Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-27 / 52. szám

„GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" A „NYIRVIDÉK" MELLÉKLETE. Több gazdától hallottam már, hogy ők megkísérelték a takarmány bevermelését, de kénytelenek voltak vele felhagyni, mert az állatok nem ették, inkább éheztek. Azt elhiszem, hogy ha előzőleg legelőn tartott marha elé adjuk a savanyu szénát, az nem fog belőle enni; azonban lassankint minden marhát hozzá lehet szoktatni e takarmány-féléhez. Ha eleinte csak keveset aduuk nekik a savanyu szénából, keverve egyéb Ízletes takarmány-félével, s lassankint növeljük az előbbit és apasztjuk az utóbbit: akkor minden marha hozzá fog szokni e takarmányhoz. A m.-óvári akadémia gazdaságában évek óta etetik e takarmányfélét, és nem volt rá eset, hogy egyik vagy másik állat nem akarta volna a savanyu szénát megenni; még a kétéves savanyu szénát is jóizüen ették. A CBalamádé bevermelése azonban még nem az egyedüli módja a takarmányhiány megszüntetésének, úgy hogy azon gazdák, kik egy vagy más okból nem vetettek a rendesnél több tengerit, ma még szintén enyhíthetnek a takarmánv-calamitáson. Rendes körülmények között is, de takarmányszük években különösen oda kell törekednie a gazdának, hogy minél későbben kelljen a téli takarmányozást megkezdenie és minél hamarább mehessen át a zöldtakarmányozásra; amit pedig csakis az által érhet el, ha oly takarmány-féléket termeszt, amelyek vagy még késő őszszel, vagy már kora tavaszszal kaszáihatók. Nálunk a legtöbb gazdaságban a legutolsó zöldtakarmány a csalamádé, mely néha, úgy ősz felé, oly elvénült állapotban kerül feltakarmáuyozásra, hogy szalma értékével se bir. Takarmányszük években rendesen akadnak oly világboldogitók, akik egyik-másik, eddig ismeretlen növény termesztését ajánlják. A gazdasági intézetek kísérleti tereinek vezetői sokat beszélhetnének e tárgyról; mert ha a gazdák nem is, ők kénytelenek az ily csodanövények termesztésével hivatalból foglalkozniCsak példaként említem fel, hogy ezelőtt valaki különösen ajánlotta a keleti szümcső (Bunias orientális) termesztését; a m.-óvári akadémia kísérleti terén ennek folytán több éven át lett is termesztve, a termés menynyiségére nem is lehetett panaszkodni; csak az a hibája van, hogy semmiféle állat sem ette meg. Nem szándékozom ezen nyomon haladni, s ezért csakis oly takarmány-növényekre hivom fel gazdaközönségünk figyelmét, amelyek már a gyakorlatban beváltak, és melyeknek termesztése még nem késő. Első sorban említendő meg a Szt.-Iván-rozs. A rozsnak ezen változata azon jó tulajdonsággal bir, hogy idejében vetve, még őszszel ad egy kaszálást és jövő évben vagy újra kaszálható, vagy magtermésre meghagyható. A Szt.-Iván-rozsot már sok helyen termesztik és a termelők nagy része igen kedvezően nyilatkozik felőle; amiért is czélszerü volna termesztését nálunk is felkarolni. Hogy azon gazdáinkat, kik még e növényt nem ismerik, e növény hasznosságáról meggyőzzem, közlöm a következő tapasztalatokat. Krasiki Tarnowból az »Oesterr. landw. WocheublatW ban a következőket közli: >A Szt.-Iván-rozsot 12 év óta termesztem igen különböző talajokon, és mindig a legjobb eredménynyel. A Szt.-Iván-rozsot májustól augusztus közepéig vetem, s tavaszi árpával, borsóval, bükkönynyel, pohánkával vagy fehér mustárral keverem; amint érdemes kaszálni, lekaszáltatom; kedvező időjárásnál több kaszálást is ad. Oszszel, ha már növekedése alábbhagy, előbb szarvasmarhával, majd juhokkal legeltetem, amíg csak a hó le nem esia, vagy a fagyok be nem állanak. Következő évben a rozs magtermésre meghagyatik, a tavasziak télen át kipusztulnak és a rozsnak elég helye marad a megbokrosodáshoz. A mult nyáron, midőn itt nagy szárazság uralkodott, a Szt.-Iván-rozsot a legkülönbözőbb talajon termesztettem, a terméketlen szivalytól kezdve a vasagos, sovány homoktalajig; és a nagy takarmányezükségben ez volt egyedüli megraeutőm.« G. Bode a »Landw. Zeitung für Hannover«-ben a következőket írja: »A Szt.-Iván-rozs megérdemelné, hogy a gazdák reá nagyobb figyelmet fordítsanak; én e rozsfélét junius közepétől szeptember közepéig vetem ugarba, zöldtakarmány, füvelő vagy korai burgonya után. Jó években két kaszálást is ad, később pedig legeltethető. Késői vetés csak egy kaszálást és legelést ad. A talajt azonban jól «1 kell készíteni és meg kell trágyázni. Amióta a Szt.-Iván-rozsot termesztem, késő őszig rendelkezem zöldtakarmánynyal. Takarmányszük esztendőkben eléggé meg nem becsülhető takarmányíéléneis bizonyúlt.* Hasonló példákat még többet idézhetnék; legyen elég azonban még csak azt megemlíteni, hogy Giesberg szerint a Szt.-Iván-rozs magtermése kevesebb, mint a közönséges rozsé, és hogy a m.-óvári főherczegi uradalomban, hol több éven át jó sikerrel termesztették, egy hideg, hótalan télen teljesen kifagyott. Ezen felhozott hátrányok azonban legkevésbé sem csökkentik azon nagy előnyét, hogy nyár derekán vetve, még ugyanazon évben jóminőségü és nagymennyiségű zöldtakarmányt szolgáltat ; ezenkívül a fölösleg besavanyítva télen is jó takarmányt képez. Azon esetre, ha zölden etetjük fel, czél szerű lesz fehérje-dúsabb takarmányfélékkel — mint borsó, bükköny — keverve vetni. Az aránv különböző lehet. Legczélszerübb lesz fele borsót és fele rozsot vetni. Basavanyitásra inkább ajánlanám a tiszta vetést, mert — az eddigi tapasztalatok szerint — a fehérjedús takarmány félék nem igen alkalmasak a besavanyitásra, miután igen könnyen rothadó erjedésbe mennek át. A vetőmag szükséglet kat. holdankint: korai vetésnél 40 későbbi vetésnél 55—65 kk \ a sürübb vetés csak magpazarlás volna. A m.-óvári főherczegi uradalomban igen jó sikerrel termesztik az őszi árpának és a tavaszi takarmány borsónak a keverékét. Kat. holdankint vetnek 1 H/

1 tavaszi borsót és '/a H/i őszi árpát. E keveréket julius végén vagy augusztus elején vetik el, lehetőleg egy jó eső után. A keverék október közepétől november elejéig igen kitűnő és nagymenyiségü zöld takarmányt szolgáltat. Télen át a tavaszi borsó az árpa közül kivész, az árpa azonban megmarad és jövő évben vagy korai zöldtakarmányt szolgáltat, vagy pedig meghagyatik magnak. Az idén, juniushó elején, láttam az igy vetett és magnak meghagyott árpát, — mondhatom,. hogy a vetés gyönyörű volt. Ezen, a gyakorlatban jónak bizonyult takarmányfélék termesztését ajánlom gazdáinknak azon czélból, hogy az amúgy is kevés szálas takarmányhoz minél későbben kelljen nyúlni. Amiut már fentebb is említettem, egy másik feladata a gazdának, hogy tavsszszal minél korábban tegyen szert zöldtakarmányra. Erre a czélra ismét csak a rozsot ajánlhatom. A rozs adja a legelső zöldtakarmányt tavaszszal, ezt tudju különben minden gazda; hogy mégis fölemlítem, annak az az oka, mert sok gazdaságban a takarmányrozsot egymagában vetik, ami pedig helytelen eljárás, mert sem oly sok, sem oly jó takarmányt nem kapnak, mint akkor, ha őszi bükkönynyel vagy őszi borsóval keverten vetik. A m.-óvári főherczegi uradalomban egy kat. holdra háromféle keveréket vetnek; az egyik keverék áll 1 H/i bükkönyből és 0-5 ///; rozsból, ez adja tavaszszal az első kaszálást; az idén e keveréket, daczára e tavaszi szárazságnak, kétszer lehetett kaszálni: először áprilisban, másodszor junius elején; a második kaszálásig a rozs 1 "1 nél magasabbra nőtt és sürüen át volt nőve bükkönynyel. A második keverék áll 0.5 ^ őszi bükkönyből, 0.5 ^ őszi borsóból, 0.25 rozsból és 0.'25 tfí őszi árpából, ez az őszi rozs és bükköny után kerül kaszálásra; végül a harmadik keverék áll 1 őszi borsó és árpából, mely a kaszálásra is harmadik helyen áll. Az ily módon nyert zöldtakarmány nemcsak hiányt pótol, hanem kitűnő minőségű takarmány fejőstehenek, igavonó-állatok stb. számára. A zöldtakarmányon kivül vau még egy takarmányféle és pedig elegendő menyiségben minden magyar gazdaságban, melylyel a takarmányhiányt csökkenteni lehet, — és ez a gabonafélék polyvája, az árpapolyva kivitelével. Jó lesz azért — ha eddig nem történt volna — a polyvát csépléskor nem keverni a szalma közé, hanem külön tenni el. Ha azonban a polyvát szárazan és egymagában etetjük, akkor az nagyon silány takarI mány leend, melyből az állat nem eszik bokát, és mely nem is táplál jól. Megfüllesztvc és répával vagy savanyu szénával és egy kevés abraktakarmánynyal (korpa, repczepogácsa, maláta-csira Btb.) keverve azonban igen segítség a szükségben, melyből az állatok sokat esznek meg és jókarban is maradnak. Az abrak takarmányfélékre egyáltalában jó lesz több figyelmet fordítani. Ne riadjanak vissza gadáink e takarmányfélékért pénzt adni ki, gondolják meg, hogy e kiadás busásan megtérül; mert régi igazság, hogy : »akkor kerül legtöbbe az állat, ha az éhezik.c Cserháti Sándor. A tarló baktatás és ezzel kapcsolatos zöldtrdgi/dzás előnyei. Befejezéshez közeledvén sok helyütt az aratás, időszerűnek tartjuk olvasóink figyelmét ismételve felhívni a nálunk még kevéssé elterjedt tarlóbuktatás előnyeire, melynek eredményétől, kapcsolatban a zöldtrágyázással, egy gazda következőket irja. Egy nagyobb táblát ezelőtt három évvel rendszeresen ugaroltattam, és trágyáztattam, az után rozsot, herét és ismét rozsot termett, mely után a mult nyáron a tábla egyik felén a tarlót alábuktattam, leboronáltattam, s fehér mustárral vettettem be. A mustárt egészen a virágzásig a tehenek legelték, (később hátrányos befolyása van a tej izére) ezután a mi visszamaradt alá szántattam. A föld másik felét őszszel egyszer, másodszor pedig tavaszszal szántattam, mert taraczk volt benne, s azután zabot boronáltattam bele. A táblának őszszel alábuktatott, s azután később mélyen szántott felébe a zabot kultivatorral takartattam alá- Az utóbbi részen a zab még most is szebb, sötétebb szinü és tisztább. Ez élő bizonyítéka annak, hogy a helyes szántás kapcsolatban a zöldtrágyázással menynyit tehet. De bizonyítéka továbbá a leveles növények légenygyüjtő tulajdonságának, mert a zabnak sötétebb szine és erőtelj eNyíregyházán, nyomatott Jóba Elek könyvnyomdájában. sebb állása csakis azon nagyobb menyiségü légenykészlet eredménye lehet, melyet egyíészről az elszántott mustár juttatott a talajba, másrészről pedig ez maga gyűjtött a levegőből, mert a laza talaj képes légenjt ammouiak alakjában absorbeálni. Az a gazda tehát, a kinek nincsen hántó ekéje, idejekorán szerezzen be ilyet, s rendelkezzék ugy, hogy a rendes munkák körébe a tarlóbuktatás is felvétessék, a nélkül természetesen, hogy e mellett elmulaszeza a későbbi mély szántást. Zöldtrágyázásra a mustár főleg azért alkalmas, mert olcsó, gyorsan növekedik, a talajt jól beárnyékolja s még legelőt s esetleg zöldtakarmányt is adhat, minélfogva többet ér mint a többi zöldtrágyák. Használható ugy a könynyebb mint a nehezebb talajon, feltéve hogy annak még elég ereje van, a melyet azután a mustár konservál. Vegyesek. A burgonyavlrág kicslpkedése. Francziaországban a mult évben összehasonlító kísérleteket tettek arra nézve, hogy kipuhatolják, vájjon minő befolyása van a virágok kicsipkedésének a burgonya hozamára és egész ségi állapotára. Ezen czélból azon területet, a melyen az egyes fajták álltak két részre osztották, s felerészen kicsipkedték a virágokat, a másik részen pedig meghagyták. A kiszedéskor az egyes részek termését ponto. s:iu lemérték, s kitűnt, hogy a kicsipkedett burgonyafélék termése egyharmaddal nagyobb volt mint azoké, a hol a virágot meghagyták. Az előbbiek zöldje még három hétig épen maradt, mikor már az utóbbiakat egy betegség teljesen megrongálta, továbbá az előbbiek teljesen egészségesek voltak. Az eljárás következő. Mihelyt észreveszszük, hogy a bimbók fejlődni kezdenek, azokat körömmel lecsípjük, s ezt az operácziót három hét múlva ismételjük. Az eredmény az, hogy a gumók jobban fejlenek. Ugyan ezen eljárást ajánlották három éve ezelőtt a burgonyabetegség ellen. Mindenesetre érdemes vele kísérletet tenni. A fák mézgafolyása ellen. Binz egy elszászi szaklapban a következő eljárást ajánlja. >A csontár-gyümúlcsök mézgafolyásának eltávolítására ujabban csakis jó erős eczetet használok, mely egészen közönséges tniuőségü, 8 szeszből, a levegőnek nagyobb mértékben való kitétel által, állíttatik elő. Az eczetet egy lapos edénybe öntöm, veszek hozá egy régi fogkefét, bevárok egy jó meleg napot, midőn a mézga folyékonynyá puhul s azt azután tisztára lekefélem, a mi igen könyen megtörténik. Egy óra múlva ismételjük az eljárást s a fák meg vaunak szabadítva e bajtól. A fő dolog az, hogy ama repedéseket, melyeken át a mézga kiömlik, teljesen kitisztogassuk az eczettel. Azt, a mit égetés, kátrányozás és egyéb eszközök által nem tudtam elérni, ezen olcsó szerrel elérhettem.* A vetések állásáról a fóldmivelési minisztériumhoz az állandó gazdasági tudósítóktól e hó 2l-ig beérkezett hivatalos jelentések szerint, az ősziek aratását Dunántul az alföld északi éa déli részeiben már nagyrészt befejezték. Az aratás eredményéről a mult héten közölt hírek ismét megerősítést nyertek, a mennyiben töbnyire középtermést jelentenek. A buza minősége általában véve jó, sőt egyes vidékeken várakozáson felüli. Az árpa a mellett, hogy a tavaszi folytonos szárazság miatt nem fejlődhetett és ritka maradt, minőség tekintetében nem elégíti ki a gazdákat; a szem ugyanis sok helyen szorult, ehhez járult még azon körülmény, hogy az árpa az utóbbi esőzések alkalmával szinre sokat vesztett. A zab aratást legközelebb megkezdik, a terméshez elég jó reményket fűznek. A kapás növények állásában sem állott be változás a nult hét óta, a burgonya, valamint a tengeri szépen fejlődnek, ez utóbin a csőképződés már folyamatban van. A szőlők állása változatlau, a háziállatok egészségi állapota általában kedvező. A buza állásáról a földmivelési minisztérium a folyó évi julius 20-ig beérkezett jelentések alapján a következő összeállítást közli: Bevetett terület Közepén Köiepén kat. holdakban aluli "-""l

1 feltllí I. Felvidék . . . 627,819 156,162 408,300 63,357 II. Dunántúli megyék 893,327 — 557,746 335,581 III. Alföld északi része 950,013 22,045 782,948 145,020 IV Alföld déli része 1.623,868 11,153 1.177,223 435,492 V. Erdély és Szilái

m. 376,880 87,244 257,389 32,247 Főösszeg 4.471,907 ~ 276,604 3.183,606 1.011,697 Százalékokban : 6.2% 71.2% 22.6% juliushó 13-án volt 8.5% 72.5% 19.0% GABONACSARNOK. Nyíregyháza, A gabonacsarnoknál bejegyzett árak. Buza 100 kl. Rozs > Árpauj » Zab » Kukoricza Köles Paszuly Szesz litk. 6.20 5.35 3.90 5.80 5.80 6.40 5.70 4 — 5.90 5.90 1 liter 8 kr. 291/2 30% Piaczi árak. Borsó 1 liter 16 kr Lencse 1 liter 16 kr. Mundl.100 kl. —.- 20.— Zsemlys » » —.— 18.— Buza » » —.— 16.— 1885. juliushó 29-én. Barna k. 100 kl. -.— Burgonya 100 kl. uj Marha hús 1 kl. Borjú hús 1 kl. Sertés » » » Disznózsír » » » Szalonna » » » Faggyú (nyers) » » Zöldség » » Paprika » > írós vaj 1 liter Kezet » > Széna 100 kl. Szlra.(tak)» > Bikfa 1 kölimtr. Tölgyfa » » 10.— 2.40 52 52 44 62 56 33 10 80 60 10 3.20 1.— 3.20 2.90