Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-16 / 11. szám

V. évfolyam. 11. szflm. Nyíregyháza, 1884. márczius 16. B0LC3I HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik: hetenliint egyszer vassárnapon. ~WS> Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 4 frt. Félévre 2 » Negyedévre , 1 » A községi jegyző és tanitő uraknak ege'sz évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólanilások Piringer Jánom és .JTól>u Eléli kiadótulajdonosok könyvnyomdiíjához(nagy-debre­czeni-utcza 1Ő51. sziím) intézeudők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ezime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak isinertt kezektől fo­gadtatnak el A kéziratok csak világos kívánatra » az illető költségélv küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Mindon négyszer kasábzott petit-sor egyszeri közlése 6 kr; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdi] fejében, minden egyes hirde­tés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk rószére kiadó hivatalunkban (uagy-dobreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: (loldbergor A V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint. Németország és Sveiez fővárosaiban is. Dorn & Coiup által Hamburgban. Egy társadalmi betegség. I. Valamint minden égaljuak meg vau saját helyi be­tegsége, amely időnkint el-el látogat az égalj lakóihoz, kíméletlenül szedve áldozatait: ugy a társadalomnak is meg vannak az ó járványai, amelyek koronkiut. fel-fel ütik fejeiket, s amelyek csak auyibau különböznek egy­mástól, hogy egyik tartósabb és veszélyesebb, mint a másik; és hogy egyiknek orvoslása több időt vesz igény­be, mint a másiké. Egyben azonban valamennyien rneg­egyezuek : a rombolásban. Ily veszélyes betegsége a társadalomnak : az ön­gyilkosság. Aki figyelemmel kiséri a napi eseményeket, illetőleg rendesen olvassa a hazai hírlapokat : lehetet­len, hogy el ne fogódjék lelke, hogy meg ne dobbanjon szive, tapasztalva a már valóban ijesztő mérveket öl­tött öngyilkossági mánia pusztításait a társafclomban. És ami legfeltűnőbb, az, hogy ez őrjöngő betegség nem csak a műveltebb, tehát miuden balesély iránt érzéke­nyebb osztály, hanem a társadalomnak érdesebb és minden tekintetben erősebb rétege, a köznép közt is lábra kapott. Igaz, hogy öngyilkossági esetek mindig fordultak elő az emberi társadalomban, és fognak is elő fordul­ni mindaddig, amig gyógyithatlan betegségek, őrülési rohamok, és emberi szenvedélyek lesznek. A haza, és az önfeláldozó szerelem magasztos eszméi, a zilált anya­gi viszonyok, a boldogtalan órában kötött házasságok : mindig megkívánták áldozataikat azok -sorából, akik nem birtak elég bátorsággal megküzdeni az élet viha­rával. De oly nagy mértékben, mint manapság, soha, de soha sem fordultak elő, ameddig csak a történész visz­sza tud emlékezni az emberiség történetére. Valóban kétségbe ejtő állapot. Serdülő ifjak, a legelőnyösebb anyagi viszonyok közt, a legszebb kilátásokkal a jövőre: vakon rohannak a halálba ... a saját kézzel ásott sirba. Tiz—tizenkét éves iskolás gyermekek, tanáruk egyetlen szigorú szava, vagy egy elégtelen osztályzat fölötti elkeseredésükben, a hullámok közt keresnek mosolygó arezokat és kitűnő osztályzatot. A 9 éves gyermek felköti magát azért, mert anyja az első szóra nem teljesiti kívánságát. Az életet vagy sehogy sem, vagv csak félszegen ismerő bohó szerelmes diák, revolverrel vet véget reményteljes életéuek, egy kávés leány miatt, aki az első szerelmi lángokat régen elfújta már. És ez igy ínegv napról-napra. Mintha a felbom­lásnak, a világ elmúlásának időpontja következett volna be: oly rohamos egymás-utánban követik egymást ko ­ruukban az öngyilkosságok. Hol, merre keressük e valóságos ragálylyá vált s foly­vást napi renden levő betegség inditó okait? Hol talá­lunk rá gyógyszert ? A betegség kétségen kivül jelen van; mert naponkint észleljük. A betegség indokai iránt sem lehetünk két­ségben ; ezek is meg vannak. Előzmény nélkül következ­mény, ok nélkül okozat nincsen. Az orvosság sem hiányzik hozzá; csak keresni, kutatni kell. Ha az ember-szeretet szemüvegén át nézve, ke­ressük az öngyilkosság inditó okait; ha nemcsak társadal­mi, hanem hazatiu és vallás-erkölcsi szempontból is kutat­juk, amint hogy kell is, hogyi^y is kutassuk az öngyilkos­ság inditó okait; ha ember és ember, osztály és osztály közt különbséget nem téve, az igazság örök törvényei szeréut járunk el az öngyilkosság inditó okainak kiderítésénél: rá kell mutatnunk, a különféle magán és egyéni viszo­nyokból kifolyó inditó okok mellett, első helyen a sajtóra, A „NYÍR VIDÉK' 4 TÁRCZÁJA. Az anyai szeretet hatalma. (Hindn beszély.) (Vége) Padma és Shu-báhu Bráhma szeretetteljes szivére támaszkodtak egész leikökkel; hisz Bráhma lehelte keb­lükbe az életet: látni az ő teremtett világát, és a szerel­met: látni az ő paradicsimát, s ő nem felejtkezik meg soha hálás gyermekeiről. Másnap korán reggel megindultak a jadgheinaati stent hely felé, hogy az ottani főpap segedelmével a nagy Bráhmit kiengeszteljék. Sokáig utaztak. Shu-báhu karján vitte a gyerme­keket. Uutazásuliban a vendégszeretetből, s az erdők pálmáinak gyümölcseihői táplálkoztak. Most elég volt nekik a k?vés is. Megtalálták egymást. A két egymás­hoz forrt lélek egymásból merített erőt az ut viszontag­ságainak legyőzésére. A test sokat kibír, ha a lélek ki van elégítve. Végre eljutottak a szent helyre . . . Csillogó sze­mekkel fogadta őket a rubinszemű isten, de az istonek nem beszélnek minden halandóval, csak a választott pa­pi várna fejeivel a Bramárshival. A Bramarehi Bráhma titoknoka fehér szakálu tisz tes öreg ember volt. A szelídség és szeretet ragyogott vonásain; de a törvény betűje kemény vas betű volt, ez nem érzett semmit, nem rokonszenvezett senkivel. Rideg volt, mint a vas szokott lenni, és ölt, mint a vas. A Bramárshi végig hallgatta szótlan a folyamo­dók előadását, de azután mély szomorúság fellege borult nemes arczára. — Leányom ! — szólalt meg Bráhma agg szol­gája. — A törvény, az örök szellem nem alkudozik ha­landó gyermekeivel. Ha azt akarod, hogy férjeddel ismét egyesülhess, ugy az örök szellem szived ártatlan­ságának bebizonyításául azt kívánja, hogy te saját kezeid­del áldozd fal a bűnös erőszak gyümölcseit. Padma megsemisülve borult a Bramárshi lábaihoz. — Kegyelem, hiszen ők még is az én gyermekeim. — De bűnös erőszak adta létöket — mint ma­gad állítod. — E bűnös erőszakot nem gátolta a felleggyüjtő ludra villáma sem, mindent fékező Jama igazsága. — Oh Bramarshi az élet Vishna alakító hatalmának gyü­mölcse, és nem pusztán az erőszak I . . . Ah, én ére­zem, hogy az igazságos istenek nem kétkednek ártat­lanságom felett és te kétkednél-e óh szentje az isteneknek 1 ? — Leányom ón nem kétkedem; de a törvény, melynek őre vagyok, elégtételt követel. Áldozd fel tehát a megsértett törvénynek gyermekeid egyikét . . . Sza­badságot engedek közlilök választani. Padma gyermekeire borult, s meleg anyai szere­tettel öszecsókolta mindegyiket. — Az nem lehet oh Bramárshi — irgalom . . . enyém mindakettő, s a szent könyv tiltja még a nemte len állatok megölését is; miként ölhetné meg egy anya gyermekeit 1 ? A halál Shiva joga és nem az emberé . . . Nem, . . . nem választhatok gyermekeim közül. A Bramárshi mélyen meghatva állott a küzdő anya előtt, az istenek fő oltára lépcsőjén, reszkető kezekkel nyujtá neki a pallost. — Vagy gyermeked egyikétől kell elválnod, vagy fér­jedtől leáuyom. Légy engedelmes az isteneknek. A bűn­nek bűnhődni kell. Ez az örök igazság. Padma a válságos pillanatban hirtelen megtalálta az igaz utat s vissza adá az áldozó pallost a szigorú, s halandókkal nem alkudozó istenek főpapjának. — Igazad van óh Bramárshi ... a bűnnek bűn­hődni kell, de ha itt valaki bűnös, az csak én lehetek, és nem a gyermekek . . . Hulljon tehát az igazságos istenek oltárára az én vérem. az olvasmányokra, a fényűzésre, a könyű és meggondo­latlan költekezésre, a társadalom erkölcsi sülyedésére, a rosz es hiányos nevelésre, a mai nemzedék vaüástalan­ságára, a családi élet és kötelékek lazultságára, a tör­vények hiányos voltára S a megélhetés nehézségeire, mint az öngyilkosságnak, e legveszélyesebb társadalmi beteg­ségnek inditó okaira. Ezeket akarom én a jelen megkezdett vezérczikk­sorozatbau egyeukiut tárgyalni. A betegséget csak ugy lehet sikerrel orvosolni és teljesen eltávolítani: ha gyökeresen ismerjük a beteg­ség tüueteit, annak keletkezését, táplálékát és le­folyását. Lássuk tehát legelőször is a sajtónak, vagyis az olvasmányoknak és átalában az olvasásnak befolyását az emberi lélekre, szivre, kedélyre és erkölcsökre, tehát az önyyilkosságra. Szabolcsmegye évnegyedes közgyűléséből. (1884. februárhó 27.) (Vége.) Zoltán János alispán felkéri a közg\ülé*t, hogy a tenyész-bikák és kanok küldöttségileg raló megvizsgálása czéljából, a szabályreadelet értelmében, minden járás részére 2—2 bizottsági tagot válaszszon. Az előterjesztés folytán megválasztattak: a) a dadai alsójárás részére Virág Audrás Bujról és Exin­ger Ferencz Polgárról; b) a dadai felső járás részére llorvátu József Bujról, Frankéi Sá nuel G iváról; c) a bogdányi járás részére Székely Benedek Bogdányból, Zoltán Imre Sényőről; d) a kisvárdai járás részére Szalánczy Audrás Komoróból, Suszter FerenQí Domdrád­ról; e) a tiszai járás részére Szmrec^ányi Elek K.-Apáthi­ból, Erdőhegyi Ferencz Gyüréről ; /) a nagy-kállóijárás részére Gaál Eleit Balkányból, Bleuer Béla Kálló-Sem­lyéuből; g) a nyir-báthori járás részére Mandel- József S oda borult, meghajtva nyakát, a főpap elé. — Kész az áldozat . . . sújts! Shu-báhu megrémülve, s a fájdalom által magán kivül rohan a főpaphoz, s erőszakkal akarta kivenni ke­zéből az áldozó pallost. A segédkezők megragadták a vakmerőt, s elvon­czolták a kétségbeesés dühével küzdőt a templom hát­terébe. S a főpap felvillanta pallosát. Shu-báhu hallá a felvillonó pallos éles suhogását. — Megállj . . . sújts engemet előbb ! Ha az iste­neknek áldozat kell, legyen az az én vérem. Irgalom ! E kiáltás felhatott a kingyötört szívből Bráhma thronusáig s a főpap vasa fennakadt . . . karját megra­gadták a szeretet órök szellemének láthatatlan nemtői. A Bramárshi szemeit behálózták a szivéből előszi­várgó könnyek. — Legyetek boldogok — e fohászszal tágított ér­zelmei elfojtó rohamán. — L gvetek boldogok gyerme­keim ! Az irgalmas istenek < i vannak engesztelve. Ah Bráhma az örök szeretet, örök szelleme. Letevé vasát az oltárra s megölelte az eléje bo­ruló boldogokat, s ugy bocsátá őket régi tanyájukra. S a régi tanya ott a szent folyó partjain, a barát­ságos és vendégszerető pálmák üde árnyékában ragyogó csen­des paradicsom, kivirágzott ismét, s az isteni szerelem azt Nandáua földi képévé varázsolá .... Bráhma szeme az életsugárző nap, mindig késett pár pillanatig, midőn az ég ormán áthaladva, e boldog tanyához ért; csak ugy hauyatlott azutáu az égtartó szent hegyek bibor fellegei mögé. A tiszta szivek tiszta szeretetében gyönyörködnek magok az istenek, s oda sietnek elkölteni az Amritát, a halhatatlanok szent italát a halandók között. Helszler József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom