Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-06-03 / 22. szám

IV. évfolyam, 22. szám. Nyíregyháza, 1883. juniushó 3. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik: lietenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési föltételek: postán vagy heyben házhoz hordva: Egész évre ...........................................................4 írt. Fé lévre.................................................................2 „ Negyedévre........................................................1 « A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piringer János és Jóba Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- czeni-utcza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt keretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fo­gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirde­tés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeui-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsbeu* Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Horn & Conip által Hamburgban. 1885-diki országos általános kiállítás. (Vége ) Czélja továbbá e kiállításnak, hogy a művé­szetnek és tudománynak az iparosra és technikára való alkalmazását és annak ez irányban való álta­lános és részletes befolyását nemcsak feltüntesse; de sőt az e befolyás nyomán itt-ott keletkezett gazdasági változásokat, a czikkek értékére, az el- árusitásra és kereskedésre vonatkozólag is tisztán kimutassa; továbbá, bogy az ország mezőgazdasági, állattenyésztési, bányászati és erdészeti viszonyait szemléllietővé tegye; végre, hogy az ország egyes vidékeit, termelő és előállítási képességükről felvi­lágosítsa, úgy az ennek folytán netalán keletkez­hető kezdeményezéseket támogassa, a fejlesztésre és támogatásra méltó és szükséges iparágak fel­virágzását előmozdítsa s átalában, hogy a jövőbe helyezett bizalmat és hitet, minden körben meg­erősítse. E czélok előmozdítása tekintetéből az anyag és kézműtaui (technológiai) feldolgozás szerint ren­dezendő csoportokban, a kiállítás lehetőleg teljes és áttekinthető képet fog nyújtani: a gazdaság, er­dészet és bányászat állapotáról, az illető ipar­űzésről s annak rendelkezés alatti eszközeiről, a nyers anyagoktól kezdve a legtökéletesebb műipari részletekig Elvárják tehát a nemzet és ország ipari ér­dekei, hogy Magyarország közönsége, a termelés minden ágában élénk részt veend az 1885-ik évi kiállításon. A kiállítási országos bizottság a felhívás végén egy nagy fontosságú kérelemmel fordul a ki­állítani szándékozó közönséghez. „A kiállítás sikerének — mondja ugyanis a felhívás — valamint abból az országra háramlandó anyagi előnyök érdekében, kérjük a kiállításban résztvenni szándékozókat, hogy a gyakorlati műkö­dést tartsák szem előtt; hogy arra igyekezzenek, miszerint iparunknak és gazdaságunknak életre­valóságát, gyakorlati értékét és használhatóságát ismertessék meg, s ne kívánják egyes, szokatlan, rendkívüli, talán magában véve igen érdekes, de a gyakorlati életben kevésbbé elterjedt tárgyaknak kiállítását. Nem a rendkivüliségek és sajátlagos- ságok megismertetése fog hasznára válni az or­szágnak és magának a kiállítónak; hanem az, ha betudják bizonyítani, hogy állandó használható munkát tudunk előállítani, hogy gondosan ápolt, egészséges és messze távolba is elszállítható ipari és gazdasági terményeinkkel kiálljuk a versenyt!?“ Igen valószínű, és ez csak emelni fogja a ki­állítás értékét, hogy az ország vagyonosabb osztá­lyai iparkodni fognak iparosainknál oly megrende­léseket tenni, melyek egyrészt a kiállítás díszítését képezhetik, másrészt pedig iparosainknak alkalmat szolgáltatnak versenyképességük kimutatására. Szükséges továbbá, hogy az országos kiállítás ügyét, a magyar társadalom komolyan vegye, s mint ilyet minden lehető téren, utón és módon elősegítse. Alakuljanak az ország népesebb váro­saiban önkéntes bizottságok, vagy egyletek, amelyek feladatul tűzzék ki maguknak: a) a kiállításra készülő szegényebb sorsú, de tehetséges iparosok segélyezését; b) a kiállítás megtekintésének könyüvé tételét az iparos segédek részére; c) az iparosok és gazdák felvilágosítását a kiállítás fontosságáról és jelentőségéről: hogy mi­nél többen s minél jobb tárgygyal járuljanak a kiállítás emeléséhez; stb. Szóval tegye magáévá e kiállítás ügyét minden hazafi s kövessen el mindent annak érdekében. A kiállítandó tárgyak bejelentésére határidőül folyó évi deczember 31-e tűzetett ki. Részletes felvilágosítások és értesítések egyelőre az 1885. évi budapesti általános kiállítás országos bizottságánk hivatalos helyiségében (Budapest, Fe- rencz-József-tér 6. sz. a.), majd később Aradon, Bras­sóban, Budapesten, Szegeden, Debreczeuben, Nagy- Váradon, Fiúméban, Kassán, Kolozsvárt, Miskol- ezon, Pécsett, Pozsonyban, Sopronban és Temesvárt alakítandó kerületi kiállítási bizottságoknál, s végül a Budapesten, valamint a megjelölt városokon kívül, iparilag jelentékenyebb helyeken felállítandó helyi kiállítási bizottságoknál szerezhetők. — in. — Szabóicsmegye évnegyetles gyűléséből. (.Májushó 29.) Főispán ur Öméltósága röviden üdvözölvén a gyű­lést, a tárgysorozathoz képest, az alispáui jelentés felol­vasása vétetett foganatba:. Mielőtt azonban a tulajdonképeni jelentés részletei előterjesztettek volna, jelentést tevő alispán ur a me­gyének Kossuth Lajos hazánk nagy fii születésének 80-adik évfordulója alkalmából, a rendithetlen hazafihoz intézett üdvözlő feliratára adott nagybecsű választ kéri felolvastatni. Az alispán urnák e tapintatos eljárását a közgyű­lés éljenzéssel fogadta. Gaál Elek előbb a megye üdvözlő feliratát óhajtja felolvastatui és azután a választ. Rövid vita után Gaál Elek indítványa, amennyiben a válasz az üdvözlő feliratra különben is reflektál, egysze­rűen elejtetett s Bégányi Perencz főjegyző elolvasta Kossuth Lajos válaszát. A választ a gyűlés felállva hallgatta végig; több passusát lelkeseu megéljenezvén. A hazaszeretet tüzétől ragyogd válasz felolvasása után, hosszantartó éljenzés közt a bizottság tagjai is- mpt elfoglalták helyeiket. Minthogy eme választ e lap köze­lebbi száma egész terjedelmében hozta: ezúttal azzal nem foglalkozunk. A csend beállván, Mez'ósy László veterán hazafi emelt szót, s rövid, de kegyeletes visszaemlékezés Után indítványozza, hogy miután a nagy hazafi eme sajátke­zűig irt örökbecsű levele csak egyszerű papirra van írva, az országos könyvtárak és levéltárak példájára, érczből készült szelenczébe zárva javasolja azt a megyei levéltárban elhelyeztetni; amennyiben pedig e nagy fon­tosságú levél uemcsak nekünk, akik itt most e teremben vagyunk, Íratott, hanem Szabolcsmegye összes közönsé­géhez, legalább 1000 példányban nyomassák ki és kül­dessék szét a megyében. Gaál Elek nemcsak kinyomatni és szétküldetni, de a mai napról felveendő jegyzőkönyvbe szóról-szóra be­vezettetni indítványozza. Főispán mindkét indítványt helyesli; csupán csak arra kéri a közgyűlést, hogy a válasz kinyomási költ­ségei aláírás utján fedeztessenek ; nehogy a megye pénz­tárának igénybevétele által, a különben kifogás alá nem jöhető kegyeletes eljárás, kényszer színezetet öltsön ma­gára. — A főispáni javaslat helyesléssel fogadtatott s elha­tároztatott, hogy a kinyomási költség aláírás utján ho- zatik össze. Ezután az alispáui jelentés egyes részei olvastattak. Hosszas és komolyabb vitára nyújtott alkalmat az alispáni jelentésnek a halandósági viszonyokra vonatkozó része, ami a bizottság több tagjára nézve nagyon ag­gasztó hatással volt, s épen ezért több palliativ javaslat tétetett a feltűnően kedvezőtlen színezetű halandósági viszonyok enyhítése czéljából. Szesztay Károly a halandóság aránytalanul magas számának okát abban találja, hogy a községi orvos urak nem kellő buzgalommal járnak el hivatalos kötelességük teljesítésénél; miért is utasittatni kéri a községeket, ille­tőleg a szolgabirákat, hogy az orvos uraknak a közsé­gekben való megjelenéséről minden hóban tegyenek je­lentést az alispáni hivatalhoz. Harsányi Menyhért: a nagy halandóság okforrását azon körülményben találom, hogy a betegek nem ve­szik be rendesen az orvosságot. Az orvosok eljárását nem gyanúsítom. Az egyedüli óvszert e tekintetben ab­ban látom, ha minden szolgabirói járásban egy kórházat rendeznénk be társadalmi utón. E czélból egy bizottsá- gott kérek megbízni a tervezet elkészítésével. Gaál Elek. Harsányi indítványát támogatja ; de azt nem találja helyén valónak, hogy a választott tisztvi­selő kötelességének teljesítésére serkentessék. Szesztay nézetét hasonlóképen osztja azzal az eltéréssel, hogy az orvosok utasittassanak, községeikben minden két hóban megjelenni s arról az alispáni hivatalhoz jelentést tenni. Bleuer Miklós visszautasitja Szesztay Károly vád­ját s a halandóság nagy számának okául, a népnevelés hiányos voltát s a gyógyszerek drágaságát hozza fel. Lukács Ödön: E kérdés elég fontos arra, hogy foglalkozzunk vele. Tagadhatlan, hogy az e tárgyban itt felhozott okok mind közreműködnek a népesség apadásá­nál. De azért nem látom át, miért ne mondanánk ki, hogy az orvos urak pontosan teljesítsék kötelességüket. Ebben én sérelmet nem látok. Ami a megtámadott népnevelést illeti, a tekintetben nincs okunk aggódni. A tanitóképez. dében az egészségügy köteles tantárgyképen tanittatik _ Pártolom Harsányi indítványát. Meskó Pál a nagy haílandóság okául igen helye­sen a nép vagyoni jólétének hanyatlását hozza fel. Ahol az anyagi jólét — mondja szóló — hanyatlik, ott a nép nem szaporodik. Harsányi indítványát pártoluá, ha a nép vagyonosabb volna. Ez nem lokális baj, hanem or­szágos kalamitás. A baj országos lévén, a megye csak palliativ szereket nyújthat a sebre; de gyökeres orvoslás­sal nem járulhat hozzá. Szóló szerint a járási kórháza­kat, a mai kedvezőtlen anyagi viszonyok közt, társadal­mi utón sem lehet létesíteni. A kórházak az általános okokat magukban el nem bánthatják. A megye tegyen meg hatás körében mindent az egészségi viszonyok ér­dekében. Igyekezzék érvényt szerezni a föld alatti laká­sok (putrik) ellen már korábban hozott határozatának. Ezzel is egy nagy ok lesz elhárítva. Zoltán János alispán a felolvasott népmozgalmi adatokat nem találja oly kedvezőtleneknek, mint aminők­nek azt itt sokau feltüntetni akarják. 1882-ben a megyei lakosság száma 500 lélekkel szaporodott. Ha e szám évről-évre ily arányban emelkedik — mondja szóló — nem lehet okunk Magyarország népességi állományának jövő­je felett kétségbeesnünk. Szoboszlay József helyesli Szesztay indítványát. A járási kórházak felállítását kivihetetlennek találja. Szólották még a tárgyhoz Dózsa József, Miklós László, Kállay János, Harsányi Menyhért, Gaál Elek és Pilissy László. Határozat képen főispán ur Öméltósága kimondja, hogy Szesztay Károly indítványa elfogadtatik ; az orvos urak uta- sitandók lévén, hogy hivatalos látogatásaikról időnkint jegyzőkönyvet vegyenek fel s azt az alispáni hivatalhoz terjeszszék be. (Folyt köv) A tavasz. Szendergő álmából életre kelt a nagy természet. Mint tetszhalott, melyet mély varázs-álom tart zsibbasz- tó ölében, a pihenés után léteire ébred, úgy bontakozott ki a mindenség, a télnek fagyos koporsójából. Kihaltnak látszott az élet mindenütt, hólepel te­rült a földre, a nagy halottra, felette ridegen boron­gott a bus enyészet sötét képe. Ha az ember, ki hajlékának magányában a családi vagy társaságoB együttlét örömében találhatott meddő gyönyört, most kilép a nagy természet regényes templomá­ba, fölemelő tudata elragadó élvet támaszt kebelében. Nincs toll, mely képes volna hűen leírni ; nincs nyelv, mely képes volna hűen elbeszélni a természet nagy­szerűségét, pompáját. Megszégyenül az ünnepelt festő ecse­te a halmok legegyszerűbb virága előtt. A tavaszi ég szelíd kékje, melyen a nap égő tányér­ja ragyog, barátságosan hintve éltető sugarait a legkisebb fűszálra úgy, mint a fejét magasra emelő minden vészszel bátran daczoló óriás tölgyre, elragadja a komoly szemlélőt. Nem tudom mikor szebb az ég, akkor-e, midőn homály nélküli űrében csillagok milliárdja ragyog a hold bágyadt fényével ; vagy akkor, midőn komor, sötét fel­hők borítják el, melyek reszkettető dörgéssel szórják czi- kázó villámaikat, hogy a tüzkigyó pillanatnyira bevilá­gítsa a sötét éjszakát; avagy akkor, midőn a nap meg­tört sugarai mérhetlen szivárványt rajzolnak arra?! Ha szép a menny, melyet hivő lelkek phantásiája kép. zel, szebb a föld, tavaszhimzette diszöltönyben. äW“ Mai számunkhoz egy negyed ív melléklet van csatolva. "ÄS

Next

/
Oldalképek
Tartalom