Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-04 / 1. szám

V. évfolyam. 1. szám. Nyíregyháza, 1885. január 4. SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABÖLOSMEG|® KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon." Előfizetési feltételek : postán vagy helyben háahoz hordva: 12gé>< évre 4 frt. ''éiévre 2 » /Negyedévre 1 » A kö. légi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az e'őfizetési pénzek, megrendelések s a lap Kfckiildés 0 tárgyában leendő fölszilamlások Elek kiadótulajdonos könyvnyom­dához (nagy - debreczeni | utcza 1551. szám) ; n t2zeiidö k i X lap szellemi részét képezd küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek bekUldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fo­gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasibzott petit-sor egyutrl közlése 5 kr; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdíj fejében, minden egyes hirde­tés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija aoronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk rászére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. T. által Budapesten. Haasenstein és Yogler irodájában Bécsben, Prág&o a n) ég Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hambnrgban. Olvasóinkhoz. Éppen a „Nyirvidék" hasábjain k Illett í meg­jelenni a megyei hírlapirodalmat csakner 1 éjesen elítélő ama czikknek, amely a helyi MP°kíól és azok czéljáról következőleg nyilatkozik: helyi lap czélja ... az, hogy azon hely i a9y vidék szellemi életének igényeinek törekvéseinek ^ amely­ben élnek mozognak, legyenek hű tükrr e s a köz ügy magasabb czéljöinak törhetlen és P n z^ t nem ismerő munkásai. Ily lap pedig Nyiretphfyín ma nincs; de nem is lehet ha mindazok, iP^ik hiva­tottak volnának, hogy képzettségük sy^adalmi állásuknál fogva, a közügy egy és máÁ ne mes czél­jöinak elébb-vitelére szavukat latba vr^j' félre vonulnak." j Nem szóltunk e czikkhez annak if eí éJen sem­mit nem azért, mintha föltétlenül hely^ el tjik volna eme „ráolvasását; hanem azért, hogy r ^?mes tö­rekvésnek és jóakaratú figyelmeztetési 1®^ sikerét ne koczkáztassuk. Azonban fájdalom, eme jóakaratú! s z^vak, szo­kás szerént, szépen csendesen elhangz^^k a pusz­tában. Csupán egy hang emelkedett mellette: az ugyan csak a „Nyírvidékiben napví^Sot látott „Társadalmi életünk háttere" czimü sz< íll (ines czikk. Ez azonban csak viszhangja volt a* »Mennykő„ által kiejtett „feljajdulás"-nak, szii l l4 minden eredmény nélkül. Kaptunk még néhány levelet, a m^yek szin­tén a „Mennykő"-nek látszanak iga*adni; nem tagadva meg azonban a „Nyirvidék'' jddigí érde­meit sem a hírlapirodalom terén Hallottunk végre oly megjegyzi : s£et is, hogy a „Nyirvidék" kevésbbé élénk és vál tolatos. Ezekre mint privát észrevételekre, feleltünk Pivatim. A ^NYmVIDEr TAB {ZÁJ A. A legitimácziő tartam? alatt. *) (Episod az erdélyi hadjáratból VI. Alig vártam, hogy szobámban tal&l, magamat és lepihenjek. A sors azonban nem igy aki ta. Midőn az emeleti erkélyre felértem éa az ebédlő | Járata előtt el­haladtam, egyszerre az ebédlő ajtaja fi (árai, hallérzé­kemet gyenge kardcsörgés érinti meg i szemben talá­lom magamat Málczayval és a bárónév. • E találkozás teljesen lehttté véren Jt, s a nélkül hogy csak egyetlen egyenes pillantást vetettem volna a két szoborrá vált meglepettre, léptei jet a legnagyobb gyorsasággal szobám felé irányozám. I Szobámba érve, a helyett, hogy I lenyngvási elő­készületekhez fogtam volna, el kezdtei / fel s alá sétálni és a látottakról gondolkozni. Gondolataim kuszált menetét hii leien pár halk ko­pogás szakasztá meg, ami egész figyepemet az ajtó felé vonzotta. Alig volt anyi időm, hogy il kopogtató kilété­re gondolhattam volna; az ajtó fel tálul s rajta az én szép házi asszonyom lép. vagy is inkáub repül be, egye­nesen nekem tartva. Ha olvasóim még nem láttak tündért hófehér csak nem átlátszó lenge öltözékkel, v .kitö fehérségű ke­bellel, költői rendetlenségben hullám: & arany hajfürtök kel g a csillagokat megszégyenítő sz pyogó szépségű házinőmet kellett vol fogalmat szerezhetének ' vala a mes népesítő tündérekről. Midőn előttem láttam azt a noi szépség annyi bá­jával felruházott nőt — házi DŐmetj csaknem közvetlen ») l.ásd kí 5Ifik számot. :] mekkel: az én ra­la látniok s tiszta k birodalmát meg­Most azonban, amidőn lapunk életének 5-dik évébe lép, lehetetlen hogy a hivatkozott szigorú bírá­latra, a kapott levelekre és privát megjegyzésekre ne reflektáljunk; lehetetlen,hogy eddigi álláspontunkat védelem nélkül hagyjuk: de korántsem azért, mint­ha a jó akaratú tanácsokat vagy kicsinyelni vagy visszautasítani akarnánk. A szíves tanácsokat kö­szönettel fogadtuk, és igyekezni fogunk azokat le­hetőleg követni is. A hírlapok értéke mindig az azok által kije­lentett programm után mérlegelendő. Ha megfelel­nek programmjuknak, nem jöhetnek kifogás alá. Más kérdés az után az, hogy egyik-másik párttal, vagy társadalmi osztálylyal szemben minő állást foglalnak el. Egyet azonban az, adott programm mel­lett is, minden hírlaptól meg lehet, meg kell köve­telni: hogy tudni illik irodalmi színvonalon álló, tisztességes hangú, az egyéni becsületet védő, követ­kezetes és magyar szellemű Ingyen. Hogy e föltételeket a „Nyirvidék" 4 év le­folyása alatt, mindig és minden körülmények közt szem előtt tartotta, azt ellenségeink sem vonhatják kétségbe. Ha pedig öntudatunkat kérdezzük meg, azt a megnyugtató feleletet kapjuk, mikép elég igyekezetet fordítottunk arra nézve, hogy az adott körülmenyek közt, ugy kibocsátott programmunk­nak, mint az általános kötelmeknek megfeleljünk. Lapunk helyi lap lévén, első kötelességének azt kellett ismernie, hogy: vidékének érdekeit le­hetőleg védje; a megye i és városi közigazgatás mű­ködését figyelemmel kisérje és ismertesse; a fonto­sabb kormányintézkedéseket idejében köz tudomásra hozza; a köz művelődést elősegítse; a társadalmi életnek egészséges ütere és mozgató szelleme legyen még pedig minden párt érdekékre való tekintet nélkül. Nem zártuk el lapunkat másod helyen a közelemben; egészen el vesztém eszemet. Ugy éreztem magamat szemben az égből leszálltnak látszó lénynyel, mint a bűnös. Kevésbe mult, hogy lábaihoz nem borul­tam. Kimondhatatlan zavaromból azonban fuvola szerű hangja csakhamar kisegített. — Ugy-e tüzmesterkém! — kezdé a hízelgés és a gyöngédség szivet érintő hangján, — nem jól tettem, nagyon rosszul tettem — Mit tett rosszul asszonyom ? — Még kérdezheti! P Tehát azt akarja, hogy még el is mondjam azt, amit oly meg gondolatlanul elkövet­tem! Nem volt-e elég, hogy szemtanuja volt — Én nem láttam semmit asszonyom! — Értem. Oh tudtam én, hogy őn nagyon derék üu. De ily gyors és nemes elhatározásra nem voltam elkészülve. Már-már elveszettnek hittem becsületemet, jó hírnevemet és férjem becsülését, midőn önt a véletlen titkom birtokába juttatta. Most azonban áldom a gond­viselést, hogy önt vezette utunkba, aki ily nemesen érez és gondolkozik. Nem volt sok időm a szép nő magasztaló szavainak fontolgatására; de még csak a válaszadásra sem. Az elragadó pongyolájában oly csábítóan szép nő karjait egyszerre nyakam körül érzém fonódni; fejemet gyen­géden voná kebléhez, s én ott pihentem az élet legdrá­gább élveinek forrása fölött: a félelem, a stégyen és a megnyugvás érzetétől dobogó női keblen. Egész valóm reszketett a még soha nem érzett gyönyör terhe alatt. Lehetett-e rosz néven venni tőlem, hogy ily észbontó helyzetben ajkaim oda tévedtek a menyországot rejtő éjeli pongyola mell-fodrai közzé. Meddig tartott eme tollal le nem irható helyzet, nem tudom. Mi történhetett velem, szintén nem tudhat­tam meg soh«. Valószínűleg a báróné magamra hagyott szobámban, én szépen lefeküdtem s a sör és a szép ka* czér asszouy gyöngédségeinek hatása alatt elaludtam; szépirodalmi termékek elől sem; habár ennek mű­velése és műfaji fejlesztése egyetlen vidéki helyi lapnak sem lehet kizárólagos feladata. A szrnszá­cziós és pikáns közleményéket pedig, mint amelyek a sziv és lélek művelődésére csak bénitólag hat­nak, szándékosan mellőztük. Mindezeket igazolják: a társadalom és vallás­erkölcsi intézmények, kérdések és bajok fejtegeté­sével foglalkozó vezérczikkeink; a megyei és városi gyűlések lefolyásának gyorsírás szerű közlése; az ujdonsági rovat, amelyben alig volt hír, amely érde­kesség vagy szellemesség nélküli lett volna, amit az a körülmény is igazol, hogy egyes híreinket a vidéki, sőt még a fővárosi lapok sem restellették repro­dukálni, a legtöbbször csaknem szórul-szóra; a tan­ügyi és egyesületi mozgalmakról szóló közlemények; a köz ügyek rovata, amelynek feladata az egyes minisztériumok körrendeleteinek gyors közlése volt; a megyei és városi jótékonysági műveleteket regíst­ráló „levelezések", és a „közönség rovata"-nak elég­gé gazdag tartalma. Szóval el merjük mondani, hogy lapunk, habár bizonyos egyhangú komolyságot nem lehet tőle el­vitatni, amely talán némely élénk képzelődésü ol­vasó kedélyére nyomasztólag hathat, eléggé megfe­lelt nem csak programmjának, hanem egyéb iro­dalmi és társadalmi követelményeknek is. Ha azonban Szabolcsmegye és Nyíregyháza művelt közönsége csak egy kissé melegebb részvé­tet, és több anyagi és szellemi támogatást tanusit a „Nyirvidék irányában ez uj évben: lapunk eme komoly egyhangúságából is kivetkőzik és frisebb, elevenebb színben jelenik meg a lelkes olvasó kö­zönség asztalán. Az előfizetési föltételek a lap homlokán ol­vashatók. A szerkesztőség. álmodván a női hűségről, a legelső szerelemről és az adott szó szentségéről. Midőn reggel felébredtem, reggelimet az eddigi szokástól eltérten, már éjeli asztalomon találtam. Ki hozta oda, ki nem, nem tudtam, nem is kutattam; hanem egy­szerűen és a lehető legjobb étvágygyal elfogyasztottam azt a mellékelt fíuom süteményekkel. ÉlkOltvén az ágyban reggelimet, a felöltözkedéshez fogtam, ami katon&s gyor­sasággal alig 74 órát vett igénybe. Ekképen egészen elkészülvén a napi kötelességek teljesítéséhez, az éjeli eseményekről kezdtem elmélkedni. Nem sokáig kellett fejemet törnöm, hogy vissza állítsam emlékezetembe a történteket. Tisztán láttam magam előtt ismét Málczayt és a bárónét. Ez utóbbi gyöngéd és hízelgő magaviseletét alig bírtam felfogni; habár még mindig érezni véltem lágy karjainak meleg ölelését, leheletének kábító voltát és keblének szédítő hullámzását. Majd eszembe jutott a bárónénak félénk, megijedt hangon hozzám intézett kérdése, hogy t. i; »Ugy-e rosszul csele­kedtem ? 11< és erre adott határozott válaszom, hogy t. i »Én nem láttam semmit 1< Igen, nem láttam senkit, — ismétlém magamban ( — nem tndok semmit, nem akarok tudni semmiről. De a báróval találkoznom nem szabad. Ugy van, a történttek után nem lehet vele találkoznom. Épen szobá­mat akartam elhagyni, midőn az ebédlőből a báróné lép be hozzám, a tegnapihoz hasonló, de sokkal ren­dezettebb reggeli öltönyben. Én kézcsó tolására siette n a bárónénak, aki nem mondhatnám ugyan hogy hidegséggel, de feltűnően komoly tekintettel és tartással fogadta üdvözletemet. Az általam felfedezett titok fölötti szégyen-érzet; vagy az önfeledtség és a helyzet kényszerű hatása alatt velem éreztetett női gyöngédség megbánása változtatták-e át ily hirtelen a csupa szívből álló és jóságteljes lelkű nőt; avagy csak az én mámar.is fejem láttatta más szín­ben a dolgokat: nehéz volna negliatároznom. 8513

Next

/
Oldalképek
Tartalom