Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1885-07-19 / 29. szám
VI. évfolyam. 16. szám. Nyiregyháza, 1885. április 29. (SZABOLCSI HIRLAP.) TARSAÜALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenbint egyszer vasárnapon. Dt Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 4 frt. Félévre 2 , Negyedévre 1 » A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jóba Elek kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intii zendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt ke'retnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektói fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségem küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer ha*ábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdlj lejében, minden egyei hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlein'nyék dija aoronkiut 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesteu. Haasensteiu és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesteu, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Doru & Coiup által Hamburgban Az 1884. XVII. tör vény czikk és a magyar iparos. III. Avval végeztem második közleményemet, hogy helyesen szervezett és igazságosan vezetett államban nem szabad oly viszonyoknak fenállani, hogy az állampolgárok egymásnak rontására legyenek; és hogy ez nálunk magyaroknál nem igy van. Fájdalom ez állítás igaz voltát igen sok törvénynyel lehetne támogatni. De mellőzve a többit, csupán az 1884. XVII. törv. czikk intézkedésére hivatkozom. E törvény az iparost, különösen a kis iparost egyenesen áldozatni dobja oda a nagy iparnak, a tőkének és a kereskedőknek. A törvény a nagy iparnak és tőkének különleges engedményeket nyújt; a kereskedők a legnagyobb szabadosságnak örvendenek: ellenben a kis ipart a legszigorúbb korlátok közzé szorítja, részint egyeues intézkedéseivel, részint amazok érdekeinek túl a rendén való védelmézésével. A törvénynek e részre-hajló, és ki merem mondani — igazságtalan gondoskodása megteremtette a tőke, a nagy ipar, a kereskedelem és a kis ipar közt a harezot, amely az idővel mindinkább mérgesedni, s végre is vagy a törvény megváltoztatásával, vagy a hazai ipar végmegsemmisülésével fog végződni. Azt mondja ugyanis az 50. §. „Minden iparosnak joga van ugy saját, mint mások készítményeit nemcsak lakhelyén, hanem azon kivül is, az ország bármely helyén tartott országos vásárokon akár személyesen, akár megbízott által eladni;" sat. Hogy e törvény kedvezményét egyetlen solid és rendes iparos sem veszi igénybe, az bizonyos. Hauem igenis igénybe veszi a tőkepénzes, s a kontár iparos; hogy a tanult iparost megrontsa és károsítsa. Az a törvény-szövegező ur A „NYÍRVIDÉK* 4 TÁRCZÁJA, A tréfa vége. — Elbeszélés az életből.— irta: Sípos Lajos. (Folytatás.) — Miért volna már lehetetlen ? Öo segédjegyző, ez pedig szép állás a mai világban, amikor annyian keresik a hivatalt. Ebhez nem kell csak pártfogás s azzal kész a zsíros hivatal, amelyet okvetlen előmozdít az ipa is. Jolánka meg végtelen szereti . . .1 — Engem szeret Jolánkai? Az lehetetlenI? — Az nem lehetetlen, az bizonyos. — Es honnan tudja ezt Vékony ur? — Hjal »Nem zörög a levél, ha nem fújja a szél.< — És erről van tudomása a világnak? — Már hogyan ne volna, mikor azt beszélik mindenütt, hogy a szép és gazdag Jolánka nagyon szerelmes a segédjegyzőbe. — De a szolgabíró ur mit mond ezekhez? — Azt már bajos megmondani, leglölebb büszkeségét sérti ez a leendő házasság, most nem hallja meg azt, amit nagyon is sokaktól hall. Ne gondoljon jegyző ur semmivel, pár hét múlva neje lesz Jolánka, én megmutatom azt. — De ha a szolgabíró nem egyezik bele . . .? — Beleegyezik az után, ha megtörtént. — Es ha beleegyezik is, hogyan tartok el szerény hivatalom csekély jövedelméből oly kényes igényű nőt ? — Járatlan ember, miért veti fel ezen idő előtti kérdést épen most, mikor fél lába már az élet paradicsomában van ? Tegyük fel, hogy szegények lesznek, ami különben lehetetlen, akkor is boldogabbak lesznek sok vagyonoB embernél, mert a szívből jövő szeretet boldogságot nyújt minden körülmény között. — Helyeslem Vékony urnák miuden szavát; azonban meg kell jegyeznem, hogy addig boldogít a szeretet, igen jól tudta, hogy az a szegény magyar iparos nem fog raktárakat tartani sem saját, sem mások készítményeiből; hanem örül ha annyit eladhat, amennyit készíteni képes. A törvény e szakasza (50. §.) tehát egyenesen a kis iparos veszélyére vau megalkotva, akarva-e vagy nem akarva, az a dolgon mitsem változtat. A 47. §. pedig világosan mondja, hogy : „Egy személy többféle ipart is űzhet sat." E szakasz ismét és ismét csak a tőkepénzesek malmára hajtja a vizet. A törvénynek ez intézkedése oly igazságtalan és absurdum mint, ha valakinek megengedtetnék, hogy egyszerre és egyidőben orvos is, ügyvéd is, mérnök is lehessen. E minden emberi társas együttélést, közteherviselési elvet s egy közös czél felé való törekvést arczul vágó intézkedése az 1884. XVII. törv. czikknek egymaga elégséges arra, hogy a tulajdonképeni kézműipart megölje, s a tanult iparost koldusbotra juttassa. Ugyan hány gyomra és feje van annak a tőkepénzesnek, hogy neki több kereseti ág kell, mint egy tisztességes és egészséges csizmadia- vagy szabó-mesternek ?! Valyon a hadkötelezettség lerovásánál hány egyént képvisel, hány életet visz a csatatérre az a tőkepénzes? Bizonyosan csak egyet. Miért enged tehát neki a törvény több életforrást és üzlet ágat, mint egy szűcs mesterembernek, aki szerencsétlenségére nem született tőkepénzesnek? ! Ily törvények mellett fenállhat ugyan egy -ideig az állam; mától holnapig tengetheti ugyan hatalmi életét: de hosszú életre sem maga, sem törvényei nem tarthatnak számot. A legegyszerűbb joghallgató ifjú is tudja ma már, hogy a törvényhozásnak legelső czélja és legfőbb feladata az, hogy az állam Összes polgárságának érdekeit felölelje és oltalmazza. Amely állam a családi élet édeni gyönyöre, mig szükség, nyomor nem köszönt a házba, mert ezek hideggé, elégületlenné teszik a szeretetet is, meglazítják a szivet szívhez kötő lánezot; hol boldogságot remélt két szerető szív, iszonyú csalódást találuak ott. A családos életet sokan oly csarnoknak tekintik, mely Amor ölén gyönyör rózsákat fakaszt a belépő számára, hogy annak mézes kelyhét fenekig ürítse ki; pedig a rózsa mellett tövis ozokott teremni, az édeset sokszor fulánk csípés fájdalmáuak szenvedésén szerezhetjük meg ... I — Hol vette ezen szép farsangi predikáczió textusát jegyző ur ? I — Az élet, a tapasztalat bibliájából. — Nagyon prózai ember jegyző ur, ha az élet boldogságát a kenyérnél keresi. Lássa kérem, ha duzzogni, panaszkodni kezd a menyecske, hogy ez sincs amaz sincs, reggeli helyett megcsókolja reggel, ebéd helyett megcsókolja délben, vacsora helyett megcsókolja este és szent lesz a béke, állandó a boldogság. Különben, ha ez nem elég jó orvosságnak bizonyulna, minden héten párszor haza küldi az »öregekhez< jussért, ők ugy is olyanok, mint a jó fejős tehén, csak tudni kell a fejeshez. Ha ezt megsokalják, nógatni kell az apát, mamát, hogy valami jobb állást kerítsenek. Szóval: balga ember, aki fél, míg az ipa, napa él . . -1 — Ma jó hivatalról szó sem lehet, mikor úgy az ősi nagy birtokosok elszegényedett maradékai, mint a hét szilvafások úrhatnám fiai, egymás ollen keresik az állást, mely megélhetésöket biztosítaná, a szegény embert pedig mellőzik. — Nem tudja azt jegyző ur, hogy ma nem kell éaz, nem kell oklevél bárhogyan hangoztatja is a törvény, csak pártfogó, mindjárt kész a legjobb hivatal. Ön megnősül mint segédjegyző, akkor a szolgabíró valamelyik kiérdemült jegyzőt felfüggeszti, ha nem más hibáért azért, mert szemüveget mer viselni, különben is azt már megilleti a dupla tarisznya és koldusbot; önnek , biztos leend a választatás. Most jön a java, követ kez ik ez elvnek nem hódol, az egyenesen vissza él hatalmával s a forradalomnak egyengeti útát. De nem akarok politizálni. Történjék, aminek történni kell. Videaut Consules. Én csak a magyar iparos szomorú és szoinoritó helyzetéről; különösen pedig azokról a módokról és eszközökről kívánok még egyet-mást elmondani, amelyeket a törvényhozás fenhagyott a magyar iparosnak; és amelyeknek igénybe vételével ha nem késik, a létező bajok és szerencsétlenségek terhén nagy mérvben könnyítve lesz. Van egy régi magyar példaszó: „Segíts magadon, akkor az Isten is megsegít." E példa szó talán senkihez sem intézhető inkább, mint éppen a magyar iparoshoz. A magyar iparosnak valóban minden tisztességes eszközt meg kell ma ragadnia, hogy sorsán enyhíthessen. Azt mondtam fentebb, hogy a magyar kis iparosnak, a többi szerencsétlenség közt, egyik hatalmas ellensége a tőke és a nagy, vagyis a gyári ipar. Erről azt hiszem minden olvasóm meg van győződve. Azt tehát szükségtelen külön adatokkal támogatni. Ha tehát iparosaink meg akarják menteni existencziájukat, annak ma nem lehet más orvossága, mint a „fogat fogért "-féle elvhez folyamodni. Ha a gyári iparral a kézmű ipar nem versenyezhet : alakítsák át a kis iparosok üzletüket szintén gyárivá. Mintha hallanám az ellenvetést; de hát hol van hozzá a pénz?! Erre is megadom a választ. Társuljanak. Álljanak össze az egynemű ipart űzők közös kereseti társulattá; állítsanak fel közös, gyárilag berendezett műhelyt. E közös műhelyben alkalmazzák munkásaiknál a munkafelosztás elvét; amely világszerte a legjobb módszer: a tökéletes, jó, gyors és a megyei tisztujitás, lesz belőle segéd szolgabíró az ipa mellett, ki — mint gazdag ember — az ön javára lemond, lesz belőle főszolgabíró. Vékony urnák hízelgő szavai n«m tévesztették el a kívánt hatást. A kivetett lépvessző madarat fogott. Garas ur majd ezt kérdezte önmagától: »Én vagyok-e én ?« Izgatottan, gyors léptekkel járt föl s alá, haját borzolta, mint büszke páva; köszörülte torkát, mintha már főszolgabíró lenne. Ha Vékony ur szavai őszinték, akkor van oka örülni, de a hiúságnak ily nagy mérvű kitörése mégis kárhoztatandó. De ha Vékony ur izetleD tréfát üz vele, nagyobb és szégyenletesebb leend bukása, mint bárkié lehetett valaha. Megfoghatlannak látszott az öreg főjegyző előtt Garas Mátyásnak tanúsított magaviselete, szórakozottsága. A máskor mindent teljes hiba nélkül végzett szorgalmas, pontos embernek alig lehetett valami hasznát venni. Az iroda asztalára könyökölve fél napokat ii elábrándozott, természetesen ilyenkor pihent a munka, gyakran lett figyelmeztetve a főnök hivatalos mulasztások miatt. Ha dolgozott, abban sem volt köszönet. Ha irt, rendesen tintával porozta le. Az alispánnak szóló levelet a szolgabíróhoz, ezét amahhoz küldte. Ez igy ment tovább és tovább. Lehet-e csodálkozni a dolgok ily menetén, ba elgondoljuk, hogy a mi jegyző segédüak már karjai között vélte tartani a szép Jolánt, megtoldva néhány száz hold földdel és egy zsiros állással, mikor is 6 csak nevét irja vagy íratja alá a hivatalos actának. Merész képzelődésével jövő boldogságának virágot paradicsomában andalgott a mi szerelmes emberünk; lázas gondolataival hévvel rohant a remény kaczér árnya •tán, melynek mesés ígéreteit már teljesülni hitte; midőn betoppan hozzá Vékony ur e szavakkal — Nos jegyző ur, minden rendén van. — Hála Istennek, hála, ezer hála és köszönet Vékony urnák. Szóljon ... óh szóljon . . . beszéljen el mindent . . .! (Vége következik. ) Mai számunkhoz negyed iv melléklet van csatolva.
