Nyírvidék, 1884 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-06 / 1. szám

hasznos szolgálatot sem magának a divatos eszmének, sem a minden müveit országban fennálló nemzeti érzület eszméjének.

A hazaszeretet érzelme minden egyes ország, haza népeinek közös kincse lévén, szükséges, hogy annak minden egyes országban, minden egyes polgár szivében oltár emeltessék, amelynek tüze soha és semmi körülmények közt ki ne aludjék. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha minden honfi született papja, minden honleány papnője lesz e szent Veszta- tüznek s éjjel nappal őrt áll mellette.

De ha van a uagjr világ területén nemzet; amelynek szent kötelessége szeretni hazáját, amely szülte, és nevelte és majdan hantjaival eltakarja: úgy mi vagyunk az. A hazaszeretet ránk nézve életszükség, fennállásunknak, fajunk fenntartásának és létezésünknek föltétele. A német, az angol, a szláv és a latin eredetű népekre nézve távolról sem oly fontos, oly szent a hazaszeretet kultusza, mint a magyarra nézve. Ezek a kerek földnek csaknem minden részében találnak testvérre. Csak mi magyarok állunk egyedül a nagy világban. Bizonynyal nagyon igaza volt a „Szózat“ Írójának, midőn igy szólt a magyar nemzethez:

»A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely ;

Áldjon vagy verjen sors keze :

Itt élned, halnod kell!«

Ha tehát nincs számunkra más hely a kerek világon, mint

»Ez a föld, melyen annyiszor Apáink vére folyt,«

mennyivel inkább kell nekünk szeretni hazánkat más nemzeteknél.

ügy van! Nekünk nem szabad a világ-polgárságról álmadoznunk, amely egy volna megsemmisülésünkkel. Valamint 1000 év óta a hazaszeretet szent hitvallása volt az, amely hazánkat annyi idegen elem közt, fenntartotta: úgy a jövőben is csak ez lehet nemzeti lételünk egyedüli biztosítéka.

Térjünk tehát vissza őseink eme politikai hitvallásához, világra szóló erényéhez: a hazaszeretet kultuszához.

Tanuljuk meg szeretni a hazát mindenek felett.

Ha talán azt kérdezi valaki tőlem, hogy hol és miként lehet a hazaszeretetet megtanulni: elmondom azt is legközelebb.

Kmethy István.

I ■ ' ' . íitt "

......... ■ 1 ................

Zw

ingli ünnepély Nyíregyházán.

(1884. jan 1.)

Általános a panasz mindenfelé, hogy a vallásosság, a kegyeletes buzgóság nagyon meglazult közöttünk. Ezt bizony el kell ismernünk, hogy nem alap nélkül való beszéd; mert a magyar nép, közép é8 felső osztálya között egyaránt igen kevés az érdeklődés az egyházi élet iránt. Tudva ezt, kétszeres örömmel kell kinyilatkoztatnunk, hogy Nyíregyháza e tekintetben kivétel. Az 1700 lélekből álló kis ref. egyház szép temploma, melynek felépítéséhez alig van városunkban ember, ki ne járult volna; az általános részvét, melyet minden mozzanatnál a város tagjai az iránt rang és valláskülönbség nélkül tanúsítottak; az ág. ev. templom nagyszerű, 40 ezer forintba kerülő átalakítása; ugyancsak az ág. ev. egyház múlt évi nov. 11-én nagylelkesedéssel megtarA tisztásokon pedig felvonta zöld sátorát a Bá- naánfa, mely zöld sátor mindig üde árnyékával negyveu- ötven oszlopon nyugodott, s képes volt egy sereg kifáradt vándort árnyas enybelyébe befogadni.

A partokon itt-ott virágzott Indva szent virága a Lotosz, melynek virágain az istenek és uemtők szoktak szenderegni.

Boldognak tartották azokat , kik o folyó partjain lakhattak, s üde leheletével táplálkozhattak, s nedveivel olthatták el szomjúságukat.

Ilyen boldog halandó volt Su-báhu, a földművelők tiszteletes várnájából, melyet Árjának nevezett el Veda, a tudás szent könyve.

Ott fent az égtartó hegyormok egyik csendes völgyében lakott nejével, a szelíd és bájos Padma-Locsá- nával, ami annyit tesz, szanszkrit nyelven, mint Lotosz- szemü.

Már két éve laktak együtt elzárva a világtól, de Káma a kegyes emberboldogitó istenség paradicsommá változtatta körültök a virágzó szép völgyet, s boldogsággal töltötte meg sziveiket, és hajlékukat.

Mi sem hiányzik ott, hol Káma uralkodik a sziveken, az isteneket és embereket boldogító szerelem ... és üres a dehi-i nagy Mogulnak arauynyal és drága kövekkel ékesített palotája, ha onnan Káma eltávozott, vagy oda be sem lépett. Onnan eltávoznak a Gandharveuek a menynyei nemtők, melyek Indva egét Káma kedvéért olykor elhagyják és a földiek hajlékait meglátogatják, a túlvilág örömeivel megismertetve a halandók gyermekeit. Azután bevonul oda a Kali, a negyedik világkorszak daemona, a meghasonlás, a küzdelem és a mindig felleges arczu Dvapára, az örök emésztő kétely. Ah a Kámpákvirág, a megelégedés csak a paradicsomban s Káma árnyékában virágzik, mint ezt a bölcs Bráininok tanítják.

(Folyt, kev.)

„N Y I JEÍ. V I 1> É K,-‘

tott Luther-ünnepélye s közelebb ez év első napján a ref. egyház által tartott Zwingli ünnepély : mind a mellett tanúskodnak, hogy itt a vallás és egyház iránt melegen dobogó szivek lakoznak.

Uj év reggelén a ref. templom tornyának ablakiból zászlók lengettek s kétszeres örömmel hívogatták az uj óv reggelére békében eljutottakat, hogy térjenek be oda hálaimára. És nem integettek hiába! Megtelt a templom örömtől sugárzó arczokkal. Még egy csoport, e templomra nézve idegen arcz is volt ott: ez az ág. ev. egyház díszes küldöttsége volt, élükön dr. Meskú Pál felügyelő és Jungman Géza s. lelkészszel. Valóban szép jele a testvérfelekezetek között való békés életnek ! Nagy Lajos az ág. ev. egyház orgona vezetője is meg jelent kitűnő dalárdájával: hogy szép éneklésükkel emeljék a lelkesedést; hogy szárnyakat adjanak szivünk buzgó fohászainak.

Az ünnepélynek legkimagaslóbb része volt minden bizonynyal Lukács Ödön lelkész esperes kiváló szép bo- széde, a neki bővmértékbeu adatott szónoki tehetséggel előadva. Beszéde alapjául Ezsuiáij XXVI részének 19 versét választá, (»Megelevoneduok a le halottaid«.) Művészi ügyességgel fűzte öszsze a két alkalmat: az uj évet és a nagy reformátornak Zwingliuek, 400-ados emlékünnepélye alkalmából, aunak élettörténetét és halhatatlan érdemeit. A megkapó képekben gazdag s tártál más beszéd a hallgatóságot folyvást lekötve tartotta. Mindnyájan boldog érzések közölt, lelki örömmel eltelve s lélekben megújulva hagytuk el a templomot.

Isteni tisztelet végeztével a ref. presbitérium jelen volt tagjai meglátogatták buzgó lelkészüket. Szikszay Pál az egyház derék főgondnoka, meghatott, őszinte szívből eredő meleg szavakat intézett hozzá azon alkalomból, hogy a presbitérium még múlt évben elhatározta szeretett lelkészét valami szívességgel meglepni; mintegy önként érezvén annak szükségét, hogy azon férfiúnak, ki a legnagyobb tevékenységgel és önfeláldozással forgolódott a a templomépités körül, erkölcsi elismerést nyújtson.

Nagy kár, hogy a beszédet egész terjedelmében nem közölhetjük. Szikszay Pál beszéde milyen megható volt. Nem volt az hangzatos szavakban ragyogó szónoklat, kanén a szívnek azon őszinte ék meleg nyilvánulása, mely varázserővel ragadta magával a jelenvoltak figyelmét és a meglepett lelkipásztort a többiekkel együtt köuyekre fakasztotta. Az ajándék, melyet az egyház, elismerése örökemlékeül, átadott, 2 értékes és díszes ezüst gyertyatartó.

Az üdvözlő beszédre Lukács Ödön mélyen megindulva válaszolt; hangsúlyozván különösen a feletti örömét, hogy e közönyös korban is vannak nemes kivételek, kik az Urnák csendben munkálkodó szolgáját nemes törekvéseiben nemcsak melegen gyámolitják, hanem midőn a közös törekvés sikert arat, elismerésükkel újabb tevékenységre buzdítják.

Adjon Isten egyházunknak s az egész protestáns egyháznak sok ilyen örvendetes uj esztendőt!

(a + b.)

Jég-pálya.

Az idén Nyíregyházán egyleti jég pálya nincs.

Miért ?

Mert a pálya terén nem volt viz, s igy a kedvező idő mellett sem volt minek megfagyni.

Harmad éve a pálya tér még kaszálló volt, s akkor az egylet mesterségesen állított elő jégpályát s korcsolyáztak a tagok.

Tavaly az egylet ki ásatta e helyet úgy, hogy most G00 □ öl területű térség majdnem 35 centiméterrel mélyebb, mint a szomszédos földek felszíne s most még sincs jég.

Ennek okát abban kell keresnünk, hogy az 1881. óv meglehetősen nedves lóvén, a talaj viz auuyira fenn volt, hogy az akkor még kaszáló földön elég volt a magasabb területeken hizlalni a jeget; mig a mélyebbeken a fel- bugyogó talaj víz is szolgáltatott elég vastag jeget.

Az 1882 év már szárazabb volt, de azért az 1882-83 év telén még volt az akkor ásott víztartóban 15 centimeter magas viz, s hogy ekkor sem volt elég jó jég, annak oka részben az volt, hogy későn lettek a munkálatok befejezve, részbon podig abban, hogy az egylet azt hitte, ha már ki van ásva a medencze, akkor már jég magától lesz, s nem kell az! sem hizlalni, sem gondját viselni.

Később aztán még e tél folyamán szárazabb idők következtek be s a talaj viz kezdett alá szállni, s a jég alól annyira elszivárgott minden viz, hogy az már a fenéken feküdt.

Ekkor jött néhány lágyabb nap, a jég olvadni kezdett,; de azért nem volt seuki, aki a korcsolyázást betiltva e napokra, megmentette volna a mély karczolá- soktól, s igy a pálya nemcsak hogy teljesen tönkre ment, de annál jobban olvadt, s a viz természetesen leszivárogva a többi után, a földbe tűnt, s mivel a következő hideg napokon sem öntözte seuki, végkép hasznavehetetlenné vált.

Az 1883 év száraznak nevezhető, s igy most a pálya terén egy csepp viz sincs, mert a talaj viz az ásott medencze fenekén alul maradt.

Ezen segíteni kétféle képen lehetett volna.

Az egyik módhoz lágy és nedves napok, a másikhoz hideg szükséges.

Egyikben sem volt hiány deczember elején s talán nem lesz még ezután sem, s igy előadom azt a két módot hátha alkalmazást nyer?

Lágy időben, midőn a hó olvad, a Szt.-Mihály utczai hid alá viz gyűlik s az a kuglizó telke körül ásott árkon lefolyik az Érbe.

A kuglizó nyugati oldalán azonban szintén van árok; de ebbe a Szt.-Mihályi utczáról nem folyhat a viz, mert a kuglizó északkeleti sarkánál el van töltve.

Ezen eltöltést mindenek előtt meg kellene nyitni, s az ezen saroktól a kuglizó mellett kelet felé haladó árkát eltölteni : hogy a lefolyó viz igy duzzasztva lévén, kénytelen legyen, a nyugati oldalon délfelé haladó árkon folyni.

Hogy erre az ásást tervező egyén is gondolt, ennek kétségbe vonhátlau jele azon kis árok, mely a pálya rondeauját a kuglizó déli határán haladó árokkal

összeköti.

Természetes, hogy úgy az elébb említett nyugati oldalon levő árkot, mint annak déli folytatását, úgyszintén a kis összekötő árkot ki kellene tisztittatni.

Ezen módnak azonban két bibéje van.

Az egyik az, hogy valyon olvadás, vagy az a lágy és nedves nap szolgáltat-e annyi vizet, hogy azzal a medencze megteljék ?

A másik pedig az, hogy ha már egyszer meg telt, valyon következik-e reá egy oly rögtöni fagy, mely az összegyűlt vizet jéggé dermesztené, mielőtt az elszivárog ?

E két körülmény szerencsés összejövetele esetén, jó jeget lehetne ott előállítani; azért azonban hogy ez nem bizonyos, nem kellene a víznek ezen útját sem zárva tartani; mert ha esetleg nem is vezet egészen czélhoz, kárt semmi esetre sem okoz, és igen kevés költségbe kerül.

Kétségtelen azonban, hogy az igy nyert jégre is gondot kellene fordítani s azt időnként hizlalni okvetlen kellene.

A másik mód ugyan az, melylyel 1881—82 telén állította elő a jeget az egylet, s ez a folytonos öntözés, illetve a megfagyott fenékre fektetett jég hizlalása.

Éhez igen czólszerüvolna a várostól, vagya Nyírvíz szabályozó társulattól, egy kézi szivattyút kikölcsönözni, s azzal a szomszédos telken levő nyílt kutból 6—7 nap alatt egy 10—12 centiméteres jeget lehetne növelni.

Mindéhez azonban pénz és ügybuzgóság szükségeltetik.

Az elsőt, amennyiben a szükséglet úgy sem nagy, azt hiszsziik, elő lehetne teremteni. Nehezebb azonban egy férfit találni, aki elég önzetlen legyen idejét arra fordítani, hogy az említett munkánál felügyeljen s azt

vezesse.

Mindenesetre kényes dolog valakit ezzel terhelni, annyival is inkább; mert a szerep elég háladatlan, mert ha a nap kisüt s a jég olvad, azért is őt hibáztatják s fáradtságáért, különösen Isten nevében tett munkájáért, az örökös birálgatást és felelősségre vonást senki sem tekinti sem gazdag, sem édes jutalomnak.

Részünkről mindezt nem azért mondtuk el, mintha I bárkit is okolnánk a pálya elhanyagolásáért; mi csak bele akartunk kiáltani a pusztába: hátha akad egy-két bnzgó tag s ezek neki ülnek s egy kis fejtörés után talán ki találják mint lehetne az egylet birét, becsületét megmenteni, s talán akad egy-két kevésbbé okos már t. i. amennyiben csak a más tervét vinné ki, aki neki gyürkőzik, s munkához fog.

Ne törődjék ez aztán a roszakaratu megjegyzésekkel; hanem vigye keresztül a dolgot s meg lássa nem egy-két bájos szem fog reá hálásan mosolyogni.

T—e.

Közügyéit.

A kiszolgált altisztek elhelyezése tárgyában a belügyminiszter a következő rendeletet intézte a törvény- hatóságokhoz :

»A kiszolgált altisztek polgári alkalmazásáról szóló 1873. évi II. t. ez. 5. §-a azt rendeli, hogy a megelőző 4. §-ban elősorolt irodai és kezelési alsóbb rendű hivatolnoki állomások betöltésénél, melyekre már fizetésben levő kebelbeli hivatalnokok vagy nyugdíjasok nem találtatnak, az ezen szolgálatra teljes képességüket igazolt igénynyel biró altiszteknek más pályázók felett elsőbbség adatik. Ismételt panaszokból arról szereztem meggyőződést, hogy a törvény ezen rendelete gyakran tévesen értelmeztetik; a mennyiben oly esetekben, midőn alsóbb rendű hivatalnoki állomás elnyeréséért a teljes képességüket igazoló igéuyjogosult altisztek mellett, más nem jogosult, de jobban minősített avagy magasabb fokú minősítéssel biró pályázók, pl. a kezelésben jártasságot szerzett hosszasabban alkalmazott dijnokok, felsőbb taníolyamot végzett, sőt oklovéllel biró egyének jelentkeztek, az altisztek mellőzésével az utóbb említett pályázók alkalmaztattak. — Minthogy az ilyen eljárás a törvény czélját meghiusitjn, felhívom a törvényhatóságot, hogy mindazon állomások betöltésénél, amelyek a szőnyegen levő törvény 4. §-a értelmében a kiszolgált altisztek számára tartatnak fenn, a. pályázó áltisztek számára biztosított jognak oly esetekben is érvényt szerezni igyekezzék, ha a pályázók közt olyanok is vannak, akik a betöltendő állomásra nézve megszabott minősítésnél magasabb fokú minősítéssel bírnak«. Tisza.

A szőllők adómentessége. Az 1883. évi XVII. t. ez. 9. §-a szerint a szőllőnek phylloxera-mentességét biztositő homok-területen ültetett uj szőllők 6 évi adó- mentességben részesülnek. A pénzügyminiszter' most e törvény életbe léptetésére vonatkozólag körrendeletét intézett a kataszteri igazgatóságokhoz és adófelügyelőkhöz, melyben a következőket mondja: Az ily homokterülete- ken újból ültetett szőllők, legyenek ezen területek bármily mivelési ágban vagy pedig terméketlennek is felvéve, a megfelelő szőllőmivelési ágba és osztályba felveendők és a kataszteri munkálatokba iktatandók. Ezen változások tehát kizárólag a kataszteri igazgatóságok által tárgyalhatok és pedig olyképen, hogy ezen váltó zások egy, a helyszínére kiküldendő közeg által egy adótárgyváltozási P. jegyzékben felvétetnek, és az utóbbi a mivelési ág- és osztályváltozásnak a kataszteri munkálatokba iktatása és 6 évi ideiglenes adómentesség engedélyezése végett, a pénzügyminisztériumhoz felterjesztetnek. Hasonló módon veendők fel a vízzel való árasztásra