Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-19 / 29. szám

.NYÍRVIDÉ K" olcsó munka előállításához. Ha ily műhelyeket állítanak, készen van a gyári munkálkodás. Az összesített erőben, a fokozott munkásságban s a közös részvény-pénztárban megtalálják a nagy tőkét. A nagyban való vásárlás olcsóbbá teszi a feldolgozandó nyers anyagot. A társulat nagyobb és olcsóbb hitelműveleteket köthet. Ipartermeivényeiket ekképpen olcsóbban állithatván ki, a külföldi gyárakkal bizton kiállhatják a versenyt, sőt azokat messze túlszárnyalhatják. Az egyesitett erő hatalma sehol sem fejthető ki oly arányban, mint éppeu az ipartermeivények előállításánál. Nem kell messze keresni a példát. Ott vannak a fővárosi gyári iparműhelyek. A mindennapi tapasztalás bizonyítja, hogy mindazok a műhelyek, amelyek gyárakká alakultak át, nem csak hogy verseny képesekké nőtték ki magokat, szemben a külföldiekkel; de sőt némelyek még külföldön is versenyeznek. De könnyithetnek sorsukon az iparosok más uton is. Erről azonban más alkalommal szóiandok. Nagytiszteletii Lukács Ödön ev. ref. esperes úrhoz. Örömtől dagadó, hálatelt kebellel vehetjük ajakiakra a zsoltáriró eme szavait: »Vígak e föld lakosai, mert megnyíltak ajtajai az úr bő tárházának.* Valóban hálás érzéssel borul le a reményében nem csalódott ember az isteni hatalom és jóság nagysága előtt: »Mert ahol hintett marokkal, most kiterjesztett karokkal hordja kévéi sorát!« Megengedte érnünk a minden áldások ura, hogy halmainkat és völgyeinket, melyeket a földmives naptól hevített arczának verejtéke oly sokszor áztatott meg súlyos muukája közben, ma megérett buza- és rozs kalászok aranyszín hullámzó tengere ékesíti, vagy »keresztek« bosszú sora koszorúzza azokat. Örül a gazdag az ő kévéinek sokaságában, örül a kalászszedő szegény, ha a mások barázdáin annyi kalászt szedhet, amennyiből éhező gyermekeit jóltartja. Igy találkoznak a gazdag és szegény az áldással bővölködő nagy természet teritett asztalánál, hol összeolvadva a hálás keblek legszentebb érzelmei, benső imádat forró ihletségével magasztalják Isteut: »Kiben soha nincs megváltozás, vagy Ígérettől elhauyatlás« ! Szép, nagyon szép a természet tavaszi pompájában, midőn kövér lomb ékíti az erdőt, midőn a virághimzette mező illatot lehel; de szebb a nyár az ő sokféle áldásával. Kedves, elragadó a zöld lombok hazájában zengő madárdal bájos harmóniája; de meghatóbb az ének, hálásabb az ima, mely a nyár munkásának ajakán kél, zendül fel. Ha a természet nagy templomában, a legkisebb állattól a lagnagyobbig, a l<>csiny fűszáltól az óriási fákig, minden az áldások urát dicsőíti; a teremtettség koronájának lelkében is feltámad a legszentebb érzület, mit ápolni, fejleszteni lelkészek tanítók hivatása. Midőn ők hálára, szorgalomra, takarékosságra intik híveiket a nyári munkaidőben, megfeledkezhetnek-e a látnoki lelkű Józsefről? Bízonyuyal nem. Mig kenyérrel él az ember, mig takarékosság biztosítja jövőnket: Józsefről tartható a legépületesebb nyári predikáczió, kinek ma is ismételhetjük azon szavait, melyeket az álomlátó királyhoz intézett akkor, midőn azt magtár alakítására hívta fel. Tudjuk azt, hogy József előrelátósága a legszörnyűbb haláltól — az éhhaláltól mentette meg Egyptom népét. Vajha a »Nyirvidék« által oly sokszor ismételt Józsefi hangokat megértenék Szabolcsmegye ev. ref. lelkészei és tanítói, és a most már csaknem kezeinkben levő termés egy részéből magtárakat alakitanának. Az alkalom itt van, bűn és vétek azt elszalasztani, jövőre talán késő lesz fáradozásuk, jövőre talán éhezőknek nyújt táplálókot a most megalakított magtár. . . ! Számos oly intézmény van, melyeknek létesítésén sokat fáradoztak és fáradoznak a nemzet tehetősebbjei, azoknak fentartására ezreket fordítanak; azonban az élet gyakorlata, mely legjobb bíráló, egyenként buktatja meg azokat. Alig van intézmény, melynek hasznos voltát oly egyhangúlag mondta volna ki a világ, mint a magtárét, mit sok letűnt század tapasztalata megdönthetlenül igazol ; mégis ma sincs az annyira elterjedve, mint arnenynyire hasznos volta megérdemelné. Nem akarom belhivatalnokaiukat a közöny bűnével vádolni, mulasztásaikat legközelebb kipótolhatják ; ha azonban ezt tenni késnek, az igazságos közvélemény fog ítéletet hozui, mely kíméletlen lesz azokkal szemben, kik nem igyekeztek egyházaik javáért, saját boldogságukért, a magtárt régen megalakítani. Felteszem, hogy vannak ma is olyanok, kik nem eléggé ismerik a magtár fontosságát az egyházakra és belhivatalnokokra nézve. Az ilyenek kedvéért lehető röviden rámutatok azon okokra, mely okok felismerése serkenteni fogja őket — bizton remélem — önérdekük előmozdításának czéljából is magtárt alakítani. Egyházaink legtöbbjében meg van az a hajdani szokás, mely a mai kor keretébe teljességgel nem illik, hogy a belhivatalnokok fizetését, a hivatalos földön kivül, különféle termény képezi. A föld sok helyen a rosz kezeiét, miatt annyira elsoványodott, bogy felényit sem terem, mint amennyit kellő gondozással adhatna. Csak kevés belhivatalnok van azon kedvező helyzetben, hogy annyi jószágot tarthasson, amennyi után a szabolcsi homoktalajt javíthassa. És ha nagyon ritkán találkozunk is jobbmóduval, ki földünk természetéhez képest gondozza azt; azonnal halljuk a panaszt, hogy az illető inkább gazdálkodó, mint hivatalnok. Innen van az, hogy harangjaink egész héten némák, tanköteleseink el vannak hanyagolva. A megélhetés ösztöne, imakönyv és A B C. helyett, gazdálkodási eszközöket ad belhivatalnokaiuk kezébe. . ! Különösen a tanitó, ki ha hivatalos kötelességét pontosan akarja teljesíteni, gazdálkodó nem lehet; nem le het még akkor sem, ha felesek munkálják is földjét, mert a kellő ellenőrzés hiányában a keves részt sem szolgáltatják be számára. Neki sem terménye, sem barázdája nem biztos soha, mert az önérdek ekéje gyakran fogyasztja keresetét is. . . ! Szerintem a tanítónak ugy barázda mezei föld sem kell, kezelje azt az egyházi elüljáróság meghatározott összegért, melynek méltányos árendája toldassák a tanitó pénzfizetéséhez. Ezzel nagyon sokat használnánk a tanügynek, maguknak a gazdálkodás terheivel küzdő belhivatalnokoknak is. Kérdem, vau-e az emberiségnek hasznosabb tagja, mint a hivatalát jól betöltő néptanító ? Bizonynyal nincs 1 Még is azt vagyunk kénytelenek tapasztalni, bogy <>t a szűkmarkú társadalom mostoha gyermekének tekinti. Azon csekély termény- és másnemű fizetést sem szolgáltatják ki rendes időben az egyházi elüljárók, iskolaszékek és egyesek; mely különben is oly kevés, hogy abból tisztességesen megélni családos embernek teljes lehetetlen. Hányszor láttuk már sajnos következményét annak, hogy a belhivatalnok karhatalommal hajtatta be átokkal terhelt szerény fizetését? Ha most elképzeljük, hogy az éhező rongyos gyermekektől környezett, gondoktól kínzott tanitó még azért is méltatlau bántalmazást szenved, ha nagyon megérdemlett fizetését ugy hajtatja be, amint tudja, ne csodálkozzék a követelődző világ az eredmény csekély volta felett. Hogyan taníthat jó kedvvel azon egyén, ki éhségtói halvány gyermekei kezébe még a panaszos kenyérből sem adhat eleget. Nem túlzás ez, hanem a valónak gyenge rajzolása. . . ! Szemben a mai nap oly nagyon változó birtokrendszerrel, a belhivatalnokok fizetése folytonosan csökken. Népünk rohamosan szegényedik, vagyontalanul, uein képes az ezelőtti egyházi adót viselni Birtokosok és gazdák pusztulnak el, vagy lesznek vagyontalan zsellérekké, soroztatnak a keves fizetők sorába. E mostoha helyzeten belhivatalnokaink azzal segíthetnek, ha felismerve a magtár fontosságát, sietnek azt megalakítani, melynek kamata pótolja, vagy jövőre egészen fedezi fizetésüket, legalább a közterhek súlya alatt nyögő híveken is vagy egészen vagy részben könnyítve lesz. Egy jól kezelt magtár segélyével remélem elérni az annyira kívánatos tandíjmentességet is. Nagytiszteletü esperes úr, ha élére állani méltóztatik emez ügynek; ha szokott ékes szólalásával hívja fel a kormányzása alatt levő felsőszabolesi ref. egyházmegye belhivutalnokait, a magtár alakítására: hiszem uem sokára felvirágzik e közgazdaságilag is fontos intézmény, mely lelkiismeretes kezelés mellett ugy az egyházak, mint a lelkészek és tanítók jövőjét, megélhetését biztosítani lesz hivatva. Sipos Lajos. Hogyan lehet sokáig élni! Ily cziin alatt, egy ismeretes angol orvostól, nemrég egy terjedelmes munka jelent meg, amely jelentékeny feltűnést keltett és rövid idő alatt több kiadást ért. A könyv, rövid velős mondatokban kifejezve, tartalmazza mindazokat az erkölcstani és egészségtani szabályokat, melyek megtartásával az ember magát a betegségektől megóvhatja, esetleg életét hosszúvá teheti. Az egész könyvet egészségtani breviáríum-nak lehet nevezni. Az alábbi helyes mondásokat e könyvből közüljük mutatványul: 1. A legjobb és legbiztosabb gyógyszerek a világon a melegség, a nyugalom és az önmegtartóztatás. 2. A lélek és a kedély állapota a test egészségére nézve sokkal nagyobb befolyással van, mint sokan hiszik 3. Az öreg kornak legnagyobb ellensége a hidegség _ 4 Minél több orvosságot vesz be valaki, annál többet kiváu. 5. A nagy erőfeszítés és fáradság után élvezett sok ételnek gyakran végzetes következményei vannak. 6. A szabadban való mozgás akkor legjobb, ha egyszersmind viditó is. A bágyadtságig való mozgásnak kevesebb előnye van, mint hátránya. 7. A nemes jellemű ember sohasem sérti meg mások érzelmeit. 8. A legveszedelmesebb meghűlés meggyógyul egy nap alatt, ha keletkezése után a patiens rögtön jó meleg ágyba fekszik és egy-két napig semmit sem, vagy csak keveset eszik. 9. Közönséges körülmények között, az egészség fenntartására nem kell más fürdő, mint heteuként egyszer az egész testnek meleg vizzel és szapannal való megmosása. 10. Soha se üljünk háttal az ablaknak vagy ajtónak, mert ezeken, ha be vannak is csukva, folyton hideg levegő ömlik be. Sok meghűlésnek nem tudjuk az eredetét megmagyarázni. 11. Ha a meleg szobából a hidegre kimegyünk, fogjuk be szájunkat, s kezdetben gyorsan menjünk, hogy testünk gyors lehűlését megakadályozzuk; mert rendesen ekkor kezdődnek a veszedelmes meghűlések. 12. Ha beteget meglátogatunk, ne nézzünk reá feltűnően, ne sugdossunk a beteg láttára másoknak, ne erőltessük a társalgást; hanem mikor magától megszakad távozzunk el. Sokszor az a gondolkozás is, a mi valaminek a mondásához szükségeltetik, megerőlteti a beteget. Különösen helytelen, ha tapintatlan egyének a beteg jelenlétében oly dolgokat hoznak fel, melyek ingerlik. Az ily egyéneket a beteg szobájától távol kell tartani. 31. A kis gyermekek sírása és baja elmaradna, ha rendesen tápláltatnának. Az első két hétben minden két órában, azután három hónapos korukig minden három órában, ez után egy éves korukig minden négy órában, ettől fogva minden öt órában kellene nekik táplálékot adni. Közbe csak inniok volna szabad. Éjszaka az első hónapban háromszor, a második hónapban kétszer, az után elválasztásig csak egyszer kell a gyermeknek táplálékot adni. Később aztán éjjel sohase egyenek. Az anya. ki e szabályokat követi, meg fog győződni ezek helyességéről. 14. Minden becsületes munka férfias és tiszteletet érdemel. 15. A beteges egyének minden rendes evéskor egyenek valami meleget. Nagyon meleg időben az erősek és egészségesek is. 16. Az anatomusok tapasztalatai szerént, a tüdősorvadás nem mindig okoz halált, hanem a beteg tüdő gyakran meggyógyul. 17. Az első keresztény századokban a római nép felsőbb osztályaiban 30 év volt az átlagos életkor; most a czivilizált országokban ugyan ezen osztályok egyénei nek átlagos életkora 50 év. 18. Az él legtovább, kinek tevékenysége a^y- és izommuukából áll. 19. Minden évszakban hozzá kellene szokni a száj betartásához és lélegzeni az orron keresztül kellene; mert igy a levegő már némileg átmelegedve érkezik a tüdőhöz és különben is az orron át való lélegzés előmozdítja a mell fejlődését. 20. Mindig a jobb oldalunkon kellene aludni, mert igy a gyomor tartalma saját súlyánál fogva a helyes útra jut; mig különben a gyomornak bizonyos erőt kell e czélra kifejteni. 21. A fekete kenyér annak, aki nem mindennap eszi, kitűnő szer a dugulás ellen. Ha azonban naponkint eszszük a fekete kenyeret, testünk hozzászokik és uem lesz többé a jelzett hatása. 22. A ki könnyen meghűl, nem teljesen egészséges; mert vérkeringése gyenge. Ez ellen a legjobb szer a szabad levegőn való tartózkodás, a mozgás és munka, amik a vérkeringést szabályozzák. 23. Ha gyors menés, vagy más megerőltetés miatt izzadunk, oly helyen igyekezzünk leülni, ahol melegebb van, mint ahol megizzadtunk. E szabály figyelmen kivül hagyása évente tömérdek betegedést okoz. 24. A sok szellemi munkát végzőknek legfőbb izükséglete az alvás. Ha az illető ötven évesnél öregebb, legalább nyolcz órát kell naponkint aludnia. Ezen szabály figyelemmel tartása következtében tudta és tudja sok angol államférfiú még aggkorában is a nehéz hivatalok muukáit kifogástalanul teljesíteni. 25. Menés közben lábujjhegyeinket kifelé fordítsuk, állunkat emeljük fel és fejünket hajtsuk hátra. Igy férfias bátor tekintete van az embernek és e testtartás a tüdők fejlődésére és általában az egészségre nézve is nagyon előnyös. M. F. Köz ügyek. (A földmivelési minisztérium a phylloxera elhurczolásának megakadályozása czéljából), a köretkező körrendeletet bocsátotta ki a megyék közönségéhez: 1. Tarczal község határában levő összes szőlőterület esetleg a kertek is, a melyekben egyes szőlőtőkék állanak, zár alá helyeztetnek; melynek értelmében a község határában levő összes szőlőterületről (esetleg olyan kertekből, melyekben egyes szőlőtőkék állanak) gyök.res vagy gyökértelen szőlővessző, szőlőuövény, szőlőlevél és általában a szőlő minden egyéb alkatrésze (a szőlőfürt kivételével), továbbá bármilyen fa- vagy cserjenemü ültetvény, használt duczok és szőlőkarók, szőlőlevél becsomagolt bárminő tárgyak kivitele s ugy tárgyaknak egyik szőlőből a másikba való átvitele is tiltatik. 2. A zár alá helyezett egész terület szőlőtulajdonosai uyilváuos kihirdetés utján nem csak ezen tilalmakra, hanem általában aphylloxera veszélyes voltára figyelmeztetendők. 3. A zár alá helyezett községgel szomszédos községek szőlőtulajdonosai szintén nyilvános kihirdetés utján figyelmeztetendők, hogy a zár alá helyezett területen foglalkozó szőlőmunkásokat szőlőikben alkalmazni óvakodjanak, mivel ezek lábbelijükön és ruháikon, de főleg szerszámaikon a szabad szemmel nem igen látható rovart könnyen elhurczolhatják a még egészséges szőlőkbe. 4. A jelen rendelet ellen vétők, az 1883. XVII. t. cz. értelmében, az abban kiszabott büntetés alá esnek. Utasítom a közönséget, hogy a tett intézkedésekről, nevezetesen a zárlatnak miként történt foganatosításáról, ide azonnal jelentést tegyen. Budapest,1885. junius 15. A miuiszter helyett Matlekovics, s. k. (Az országos tüzoltóügy) emelése érdekében, üdvös mozgalom indult meg a kormány és tűzoltóság irányadó köreibeu. A belügyminisztériumban ugyanis, külön tűzoltói ügyosztály fog felállíttatni, melynek hivatása lesz az országos tűzoltó üj>yet szervezni és javitaui. Ez ügyosztályt a külföldi hasonló intézmények alapján szervezik oly módon, bo^y nz egyrészt az önkéntes tűzoltóságot fogja segélyezui fölszerelésekkel s költségekkel; másrészről pedig állami tűzoltóságot fog szervezui az ország különböző vidékein. A biztosító társaságok törvényhozási uton fognak köteleztetni arra, hogy tiszta jövedelmk 2 százalékát éveokéut a tűzoltói ügy rendelkezésére bocsássák; mivel a társaságoknak a tűzoltóság állandóan nagy szolgálatokat tesz, és még többet fog tenni, ha a tervbe vett alapokon a tüzoltóügy kibővittetik. E bevételekből és a kormány hozzájárulásából fedezik a minisztériumi tűzoltó ügyosztály szervezésének és fentartisának költségeit. E tárgy az augusztushóban a fővárosban tartandó tűzoltó kongresszuson is megbeszélés tárgyát fogja képezni, s az országgyűlés megnyitása után, a belügyminisztérium egy összehívandó bizottságban fogja megindítani az érdemleges tárgyalásokat, melynek eredményét még a jövő ülésszak alatt törvényjavaslatban szándékozik a ház elé terjeszteni. ÚJDONSÁGOK. *** Zoltán lános megyénk derék alispánja tapasztalván hogy a községi jegyzőit egynémelyike, az egyes lakosok részére kiállítani szokott hivatalos okmányok elkészítéséért, falcsigázott öszeget követel; közelebb felhívta a szabolcsmegyei községi jegyzők egyletének elnökét, hogy amenyiben eme viszás és rendezetlen állapotok megszüntetése czéljából szükségessé vált szabályozás kérdésében, első sorban a jegyzői kar hallgatandó meg, hívja össze az egylet tagjait egy rendkívüli közgyűlésre s a díjjegyzék tárgyában létrejövendő lehető méltányos és igazságos megállapodást f. é. augusztushó végéig hozzá okvetlen terjeszsze be; hogy ő azutáu a szabályrendelet megalkotása iránt, u kellő intézkedéseket (Folytatás a mellékleten.)