Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-12-02 / 48. szám

„N Y I B T I D É K,­igazoló választmány újra alakítását, a közigazgatási bizottságból hiányzó 5 tag megválasztását, az állandó választmány megalakítását és a bíráló választmány tag­jainak megválasztását, miut amely közigazg. orgánumok a majd megválasztandó uj tiszti karral lesznek hivatva a megyei ügyek vezetésének élére állani, januárban ősz- sze hívandó rendkívüli gyűlésre kívánná kalaszlatni. Ez elnapolás, szerénte, sem az ügyekre Dézve nem hátrá­nyos, sem elvi tekintetekbe nem ütközik. Kéri tehát a közgyűlést, hogy a kijelölő bizottság megválasztásába bocsátkoznék. A főispáni előterjesztés elfogadtatván, a 2. 3. 4 és 5. helyen jelzett fentebbi tárgyak levétettek a napi rendről. Mielőtt azonban a 6. sorszám alatt jelzett minisz­teri leirat felolvastatnék, Kállay János a tárgysorozati sorrend ellen szólal fel; helytelenítvén azt az eljárást, hogy a kevésbé fon­tos ügyek, a megyét legelső sorban érdeklő ügyek előtt tűzettek ki. Különösen hangsúlyozta a nyíregyház ai vám­sorompó felállításának mindenek fölött való fontosságát. Zoltán János alispán felel Kállaynak s néhány magvas szóban igazolja, hogy a tárgysorozat igen is a szabályrendelet értelmében lett összeállítva. Kállay Já nos alkotmány érzetét tiszteli, de kénytelen emlékeze­tébe hozni, hogy a szokás jog is törvényerővel bir. A választások mindig az alispáni jelentés után szoktak kö­vetkezni (helyes! úgy van!) Jelen alkalommal a 2. 3. 4 és 5 sorszám alattiak a sorrendből kiejtettek. A 6. szám alattit csupa loyalitásból az elsők közzé kellett so­rozni. A 7-dik pont alatti miniszteri leiratot, amely a küszöbön levő tisztujitásra vonatkozik, Bzintén fontosabb­nak tekintette a vámsorompó kérdésénél (helyes !) A tárgy- sorozat összeállitását illetőleg tehát, minden gyanúsítás alaptalan, (helyes! úgy van!) Olvastatik a Stefánia trónörökösné ő fensége sze­rencsés lebetegedése alkalmából, a megye részéről nyil­vánított hódolatteljes üdvözlő feliratra tett miniszteri le­irat, amely a megye szives megemlékezését köszönettel veszi. Olvastatik a belügyminiszternek, a megyei uj tiszti karnak küszöbön levő megválasztására vonatkozó leirata, amelyben kifejezést ád azon meggyőződésének, hogy a már az 1883. évi XV. t. ez. értelmében megejtendő tisztujitásnál, a megye szavazó közönsége a kor színvo­nalára emelkedve, oda fog szavazatával hatni, hogy a választásban a legszebb eredményt mutathassa fel. A miniszteri leirat alapján és értelmében, az állan­dó választmány a tisztújítóé határidejéül f. é deczember hó 19-ét hozza javaslatba azzal a megjegyzéssel, hogy a tisztviselői állásért folyamodók, kellőleg télszeréit kér­vényeiket, deczemberhó 17-én délután 5 óráig okvetlen benyújtsák a kijelölő bizottsághoz; mert a később be­nyújtandó kérvények nem vétetnek figyelembe, egyszers­mind a kijelölő bizottságba, a megye részéről, gr. Vay Adám, Gaál Elek és Szesztay Károly biz. tagokat ajánlja beválasztani. Elnöklő főispán ur ő méltósága a jelentkezési ha­táridőül deczemberhó 16-odikát óhajtaná kitüzetui; ame- nyibeu a mostani tisztviselői kvalifikáczió mellett kívána­tos, hogy a kijelölő bizottságnak ideje legyen, a kérelmezők képesítése tekintetben, kellő tájékozást sze­rezni (helyes!). Szeretné továbbá, ba a közgyűlés kimon­daná, hogy a tényleges szolgálatban levő tisztviselő, ne köteleztessék elméleti képzettségének kimutatására. Kívá­natosnak tartja még azt íb, hogy azok a jelentkezők, akik 1867 évi julishó 1 ső napja után szolgáltak, de állásuktól kifogás alá nem eső okok miatt, megváltak, az elméleti képzettséget szintén ne legyenek kötelesek kimutatni; föltéve, hogy oly állásra kérik magukat kijelöl­tetni, aminőben már szolgáltak volt (helyes!). Megjegyez­tetni kívánja szóló főispán ur végre, hogy az állandó választ­mánynak a kijelölésre vonatkozó javaslata, elfogadás ese­tében se tekintendő irányadó utasításnak; amennyiben a kijelölési eljárás az 1870. XLII. 57 § és a 68-adiki törvények által különben is szabályozva van. A jelentkezési határidőre nézve eltérő vélemények nyilvánultak. Fráter Sándor deczemberhó 17-edikét. Szoboszlay József decz. 16 át, Kállay János pedig, hi­vatkozva Szabolcsmegye százados szokására, a választás napját kívánja kitüzetui. Főispán: Bár az állandó választmány javaslata ellen csupán Kállay János ur nyilatkozott: mind az ál- a szavazás elrendelése iránt hozzám beadott Bzabály- szerü kérelemnek engedve, a szavazást elrendelem, s idő­nyerés tekintetéből, két szavazatszedő bizottságot neve­zek ki; és pedig az egyikbe Liptay Károly elnöklete alatt Kállay Jenő, Bory Béla és Bodnár István biz. ta­gokat, a másikba Gencsy Albert elnökletével Qórömbei Péter, Somogyi Gyula és Harsányt Menyhért biz. ta­gokat. f Kállay János, az állandó választmány által javas­latba hozott gróf Vay Ádám, Gaál Elek és Szesztay Károly kijelölő bizottsági tagok ellenében, Kállay And­rást, Hrabovszky Rudolfot és Fráter Sándort, ajánlja a közgyűlésnek. Miklóss László felhívja a szavazókat, hogy akik az állandó választmány javáslatát fogadják el, a GencBy Al'bert-féle küldöttségnél, akik pedig a Kállay János indítványát pártolják, a Liptay Károly-féle küldöttségnél jelentkezzenek szavazataikkal. A szavazás megtörténvén, az állandó választmány javaslata mellett bemoudatott 144, a Kállay János in­dítványa mellett pedig 83 szavazat. Ekkép az állandó választmány jelöltjei, a kijelölő bizottság tagjaiul, nagy szótöbbséggel megválasztottaknak jelentettek ki. Főispán ur ő méltósága pedig, a törvény értelmében, a kijelölő bizottság másik felének tagjaiul, gr. Forgách Lászlót, Zoltán Ferenczet és Jármy Józsefet nevezi ki. A 8-dik pont vagyis a központi választmány újra­alakítása, főispán ur indítványa folytán, a januári rend­kívüli gyűlésre halasztatott. Következett a nyíregyházai vámsorompó felállítása tárgyában leérkezett miniszteri határozat felolvasása,; amely a megyebizottság határozatának feloldása mellett, újabb egyezség megkísérlésére utasítja a megye közön­séget azzal a megjegyzéssel, hogy ha a megye és Nyír­egyháza városa közt, bármi okból, egyezség nem jönne létre, a megye mellőzésével is dönteni fog a vámsorompó felállítása fölött. A miniszteri leirat fölött nagyon éles vita fejlődött ki. Az első és legerősebb rohamot Kállay János intézte a leirat ellen; igen természetesen Nyíregyháza ellen is intézvén néhány oldal-szúrást. A támadó vezért hatal­masan támogatták: Gaál Elek, aki a leiratban »a tu­lajdonjog szentségének lábbal tiprását látja* ; Szoboszlay József, aki a vámsorompó kérdésében egy újkori kisérte- tét lát, Fráter Sándor ób Bleuer Miklós. A miniszteri leirat, illetőleg a város mellett, egye­dül Lukács Ödön nyíregyházai esperes-lelkész tört lánd­zsát, kitűnő érveléssel és nemes emberbaráti szeretettel vetett vissza minden támadást, ami az ellen táborból lett intézve a város jogai és érdekei ellen. Nem is kellett több csatár; egy maga egész táborral fölért. Beszéde oly hatásos, meggyőző és hódító volt, hogy bár már az idő jó előre haladván, a gyűlésiemet sokan elhagyták, mindazáltal a kívánt és elrendelt szavazásnál, a minisz­teri leiratot pártoló állandó választmány javaslata mel­lett 97, — a Kállay János által indítványozott felirat mellett pedig csak 79 szavazat nyujtatott be. Ezek szerént az állandó választmány véleménye el­fogadtatván, az e tárgyban már korábban kiküldött kül­döttség utasittatott, hogy a megye és Nyíregyháza város közt kísérelje meg még egyszer az egyezséget. Ez után főispán ur ő méltósága a gyűlés folytatá­sát holnapra tette át, a mait befejezettnek nyilvánítván. _______________________________________________(100) Al kalmi beszed. Varga Antal nyíregyházai ev. ref. tanitó 40 évi működé­sének örömünnepe alkalmából. (Irta és elmondta Horváth István nagy-kállói ev. ref tanitó.) (Vége.) 3- szor Legyen a tanitó lelkiismeretes és pontos hiva­talos teendőinek végzése körül. Az ember az élet kezdetén a teng- és állati élet sza­bad nyilatkozata után , sőt már a lelki élet fejlődése kezdetén is, C8ak állati tulajdonokkal bíró természeti egyed; szemléletei homályosak, életérzetei szeszélyessé teszik őt: cselekedetei az életösztöuök kielégítésére irá- nyulvák. Ha a külső természeti hatások befolyása alatt az ember testi és lelki fejlődést tüntet is fel, utoljára is csak állat-emberi alakot fog felölteni, amely nem fog ismerni más magasabb rendeltetést, mint hogy egyék, igyák s magát és nemét fentartsa. De ha a testi erő­ket és szellemi tehetségek czél- és terv-szerű ráhatások, nevelés és oktatás, által saját törvényük szerint, lelkiis­meretesen fejlesztjük s gyakoroljuk : az ember bova-to- vább tökéletesebb alakot ölt, egészséges test, helyes fo­galmak, hasznos ismeretek biriokában eszméket alkotand és valósitand; keble nemes érzelmek lakóhelyévé váland, minden cselekedeteit az erkölcsi törvények szerint vége­zendő Ily fejlettség mellett mind magára s családjára, mind nemzetére saz emberiségre nézve öntudatos lénynyé hasznos taggá válik. A nevelés és oktatás az emberiségre nézve általá­ban e magasztos feladatot csak úgy fejtheti meg, ba a tanitó mint a nevelés és oktatás első tényezője,-faktora, egész lelkismeretességgel és pontossággal végezendi a a tanitói, Isten és emberek előtt uagy felelőséggel járó kötelességeit. Minden perez, amelyet tanítványainknak tanitási idejéből tnásjiemü dolgok teljesítésére elveszünk, minden alkalom, amelyet tanítványaink nevelésére és ok­tatására fel nem használunk: a rest szolga és hütelen sáfár megrovásra méltó bűnét ruházza reánk, amelynek utó-következménye káros hatással lehet egyesek, csa­ládok és a társadalomra nézve egyaránt. A lelkismera- tes nevelés és oktatás testi és lelki erőt fölemésztő uagy munka, amelyet kellő méltánylásban és díjazásban nem részesít a társadalom; de jöhet idő és hiszem, hogy jönni is fog, amidőn a népnevelés érdekében véghez vitt mun­ka, nem csak a hiven teljesített kötelességből származó nyugodt öntudatban, hanem anyagi elismerésben és dí­jazásban is meg fogja találni méltó és megérdemlett ju­talmát. 4- szer Legyen a tanitó müveit. A szentirás azt mondja valamely helyen: »Ha vak vezeti a világtalant, mind a ketten a verőmbe, gödörbe esnek bele*. E példabeszéd igazsága nemcsak a testi vakságra nézve marad megdöutketetlen, kauern a szel­lemi vakságra nézve is. A tauitónak élet-hivatása: az értelem világát ineggyujtani a gyermekek elméjében; az életre szükséges, hasznos ismeretek megtanításával a lé­lek alaki fejlesztése mellett, az anyagi képzettségnek is megvetni az alapját; nemes érzelmeket kelteni fel és honosítani meg a szivben ; az erkölcsi jó cselekedetek véghez vitelére képessé teuni s megedzeui az akaratot. Ha kevés ismerettel, érzéketlen sivár kebellel, rest elha­tározással fog a tanitó a nevelés feladatának megfejté­séhez: működése kezdetén kátyúba, árokba esik, amelyben hasztalanul fog vergődni, de abból kieviczkélni nem lesz képes soha. Aki hasznos ismeretekre akarja megtaníta­ni tanítványait, auuak széles ismeretkörrel, gazdag ta­pasztalatokkal kell biruia. Aki nemes érzelmeket akar felkölteni a gyermeki szivben, annak szivében a többi nemes tulajdonok mellett különösen a szoretet kioltha- tatlan lágjának kell fellobogni, mely szeretet-érzelemnek szavakban és tettekben sugározó hatásától, mint a ta­vaszi napfény jótékony melegétől a különbféle növények : úgy növekedjenek fel a gyermeki szivben is a nemes érzelmek gyenge hajtásai. Aki növendékeit s másokat az erkölcsi jó cselekedetek véghez vitelére képessé ten­ni, begyakorolni, raegedzeni akarja; annak az élet min­den körülményei közt jó erkölcsiség, fedhetetlen jellem, hü példányképének kell magát valósággal felmutatni szavaiban, tetteiben s egész magaviseletében. Le kell vet­kezni a tanitóuak mindeu emberi gyarlóságot, amely em­beri méltóságát s hivatalos állását lealacsonyítaná; el- távoztatni kell magától a kevélység, irigység, gyülölség, harag, bosszuálás nemtelen indulatait, fel kell öltözve lenui az alázatosság, szelídség, mások iránti tisztelet, tü­relem, emberszeretet ékes ruháiba. Csak igy lehet a ta­nitó mindenkitől szeretett, tisztelt és becsült egyéniség, akinek nemes lelki tulajdonai előtt tisztelettel hajlik meg a bámulok sokasága, ki óhajtva várt, szívesen látott vendég lesz a szegényebb néposztály viskójában, mint a magasabb ranguak szalonjaiban egyaránt. 5-ször Legyen a tanitó önérzetes. A tanitói működés nem elszigetelt, mely elzárva a világtól, az iskola falai közt folyik le, hanem nyílt, amit figyelemmel kisérhet és kisér is mindenki, amit bí­rálni íeljogositva érzi magát hivatolt és laikus egyaránt. Ha ezen bírálatok a józan értelem és alapos meggyőző­dés kinyomatát viselnék magukon általában, örülhetnénk nekiek; mert megnyerhetnénk általuk tanitói működé­sünk első jutalmát, az elismerést. De fájdalommal kell megvallanuuk, hogy az emberek legnagyobb részének Ítélete rólunk és működésünkről legtöbb esetben nélkü­lözi az igazi alapot s indokolatlan. Ha a tanitó műkö­dése közben, a nevelés egyik fő alapelvét a rendszere- tetet szigorúan követve, józan belátása szerint fenyíték kel illeti a rendetlenséget elnéző vagy talán azt meg is szokot szüle gyermekét, azonnal ki van rá mondva, hogy kegyotlen. Ha a szülei háznál majomszeretettel ölelt fék­telenséghez szokott gyermeket, a fegyelem szabályai sze­rint, igazságosan bünteti: szívtelen jelzővel illetik. Ha a tanitó a müveit emberek társaságában időz legörömes- tebbeu, a műveletlen társaságok undoritó gőzkörét kerü­li, a magát lenézettnek vélt publikum kevélynek fogja elnevezni. Ha megválasztás nélkül minden társaságban jól találja magát s talán jó kedvének dalban is kifeje­zést ad, kimondják rá kérlelhetlenül: iszákos, részeges. Ha egyes emberek oktalan követeléseinek meg nem hó­dol; vagy tapasztalt jogtalanság miatt, a megsértett igazság érdekében, szavát férfiasán felemeli: engedetlen tiszteletlen lesz a neve. Birj bár isten angyalának ár­tatlanságával ; szenteld bár minden idődet az iskolának; kövess el bár mindent, ami erőd és tehetségeidtől kite­lik tanitó barátom a népnevelés érdekében: mindig fogsz találni a nép közt rósz akaratú egyéneket, akik az ön­hittség képzelt magaslatáról lenézöleg tekintenek reád s rágalmazó szavakkal ócsárolják személyedet s becsüle­tedet. Mindig fogsz találni törpe zsarnokokat, akik ma­gasabb szellemi képzettség hiányában a rabszolgaság rozsdás lánczaival szeretnék lekötözni személyedet, akik a római pápa csalbatatlanságának osztályosául tartváu magukat, a hatalom-érzet durva hangjáa beszélnek veled és Istentől nyert jogaidat, szabad vélemény-nyilvánítá­sodat is elfojtani igyekeznek. Ha te barátom tanitói pá­lyád kezdetén e körülményekkel számot nem vetvén, ma­gadat talán egyes emberek szeszélyeinek rabszolgájává aljasitod; vagy munkásságodat egyes emberek vélemé­nye és nem saját öntudatod szerint alakítod: akkor a Dauaidák fenekei len hordójának megtöltésébe fogtál, a melyet be nem tölthesz soha! Müveit ember létedre, ne keresd soha a műveletlen nép kegyét; ne szolgáld véle­ményét ; ingadozó az. Ha vasárnap hozsánna kiáltások­kal üdvözöl, már csütörtökön »feszítsd meg«-et kiált rád. Ha hivatással bírsz a tanitói pályára; ha sikerrel akarod mnkálni, előmozdítani a népuevelést, légy öntu­datos, önérzetes ember! Tudd meg barátom! hogy te tanitó vagy, aki az emberiség mivelődésében missiót tel­jesítesz. A tanitói magasztos hivatás becsének felfogása nemes büszkeséggel töltse ul kebledet, de igazi értelem­mel párosulva. Ezen nemes büszkeség és önérzet min­dig figyelmeztetni fog emberi méltóságodra; felejteti ve­led a tanitói pálya keserű gyümölcseit, a méltatlan bán­talmazásokat és nélkülözéseket; ez fog téged buzdítani az öDmivelődésre, a népnevelés érdekében lelkiismeretes muukálkodásra. Ha pedig te tanitó barátom! teljes oda­adással, lelkiismeretes munkálkodással forgolódol a reád bízottakban, siker fogja koronázni fáradságodat. A ki­tartó munka és az ezt követő kitűnő siker oly vért a tanítóra nézve, amelyről a rósz akaratnak kilőtt nyilai kártétel nélkül visszapattannak; oly pánczél, amelyen a törpe zsarnokok hatalom-pálczái széttöredeznek. 6-szór Legyen a tanitó magyar érzelmű, hazaszeretö. Keresztyénhitünk egyik Barkalatos alapelve : >sze- rosd felebarátod, mint magadat* A felebarát szó alatt közönségesen a földön élő embereket, tehát az egész em­beriséget értjük. Az éghajlati viszonyok és természetes határok által darabokra osztott egész emberiséget szeret­ni képtelenség. Ha szivünk szeretet-érzelmeinek összes sugarait löveljük is az emberiségre, annyi felé szétosz­latván, mennyi egyedet számlál az emberiség összege, atomok, parány-részecskék sem juthatnak egyes emberek számára. Kölcsey szerént; »Az emberi szív egy kis lám­pa, mely kis körben derengő fényt áraszthat, de fényé­vel a sötét éjszakát be nem világíthatja*. Maga a fé­nyes nap is az égen csak a naprendszert képező bolygó csillagoknak ad fényt, de az egész világ-egyetemet nem világítja be. A kosmopolita, világ polgár nevezetet CBak oly fukar lelkek veszik ajakukra, akik magasabb köteles­ségek teljesítése alul ki szokták huzni magukat. Garam- szeghi szerint, a szeretet, mely számtalan részre osztatik szét, önkicsinységében enyészik el. Bizonyos helyhez kell köttetnünk, hogy azt jótékony világítással boldogíthassuk. Ez a kicsiuy hely a haza, a legszentebb kapcsokkal egybekötött emberek lakóhelye; ez a föld mely születé­sünk után keblére ölelt, gyermekéveinkben számtalan örömökkel kínált, mely terményeiből táplál, és ha földi sárházunk elbomol, keblében örök nyughelyét ad nekünk. E hely a magyar haza, és a benne élő emberek, a ma­gyar nemzet önzetlen szeretetével kell bírnia minden néptanítónak; a hazaszeretet Vesta-tüzét kell felgyújtani a növendékek, mint a leendő ha/a-polgárok szivében. Kérdezed talán; mi módon? Szívesen elmondom azt is, csak ajándékozz meg továbbra is becses figyelmeddel kedves barátom! Beszélj tanítványaidhoz a haza könnyen folyó, szép hangzatos nyelvén, kerülve minden tájszólást és pó­rias kifejezést, hogy nyelvérzéke fejlődjék. Ismertesd

Next

/
Oldalképek
Tartalom