Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-12-30 / 52. szám

IY. évfolyam. 34 szám. 1 Nyíregyháza, 1884. augusztus 24' (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ** Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. “W Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: lígCBZ évre....................................................4 frt. Félévre .............................................. . . 2 » Ne gyedévre...................................................1 > A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jóba üllek kiadótulajdonos könyvnyom­dájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ezime alatt kéretnek beküldetni. Bórmentetlen levelek csak ismertt kezektől fo­gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. \r Hirdetési dijak : Minden négyszer liasábzott petit-sor egys közlése ö kr ; többszöri közlés esetében 4 ki\. Kincstári bólyegdij főjében, miliden egyes h — tés után 80 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. , Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (uagy-debrecz _____________irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Nt a 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haaseiistein és Vogler .•szag és Sveicz fővárosaiban is. Born & Comp által Hainburgbau. A „NYÍBVIŰÉK“ TÁRCZÁJA. Didjáza, A tehuantepeki királyné. (Folytatás.) IV. Azon nap reggelén, melyen az indián főpapuő ősz szegyüjté híveit Ruyudeja barlang-templomában, Lord White fekete fényvászony köpönyegbe burkolva készült háta megett hagyni Tehuantepekot, s uíjábau találkozott Monsieur Brasseur franozia mérnökkel. — Jő reggel Mylord! — Jó reggelt. — Hogy van ön ? — Igen jól. — Hová készül Ön, az idő egészen megváltozott. — Igaz. Isten önnel sir I Lord White elsietett. — No evvel nem boldogul sem Isten sem ember — Mormogá a beszédes franczia boszusan. — Nem áll szóba senki ember fiával. Sacre Dieu! menykő aristokrá- ták ezek. az angolok. Bepáczolt múmiák, befedve a múlt század mohával. Ők azt mondják, Britannia a szabadság hazája. Szép ország! Fele dús gazdag, fele koldus. Az egyik féluek vau szabadsága a bőségben világunalomban sanyarogni, s spleenjüket meghordozni az egész földön; a másik félnek vau szabadsága meghalni éhen azon gyárpadon, melyen meghalt apja és nagyapja szintén ében. No de az angoloknak „igy is jól vau. Semmi kö­zöm hozzájuk, én franczia vagyok, s ez nekem elég. De ninil most jutott eszembe, hogy a derék Lord ö mél­k^fh'n ÍfSS**k.. szerelmesnek lenni. Természetesen mer« ’nedíP' «■ rn£~ -1 mélyen és helyesen gondolkozó ember azt mondja ugyan, hogy nincs szükség rájuk; de a minden na­pi tapasztalás az ellenkezőről győz meg benőnket. A nyilvános helyek közt, az évszak bármely részé­ben, legnépesebbek a korcsmák. Hiába prédikáljuk tehát, hogy a korcsmák ilyen, meg amolyan veszé­lyesek. Az emberek túlnyomó része az ellenkező nézetet osztja s benépesíti a korcsmák büzhödt zu­gait. Valóban az ember nem képe's meghatározni, hogy a korcsmák okozzák-e az iszákosság terjedé­sét, vagy a korcsmába járó emberek. De mert igaz az, hogy a tolvajt az alkalom csinálja; tehát az is igaz, hogy mig korcsmák lesznek, addig mindig lesznek vendégek is análinkább; mert a korcsmá- rosok igen jól értenek a csábításhoz. Felhasznál­nak minden módot és eszközt, hogy a látogatók számát lehetőleg szetrcTízteák. És már ez abb áldo^tbitás az, ami az embe­rek ve reményét, mozdítja elő legnagyobb mértékben az iszákosságot, amely naponkint szedi áldozatait az emberek sorából, s csak egy évben ezereket tesz tönkre erkölcsileg és anyagilag egyaránt. E veszedelmes ellenség szolgálatában állanak a korcsmárosok. Ezeknek táborozó hülyéik a korcsmák. Tagadhatatlan tehát, hogy a korcsmába járás erkölcsileg is megrontja az embert. Ami pe­dig az erkölcsöket megroutja, az a köz egészséget is aláássa. A korcsmákat következés képen egész­ségi tekintetekből sem szabad látogatni. Hogy valaki egészségét megtarthassa, szüksé­ges hogy mértékletes legyen, minden tulságtól, éj­szakázástól, gyomra megrontásától, könyelmü kedv­telésektől óvakodjék; szükséges továbbá, hogy pén­zének fölöslegét, ha kivált van, anyival inkább a szükséges dolgokra szolgálókat, ne dorbézolja el; hanem avval magának, családjának, a köz ügyek nek és embertársainak javát és boldogságát moz­dítsa elő. Kötelességei mindenkinek vannak. Ott van a család, a rokonság. Ha ilyenek nincsenek, ott van­tehát e szerelőm uagyon friss keletű. Vájjon kinek ajánl­hatta fel szivét a comes Lord ezen indián földön. Talán valamely indián fejedelem veres bőrű Ladyjének. No, az az ízlés dolga. Piao face és red Lice és csakúgy egyesülhetnek a szerelemben, mint a hogy az ellenes gön- ozölök vonják egymást a természet-tanban. Hiszen Lord ő méltósága is félig meddig ily természettani jelenség. Valószínű valamely museumból szökött ki; s most meg­kísérti briten szabadságát. Ahá most jut eszembe, mutató ujjával homloka felé szúrt Brassenr ur e szavaknál, most jut eszembe, majd meg eszi szemeivel a szegény Didjá- zát, mikor Avendauo ur termében megjelenik. Bizonyos vagyok beune, hogy Didjftza valamiféle indián herczegnő. Különben a Lordnak eszébe sem jutna szemét reá vesz­tegetni. Ösztöuét követé a Lord s az ösztön biztosabb vezér a szemnél. Ez áll szintén á természet-tanban. A fecskének senkinek sem mutatja meg az utat, még is tudja, hogy merre tartson, na feltalálni akarja azt a földet, s fészket, melyet öszszel elhagyott. Isten bizony kedvem volna meglesni a Lordot. Rendez-vous-ra megy minden esetre. Az idő nagyon alkalmas, az az oly rósz, hogy senkineksem jut eszébe leselkedni. De hát'nekem eszembe jutott. Jó mulatság lesz, követni fogom öt. Brasseur ur a mint rnondá, úgy tÖD. A hegykupok mindinkább elborultak, s a felszált gőz más hűvösebb rétegben felleggó tömörülve lassan aláereszkedett, végre teljesen eltűnt a nap. Lord White nem gondolt avval semmit. Mit neki az idő. Nagy gyarlóság még azt is számba venni, ha az ember ember, s hozzá még angol is. Akit az idővál­tozás is megállít, az bevallja gyávaságával örök szol­gaságát, s nem lesz akarata soha. Légmérő higany az, és nem ember. Csak akkor mozog, ha nyomja és taszít­ja ura. Ez mindenesetre szégyenletes dolog^x«" — -t-N'. «■*•* - ’ér, és sv^ 3>I° ‘'"k.-n t ü z bi a! nak a társadalmi intézmények, a közmüvei» a társulatok és egyesületek. Ezeknek és ezekí • kell élni, nem csak saját szenvedélyeinknek. ^ Az általános jólét alászállása, mindig m diti a társadalom alkotmányát, sőt még j , egészséget is. Hol dúlnak leginkább a járva, \ Rendesen a társadalom két rétege közt; ap t mórban élük, és a rendetlen életűek közt. ' * A korcsmák az embereket szegények; roszakká teszik. A korcsmák tehát úgy égéi] stje mint erkölcsi szempontból szigorúan kerülend be Az erkölcsi és lelki táplálkozásnál le^° szabály legyen tehát az, hogy kerüljük a korcsmi a tivornyákat, az éjjelezéseket és a könnyelmű élve zeteket. A tiszai ág. evang. egyliázk er illeti gyűlésből ,áu us&r ^ M W — A nyíregyházai ág. evaug. egyház igen szép linne pályeségeket élt át a fentebb jelzett 4 napon. A hogy aljai esperesség ugyanis itt tartotta évi egyházmegyt közgyűlést; do amelyokuek fényes folytatása a tiszai á evaog. hitv. egyházkerület közgyűlése volt. Folyó hó 18-áu délután 4 órakor érkezett meg miskolczi vonattal, a kerület főpásztora f. t. Czékas Isti superintended ur, akit a nyíregyházai ovang. egyln tanács élén Meskó Pál egyházi felügyelő ur fogado . A magas vendéget a város diszfogata szállította be, - mintegy 15 kocsi kíséretében, és az összes egyházuk ha­rangjainak zúgása közben, szállására, t. i. nt. Farbaky József lelkész ur lakására; ahol a házi gazda igen me­legen fogadta a kedves vendéget. Nemsokára a nyíregyházai ág. hitv. egyháztauács testületileg tisztelgett, ut. Bartholomaeidesz János íő- eBpsres vezénylete alatt, a töpisztor urnái. Délután 6 órakor egyházmegyei olőtauácskozmi^ a ( tartatott. v . pg Másnap (aug. 19.) délelőtt 9 órától kezdödőleg tar- 1 tatott meg a hegyaljai esperesség évi közgyűlése, a vá > .'-ü, felső leányiskola termében, tek. Lichtenstein József i I- el rességi felügyelő és nt. Bartholomaeidesz János főosp ti urak kettős elnöksége alatt. A kitűzött tárgyak cl ,:i V2I2 óráig intézteitek el. = í.l Lord White tehát nem vette tudomásul sem világ zsaruokát az időt. Azt moudta: megölhetsz, de uekem ugyan parancsolni nem fogsz. Nagyon helyesen tette. Daczolt a legnagyobb hatalommal a földön. Es ez az igaz szabadság. Tagadta az idő fő uraságát az em­ber felett, s azt állította, hogy csupán az anyag az idő jobbágya. Látható, hogy Lord White az emberben a lélekre fektette a fő súlyt. Rayudeja ormaiu villámok czikkáztak. A vészt,-£ nyitá szemét, körülnézett és kaczagott. Daemoni karzat gás volt ez. A föld rengett bele. De hát mit törődött Lord White e Daemon kaczagásával. >en Az eső megeredt, a szél zúgott, a magas pálmád hajladoztak a hatalmas ernyőjü czipru9ok recsegtek. V Lord White mindezekre nem tett egyebet, mint kissé összefogta mellén fényvászon köpenyét. Talán csupán azért, hogy a piros virág ott mellén meg ne ázzék, szép lovagias gyöngédség mindenesetre. — Végre feljutott azon bérezi völgybe, mely egykor, a természet minden szépségével pompázott elöÉÉft*- most az eltelve volt sürü gőzzel, s a barlanguyilás el vili fed­ve teljesen. White zavarba jött. Á ki zavarban van, ne t8^®Tre sémit. Várjon. Ö is arra határozta magát. Elrejtő gát Bürü magnolia-bokrok közé. Leült egy s7:raDé' és várt. 'k min1 . t elkö-l Türelem rozsát terem. Megtermetté Lord Whi még­is, kis idör letelepedése után egymásután, néma esteli; ben látta a gőztakart nyilasból előjönni az indián' -j8ü A mint kijöttek, eloszlottak a szélrózsa minden irá. ,noz ban. ’les — 0 nem jött? — magában. — 1 még ot> fiPőV.Ha ott-va$á ' w­jlá ember lelki, erkölcsi és testi táplál- kozása. y vi. A testi táplálkozáshoz szükséges étel- és italnemüek helyes megválasztása, és az azokkal való mértékletes élés mellett, a lelki és erkölcsi táplálkozásról sem szabad megfeledkezni; ha azt akarjuk, hogy testi szervezetünk egésze mindig normális és kedvező működésben legyen. Minthogy pedig az ember physikai és szel­lemi élete közti összeköttetés oly szoros és vi­szonylagos, hogy egyiket a másik nélkül még csak képzelni sem lehet; mindenek fölött azon kell len­ni, hogy a physikai és szellemi életünk közti kel­lő öszhaug folytonosan fentartassék. Tudjuk ugyan is, hogy az ember lelki és er­kölcsi, vagyis szellemi életére, a szivet és lelket nemesitő társas egtóAriét legnagyobb befolyással van. tpai'iiofiuun'lc Ve^^Ti^gliogy minél' jobb és nemesebb társaságokba járjunk. De ezeket a jó és nemes társaságokat ne a korcsmákban keressük, mint ma legtöbben teszik; hanem látogassuk a hangversenyeket, a színházakat, a felolvasásokat, a társas tánczvigalmakat, és a házi mulatságokat. Nincs a szórakoztató időtöltések és vigalmak közt egyetlen egy is, amely oly nemesitőleg és emelőleg hatna az emberi kedélyre, mint a zene, a dal, és a szóló művészet. Ezekkel pedig legszebb, legártatlanabb alakjukban és nyilvánulásaikban, csak is a most emlí­tett helyeken találkozhatni. Ezekkel ellentétben néz­zük, minő befolyást gyakorolhatnak ránk, illetőleg az emberi physikumra és a kedély-állapotra a korcsmák. A korcsmákat, vagyis szálló helyeket kezdetben a szükség találtatta fel az emberekkel, az utasok számára. És azok akkor nagy szolgálatot tettek. Ma azonban már egészen más czélra használtatnak, mint kezdetben. A korcsma, fájdalom ma már nélkü- lözhetlen szükséges rósz. Nagy kérdés ugyan, ha valyon van-e tulajdonképen szükség a korcsmákra ? A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom