Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-12-30 / 52. szám

IV. évfolyam.

38. szám.

Nyíregyháza, 1884. szeptember 21.

(SZABOLCSI HÍRLAP.)

TÁRSADALMI HETILAP.

A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

JVIegj elemik: hetenkint egyszer vasárnapon. *1«

Előfizetési feltételek :

postán vagy helyben háahoz hordva:

Egész évre........................................................4 frt.

Félévre.............................................................2 >

Negyedévre........................................................1 >

A községi jegyző és tanító uraknak egész évre ________ csak két forint.

Az e

lőfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások

Jóba Elek kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendők.

A lap szellemi részét képező küldemények, a

szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni.

Bórmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el.

A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza.

Hirdetési dijak :

Minden négyszer liasábzott petit-sor egyszeri

közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr.

Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik.

A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár.

Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasensteiu és Vogler _______ irodájában Bécsbon, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Cornp által Hamburgban.

A cselédek és cselédtartók. i.

Az adóvégrehajtókon kivtll, alig van a társadalomban intézmény, amely ellen nagyobb ős gyakoribb volna a panasz, mint a cselédek, különösen pedig a városi úgynevezett belső cselédség ellen. így van ez Nyíregyházán is. A jó cseléd olyan ritka ma, minta fehér holló. Minden cselédtartó tudja, mert érzi hogy a belső cselédség legnagyobb része, valóságos fizetett ellensége gazdájának. És mégsem akarnak segíteni a bajon.

Pedig ha kissé behatóbban vizsgáljuk a mai cselédség roszaságát; kénytelenek vagyunk megvallani, hogy annak egyedül és csupán a cselődtartó gazdák az okai.

A törvényhozás az 1876. XIII. törvényczikkben intézkedett ugyan a cselédekről, illetőleg a cselédkönyvek melletti szegődtetésről; nem különben az 1872.

VIII. t. czikkbeu a cselédszerzésről, mint üzletről. De mit ér a törvényhozás gondoskodása; ha a hozott törvényeket épen azok hágják át legtöbbször, akiknek érdekében hozatott, — a cselédtartó gazdák ! ?

Ki van ugyan is mondva, hogy könyv nőikül cselédet fogadni, illetőleg szolgálatba venni nem szabad- És mégis a legtöbb cseléd könyv nélkül fogadtatik fel. Vagy ha van és egyiknek-másiknak könyve; annak rovatait a gazda legtöbbször vagy épen nem, vagy ami még rosszabb, a valósággal ellenkezőleg, hol egy hol más okból hamis valótlan minősítéssel tölti ki.

Igen természetes következménye az után az ily lelkiismeretlen eljárásnak az, hogy a jóhiszemű gazda a felfogadott egyén erkölcsi magaviseletére nézve tájékozatlanul hagyatván, vagy éppen félrevezetettvén; sokszor csakis saját kárán tudja meg, hogy mily rósz, gonosz és feslett erkölcsű cseléd csempésztetett be házához.

Ez még nem minden. E bajon egy hó múlva segíthet a megcsalt, a rászedett gazda; túladván a rosznak bizonyult cseléden. De mit szóljunk ahhoz, amikor a gazda tisztán világosan tudja, hogy cselédje

A „RYlRVIDÉK“ TÁRCZÁJA.

Didjáza*)

A tehuantepekl királynő.

(Folytatás.)

— Tehát azért nem akarja Didjáza, hogy idege- genek bolyongjanak azon begyek körül, ne hogy véletlen a titok nyitjára jussanak.

— Nehezen. A kincsek rejtbelyét mindig csak egy élő indián tudja, a nemzet fejedelme.

— Úgy hát Didjáza indián fejedelemnő ? S az indiánok ?

— Az ő szolgái mind. Az ő intése parancs, szava törvény minden veres bőr előtt Sennor. Jaj a Ladino- nak ha neki ártani akar. Ő az ős királyok sarjadéka. Benne él ma is a Montezumák hatalma, s a Toltekek titkos tudománya. Didjáza erejének csak úgy ciuos hitára, mint szépségének. Anyám Mira saját szemeivel látta, hogy ő csupán egy pár szavat susogott egy tövis bokor előtt, s azonual a legszebb piros rózsák borították el azt kábító illattal.

_ Abá! kiáltá Brasseur ur — én láttam egy

ilyen rózsát. — Egy fehér ur mellén Ohico.

_ Úgy jaj annak a fehér arczuak. Annak nem

les

z nyugodalma sehol, csak a Birban. Volcan gyuladt ki annak mellében, és elégeti csak hamar szivét és beleit. Azt legyözhetlen kínok üldözik annak lábaihoz, kit halandó elérni nem fog soha. Ha volt hazája, elfelejti hazáját és fut utána. Ha voltak hazai istenei, oltárai, elfelejti azokat is, és fut utána; fut, és csak a sir fogja megállítani.

Brasseur ur gondolkozott. Lelke elé állitá a szép Lord Whiteot úgy, amint a tehuantepeki partra lépett. A legszebb férfiak egyike, volt. Nyílt, óvál arcz kék szemekkel, finom arczéllel, fehér tiszta arezbőrrel, szép fekete hajakkal Az után eszébe jutott az ifjú touristának

«TESíd: a 35-ödik számot. 8z.

feslett életű, erkölcstelen személy; és még is megfogadja, nemcsak de hónapokon keresztül megtartja házánál a legkisebb szemrehányás vagy büntetés nélkül? Vagy talán azt hiszik a szives olvasók, hogy ez csak ráfogás és tulbajtása a dolognak ? A világért sem I A legtisztább igazság ez. Azonnal kifejtem.

Midőn a szobaleány, a főző vagy a szolgáló beszegődik, a havi bér megállapitása után a második szegőd- sőgi föltétel az, hogy a cselédnek szeretője van, aki esténként rendesen eljárogat hozzá. 0 tehát t. i. a szegődő leánycseléd csak úgy áll be, ha szeretőjének szabad be- és kijárata lesz a háznál.

Ha csak pár évtizeddel ez előtt akadt volna ily leányszemély, aki arczpirulás nélkül, ilyesmit bérül köt vala ki: azonnal a hatóság kezeibe adatott volna. Ma ? Ma ez épen oly fizetési czikk, mint a fejre-való kendő, a czipő vagy a kötény. És a gazda, az ur, meg lehet egyike a legműveltebbeknek, mit tesz ma, szemben az ily föltételt előszabó cseléd-jelölttel ? Egyszerűen elfogadja az erkölcstelen, a feslettsőget és gonoszságot a leg - kétségtelenebből igazoló föltételt. El kell fogadnia, különben cseléd nélkül marad háza és családja kiszolgálat nélkül.

Vegyünk már most egy oly úri házat és családoti ahol 3—4 ily ily modern nőcselédre van szükség. Mivé lesz az ily ház éjelenként ? Nem valóságos bünbarlangá-e! ? A gazda, aki eme szemét népet drága pénzen fizeti és tartja, még csak fel sem szólalhat emez orgiát csapó esőcselék ellen, saját házában; hanem hallgatnia kell az ajtónyitogatásokat és sokszor nem a legcsendesebb suttogatásokat, saját és hozzá tartozói nyugalmának feláldozásával.

Valóban megfoghatatlan a cselédtartó gazdáknak, eme magaviseletük, szemben a cselédekkel! Bizony-bizony vastag hályog kell hozzá, hogy át nem látják az ily állapotoknak nagyon is veszélyes voltát, és még a család tagjaira is kiható káros következményeit.

Node erről más alkalommal szólok.

gyakori kalandozása a Rayudeja begyeken. Végre feltűnt előtte szótlansága, s nevekedő balványsága. Utoljára eszébe jutott a piros virág gomblukában, s a nyugtalanság, mely minden vonásán reszketett, midőn őt ma reggel megpillantá. Bizonyos volt előtte, hogy az ifjú Lord az indián büvésznő áldozata.

Ez alatt feljutottak eső és szélvész daczára ama bércz-katlan párkányára, hol Lord White eltűnt. Már akkor eltávoztak mind az indiánok, s nem láttak egyebet, mint Lord Wbitet bemenni egyedül egy barlang nyílásába.

— Ab — kiálta fel Brasseur ur. Az utáu megfordult, 8 mondá Cbiconak.

— Mehetünk I

— Hová ?

— Haza. Itt tovább menni nem lehet.

— Hiszen előre megmondtam ezt Sennor.

Visszatértek Avendano szállodájába, hol Brasseur

szivarra gyújtva az ablak párkányára dőlve egész nap leste, vájjon mikor fog vissza térni Lord White. A beálló éj, megszüntette őrködését, Reggel a Lord szállására sietett Mr. Brasseur.

— Honn van-e a Lord ? — kérdé White szolgáját

— Nincs sir.

— Különös, mondá s távozott mormogva. — Ez még is különös. No, de várjunk még egy kevéssé.

VI.

Két nap múlva szépen kiderült az idő, s Tűr tábornok a mérnöki karral megindult a vonalat megtekinteni. Délután a Rayudeja oldalbordáin kopogtak öszvéreik patái.

— Help I Help.

Ezen segély kiáltás hatott Kővári füleibe, de a társaságtól távolabb oldalt egy nagyszerű Cactus gyönyörű virága megszemlélésére távozott.

— Help!

Kicsoda ön? — Válaszolt Kővári.

— Lord White.

Szabolcs megye éviiegyedes közgyűléséből.

{Szeptemberhó 16.)

Főispán ur ő méltósága a gyűlésnek néhány szóval történt megnyitása után, Vay Gézát, Zoltán János alispán ajánlata folytán, tisztelet-beli segéd-szolgabiróul nevezte ki.

Ez után főjegyző olvassa az alispáni évnegyedes jelentést. Nagyon leverőleg hatott a közgyűlésre az alispáni jelentésnek a halálozásra vonatkozó pontja. A halálozás a múlt évnegyedben oly nagy fokú arányban mutatkozott, hogy minden igaz honpolgárt méltán aggodalomba ejbet. E nagy mérvű halálozásnak okát a jelentés legnagyobb részt abban a körülményben találja, hogy a köznép egyáltalában nem veszi igénybe az orvosi segélyt. A megyéből beérkezett orvosi jelentésekből az tűnt ki, hogy az elhalttaknak 74%-ja nem részesült orvosi segélyben.

E pontnál Szentmáriay Dénes vencselöi rom. kath. plébános kér szót a közgyűléstől; aki is előre bocsátása után annak, hogy alig van a continensen állam, ahol annyi és oly üdvös törvények hozattak volna, mint nálunk; csakhogy nincs aki azokat foganatosítsa, aki végrehajtsa : részéről nagy bajnak találja azt, hogy a halott- kémek nem felelnek meg az e vonatkozatu törvény üdvös intentiójának; amenyiben az illető halott kémek, mint különben is egyszerű földmivesek, sem nem kellő szakismerettel, sem nem elég lelkiismeretességgel járnak el tisztükben. Fordultak elő esetek, hogy a bullát a törvényes idő előtt is eltemettetni engedték a halott-kémek. Szóló nem kívánja, hogy e tisztségre mindenütt szakember alkalmaztassék, mert az lehetetlen; de elvárja hogy a törvénynek érvény szereztessék. Az pedig C9ak úgy volna elérhető, ha a halott-kémi kötelesség teljesítésére a néptanítók szólittatnáuak fel; az orvos urak pedig utasittatnának, hogy évenként legalább egyszer oktatást adjanak a halott-kémeknek. Ha pedig ez netalán kivihető nem volna, kéri az alispánt, hogy legalább a törvény tartassék meg a hullák megvizsgálásánál és eltemetésénél.

Lukács Ödön fájdalommal veszi tudomásul a nagy halandóságot s annak egyik feltárt okát: az orvosi segély igénybe nem vételét; de szerénte ezen, a tanítóknak halottkémül való alkalmazása által, nincs segítve, akiket különben sem lehet az egyáltalában nem hozzájuk illő munka teljesítésére szorítani Hanem igen is czélhoz

— Hol van ön ?

— Egy szikla üregben.

—: Meddig tarthatja magát ?

— Meddig szivarom. Két napig.

— Se baj. Türelem.

Innen látható, bogy Lord White szikla cellájának kürtője oda nyílt, ahol a vizsgáló bizottság elvonult, s Kővári mérnök meghallotta segélykiáltását.

Most tekintsünk be a Lord cellájába.

A mint Lord White magát megnevezte, azonnal felemelkedett a cella függönye, s megjelent előtte Didjáza királyi alakja.

— Ne kiáltson ön Lord,

— Miért ?

— Nem akarom.

— Unom magamat. Sötét van s nagyon magánosán vagyok.

— Az baj, de a sir még sötétebb, s még magányosabb.

— Azt nem érezzük, tudja ön szép Kleopatra; de a börtön roszabb, azt érezzük.

Nem sokára a kürtő szájánál erős csákány kopogások hallatszottak.

— Lord White 1

— Hallom Sennora.

— Azoknak a csákányoknak nem szabad ezen szikla boltozatot beszakitani.

— Miért, ha szabad kérdeznem?

— Az egy szerencsétlen nemzet titka Ide fehér arczuak betörni nem szabad. Aki ide lép tudja meg ön, hogy bolt ember előre, mint ön.

— Az mindegy bolt vagy élő, csak láthassam önt. De ön már két napja nem mutatá magát, s ez a halál nem a sir.

A csákányok mindig erősebben kopogtak. Didjáza intett a két iudiánuak az ajtóban, akik azonnal egy lőporos bordót heugemettuk a cellába.

(Vége következik.)