Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
V. évfolyam. 21. szám. Nyíregyháza, 1884 május 25. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre .......................................................4 frt. Fé lévre............................................................2 » Negyedévre.......................................................1 » A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a szétküldése tárgyában leendő «Tóiba kiadótulajdonos könyvnyom dájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer liasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bólyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. __________ TÁRSA DALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik: hetenkiőt egyszer vasávnapon. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasensteiu és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. _____ A mi vasutunk. Jelige : „Segíts magadon ! . . .u A fővárosi lapokból olvassuk, e lapban is közölve volt, hogy Abonyi Emil beregmegyei ország-gyűlési képviselő, egy év tartamára, engedélyt nyert arra, hogy a Nyíregyházától N-Kállón, Nyir-Bátoron, Máté-Szalkán, V.-Naményen s Beregszászon át Munkácsra vezető vicinális vasút elkészítésére nézve előmunkálatokat tehessen, tétethesen. Ez a tény, amelylyel szemben állunk. Szemben áll Szabolcsmegyének és Beregmegyéuek egy nagy terjedelmű, világtól elzárt őstermelő, tekintélyes gyárakkal biró s számoB nagy birtokos által lakott vidéke. Egész tisztelettel, de őszintén teszem fel a kérdést hogy: nem állana-e érdekében Szabolcsvármegyének és a megye érdekeit képviselő megyei bizottmánynak, hogy ez ügyet, mint amely a megye lakosságának majd nem felét illeti 8 érdekli és oly mélyen érdekli! magáévá tegye ? Szerény nézetünk szerént egy törvényhatóságnak nem csak az a tiszte, hogy a kegyelmes leiratokat tudomásul vegye vagy vitassa; hanem ha életrevalóság van benne, amint-hogy Szabolosmegyéről örömmel jelezhetjük, hogy ebben még van; tehát tiszte a megyei törvényhatóságnak megtenni, erejéhez mértten, amit tenni képeB, a vármegye területén lakó polgárság szellemi, erkölcsi és anyagi fejlődése és előhaladása érdekében. E tudattal most, épen alkalmilag, az évnegyedes megyei gyűlés küszöbén, nézzünk szemébe a kérdésnek, és a felvetett vasúti tervezetuek. Ez meg már tiszte egy öntudatosan s komoly czélokért működő és számba vétetni kívánó megyei hírlapnak. Nem térünk ki a kötelesség elől. Mielőtt a felvetett ügyhöz tüzetesebbben szólanánk vegyük figyelembe az adott viszonyokat, a körülményeket. Az országgyűlési képviselők választásának küszöbén állunk. Abonyi Emil, aki ama tervet felvetette, a múlt országgyűlésen Beregmegyének egy területét, mint kormánypárti képviselő képviselte; még pedig nem épen nyomtalanul működött az országházban, sőt előadói tisztet is többször teljesített. A főváros társadalmi életében is jelentékeny állást foglalt. Az után Beregmegyében nagy birtokos, vagyonos ember. Hogy fellépett-e újból, biztosan nem tudjuk. De hogy komoly s a fenforgó ügyben teljesen illetékes emberrel van dolgunk: az biztos. Azonban a fenforgó körülmények nem zárják ki, hogy a felvetett vasúti terv lehet egy tisztességes kortes fogás. Sőt, ha a legkomolyabb czélzattal vettetett is fel, amit mi őszintén igy hiszünk, az emberek ilyenkor hajlandók, kisértetbe jönnek, hogy bigyjék, miszerint a terv épen e körvonalozott viszonyok őzt, csak kortes fogás. Mi nem tartjuk annak. És mert komolyan yeszszük, szólunk is hozzá még pedig érdemileg. Az érintett vasúti terv reánk, szabolcsiakra nézve nem is uj, nem is meglepő. Ami uj van benne, csak annyi, hogy a Nyíregyháza- Bátor- Szálkái zsákutczába vezető tervet, a zsákutczából ki akarja vezetni Szálkától Naménynak, Beregszászhoz. És azt is mondhatjuk rá, hogy ami uj van a tervben, nem rósz; sőt szükséges, hasznos határozottan jó. Mert nincs nagyobb baj az efféle ügynél, mint midőn egy zsákutozában vész el, egy kátyúban fenekük meg. Most ezen is segítve van. Eddig a »mi va- sutimknah« ez volt érdekeltek, vállalkozók s pénzemberek előtt legnagyobb hátránya, megölő gyilkosa. Eddig tisztában vagyunk. Hogy a megyére, mint testületre, mint törvényhatóságra nézve, követeli-e valami érdek, valami általános megyei szempont, hogy e tervezett vasút kiépíttessék ? E kérdésnek megvilágítása végett elegendő rámutatni a Debreczentől Nánásig már épités alatt lévő s ugyancsak Debreczentől a Gutaak vezetett s innen Bátor felé vezethető vasúti szárny-vonalakra. Egyik, a nánási és esetleg onnan tovább építendő vonal, Szabolcsinegyétől való elszakadással fenyegeti a megyének egy egész nagy járását, nyugoti részét. A másik a keleti, guti vonal Debreczeu felé vezetné el és ki a megyének egy másik, ha nem két járását, de egyet: a bátorít mindenesetre. Kombinálni tudó embereknek elég jelezni enyit; épen elég. Hogy a megye székhelyét Nyíregyházát és annak iparát, kereskedelmét menyiben érdekelheti s érintheti e terv: a fentebbiek alapján kiszámítható. Mondhatunk tehát annyit, hogy ez úgy Nyíregyházára mint Szabolcsmegyére nézve életbevágó, nagy horderejű kérdés. Midőn évekkel ez előtt 1878-ban, 1879-ben »a mi vasutunk« terve megpendittetett: a megyében e tárgyban nagy mozgalom indult meg. Egy nagy bizottság alakíttatott. Elnöke volt a boldog emlékezetű gr. Dégenfeld Imre, alelnöke gr. Károlyi Tibor megyei nagy birtokosok. Az után előmunkálatokra pénz gyüjtetett. Az előmunkálatok megejtettek Az e tárgyban készült munkálat kinyomtattatott és meg is van számos példányban, nyomtatásban. Azóta a megye egy nagy bizottságot nevezett ki, hogy ez ügyet figyelemmel kisérje és alkalmilag megmegmozgassa. Talán épen a főispán ő méltósága elnöklete alatt. A vasúti választmány elnöke Gr. Dégenfeld Imre úgy ez ügynek is, mint megyénknek nagy sajnálatára : meghalt. De jöttek újabb nagy birtokosok helyette a megyébe s vidékünkre épen az ő nagy tekintélyű s nagy befolyású és különben is nagy birtoku és a jelzett vonalon érdekelt vejei: Br. Podmaniczky Géza (Baktán), Tisza Kálmán kormányelnök (Máté Szalka-vidékén). Nem lehetne ezeket mind bevonni az érdekeltségbe ?! íme ez a helyzet képe! Következik a megyei gyűlés ! Yalyon nem lenne-e tanácsos, szükséges neküuk szabolcsiaknak, törvényhatósági gyűlésünkben megbeszélni ezt az ügyet? Yalyon nem volna-e ideje, bogy mintán a vasúti bizottság elnöke Gr. Dégenfeld Imre meghalt, talán az aleluök Gr. Károlyi Tibor ő méltósága kéretnék fel a választmány összebivására, hogy e mi választmányunk Abonyi Emil úrral tenné magát érintkezésbe. Ez esetben azt is megtudnók, hogy miben áll a dolog; mi benA „NYÍRVIDÉK* TÁROZÁJA. Egy nőgyülölő naplójából. Régen történt, midőn egy volt iskolatársam könyvtárában való keresgélés közben, egy már meg sárgult kézirat akadt kezembe; amely iránt miért-miértnem már a kézbevételnél érdeklődni kezdtem. A kézírás igen szép és olvasható lévén, kívánságom csak fokozódott. Magamhoz vettem tehát a kéziratot és elkezdtem benne lapozgatni. Nem volt benne önálló öszszefüggés csak rövid gondolatok följegyzéséből állott az egéBz. Amint az első lapra bukkantam, megdöbbenve olvastam a czimet. Egy nőgyülölő naplója. Különös, gondolám magamban, hát még ilyen is lehet a világon. Nőgyülölő! Hiszen ez egyenes megtagadása benső életünknek, erkölcsi valóknak. És még az ilyen ember nemcsak gondolkozni, hanem írni is tudhat I Olvasott, müveit ember miként gyűlölheti a nőket, az életnek e kimerit- betlen örök szép költészetét ? ^Kérdeztem magamtól. Később, amint jobban behatoltam a kézirat tartalmába, arra a meggyőződésre jutottam, hogy az illető nögyülölőnek fontos okai lehettek eme napló összeállítására; és hogy nem is egészen élvezethetlenek a följegyzett gondolatok. De hogy e lap szives olvasói is meggyőződjenek nézetem alapos voltáról, ide jegyzek néhány gondolatot ama kéziratból. Minden nö szép — a saját tükre előtt. Az oly embernek, aki szép nőt vesz feleségül, gyorsan megszaporodnak barátai. Minden nő megköveteli tőled, hogy szépnek találd A szépség a nő becsülete. Nőkkel bizonyos dolgokról jobb komparativuszban beszélni, mint szuperlativuszban. X né például, szívesebben hallja, hogy- ő szebb Z né asszonynál; mint azt, hogy ő a legszebb a világon. Vannak szép asszouyok, akik meg nem érdemlik szépségüket. A szépség növelésére fordított költségek és áldozatok, rendesen kárba vesznek; mert a szerencsét lehet korrigálni, de a szépséget nem. A nő csak kisebbitheti szépségét; mert ha a világ megtudja róla, hogy szépíti magát, nem tartja főbbé szépnek. A női szépség istenség, amelynek papjai az udvarlók. A szép nő, aki nem kaczér, olyan mint a nagy tehetségű ember, akinek nincs dicsvágya. A rut nő, aki kaczérkodik, hasonlít a tehetség nélküli férfiúhoz, akinek korlátlan az ambicziőja. A rút nőben a szép nőknek minden hibái meg vannak; azon kivül még rút is hozzá. A legtiszteségesebb DŐnek is szüksége lehet a szépségre. Ha azt kérdeznék tőlem, hogy milyen nőt óhajtanék magamnak feleségül, szépet-e vagy rútat: nem tudnék rá válaszolni. A szép asszonyok közé nemcsak a szép nők tartoznak, hanem mind azok, akik tetszenek, és miod azok a rút nők, akik tudnak szépek lenni. A legegyügyűbb falusi liba, néha jobban tudja felhasználni szépségét, mint sok bölcs államférfin tehetségét. E képesség a nőkkel együtt születik. A leggazdagabb ember nem olyan boldogtalan, ha megfosztják vagyonától, mint a nő, ha elveszti szépségét. Az államok igen nagy igazságtalanságot követnek el, hogy a szép nőket meg nem adóztatják. Hiszen ez épen oly örökségi tőke, mint akármely gazdag hagyaték. Minden matróna szép volt valamikor. Legalább ők azt mondják és azt hiszik. És ez igaz lehet; mert minden öreg hölgy fiatal volt valamikor. Az ifjúság pedig a legnagyobb szépség. Talán az ördög maga is szép volt fiatal kordban. Egy kevésbé szép úri hölgy megpillantván egy feltűnően szép pórleányt, igy kiálltott fel: »Istenem 1 ha én ily szép volnék,- mit-nem tennék én ennyi szépséggel!« »Ugyan mit tenne asszonyom!« jegyzé meg a szép pórleány, — biztosítom önt, hogy nagyon kevés jót és okosat. Ismerek egy nögyülölőt, akinek egész gyűlölete abban áll, hogy nem szereti a rút nőket. A női szépség egy nagy összeget képviselő értékpapír, amelynek semmi hasznát sem lehet venni — re- dlizálás nélkül. A női szépség értéke egészen ellentéten áll a börzei papírokéval. Ezeknek értékét emeli, amazét pedig lenyomja — a kereslet élénksége. A szép asszonyokat az isten is talán azért teremtette, hogy figyelmeztesse a férfi világot — a bűn szépségére. A szépség elmúlik, a nőieég megmarad. Azért a szép asszonyoknak inkább kellene nőiségüket ápolni, mint szépségüket. A nőiség még akkor is hódit, amikor a szépségnek híre is elenyészett. (yyy*)
