Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-01-28 / 4. szám
IV. évfolyam, Nyíregyháza. 4, szám. Vasárnap, 1883. jamiárhó 28. (SZABOLCSI TÁRSADALMI HÍRLAP.) HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIYATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik lietenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre...........................................................4 frt. Félévre.................................................................2 „ Negyedévre........................................................1 « A. községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő felszólamlások Piringer János és Jóba Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- czeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bórmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: 'minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreezeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Doni & Cornp által Hamburgban. A kivándorlás okai. in. A magyar kis iparosok, mint második közleményemben emlitém, szintén jelentékeny számban hagyják el az országot; más idegen világrészben keresni fel azt, amit hazájukban nem találhattak fel, — a minden napi kenyeret. Ha csak a napszámos osztály veszi kezébe a vándorbotot, amelynek ott van hazája, ahol munkát talál: még nem nagy baj. Szegény, elégedetlen munkás nép, a legboldogabb államban is van. De ahol a kisbirtokos és iparos is csoportonként hagyja el szülőföldjét: ott büszhödik valami, ott a társadalmi és politikai élet veszélyben forog. Miért vándorolnak ki az iparosok hazájukból ? Kétségkívül azért, mert nem képesek fenntartani családjukat. Miért nem képesek fentartani családjukat? Mert nincs munka; a kézműipar pang. Miért nincs munka? miért pang a kézműipar? Mert a törvényhozás nem védi helyes ipartörvényekkel a magyar ipart; a társadalom pedig a kereskedésekben szerzi be szükségleteit s ez által a hazai iparost tönkre menni engedi. A szabad ipar behozatala óta, a magyar ipar napról-napra mindinkább sülyed. A czéhrendszer eltörlése óta, a gazdag iparosok mind elzüllöttek, tönkre mentek, elpusztultak, kihaltak. Az iparos osztály még csak a közel-multban is számot-tevő része volt a társadalomnak, nemcsak; desó't sokhelyütt a vezérszerepet vitte. Ma már csak teng-leng; csak élődik a tőkepénzesekből, a törvény által, iparosokká emelt üzérek kegyelméből. Amit a magyar iparos az uzsorások körmei elől meg tudott menteni: elvitte azt a szabad ipar. A törvényhozás és a kormány, abban a hitben ringatta magát a szabad ipar életbeléptetésekor, hogy a tőkepénzeket elvonja az uzsorától s az ipar, a gazdag befektetésekkel, fejlődni és virágozni fog. Az ellenközőt érték el. A tőkéknek“ az iparba való fektetése elmaradt; mert a szabad versenyben nem talált biztonságot.“ A tanult iparos, tökje és jogvédelem hiányában, a tőkepénzes szabad iparosnak segédjévé törpült. A magyar ipar teljesen pusztulásnak indult. Midőn a magyar állam, a kiegyezéssel, saját kezébe vette sorsának intézését: rögtön, egyszerre a nagy gazdag és virágzó államok közzé akart sorakozni. Egyre-másra alkotta a modern törvényeket s léptette életbe, a nagy, boldog és gazdag államok mintájára, az az előtt nálunk ismeretlen s a nemzet vagyonosságával, közgazdasági viszonyaival, a nép szokásaival és erkölcseivel merőben ellenkező intézményeket. Később belátván tévedéseit és baklövéseit, egymás után következtek a törvény-módositások és pót-rendszabályok özöne; amik azután nemhogy orvosolták volna a bajt, desőt egyoldalúságuknál s megkerülhetőségüknél fogva, részint újabb bajokat idéztek elő, részint jobban elmérgesitették azokat. És én nem is csudálkozom rajta, miután ama törvények szerkesztéséhez egyetlen szakértő iparos sem járult. Itt kellett volna követni a nagyobb álamok példáját: iparosoknak is beválasztása által. Éppen ezért nem vethettek számot a nemzet anyagi, erkölcsi szellemi és képességi erejével. A rendezett viszonyú államokat akartuk utánozni, és csaknem úgy jártunk, mint Aesóp békája a réten legelő hatalmas bikával. Közel állunk a szétpuk- kanáshoz. És úgy látszik, hogy e nyomorúságos helyzet megváltoztatására a kormány komolyan gondolni sem akar. Ismét csak palliativ eszközökhöz kapaszkodik a helyett, hogy radikális reformokkal mozdítaná elő a magyar ipart. Az ipar-iskolák felállítását sürgeti. Gróf Zichy Jenő és Jágócsi Péterffy József kir. biztos urak már nyakukba is vették az országot. Több nagyobb iparos városban megfordultak, mint Debreczen, Szath- már, Máramaros-Sziget, Miskolcz sat. Úgy hallom, Nyíregyházára is el szándékoznak jőni. Nem mondom, hogy nincs szüség ipar-iskolákra, de a mai ipar- és kereskedelmi viszonyok közt nem vezetnek czélhoz az ipar-iskolák. Előbb vegye védelmébe a hazai ipart és az iparosokat a kormány; szabályozza az ipar szabadságot; állitsa fel az önálló vámterületet; mondja ki a törvényhozás, hogy a munka hivatal, amelyet a társadalom az ipar munkásaira ruházott; és hogy e hivatalt épen úgy kell védeni a túlkapásoktól és veszélyes megtámadtatásoktól, mint akár a birói kart ; és hogy e hivatalt épen oly nagyra kell becsülni, mint bármely más hivatalt az államban : és csak azután állitson ipar-iskolákat és közmű-ipartanodákat. Az ipar-iskolák még most legfeljebb azt eredményeznék, hogy képzettebb iparosok jutnának a tőkepénzes szabad iparilzök rabigájába. Ha a zugirászok ellen törvényt hoz a nem- zettgyülés, hogy az ügyvédek érdekeit védje: miért nem védi meg az ipart is azoktól a pusztításoktól, amiket a csábitó hangzású verseny és korlátlan pályázás visz véghez rajta? A hazai iparnak benn legnagyobb ellensége a szabad ipar és a mai rendezetlen kereskedelem; a határnál pedig a vám kérdése. A „NYIBVIDÉK“ TÁBCZÁJA. Yörös Jula. (Humoreszk.) Fordították: Nasry Gizella és Klug Antal. (Folytatás.) Gondolkodóbban, mint valaha, ballaggtam lakásom felé. A lefolyt nap élményei oly igen elfoglaltak, hogy nem voltam képes elaludni. Ily köriilmények közt az Írás valódi csodagyógyszer. íróasztalhoz ültem és Rudolffali párbeszédemet oly hűen tevém papírra, mintha a legszükségesebb főbenjáró bűn felett tárgyaltunk volna. Csak 2 órakor mentem ágyba. Agyamban még mindig a Rudolf balgaságai űzték egymást. A rákövetkező héten Rudolf nem volt nálam. Barátaink Bem tudtak róla semmit mondani. Végre a negyedik bét elején egy reggel jókor jelent meg dolgozószobámban. Szokott nyugalmasságával a pamlagra ereszkedett s a nélkül, hogy egy szót szólott volna, szivarra gyújtott. — Nos kérdőm csodálkozva — ördöngősen ritka vendég kezdesz lenni. »Családi lapjaid« igen elfoglalhatnak. — Meglehetősen megy! — mondá, mialatt bodor füstött eresztett a menyezet felé. Három, négy órát naponta az affair-rel foglalkozom. De mit is akartam csak mondani? Igen! Üdvözölhetsz! Tegnap beszéltem vele először. — Kivel ? — Igen rövid emlékező tehetséged van. — Óh korántsem feledtem el borzalmas tervedet. Csak azon csodálkozom, hogy három hét alatt többre nem mentél. Jó hosszú utad lehet még az eljegyzésig. — BolondságI kiről beszélsz te tulajdonképen? — Nos hát Julia kisasszonyról. — Bohó vagy! A vörös boszorkánynyal már rég tisztában vagyok. Nyolcz nap óta menyasszonyom. — Kin Edithről beszélek. Tegnap látogatást tevék nála s oly előzékenyen fogadott. Még az a kis tökmag báró is oly nyájasan viselte magát, hogy az eredménynyel teljesen meg lehetek elégedve. A dolog valódi állásáról fogalommal sem bir senki, annálinkább, miután a dolog valódi állásának eltitkolása végett, vörös fürtü menyasszonyom iránt igen nyájas vagyok. — Tehát el vagy jegyezve ? Tehát veszett gondolatodat csakugyan keresztülvitted ? Én még mindig reméltem . . . — Igen, igen tudom! Ti mindennapi emberek nem tudjátok felfogni, hogy egy energikus jellem ozélját mindig hajhászni képes. Hála Istennek, hogy hozzátok — szegény eltaposott telkekhez nem hasonlítok . . . — ügy látom, hogy vőlegényi állapotod nem igen hatott nemesitőleg szokásaidra. — Mondám mosolyogva. De, hát oly gyorsan történt mindez ? Nem értem. — Te természetesen még egy félesztendeig sóhajtoztál volna, mint a macska a forró kása körül. Én so- lidabb tésztából vagyok sütve. — Beszéld el hát! — Van is abban sok elbeszélni való. A szerelmes lovagot játsztam. A gyenge nő badarságaimat készpénzül vévé s addig-addig halgatott igaz hívőén, mig szive is olyan pírban lobogott fel, mint parókája. Azután kérdém: »Drága leányka! Akarsz-e enyém lenni?« És a drága leányka nem szégyenlősködött sokáig, hanem igent mondott. Ez egyszerű történetete háztűznézé- semnek. — Istenemre Rudolf! Te a lelkiismeretlenséget nagyon messze viszed. — Hogy-hogy! Ellenkezőleg. Ő ily módon jó par- thiet csinál. Genie-csapásaim nélkül bizonyára ülve ma- radand. számunkhoz egy fél ív melléklet vau csatolva, — Nem tudom, az utóbbi nem leend-e üdvösebb rá nézve. Bizonyosan oldalad mellett rózsás jövőnek néz elé 1 — Nos mit gondolsz! Magától értetődik, hogy mindig előzékenyen bánok vele. Különben, köztünk mondván, komolyabban vizsgálva mégsem oly rut. Esti szürkületben, ha az ember nem látja ocsmány orrát, egy párbeszéd élvezetes vele. Lágy, dallamos hangja van s épen nem esett feje lágyára. Láthadd, hogy igyekezem elrejtett előnyeit kiemelni. Nem vagyok a vőlegénynek példánya ? — Oh igen! A szegény leányka! Égbe kiáltó ! Egy durva szeszélynek igy áldozatává válni! Vajh nem fogod-e balgaságodat megbánni? — Sohasem bánok meg semmit. Apropos! Négy hét múlva meg lesz a lakadalom. Nem lennél tanúm, mi ? ! Késedelmeztem a válaszszal. — Ismét az az átkozott lelki furdalás! Balga ember ! Mintha e dolog nőm úgy folynék ha segédkeznél, mint ba nem. — Jó elfogadom. A közelebbieket majd tudatod velem. Négy héttel később egy csinosan kiállított kártyában meghivattam egy vasárnapi napon, május 15-én tartandó esküvőjére. Most úgy szólván a fait accompli előtt állottam. Rudolf házasságra lépett, hogy annak köpenye alatt nejének már férjes testvéréhez közeledjék É borzasztó frivolitás gondolata egyszerre iszonyú teherként nehezedett lelkiismeretemre. A legnagyobb szemrehányásokat tevém magamnak, könynyelmüen odadobott becsületszavamért. Nem lett volna-e kötelességem a szerencsétlen leánykát és a bárót a dolog állása felől tudósítani? Hallgatásom?, által magam is vétkessé levék. ^ >lHn (Folytatása következik)
