Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-27 / 35. szám

N T f K V I D É K" csétlenségllnk, hogy még eddig egyik irányban sem történt annyi és oly hazafias lépés, miut a meny­nyire és aminőre szükségünk lett volna. Iparunkat megölte a törvényhozás, a szabad ipar behozata­lival, amelyen iniinár minden áron segíteni kell. HiszszOk is. hogy segítve lesz. Gazdasagunkat, ille­tőleg birtokosainkat koldussá tették a rendezetlen hitelviszonyok és a szabad uzsora. l'jabb idúbcu azonban, mindezek jelentékenyen megváltoztak és rövid időn teljesen meg fognak változni A másik tény amelyből bizalmat és erőt me­nthetőnk a termelési versenyhez, a magyar faj jó­zansága és uiiudinkáhb növekvő szorgalma. A ma­gyar nép figyelmének ma leginkább a gyáripar felé kellene irányulnia. Ha Magyarországon a gyáripar kifejlesztetik; a mezőgazdaság általában okszerűen vezettetik: a magyar gazda és iparos,aggodalom nél­kül nézhet az Kurópát fenyegető közgazdasági válsá­gok elé. Tehát legyQuk ébren. E­A korcMDiáltatásl jós megváltása. III. A magán jogi elvek szerint kétségtelen, hogy a földe* uri italmérés jog csak kárpótlás mellett törölhe­tő el. Ez elv kimondatott; attól eltérés nem is fog történni. Igen természetes, hogy a legfontosabb kérdés itt az, hogy miképen történjék a megváltás? ki kárpótolja a volt földes urakat ? Kendezett államban ez kérdés tárgya sem lehet, mert azt tenni, közvetlenül az államkincstár kötelessége. Nálunk Magyarországban egészen másak a viszo­nyok. A magyar államkincstár ez idő szerint üres lévén, ily kárpótlás ötszögekkel az ország nem rendelkezik. Az állam tehát nem vállalhatja magára a regalejog tulaj­donosainak kárpótlását. Ezt csakis adóemelés által tehet­né az állam, ha már is csaknem elviselhetlenek nem volnának az adók. Adófelemelésről szintén nem lehet szó az italmérési jog megváltásánál. Nem marad tehát egyéb hátra, mint az, hogy a megváltást a kö/«é>{ek, mint erkölcsi testületek eszközöl­jék. A legújabb ido vonatkozó törvényjavaslat is ez uton hiszi legbiztosabban megoldhatónak a megváltás kérdését. A miniszteri javaslat szerint a megváltáshoz szük­séges pénzt az állam garantirozná, illetőleg közvetítené. Móricz Pál javaslata szerint, e közvetítés abból ál­lana, hogy a regalejog tulajdonosokat egyelőre az állam segítené ki, akár kamatozó állam kötvényekkel, mint az igazságügyi minisztérium is óhajtja, akár pedig a köz­ségek által kiállítandó törlesztési kötvények szelvényeinek adófizetés gyanáut elfogadása által. Az állam ily pénzműveletbe, mai viszonyaink kö­zött, nem bocsátkozhatik Azt az országos pénzügyi érdekek meg nem engedhetik. A megváltási kérdést tehát egyedül csak a községek oldhatják meg, még pedig ugy, hogy a szükséges vált­'ág-osszeget ók maguk közvetlen állítsák elő. Ez a meg­oldásúak egyedüli módja, amely nem csak hogy leg­czélszerübb és legkönyebben lebonyolítható: de egyszer­smind a legigazságosabb és méltányosabb is. Az italmérési jog eltörlése minden egyes községi lakosra jótékonyan hatna ki. már csak azért is, hogy az italmérést manapság monopolizáló zsidókorcsmárosoktól kóiinyü szerrel megszabadulna a uép ; a rosz és egészségte­len italok mérését saját maga, kizárólag ellenőrizheti, akár bérbe adja a község egyes vállalkozónak, akár sza­bad mérést boz be dij fizetés me llett. A megváltási költségnek a községek által való előteremtése szintén nehézségekkel járó dolog. Minő esz­közökhöz, módokhoz uyuljon, hogy a kárpótlást teljesíthesse ? Ez a kérdések kérdése. A törzsvagyont el nem idegeuit­Éa ezen végzetes időköz, mely lerontott mindent. Ez alatt az indiai vizekről megérkezett egy merész tengerész tiszt ajánló külsővel, heves indiai vérrel, és «emmi gátat nem tttrő akarattal, hihetőleg a hullámok­kal. melyeket hajójával megtört, hasonlította össze az életet ia társadalmat és aunak tiszteletre méltó szoká­aait, a erkölcseit E tévedése őt oly léptre vezette, ami egészen uélkttlözi társadalmi berendezésünk tiszteletét. Tudu Misa Cavdinal "Weköttetésót Sir Loedssel, s mégis felajánlotta saivót. Az ifja tengerész megtetUzett. s rá­besZ'ílto ax ifjú aót, ho*y vegyék igénybe a gretbua-greo­ni kovács szolgálatát. S a mint elhatározták, ugy is tettek. Ezelőtt oebá iy nappal ir Madame Cooke egy leve­let elöbtii jegyesének, a melyben házasságáról értesíti Mr. Cooke kapitánynyal, mentsége ül falhozza, hogy agy titkos valami neki azt tugja. bogy ót nem szeretheti, sut. Mindenesetre szerfelett kényelmes volna, ha ily fontoa ügyben, az a »nem tudom mi« elegendő mentsé­gül szolgálna, valahányszor t i. vslamely ifjú nőnek kedve kerekedik kedvééit kicserélni ... és az a »uem tudom mi« alapot jogot adna bármely hölgynek, egv be­csületes férfiúnak boldogságát ötazetuzni Azonban biztosíthatom, hogy e csapás miatt Clim­tonnak egy általában uincs kedve a kozöuség miatt meg­halni, aetn magát felakasztani, hanem kártalanítást kö­vetel a törvény utján a neki évek óta okozott kiadások. 4t költaégek végett, s ez ax, miért a mélyen tisztelt es­kfldtizék előtt teljes bizalommal, esedezem, ismervén ét csudálván tapasztalt igazságszeretetét. Moet felállt Mr Garron, ez egészen reális életirá­nyu ifjú ember volr, uerette az élotet és ügyet meszte­lenségében előterjeszteni, különösen gyönyörködvén az ellenügy nevetségessé tételében. Egy jó kaczaj jobban és biztosabban gyilkol, mint a hóhér kötele. (Végo következik ) beti, a lakosokra uj adókat nem vethet. Tehát kölcsönhöz kell'fordulnia. Kölcsönt kell fel vennie egyetemleges köte­lezettség mellett. E<yes községek kisebb összegeket min­den bizonynyal könnyebbeu kapnak, mint az állam. A kolcaön több éri, pl. 30—40 évi törlesztésre vétetnék fel; a törlesztési részletek fizet -e pedig az italmérés jövedel­méből eszközöltetnék. Nem lehetek egy véleményen azokkal, akik azt ál­lítják, bogy a községek uem vehetnek fel kölcsönt csu­pán oly czélból, hogy megváltván a földesúri italmérési jogot, azt saját kebel-ben szabaddá tegye anuál is in­kább, minthogy e szabadtág különben is csak névleg állana fenn, mert a község miuden lakosa korcsmát uem nyithat, tehát uem lehet kívánni, hogy egyes hkos tár­sak vagy épen idegenek kedveért, bármily áldozatot is hozzanak a községek. A regale-jognak a községek általi megváltásával az italmérés még nem lesz szabaddá, vagj legalább nem annyira szabaddá, hogy a községben bárki is nyithasson korcsmát és mérhessen italokat. Ha a község kárpótolta a földesurat, illő, hogy az általa fizetett kárpótlási ösz­tzegre nézve ő is kárp ótoltassék azok által, akik az ital­mérési jogért bért, vagy dijt fizetnek. A kárpótlási teher végleges megszűnése utáu, a községeknek jogában áll, az italmérést teljesen felszabaditaui. Ámbár azt sem lehet helyeselni. Miért ne képezné e jog — melyet a község maga váltott meg — jövedelmeinek egyik forrását; ho­lott az részben még a robot- és dézsuia-világban is el­ismertetett, az úgynevezett káutor korcsmák gyakor­lásában. Ha tehát a regalejog megváltását csakugyan a köz­ségek fogják eszközölni; s az italmérési jog az ő tulaj­donukba megy át: az ebből származó jövedelmet okvet­len biztosítani kell a községek számára mert e nélkül a megváltási mivelet ki nem vihető. E biztosítás pedig leg­czélszerübben történhetnék az által, ha az italmérés nem adatnék bérbe; hanem oly módon értékesíttetnék az, hogy az italméréssel foglakozók, bizonyos évi dijt fizet­nének a községi pénztárba. Ez az iparszabadság eszmé­jének megvalósulásához is közelebb áll; mert díjfizetés mellett mindenki szabadon nyithatna korcsmát. A köz­ségi pénztár érdeke is megóvatnék, az illető dijaknak előleges befizetése által. Az italmérési javadalomnak ily szerű kezelése ál­tal, ha az italmérési dijak alapos számítás mellett sza­batnak ki: a kárpótlás és a felvett kölcsön biztosan tör­leszthető lesz. A bérbeadás egyátalában nem ajánlatos, mert az italmérési jog mindjárt elvesztené szabad jellegét, s újra monopoliummá változnék, kivált lelkiismeretlen bérlők kezében. A bérlőt ismét csak védeni kellene jogaiban ; a régi összeütközések, bajok, panaszok, újból ismétlődnének. Van még egy módozat, amely által a községek jo­gai s a megváltási összeg törlesztési alapja szintén biz­tosítva volnának. E mód az italuemüekuek bizonyos illetékkel való megrovása, miutha az italnemüekre fogyasztási adó­pótlék vettetnék. E módozat azonban aligha volna al­kalmazható a mi községeinkben; mert ahhoz vámsorompó, külön kezelő személyzet ós ellenőrzés kívántatnék. De bármelyiket fogadják el a községek az itt elő­sorolt jog- kezelési módozatok közül, annyi biztosítékot ok­vetlen nyújtanak, hogy a korcsmák száma, a közerköl­csiség és közegészség rovására, nem fog mértéken túl szaporodni; ha ugyan a községek maguk is ugy akarják. A fogyasztási adók. A bor- és húsfogyasztási adónak az 1883-ik évre eszközlendő biztosítása czéljából, a pénzügyminiszter fel­hívta a pénzügyigazgatóságokat, hogy amennyiben ezen adó biztosítása szabályszerű tárgyalásokat, igényelne a törvényhozás által elrendelendő változások fenntartása mellett, az 1871. évi LXI. t. cz. 1873 évi XVI. t. cz. és 187.Í. évi XXVIII. t. cz. alapján, haladék nélkül in­dítsák meg ezen tárgyalásoknál ugy, mint az adó meg­váltása iránti egyezmények és bérleti szerződések meg­kötésénél és jóváhagyásánál, valamint a fogyasztási adó­nak beszedés végett a községekre való utalásánál, az 1881. évi augusztushó 1-én s különösen az 1879 évi ju­liushó 18-án kelt körrendeletben előirt ős eljárást szorosan foganatosítsák. Meghagyatott egyuttai a pénzügyigazgatóságoknak, hogy mindazon községekre nézve, amelyekben a tényleges bor- és húsfogyasztás, a biztosított évi megváltási áta­láuynyal, vagy haszonbéri öszszeggel elfogadható arány­ban nem áll, vagy amelyekben a megváltott bor- és hús­fogyasztási adó szabályellenesen alhaszonbérbe adatott, valamint mindazon községekre nézve is, amelyekben a ezukor-, kávé- és sörfogyasztási adó megfelelőleg bizto­sitható nein volt, és ez akiknek a bor és húsfogyasztási adóval együttes biztosítása kedvező eredményt helyez ki­látá-ba. az 1883 évre is kihatólag, de felmondás fentar­tásával kötött megváltási, illetőleg bérleti szerződéseket okvetlenül idejekorán mondják fel, és az 1883-ik éri fo­gyasztási adónak újbóli biztosítása iránt azonnal intéz­kedjenek. Az ebbeli togyasztási adó-biztosítási tárgyalások még e folyó év lejárta előtt befejezendők, s az ered­ményről szóló kimutatás 1883-ik évi januárhó 6-ig fel­terjeazteudök. F. Tarkaságok. Röppentyűk a városligeti ünnepélyből. Krrdi* : A budapesti városligeti népünnepélynél mi volt az. amivel azt oly széppé, nagyuyá és örökre emlé­kezetessé tette az ünnepély megpenditöje, báró Aczél t FtUltt : a eztí. * • • Beállít egy falusi atyafi a városligeti fényképészhez, bogy 24-ed magával lefényképeztesse magát, mint a kira­gatztott írás mondta, »egy perczenet alatt* A fényképészi készülék azonban csak nyolez sze­mélyre lévén berendezve, az ördöngös piktor három cso­portba osztotta be a lefényképezendőket; de a gyorsan történt beosztás kürül, a fényképész oly vigyázatlanságot követett el, hogy amidőn bűvös ketreczéből, udvarias hajlongások között, átnyújtotta a 3 darab újdonsült fény képot, akkor vette észre a jő falusi atyafi, hogy őt a Péter feleségével, Péter bácsit pedig Ambrus bátya fe­leségével párosította össze ; elhintvén ez által köztük jó időre az asszonyi féltékenykedés koukolyát. * * * Pánczélosan sétál fel s alá, buzogánynyal kezében egy Bendegúznak öltözött óbudai sváb, a korcsolya-csar­nok körül. Egyszerre oda ront egy hírlapíróhoz és meg­szóllitja azt a következő képen : »8zi, könnens mir nit ságen wó krigt me da a Glasl Bier ? ich hab a durst zum krepiren ! * * * — Sütik már az ökröt ? Kérdi egy potrohos férfi alak az előtte menő csoporttól, két karjával utat törve ma­gának a csoport közt. — Ugy látszik még nem, — felelt egy suhancz, akit a hustömeg útjából nem a legkíméletesebben távolított el. — Köszönöm s azzal továbbjlökdösődött az ökör — húsra éhezett alak. Két Kóbi keresztül fúrja migát a tömegen s egy czéltlövö bódé előtt megállanak. Az egyik vidéki volt. Megszólítja a vidéki, budapesti pajtását: — Jere be Dólfi, megmototum nekednek, hogy lelövök a tojást egy pesztólylyal. — Nem megyek, — felel a másik, — nincs ott nekem való fegyver. — Hát micsoda fegyverrel lüsz te ? — Reververrel, — volt a felelet. * * « A nagy köröndnél elkiáltja magát valaki: Futnak a szamarak ! Nem kellett több, neki iramodik vagy kétszáz em­ber a kijelölt irány felé. Persze, hogy akkor már futottak. Az imposztor ki abáló pedig nagyot nevetett markába. * * * A nagy orrok és nagy fülek versenye, pályázók nem létében, elmaradt. Hanem azért tódult a nép oda. Ember hátán ember volt. A rendőrök igyekeztek meg­akadályozni a czélaélkül futó közönség csoportosulását. — Vége már a nagy orrok és nagy fülek versenyé­nek; nincs miért ugy rohanni, — ordítják a rendőrök. — A rendőröknek igazuk van, — jegyzi meg egy értelmes vidéki gazda-ember, a rendőrökre mutatva. Ahol ezek ott vannak, ok nélkül való dolog erre a ver­senyre jelentkezni. * * — Beh kár, hogy rútság versenyt nem rendezett Aczél! — Jegyzi meg egy erősen kipedrett bajuszu, paró­kás agglegény, társához fordulva ? — Miért? — kérdi barátja. — Azért, mert e két kóró itt előttünk bizonyosan elnyerte volna a dijat. — No lám! mennyivel szerencsésebb ön, hogy a szamár-versenyről nem feledkezett meg Aczél. — Felelt visz • sza gyorsan a két koros hölgy egyike. Tableaux. * * * Vájjon megbirna-e engem ez a mázsáló? Kérdi egy termetes sváb mészáros feleségétől. Sei nit so dumm, Hansl! — Dorgálja a mérleget bizalmatlanul vizsgáló férjét a termetes oldalborda. — Már hogy ne birna meg; nem látod, hogy marhanérUg. TANÜGY. A „Szabolcsmegyei általános tauitó-egylet" által a nyíregyházai róm. cath. iskola helyiségében reu­dezendő tanszer-kiállítás programmja. 1. A kiállítás megnyitása, miut már jelezve volt, j f. évi aug. 30-án délelőtt 10 órakor történik. 2. A kiállítandó tárgyak 5 csoportba Boroztatnak, az osztályok a következők : I. cs. A kisdednevelés keretébe vágó tauodai bú­torok, szemléleti képek, Frőbel-féle játékok s más tár­gyak stb. II. cs. A népiskolákban használt külöuféle bútorok és taneszközök. Az I. és II osztály taneszközei. IIL cs. A III. és IV. osztályokban valamennyi tan­tárgynál használt taneszközök és dolgozatok. IV. cs. Az V. VI. osztályokban előadott tantárgyak, tanításánál használt különféle taueezközök és dolgozatok. V. cs. Házi ipar czikkek, a női kézi munka, lomb­fürészelés s egyéb házi iparágak keretéből ; valamint a tárgyak készítésénél használt eszközök, tanítói |könyvtár. 3. A kiállítás naponként reggel 9. órától 12-ig és délután 3 órától 6-ig lesz megtekinthető. 4. Belépti jegyek válthatók a kiállítási pénztárnál, személyenként 20 kr., egyleti tagok és tanítók részére 10 krért A jegyek névre állíttatnak ki s a jegygyel bírók, azok előmutatása mellett, a megszabott árakban, bármikor feljogositvák a kiállítás szemlésére. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak. A jövedelemből fennmaradó összeg az egyleti-alaptőke gyarapítására fordittatik. Midőn a kiállítási programmot ezennel van szeren­csénk közzé tenni, egyszersmind kérjük a t. tanügy-ba­rá.okat és tanférfiakat, miszerint minél tömegesebb lá­togatásaikkal a kiállítás sikerét előmozdítani szívesked­jenek Mi teljes erőnkből oda törekedtünk, hogy lehetőleg teljessé tegyük kiállításunkat a megyei tanügy emelése czéljából. Jöjjetek tehát magyar népnevelésügy lelkes barátai s tanférfiai! mi tárt karokkal várunk benneteket B egyaránt szivünk mélyéből üdvözöljük a népnevelés szent ügyének

Next

/
Oldalképek
Tartalom