Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-27 / 35. szám

III. évfolyam. Nyíregyháza. 35. szám. Vasárnap, 1882. augusztushó 27. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik: hetenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Kgcsz évre 4 frt. Félévre 2 „ Negyedévre 1 „ A községi jegyző és tanitó uraknak egész e'vre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő felszólamlások Piríiijjer János és Jóba, Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ezime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadóhivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Ébren legyünk! Mindenki előtt tudva levő dolog, hogy Magyarország kiválóan termelő ország. Ezt már annyian és annyiszor elmondták rólunk, hogyha igaz- nem volna is, el kellene hinnünk. Épen azért, mert termelő ország vagyunk, gyenge kézmü-iparral, még gyengébb gyár-iparral: önkénytelenül is összerezzenünk és aggályba esünk, ha a földteke valamely részéről termelésünket fenyegettetni látjuk, vagy csak ha véljük is. Igaz, hogy az ördög soha sem oly fekete, mint aminőnek festik; mindazáltal nem tanácsos az ellenfelet lenézni, avagy kicsinyelni: mert ekkor még veszélyesebbé válhatnék ránk nézve. Amerikával még meg sem küzdöttünk tulajdonképen a termény-piaczokon: már is ujabb és pedig Amerikánál is veszélyesebb versenytársak fenyegetik termelő-képességünket és mezei produktumainkat. A nemzet-gazdák, a chinaiak és az indusok koncurrentiájától féltik Magyarországot; azt állitvárt, hogy ezek előbb-utóbb végvesztünket fogják okozni. Állításukat azzal indokolják, hogy a chinai és indus eddig is csak azért nem okozott bajt Európának, mert elzárkózott előttünk s közlekedni egyáltalán nem akart velünk. Most azonban ujabb viszonyok állottak be náluk. Megismerkedvén ugyanis az európai czivilizáczióval, óriási lépésekkel törnek előre a vasút és hajóépítés terén egyaránt. Gőzöseik már az európai vizeket is szeldelik, megrakodva kézműárúkkal és termelvényekkel. Angliával egyenes öszszeköttetésben állanak. Amerika nagyobb városainak piaczait ellepik czikkeikkel anynyira, hogy az amerikaiak már nem képesek kiállani velük a A „NYlRVn)EK" TÁRCZÁJA. Egy Schilling. Irta: dr. Heisssler József. (Folytatás.) — Uf! hogy ez is meg van . . . No, sárkány-adta leánya! csak, jöjj, jöjjetek.. Megvallom, hogy Sir Leeds semmire való naplopó; beh kár, hogy atyjának szavamat adtam. Nos a grethna-greeni kovács tönkre tette az egész szerencsétlen tervet, a gonosz kovács, hogy az Isten áldja meg . . . Hohó ... itt egy másik levél is van és pedig Sir Leedsnek. Sir Leeds! Értesítem önt, hogy férjhez mentem egy derék tengerészhez. Tudom, hogy ön ezen megütközik, de nem tehettem másként. . . . valami titkos sugalom, én nem is tudom hogy mi, arról győzött meg, hogy én önt soha nem szerethetem, s igy Isten előtt, ki a sziveket nézi, neje sem lehetek. Reménylem, hogy ön könyelmüségemet megbocsátja, s elnéző lesz gyarlóságom iránt. Elisabeth Cavdinal. — De hogy lesz, dehogy lesz, sőt dühös lesz, mint az ördög, kinek kezéből kiragadtak egy várva várt konczot. Hát most már miből fizeti ki hitelezőit? he? Dühös lesz, mondom, mint az ördög, s hoz a fejemre egy sereg prokátort, és egy rakás pert. Hogy az Isten mentsen meg minden árva lelket a pokoltól ... és a prókátoroktól. Mindegy e osinos levelet küldöm azonnal; bár tudom, hogy holnapután nyakamra jő a zivatar. . . de hát nem leszek itthon . . . s előre megbízom Mr. Garron ügyvédemet ezen ügy tisztázásával . . Ugy lesz. A essexthiri törvényszék csarnokában vagyunk. A háztérben ülnek az esküdtek és a bírák Ellenborough Lord elnöklete alatt. versenyt. Saját piaczaikon mindinkább nagyobb tért kezdenek veszteni, s ez nem kis aggodalomba ejti őket. De ez még nem minden. A chinaiak seregestül tódulnak Amerikába, ahol szépen letelepednek és mert dolgosak, ügyesek, és igénytelenek: feltűnően boldogulnak az amerikaiak hátrányára. Legújabban az amerikai egyesült államok a legutolsó eszközhöz voltak kénytelenek nyúlni. A chinaiak beköltözését egyszerűen betiltották; valamint a zsidók bevándorlásának is útját állották. Amazokat, a chinaiakat nem bocsátják be azért, mert rendkívül ügyesek, kapzsiak és munkásak; emezeket, a zsidókat azért, mert nem akarnak dolgozni és csak a készt emésztik fel a nélkül, hogy valamit produkálnának, valóságos kényszer helyzet. Az amerikaiak sorsa tehát épen nem valami fényes, nincs mit irigyelni tőlük; épen ezért félni sincs okunk tőlük. A nemzetgazdák a chinaiak mellett, a hindu népfajtól is félni látszanak. A hindu épen oly ügyes és munkás, miut a chinai, talán még inkább. A hindu munkás, mint írják róluk, alig költ magára összesen annyit, mint amennyit az angol, vagy német munkás, csak pálinkára és dohányra kiad. Ez mindenesetre fontos és az amerikai munkásokra nézve nem kis veszélylyel járó körülmény. India tehát nagyon veszélyes állást foglalt el Amerikával, sőt Európával is szemben ugy, hogy a küzdelem nagyon erős lesz velük. Indiában a napszám mindenütt olcsóbb, mint Európa bármely vidékén. Az indiai gyárak óriási jövedelmet hajtanak tulajdonosaiknak, még most leginkább Anglia gyár-iparának rovására. Ha pedig az indiai gyáripar jobban kifejlődik s ezzel együtt gazdaságuk és közlekedésük is fejlesztetik: Európa aligha fog nekik ellentállhatni. Két oldalt van felállítva a fel és alperesek padja, a földszint a hallgató közönség foglalja el rendeseo, mint a színházakban szokás; mert e teremben is külön fajú színdarabok játszatnak le, olykor komoediák, legtöbbször közönséges életdrámák. Az aktorok természetesen az ügyvédek; mert minden időben találtattak emberszerető, részvevő jeles emberek a társadalomban, daczára Hobbes Leviathánja minden okoskodásának, ami tulajdonképen nem egyéb, mint a sürü pipafüsttől felkavart epe-zagyvalék, akik készek a szenvedő, jogsértett emberiség ügyét nemesen karolni, természetesen, némi csekély honoráriumért, dehát ingyen a Krisztus koporsóját sem őrizték. Nem lehet elképzelni az emberszeretetet, melynek gyakorlása annyi kellemetlen összeütközésbe kerül ezen jeles emberbarátoknak. Midőn megjelennek a színpadon, gyakran ugy találják, hogy az ellen-aktorban legjobb barátjokkal állanak szemközt, s nekik most lemondani kell a barátság (e ritka drágakincs) ezen igényeiről oly emberért, ki nekik sem ingük, sem galléruk. Most is két jó barát áll egymással szemközt Maszter Erskine és Maszter Garrov. Az előbbi Sir Leeds ügyét karolta fel, másik a szép Miss Elisabethez, az az most már Misztresz Cookeét. Mr. Erskine a színpadi hatás embere lévén, szerette előadásában a páthószt és romantikát. Ez hat biztosan. Aki könnyeket akar a szemekből kicsalni, legtanácsosabb, ha maga is példaadás végett hozzá fog a síráshoz; állván az, hogy »Verba movent, et exempla trahunt.» Ezen alkalommal ugyan nem volt szükség a könnyekre, mert az ügy nem állott azon magaslaton, hogy a nemzeti légfürdő intézményénél végződhessék. Itt a romantika művészetét kelle csupán igénybe venni, felállítani egy idyllt, melynek kifejlését bűnös és büntetésre méltó rosz akarat meggátolta, és végzetes sötétségbe borított egy életet, mely boldog verőfényes napok élvezetére volt joA nemzetek történetében épen nem uj jelenség az, hogy az életre valóbb, az alkalmazkodni tudó és kevés igényű faj, rendesen legyőzi azt, amely hasonló tulajdonokkal nem bir. Ezért győzi le ma Chiua Amerikát; amely pedig az ipar és gazdaság terén nálunk, magyaroknál sokkal erősebb. Mindezek azonban ránk, magyarokra nézve korántsem lehetnek oly veszélyesek, mint azt némely nemzetgazda hiszi. Először azért, mert China és India, daczára a gyors közlekedési eszközök terjedésének, még mindig távol esnek tőlünk. Másodszor és főleg pedig azért, mert mezőgazdaságunk fejletlen, mondhatni kezdetleges volta mellett is elég erősek vagyunk arra nézve, hogy a kezdetben szintén oly veszélyesnek állított Amerikával megbirkózhassunk. Tagadhatatlan, hogy Amerika hatalmas versenytársunkká nőhette volna ki magát, meg lehet, nagyon rövid idő alatt. A chinaiak és hinduk azonban, e tekintetben részben segítségünkre jöttek. Az ezekkel való óriási verseny kétségen kivül nagyon meg fogja gyengíteni Amerika termelési erejét velünk szemben. Nincs okunk tehát megijedni China és India ipari és gazdasági viszonyainak oly igen fenyegető fejlődésétől még azon esetben sem, ha talán Amerika kiállaná velük a versenyt. E tekintetben két kedvező és előnyös tényből meríthetünk bátorságot és megnyugvást magunknak. Az egyik Magyarország közgazdasági geográfiái viszonya. Magyarország közgazdaságilag egy teljesen kikerekített egész, melyhez hasonló Európában nincs több. Vannak vidékei, amelyek a mezei termelésre annyira alkalmasak, mint a világ legkedvezőbb fekvésű területei. Vannak ismét vidékei, amelyek kizárólag az iparűzésre alkalmasak. Csak az a szerengositva . . . Drury Lane tündérei között, a clubbokban ... a különféle sportokban. Elmondotta, miként a nemes szivü, s igen tisztes Sir Leeds élete egész boldogságát (elvert öröksége kártalanítását) egy házassági összeköttetésben vélte feltalálhatni, ime nem talált egyebet, mint kijátszást, bánatot és keserűséget az emberiségi érzelmek millió botrányára (maga Mr. Erskiné is elvált nejétől rövid házasság után.) Sir Leeds őszintén szerette Miss Cavdinált, s nem ok nélkül hitte, hogy viszont szerettetik. (Itt elhallgatta a jeles ügyvéd ama gyengédségét Sir Leedesnek, miszerint jegyesével már előre értekezett azon bot vastagságáról, melylyel a derék angol törvények a ficzánkoló nőt megjavítani, bölcsen megengedik, levén a botnak minden időben komoly meggyőző ereje.) Ezen bűnös eljárásnál azon kegyelet szenvedett legérzékenyebben, melyet isteni és emberi törvények, a gyermek részéről, a szülőknek biztosítanak. A két apa évek előtt előre megegyezett abban, hogy gyermekeik egymáséi legyenek. Ók testi lelki jó barátok voltak, s óhajtották, hogy gyermekeik is azok maradjanak, amit a házassági kötés által véltek legsikeresebben eszközölhetni. Ok eleve megáldották a szövetséget, aláírva a házassági szerződés, a jegygyűrű megvásárolva; misem hiányzott többé, mint csupán a tiszta szertartás. Azonban az emberi magán szenvedélyek oly sziklák, melyeken gyakran a legszentebb ügyek is hajótörést szenvednek, s a legfényesebb reményekre jogosított lények a hullámok áldozatai lesznek. Mr. Cavdinal dúsgazdag tőkepénzes ugyan, de szerfelett fukar. Megengedem, hogy szerette leányát,^ de pénzét kizárólag imádta, s hogy még legalább egy évig élvezhesse kamatait ama tőkének, melyet leányának kelle volt a házasság esetére átadni, a czerimőniát egy évre vissza vetette azon okból, hogy leányának legyen elegendő ideje leendő férjét kiismerni.