Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-08-17 / 33. szám

33. szám. Nyiregyháza, 1884. augusztus 17. IDEK. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLOSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. W Megjelenik lietcnkint, egyszoi- vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: lígész évre fr t Félévre .... 2 » Negyedévre A községi jegyző es tanitó uraknak egész évre csak két forint. A lap szellőiül részét képezd küldemények, a Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap „ (;rk(J8ztö uzimu al;lU k(Sretnak boküM l. tn i. szétküldése tárgyában leendő felszólamlások 'Jóba. KloU kiadótulajdonos konyvnyom­dájához (nagy - debreczeni - utcza 1G51. szám) intézendők. 1 , , , , .,, . 1 ] költségére küldetnek vissza. Bérmentotlen levelek esak ismerli kezektől fo­gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető Hirdetési dijak : Minden négyszer hasáb/ott petit-sor egyszeri közlése 6 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij lejében, minden egyes hirde­tés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint lf> krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk riszére a kiadó hivatalban (uagy-debreczeni-utcza 1551. szán): továbbá: Goldberger A. V. által Budapestet!. Haasenstein és Vogler irodájában líécsbon, Prágában és Budapeston, valamint Németország ós Svelcz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Az ember lelki, erkölcsi és testi táplál­kozása. V. Az emberi táplálkozásnak, az étel-neműek mel­lett, szintén fontos kiegészítő részét képezik az ital-nemüek. Az ital-neműek általában két kategóriába oszt­hatók; u. in. hidegre és melegre. A hideg italok ismét természetesre és mesterségesre, vagyis gyár­tottra. A hideg italok közzé tartoznak: a forrás és kút vizek; a bor, a sör, és a pálinka. Ezek között legtermészetesebb a viz, az után a bor, bár ehhez is jelentékeny emberi munka járul. Mesterséges vagyis gyártott, illetőleg főzött italok: a sör és a pálinka •neműek Az egészségre nézve mindig legjótékonyabban hat­nak a természetes italok, mint amelyekből a szerves anyagok nem hiányoznak. A főzés és gyártás által azonban a viz elvesztvén szerves alkatrészeit; az egészségre nézve kevésbé lehet jótékony hatással. A viz után leghasznosabb az egészség fentartására és szabályozására a bor, de csak természetes minő­ségében. A mesterségesen kultivált borok a leg­veszélyesebb befolyással vannak az emberi szerve­zetre; amelyek lassan, alig észrevehetőleg rágódnak ugyan az emberi szervezeten; de a katasztrófa be­következése bizonyos csak is időkérdés; attól függ­vén ugyan is, hogy mily időszakban és mily mér­tékkel élünk velük. A műborok gyártása és árulása tehát a legnagyobb bün, amit csak elkövethetünk az emberi szervezet és egészség ellen. A mérték és rend nélküli borivás kivétel nélkül romboló erővel hat szervezetünkre; legyen bár az élve­zett bor a legkitűnőbb minőségű. Leghasznosabb a bor télen; mert a vért melegítvén, a hidegben nagy ellentállási képességet fejt ki. Az asztalnál A „NYÍRVIDÉK/' TÁRCZÁJA. Didjáza, A tehuantepeki királynő. (Folytatás.) — Nyissátok meg Rayudeja szellemének száját. Hadd leheljen. A völgy közében egy mély de szük nyilás létezett, mely óriási kőlappal volt betakarva. E nyilás összeköt­tésben állt egy távolabb de még mindég muukás volkán­ntil, mintegy szellentyüje annak. A mint a súlyos kőlap elmozdult helyéből, azonnal elősietett az elzárt óriás, a gőz, s örült, hogy lerázhatta nyakáról szolgaságát. Látni lehetett, hogy türelmetlenül várt reá. Kirohant. Felemelte alaktalan fejét a szabad légbe. Kaczagott. Az után megrázva bozantos sörényét, rohant tovább. A vad mén nyihogott örömében. Azt mondotta: Köszönöm, most már ür vagyok. Megnyílt előttem a végtelenség. Jo szárnyaim vannak, beutazom. Valóban azonnal ki is terjesztette süvöltő szárnyait. Felcsapott. Néhány szárnylejtéssel eltakarta a süveg hegyet. Ráült a hegye* oromra, s kinyitá lángoló szemeit, melyeknek szikrái messze tova elpattogtak, s az ormo­kon erős csattanások hangzottak fel. Rayudeja szelleme kaczagott. — Ez már meg van. Rayudeja szelleme már sza* bad. Elég erős, védje magát, védje híveinek, őseinknek szent hagyományait, ereklyéit, temetőjót. Védje utólsó oltárát a Nagual-hitnek. Jertek utánam, áldozzunk! A nagy nap eljött. Az élőket nem üldözik többé a fehér bőrök. A szabadság emberekké tette e fenevadakat is, kik őseink csontjairól lerágták a hust, mint lerágják az éhes Yaguárok A szabadság a nagy szellem lehellete. De most jöttek ismét más idegenek. Nem bántanak senkit. De izétretni akarják őseink sírboltjait, ami is­tenünk menedék helyét, oltárunkat, ós királyaink kín­közt bor élés egesz­A sör legokosabbau élvezzük a bort, ha csakis az étkezés végén veszünk magunkhoz néhány pohárral. Evés közben azonban czélszerü kut, vagy ásvány víz­zel vegyíteni. Az ó bor minden körülmények előnynyel bir az uj fölött; ha mindjárt az u j hegyi eredetű is. A borral való rendes nyáron nem oly tanácsos, mint télen. Ásvány­vízzel azonban igen egészséges és tápláló itallá válik. Már a sor korántsem oly tápláló és séges ital, mint a bor, vagy épen a viz. holt ital lévén, az életre és egészségre nem is lehet kedvező befolyással. Még legélvezhetőbb a sör nagy melegben, de csak kis mértékben; mert nagy mértékben élvezve, az embert tunyává, alu­székonyá, végre hülyévé teszi. Különösen veszélyes az ma, amikor anyi mindenfélével hamisítják. A sör egyáltalában nem sorozható a tápláló és hasz­nos italok közzé. Csak fényűzési és iuyencz ital az, amely nélkül az emberi organismus nem csak hogy el lehet; desőt egészen fölösleges, nem csak; hanem egyénileg még ártalmas is. Nagyon okosan cselekesznek tehát azok, akik a sörivással teljesen szakítanak s a helyett nyárban is inkább az ásvány vízzel vegyitett borhoz, fordulnak. A hideg italok közt legveszélyesebbek és ár­talmasabbak a pálinka nemilek• Ezeknek faja több százra megy; amelyeknek hatásáról köteteket le­hetne öszeirni. Itt csak a közönséges pálinkáról kívánok szólani. A pálinka-ivást épen megfordítva gyakorolják az emberek; amenyibeu télen többen és nagyobb mértékben iszszák, niiiit nyárban. Ho­lott a pálinka inkább liíít, mint melegít. Innét van az után hogy sok, pálinkával túlságosan jóllakott utas télen az ut szélen hal meg. A pálinkának egy átkos sajátsága van; t. i. akit egyszer hatalmá­ba kerített, annak buknia, vesznie kell ; nincs szabadulás tőle, —- csak a sirban. Pedig gyönyört, császárt izzó parázsra fektette a vérnek embere ama fenevad Cortez; hogy vallaná meg, hová rejtette kin­cseit. Ilagyta magát süttetni, de a nemzet kincseit nem árulta el. Erős lélek volt. A tűz nem bírt sem akara­tával, sem népe szeretetével. Tudjátok a Moutezumák mindig szerették népeiket. Ezek voltak gyermekeik. Én is szeretlek. E szeretetet örököltem csupán őseimtől, nem királyi széköket. De nem. Van nekem is fényes királyi székem. Népem szerelme, a ti hűségnek. Legyetek áldot­tak őseim nevében! A veres bőrök arezra borultak Didjáza előtt. Akik közel voltak megcsókolták ruhája szegélyét, és sirtak mindannyian. Csudálatos egy nemzetnek egymásba át­ömlő keserve. Meghatotta a sziklák kebelét, melyeknek barlang ajtajában Didjáza állott. Mély nyögés és zokogás moraja hallattszott a sziklák odvaiból. A kőitek vissza­hangozták a nemzet fájdalmát. Didjáza belépett a barlangba, utána ment csendesen a nép, tisztelettel, mint valami templomba. Csakugyan templom volt az, a hol összegyűltek. Nagual temploma. Közepében ott állott az oltár, felette aranyos kalitkában egy fehér papagály. Nem sokára megnyílt egy oldarbarlang függönye, s kilépett Didjáza fehér főpapi palástban Quetzatla tollal ékesített aranyos mitrával fejedelmi fején. Utána két sorban jöttek szintén fehér papi palástban a közpapok füstölőkkel kezeikben, s midőn az aranyos kalitkához értek, leborültak, az után illatszerrel körülfüstöltók, s a fehér papagály vidáman kiálltotta eléjök: » Nagual, Nagual!« Bevégződvén e szertartás, Didjáza szólani akart, Jelt adott, a csend lón, — A fehér bőrök hatalmasak, de a nagy szellem erősebb a fehér bőröknél. Őseink meghajoltak a fehérek előtt, de Nagual n0m. Lerontották városainkban oltá­rainkat, megnyíltak /előttünk a hegyek, s ide hoztuk azokat. Chiapas és Caxacn virányos völgyei megteltek az üldözöttek vérével. A fehérek ölni tudtak, de győzni vagyis kellemes érzést legkevesebbet (azt is a legnemtelenebbet) nyújt, a többi szeszes italok mámora mellett. Hatása csak pillanatnyi. Kis mér­tékben élvezve, üditőleg hat ugyan a szervezetre; de csak rövid időre terjedőleg. Az után gyengít és erőtlenit. A szeszgyártási ipar fejlődésének és ter­jedésének tehát egyáltaljában nem örülhetünk; ha­bár közgazdasági előnye elvitázhatlan is. A pálin­ka áldozatai nem sokat törődnek a köz gazdasági előnyökkel. Nem ártana tehát, ha a szesz-iparra minél több adó vettetnék ; ellenben a bortermelés előnyben részesittelnék. A meleg italok közt legelső helyet foglal el nálunk és legnagyobb fogyasztásnak örvend a kávé. A kávé ma már a legszegényebb munkás háztartásában is számot tesz. Az igazat megvallva, el lehetnénk bizony mi a kávé nélkül igen szépen. Már, maga az a körülmény, hogy mi európaiak egészen másként készítve élvezzük, miut a kávé hazájának lakosai, nyilván mutatja azt, hogy a kávé, nem a mi éghajlatunk növénye lévén, nem nekünk való. Minthogy azonban a konyha-művészet és a vegyészet segélyével, gyomrunkat és emész­tési szerveinket csaknem teljesen alkalmatosakká tettük a kávénak egészségünk veszélyeztetése nél­kül való élvezetéhez; mondhatni aklimatizáltuk magunkat hozzá: nem lesz fölösleges, ha a kávé tar­talmával kissé megismerkedünk. Még ma is sok vitára ad alkalmat és okot az a kérdés, ha valyon a kávét gyöngén, vagy erősen kell-e pörkölni ? Régebben csak az elszenesedésig pörkölt kávét tartották jónak; ujabb időben azonban, a többség Liebig nézetéhez csatlakozik; amely szerént a feketé­re pörkölt kávébab már értéktelen, mert abban caffein nincs. A kávé ható anyagául ugyanis a caffein, a növé­nyi alkaloidák sorábol való vegyület tekintetett, s Aubert ennek meghatározása által kutatta! hogy tartás volt a hatalom, ntelylyel ellenszegültünk a vég­pusztulásnak. Megfogytunk, de vagyunk, s a fehérek fogait kitörte az idő, a miénket csak nevelte. — Sok nehéz napjaink voltak. A magához hü nép kibírta mindazokat. Elvették Ősömnek Cocico pinák koronáját, de a hü nép egyesült halála után az ős Toltekek példájára a Quetzalkohuatlok vezénylete alatt, s fenmaradtak a tol­tok intézmények; a tőitek ős polgárzat, és tudomány. Ez örökségünk ma is. Később másfél század nyomása után felkeltok a Tzendálok Chiapa völgyeiben. Tovább tárták egy év tartamánál kezökben a győzedelmes fegy­vert. Szolgált most már nekik is a tűz, mely előbb csak a fehéreknek engedelmeskedett, s a fehér arezok elfakultak, elfutotta azokat a félelem láza. Később Oancue ós Oxechue vidékein egy húsz éves indián főnöknő emelte fel a Nagual zászlóját, s harezosainak élén bement a fehér bőrök városaiba, s leöldöste papjaikat oltáraik előtt, s a hullákra rágyújtotta templomaikat, s a fényes ős Tőitek templomokban Palenque és Ococingo vidékein visszaállította a nemzeti isten-tiszteletet. Vérzettünk, de soha sem mondottunk le magunk­ról. Igaz, hogy külsőleg elfogadtuk tőlük a keresztséget ; de az ő templomaikban megkeresztelt gyermekeket el­hoztuk a mi nemzeti isteneink oltárai elé, s beavattuk ősi tőitek szertartással a nemzeti vallásba. Uj nevet ad­tunk nekik. Vért bocsátottunk füleik bőréből. Horos­copot tartottunk felettük, s a kibocsátott vért feláldoztuk Chalcbiublicunak, a vizek iatennőjéuek, aki oltalma alá veszi, mint tudjátok a gyermekeket. S midőn felnőttek feleskettük őket ősi szertartásainkra. Tőitek intézmé­nyeink állanak ma is. Nem birt velők sem az idő, sem a fohér bőr. Most már miénk a föld ismét. Behatolunk mindenhová. Kipusztítjuk mindazt, ami a spanyol fajból e vidéken fenmaradt. Mogesküdtünk, hogy nem veszünk kereskedőiktől, s iparosaiktól semmit. Nem dolgozunk gyárosaiknak semmit. Magunk nyitunk ŐBeink kincseiből gyárakat, s létrehozunk oly kereskedelmet, melv a sna-

Next

/
Oldalképek
Tartalom