth Andris mondja, bizony kiélték az ugy nevezett Kánaánt, ott a Temes és a Béga mentén és csakugyau van ott tenger szalma, de nincsen benne sok szem. Mondok azonbau egy szembeszökőbb példát, az igazi Kanaánról, az Ígéret földjéről; azt is ugy kiélték, hogy ma már Lévi Márton Szomszédomat, de a többi hitsorsait is kötéllel sem lehetne oda viuni, mert az az ország, mely egykor bőségben úszott, ma majdnem terméket lenné lett. Ez szólt Forgács uramnak és most magának lelelek, Andris, ügyebár ott lent Torontálban sok szalmát, kevés szemet terem a talaj? Okos vagy okszerű lenne ott olyasmit hordani a talajra és szántani bele, a mitől a gazt, a szalmát még inkább teremné, vagy az az okszerű, hogy az agyon meg agyon buzázott talajt úgy javítjuk trágyázzuk, hogy szem jőjön a kalászba ? Megköszönöm tanitó ur, most már értem, és megtanultam, hogy a talajt tehát úgy kell trágyázni, a mint azt a termelés kívánja, és abból, amit mondott, azt is látom, hogy nem csak a megganajozást tartja tanitó úr trágyázásnak. — De nem ám öcsém ; én trágyázásnak uevezem, ha szántóföldünkre vagy rétünkre bármi oly anyagot hordunk vagy juttatunk, mely által, ha les/ántjuk vagy elterítjük, hogy az eső belémossa, annak talaját termékenyebbé tudjuk tenni. Ebből, a mit most mondottam, úgy hiszem megértették : először, bogy a különböző talajokat, a szántóföl hogy eltekintve a tzepesmegyei és némely erd?lyrés/i vidéktől teljesen eltűnt termelésünk köréből. Még nemrég ideje látni lehetett sok h.Vznál azokat a házilag szőtt lenszöveteket, melyek elpusztításához pár évtized volt szükséges. Atyáink pedig sokat tudnak beszélni a len termeléséről oly vidékeken, hol a köznép már nem is ismeri a növényt. A lentermelés akkor kezdett tért veszíteni, a mint a gyapot-szövészet kezdetét vette. Nemcsak minálunk, de Európaszerte. S a mily mértékben terjedt ezen idegen anyag importja, azon mértékben szűnt a termelés i-. A nem tartós, de olcsó chiffon kiszorította a vásznat. S a divat a gyapot-czikkek felé fordult. Első áldozata ez ipar fejlődésének a len volt. Kezdetben ugyan még a gyapot a lennel vegyesen sodortatott fonallá, később a len mindig jobban és jobban eltűnt belőle. A tartósság leiáldoztatott az olcsóságnak. A gyapot-invasió különbeu nemcsak a lenre, de a kendertermelésre is visszahatott. Tudjuk, hogy ínég két évtized előtt a parasztság chiffouii.geket uem hordott; saját termelésű kenderéből szövette meg a pórnő a ruházati szükséglet anyagait; ma már azt lehet mondani, hogy a parasztokuak 50

0/°-a- gyapotszöveteket hord. A juta meg a kenderzsákokat és ponyvákat szorította ki s ma a kender csak szívósságot követelő árúknál — a kötélárúknál — tarthatta meg helyét. Az igaz, hogy innen a juta soha kiszorítani nem lógja, de az is igaz, hog\ a kötélfogyasztás a hajózás és egyéb gazdasági igéuytk növekvő igényeivel szemben folyton emelkedő, miért is a kendertermelésnek piacza mindenkor meglesz. De hogy a gyapotra visszatérjünk, az a gyapjú-termelésre is óriásilag hatott vissza. Ugy, a mint kezdetben a gyapot, vegyesen lett összesodorva a gyapjúval, azonktpen hatolt be a gyapot a posztóiparba is. S lassan-lassan a technika fejlődésével oly csekély szerep jutott a gyapjúnak a lonálban, hogy most már szerencsénk lehet gyönyörködni azokban a szemre nézve tetszetős és olcsó posztószövetekben, a melyek tartóssága azonban végtelenül csekély, ugy hogy a mit nyertünk a réven, elvesztjük a vámon. Szóval a gyapot a belföldi textil auyagtermelést majdnem megsemmisité. Vau elég nemzetgazda, ki erre azt mondja, bogy ez uem vesztesség, mert a felszabadult talaj most, más termények előállítására fordittatik, a felszabadult munkáskéz más téren érvényesítheti magát. Ez állt mindaddig, mig a helyettesítő nyersterméuyek korlátlanul voltak termelhetők, a mig a termények ára csakugyan compeusatiót nyújtott a feladott termelesért. Most azonban, hogy a gabonatermények miuden oldalról fenyegető és nagyobbodó versenyre találnak, ugyanuyira, hogy védvámos áramlatot teremtettek, ez okoskodásnak alapja is megszűnt. Ott az amerikai kivándorlás egyrészt, mely arról tanúskodik, hogy a munkás-népnek télen a megélhetést lehetővé tevő foglalatossága uincs és ott a gyapot által elhódított tér, a melyet most már visszahódítani uem könnyű feladit. De hát ez nemzetközi közgazdasági politika volt s el lett fogadva egész Európa által. A gyapotnak vámmentes behozatal van engedélyezve s a mit az ekként olcsón bejövő gyapot nálunk tett, ugyanazt tette Németországban, Francziaországban, Angliában. S miért lett a gyapot vámmentes behozatala engedélyezve minden európai államban? Egyszerűen azért, hogy a szövetfogyasztó kűlállamokban a gyapotgyártmányok versenyképesek legyenek. E szempontból tehát épen nem eshetik kifogás alá a vámmeutes gyapotbehozatnl. De det, rétet vagy a szőlőket, úgy miut kívánatos kell javítani ; másodszor, hogy a javításra különböző anyagokra van szükségünk, és ezeket együttvéve trágyaszereknek nevezzük. A mit az imént elmondottam, az tehát világosan mutatja, hogy sokféle trágya létezik. Van : istállótrágya vagy vegyes trágya, állat és árnyékszéktrágya, keverék trágya, ásványi trágya; minő a hamu. a mész vagy pedig a fősz, melyet gipsznek is neveznek. Végre vannak még az úgynevezett gyártott vagy vegyi trágyák. Már hiába mosolyog Bacsó bácsi, mert vaD ilyen gyár elég, hol évente ezer meg ezer mázsa számra csinálják a mesterséges trágyaszereket. — Ilyen mi féle gazdákra fontos a négy elsőbb emiitett, de legfontosabb okvetlenül az istálótrágya ; ettől javul leginkább talajunk, ez által a mivelési növényeink leginkább tápláltatuak, és meggyőződtem, hogy igaz az, amit nekem Harasztos Bálint mondott, mikor gazdálkodni kezdettem és azt kérdeztem tőle: mire vigyázzak legjobban ? és ő azt felelte, »arra, tanitó úr, hogy legyen trágya elég ; mert ha ez van, akkor kenyérben sem lesz hiány.« Nézzük most, hogy mi az az istállótrágya? Ez áll ugyebár az állatok ürülékéből, továbbá azon anyagból, amivel almoztunk vagy a mivel az állatok fekhelyét elkészítettük. Az istállótrágya azonban nem egyforma ám, van jobb, van roazabb, ugye, hogy ugy van, Tóth uram ? másrészt jogosan tehetjük fel a kérdést, vájjon helyeselhető-e, hogy a belföldi textil anyagtermelés e czél érdekében mintegy feláldoztassék ? Már a termelés sokoldalúságával járó előnyök érdekében sem lehet ezt helyeselni, s ha áll az, hogy a belföldi fonálnövények termelése súlyosan szenved a gyapot nyomása alatt, akkor előtérbe kell nyomulni azon kérdésnek is, bogy miként lehel, a belföldi fonálanyag-termelést s a mellett a gyapot czikkek külállamokbani versenyezhetését egyaránt lehetővé tenni. Szerény nézetem szerint ez nem lehetetlen s akként oldható meg, hogy a behozott gyapot aránylagos vámnak vettessék alá, a külföldre vitt Bzövetauyag pedig vámrestitutiót élvezne. Az eszme nem új s a szesz- és czukornál tényleg alkalmazásban is van. Szükséges volt e kitérés, mert ha lentermelésről kívánunk eszmét cserélni, akkor e körülményeket figyelmen kivül hagyni alig lehet. A kérdés tehát az, termelhetünk e lent egyáltalán a mostani viszonyok között vagy nem? Két állam vai, a mely bebizonyította, hogy lehetséges. S ez Belgium és Oroszország. Előbbi államban a lentermelés nemcsak hogy nem szűnt meg, de határozottan emelkedett a gyapot behozatal daczára; utóbbinak van egy vidéke, a Rigavidék, melyet természeti viszonyai a lentermelésre kiválólag tettek alkalmassá. E két állam uralja e termelési ágat. Németországban a lentermelés szintoly, ha nem is egészen oly hanyatlásnak, indult, mint minálunk és évenkint 200,000 mm. lenfonalat kénytelen importálni. A porosz földmívelési minister arra érezte magát e körülménynél fogva indíttatva, bogy a belga lentermelést tauulmányoztassa. E tanulmányok azt derítették ki, hogy az egyszerű bár, de alapos és gondos belga lentermelési és feldolgozási módok alkalmazása által lehet a lentermelést jövedelmezően űzni. Belgiumban ugyanis 1100 • öles holdon 3V2—4vámmázsa gerebenezett lent képesek kedvező körülmények között előállítani. S e termeivény értéke 170—260 frt. körül tehető. A porosz földmívelési minister Popelauban, Felső-Sziléziábaa lentermelési mintatelepet állított fel 1883-ban; alkalmat kívánván nyújtani a gazdaközönségnek arra, hogy a belgáknak termelési és kikészitési eljárását tanulmányozza. Csak pár nap előtt jelent meg a jelentés az első évi kísérletről, mely a kezdet nehézségei folytán nem érhette el a szokásos belga eredményt, a mennyiben egy része a lennek megdőlt, a mi a rostauyag minőségére károsan hatott vissza. — A belga len rendszerint 40 Írttal értékesíttetik vámmázsánkint, a popelaui lenért pedig csak 30 frtot voltak képesok elérni. A termelés és értékesítési viszonyokat következő egybeállítás teszi átnézetessé: Ellőállittatott egy hektár területen : 600 kgr. gerebenezett len á 6 frt. . . 360 frt. 600 kgr. lenmag á 16 kr 96 » Hulladék 45 » összesen 601 frt A popelaui gazdaság kettős könyvvitele szerint volt egy hektár termelési költsége . 378 frt Marad tehát tiszta jövedelem 123 frt egy hektáron, vagyis egy 1200 • öles kis holdra körülbelül 49 frt. Kzen eredmény tehát kielégítő lenne; de meg kell jegyeznünk, hogy eddig csak egy év normális eredményéről van szó. Már értekezésem megírása utáu értesültem a Scblesische Landwirthból, hogy a belga eljárás megvallotta magát. Ugyanis a napokban vette utjáfc Chemnitzből Belfast felé az első gerebenezett lenDe van ám, tanitó ur, erről meggyőződtem. Lássa, mikor még Gerőrévén gazdálkodtam — na tudja tanitó ur, nem is volt az, a mit mi most gazdálkodásnak nevezünk, hanem hát buzáztuk, repezéztük a földet, maradt ott egy kazal szalmám meg valami négy kalangya törek. A szalmát megétettem a rideg jószággal, a törek beázott, ganajjá lett. Idehaza állt a fejős marhám, meg mert répám is volt, meg olyan zsengésebb tengerim, vettem a debreczeni czukrosoktól hat kegyetlen sovány ökröt és ezeket bekötöttem hizóra. Az évben nem igen értem reá trágyázni, tagosittottunk : de mihelyt kihasították a tagomat, trágyáztam négy köblöst luezernának. Kihordattam a göböly-trágyát és mert jó szánut volt Gerőrévéről elhoztam a rideg marha trágyát, meg a ganajjá lett töreket. Terüszám egyformán hordtam minden hold földemre. Andrist akkor vitték kátouának, most a luezerna negyedik nyarát éli, menjenek ki, aztán nézzék meg, az érparton ott legjobb, hova a göbölytrágya került, ott pedig, hova törekganajt hordtam, ott leggyengébb a luezerna. — De hát mi ebből a tanulság, Tóth uram? — Az tanitó úr, hogy az egyféle jószágtól került trágya sem egyforma. — Nem bizony, Tóth uram, banem a trágya talajunk termő erejét annál inkább növeli, mentől jobb — és jobb a jól etetett marha trágyája és jobb az olyan trágya, melyet helyesen kezeltek.