Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
V. évfolyam. 17. szám. Nyíregyháza, 1884 ápril 27. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLOSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik lietenltint egyszer vasárnapon. Előfizetési teltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre .......................................................4 írt. Fé lévre............................................................2 » Negyedévre.......................................................1 » A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jóba, Elelj: kiadótulajdonos könyvnyom. dájákoz (nagy - debreczeni - utcza 1551. szóm) intczendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése ö kr ; többszöri közlés esetében 4 lcr. Kincstári bólyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint lő krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (uagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haaseustein és Yogler irodájában Bécsbeii, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Horn & Comp által Hamburgban. Egy társadalmi betegség.*) VI. Minthogy a házi nevelés legelső fonal-szálai az anya. teliát a nő kezében vannak letéve a gondviselés és az élet törvényei által: nézzük első helyen a nők, illetőleg a leány-gyermekek nevelését. A nők minden korban más-más állást foglaltak el a társadalomban. Tudjuk ezt a történetből. Az ó-korban a nők általában szolgai alárendeltségben éltek. A nő úgyszólván csak szolgálója volt férjének a nélkül, hogy férjének családi vagy társadalmi jogaiban és előnyeiben és osztozott volna. A férj korlátlan hatalmat gyakorolt a család tagjai felett. így volt ez az indusoknál, a zsidóknál, a görögöknél és rómaiaknál. Későbben, a műveltség általános terjedésével, a római császárság korában, Krisztus születése táján, már javulni kezdett a nő társadalmi helyzete. Livius Augusztus római császár korában a nő, aki a szent szertartások szerént ment férjhez, házának úrnője volt. A nőre volt bizva a tűzhely feletti felügyelet, hogy az ki ne aludjék. A nőnek e szerént már papi tisztje is volt. Szóval a kereszténység keletkezte óta, a nő mindig nagyobb és nagyobb tiszteletben részesittetett. A lovag korban a nő eszmény gyanánt ima dta- tott. A lovag kész volt meghalni hölgyének egyetlen mosolyáért. A nő iránti tisztelet a lovag fő erényei közzé tartozott Az újabb időkben, különösen a nagy franczia forradalom óta, a nő állása nagyon sokat változott fontosság tekintetében. A legújabb korban pedig, különösen a léghajó, gőzhajó, vasút, távirda feltalálása óta, az életmód, a foglalkozások és az osztályok megvál- toztával és átalakulásával, a nő nem csak házias, hanem szellemileg is képzett; nem csak tisztelt tagja a társadalomnak, hanem irány-adója is. Nagyon helyesen mondja a költő: „Ahol a nő kezeljen a zászló, a férfi kezében a kard: ott a győzelem bizonyos.“ A jog azonban mindig kötelességekkel jár. Ha tubát a nő oly kiváló állást foglal el a társadalomban : kétségtelen, hogy reá nagy és fontos hivatás vár. Hogy pedig a nő e fontos hivatását ismerje, szükséges hogy arra előkészíttessék; nehogy ellenkezésbe jöjjön magasztos elhivatásával. A ezélirányos nevelés azért minden időben egyik legfontosabb tényezőjét képezte a nemzetek jólétének. És százszor fontosabb az korunkban, amidőn mindenki csak a rideg materializmusnak hódol; amidőn mindenki csak saját énjének és énjéért kivan élni, még felebarátainak egyenes megkárosításával is. És a nőket illetőleg, mit kell tapasztalnunk? Azt, bogy a mai reális irányú korban, a nők minden áron kivágynak a családi körből, s a sivár élet küzd-terére sietnek, bogy a férfivilággal versenyre keljenek. Nem gondolják meg, hogy e versenynyel a férfiak ellenszenvét költik fel saját maguk irányában, és a családi életet mérgezik meg. Amióta a nők önállósítása és munkaképesité- se érdekében a mozgalmak a magyar társas és hivatalos életben is megindultak: az óta lépten nyomon tapasztaljuk, bogy a nők szűknek, unal*) Läail a 15-öilik számot. inasnak találják a családi kört és a házi foglalkozásokat. És fájdalom! e jelenség nem csak az előkelő családok körében észlelhető. Elragadt az már a közép és alsóbb osztályú nőkre és családokra is. Arra igen kevesen gondolnak, hogy ha majd élettársat ad nekik a gondviselés: fele segitségök legyenek férjeiknek, és amit a férjek szorgalmuk és képességük által megszereznek, azt ők okosan beosztva megtakarítsák .s a háztartást bölcsen intézzék és vezessék. Ma már az alsóbb osztályokhoz tartozó nők közt is sokan találkoznak olyanok, akik a háztartáshoz vagy semmit, vagy csak nagyon keveset értenek, s a gazdasszonykodást nem is tartják életczéljuknak. De hát mire való is az a gazdasz- szonyság! — Mondja sok leány. Hiszen a piaczon mindent meg lehet szerezni. A pék megsüti a kenyeret, a vendéglőben elkészítik az ebédet és a vacsorát. Elég ba a reggeli kávét maguk el tudják készíteni. Czukrot, kávét, tejet ad a kereskedő könyvecskére. A gyermeket neveli a pesztra. A nő pedig olvasgatja a zöld és kék divat-lapokat, s a kérdés rovatban felkéri előfizető társnőit, hogy viszont szolgálat fejében, legyenek szívesek megismertetni a keztyü- és legyező- nyelvet és a kenyér golyócskákkali társalgást. Azt kérdezem az ily leány és nő arczképénél: ha valyon képes-e az ily nő férjét és családját boldogítani, s női hivatását a házban és a társadalomban betölteni? Le lebet-e élni egy hosszú életet ily nő oldala mellett, az élet megutálása és megvetése nélkül? Bizonynyal nem. Azok a szülők, akik leány-gyermekeiket minden áron önálló pályára igyekeznek képesíteni, természetesen a gazdasszonykodás és házvezetés ismereteinek teljes elhanyagolásával, nem go idolják meg, hogy minden körülmények közt megdönthet- lenül áll az a nézet, hogy: „A nő figyelmének mindenek fölött a háztartás helyes vezetésére kell hogy irányuljou. A helyes gazdálkodást, a kiadásoknak a bevételhez való arányosítását, korán kell megszoknia : nehogy az aránytalan gazdálkodás és a téves alapokra fektetett fényűzés, romlásának alapját megvesse.“ Ha ezt nem tudja a nő; ba a háztartásban eszközölhető megtakarítások tényezőit, módjait nem ismeri: lehet bármily biztos jövedelmet nyújtó pályára képesítve; jövedelmét oda teheti férjének keresménye mellé; a háztartásnál a nő részéről megkívántaié rend, takarékosság sat. hiányában, családi boldogságról, megelégedésről szó sem lehet. Ne kicsinyeljük azt a háztartást és gazda- szonykodást. A világ legnagyobb tudományával fel ér az. Higyjék el azok a szülők, akik azt hiszik, hogy ha lányuk kereset-képessé válik, sokkal többet nyom a gazdasági élet mérlegén, hogy: a háztartás minden részletét teljesen értő, s azt a család körében haszonnal érvényesíteni tudó nő, nagyobb kincset visz férje házához, mint a legnagyobb jövedelmet hajtó pályára képesített tudományos nő vihet. Mindezeknél még nagyobb baj az, hogy az önálló pályára előkészített és szánt, vagy is hivatal-képesített leány: természetes rendeltetésétől vo- natik el, s ez által az emberi nem terjedése és fejlődése gátoltatik, vagy legalább nagy mérvben akadály oztatik. Bizonyításra nem szoruló tény és igazság ugyan is az, hogy minél inkább tágítjuk a női munkakört; minél önállóbbá teszszük a nőt a férfiúéin mel szemben: annál inkább gyérül a házasságok száma. Mintha csak szükséges rosznak tekintenék a házasságot; amelyhez a nő nem csak azért nyúl, hogy megélhessen és amelyet örömmel nélkülöz, ba másként is meg élhet. Sőt még azt is tapasztalni, hogy a már megkötött házasságok iránti tisztelet is csökkenőben van. Ezt bizonyítja Észak Amerika, ahol az eladó lányok száma ijesztő nagy. Nem gondolják meg azok a női emánczipáczió mellett kardoskodó ál ember-barátok, hogy: amint a nők és férfiak közötti különbség, a társadalmi állás tekintetében, szűnni kezd: ép oly arányban látszik szűnni az a szükség is, amely az emberi faj e két nemét egy-másra] utalja. Ez igazság egy maga elég arra, hogy a női emánczipáczió híveinek ösisszes okoskodását balomra döntse. Bizony-bizony a mai társadalom még az ó korbeli társadalomnál is roszabb akarója a nőknek: amidőn mindenáron férfiakat akar belőlük kovácsolni. Ez nincs rendén. Ezen változtatni kell. A magyar nők neveltetésének ferde és veszélyes irányát maga Trefort miniszter is belátta. Ezért szólal fel az ellen, és javasolja, hogy: „A nőkben fel kell költeni az érzéket gazdasági érdekeink iránt; mert csak igy fogják feladatukat érteni a háztartásban.“ Nyíregyháza város képviseletének közgyűléséből. (Aprilhó 22). Első aktusként, a folyó évi márcziushó 7-én tartott képviseleti gyűlés jegyzőkönyvének nem hitelesített pontjai olvastattak fel és hitelesíttettek meg. Olvastatott a Nyirviz-szabályozó társulat és a város közt, a Sóstó árkának kiásatása, a kártalanítás iránt a város által folyamatba tett perek megszüntetése, és a város határában felállítandó nyirvizi hidak kiépítése és fentarlása tárgyában létre jött egyezség. Ez egyezség értelmében: a nyírvíz leíolyási árka a régi vonalban engedtetik ásat.ni; a város a már megindított kártalanítási pereket beszünteti, a hidak kiépítését (összesen 25) és fentartását a város örök időkre magára vállalja: ha ezért a nyirviz-szabályozó társulat a várost 6000 forinttal kárpótolja. Beiß András az egyezséget nem fogadja ol, a kárköveteléstől nem áll el. Különben is eléggé meg vannak terhelve az ártéri birtokosok. Miért fizetnénk tehát még többet a szabályozásra ? ! Somogyi Gyula: Itt fizetésről nincs szó. Sót a város kap a szabályozó társulattól 6000 forintot a hidak felépítési és fentartási költségeinek fedezésére. De meg azt sem kell felednünk, hogy a képviselet a 6000 forint hídépítési költség iránt már határozott is; amenyiben a társulat 5000 forintot ígért; a képviselet pedig 6000 forintot kért. Ily értelemben hatalmazta fel íiz egyezkedő küldöttséget is. A 6000 forinthoz tehát nem szólhatunk. Ellenben magához a kiegyezéshez illetőleg az egyezséghez igen is szólhatunk; és szólunk is. A Sóstó, nézetem szerint, Nyíregyháza városára, sőt az összes lakosságra nézve nagyon fontos pont, közegészségi tekintetben. Ennek jókarban való fentartásáboz, tisztításához és könnyű hozzáférhetéséhez áldozattal is járulnunk kell. Ha itt a jogokat állítjuk szemben a kötelezettségekkel, tagadhatatlan, hogy a város ez egyezség által áldozatot hoz; de önmagának hozza. Itt tehát csak az a kérdés, hogy akarjuk-e a Sóstót fontosságában és egészségi tekintetben emelni, a közönségre nézve hasznossá tenni; vagy továbbra is elhanyagoljuk azt, és a kérdés I eldöntését a per bizonytalan kimenetelére bízzuk! —
