Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1881-06-09 / 23. szám

II. évfolyam. Nyíregyháza. 23. szám. Csütörtök, 1881. juniushó 9.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN.

Főmunkatárs: VITÉZ MIHÁLY.

Előfizetési föltételek:

postán vagy helyben házhoz hordva :

Egér/, dvre.................................................................................4 Irt.

Félévre.........................................................................................2 „

Negyedévre.............................................................................1 A községi jegvzO és tűni tó uruk mik egész évre csak két forint.

Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő folszólamlások Piriujjcr JáuoK és Jóba Elek

kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre-. ezeni-uteza 1551. szám) intézemlók.

A lap szellemi részét képező küldemények, a j

szerkesztő czime alatt keretnek beküldetni.

Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől lb- J gadtatnak el.

A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza.

Hirdetési dijak:

Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer

közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr.

Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik.

A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 k raj ezár.

Hirdetésük elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldborgor A. Y. által Budapesten. Haasenstein és Vogler

irodájában Bécsbeu, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveiez fővárosaiban is.

Fény és árny. ii.

Sajnos, hogy árnyakat is jeleznünk kell megyénk népnevelési viszonyainak rajzolásában.

És még inkább sajnos, hogy ezen árnyakkal olyan helyeken is találkozunk, hol létezésüket nem is képzelnénk, ha tőlök távolabb állanánk.

De igy a tények beszélnek, s a tények beszéde megczáfolhatlan.

Á tahiban sötét árnyat vet megyei életünkre azon körülmény, hogy községi elöljáróink közül sokan keveset vagy épen semmit nem törődnek az is- kolaüggyjel. Egyre-másra halljuk, olvassuk, hogy ez és ama községek elöljárói ellen, az oktatásügy körül tanúsított hanyagságuk miatt, fegyelmi eljárás rendeltetett el. Hát nem szomorú dolog ez, hogy épen Bl n ép atyák törődnek iSgkéVeSué' a''nép igazi javaival? Az igaz, hogy az adó-, közmunka-, katona-ügyek temérdek időt elvesznek tőlük, de ez nem szolgálhat mentségükül, mert ha más elöljárók a közigazgatási teendőkön kívül a nevelésügy érdekében is tudnak fáradozni, miért nem tudnak ők is, miért lesznek községi elöljárók helyett a község hátrumozditói? Nem tudjuk, ha ama megyebizott- ságilag elrendelt fegyelmi eljárásoknak lett-e, van-e valami eredményűk, miután az eredmény tudomásunk szerint — nyilvánosságra nem jutott ez ideig. S épen ezért óhajtanánk, hogy az ilynemű fegyelmi eljárások végeredménye a megyei bizottságokban előterjesztetni szokott alispáni jelentések, sőt a sajtó utján is köztudomásra hozassák. Talán a nyilvánosság e téren is beigazolná azon jótékony hatást, melyet más téreken tanúsít.

De sötét árnyat vet népnevelési viszonyainkra, — hogy részletekbe is bocsátkozzunk a népiskola

A „NYIRVIDEK“ TÁROZÓJA.

Meg volt irva.

— Besídly. —

H>r. Pápay ImrótKl.

(Foly tatái.)

A másik az valamivel magasabb, apró tömött szürke hnjzatu, feje bámulatra méltó kerekséggel bir. Otromba homlokfalazata, óriási mozgékony összenőt szemöldökön nyugszik mint ingó, de biztos alapou; mely ingó, de biztos alap alatti mély üregből mint kényelmes jól védett pincze lakásból örökké nevető szempár kandikál elő. Arczát egészou ellepő a buján nőtt szakáll és pofaszőr, s ezen apróra nyírt szőrtengerból hegygo- rinczként magaslik ki a rendesiiél jóval termetesebb orr, inkább az ugorkára, mint a keselyűre emlékeztetve. Vállai vaskosuk, kezei térdig érők, lábai túlságosan kifejlettek ; öltözete sötétszürke viseltes blúz, ugyunily színezetű bö bugyogó s egy pár hatalmas nyikorgó czipö. Az ember az olsö pillanatra, azt hiszi, hogy Bús Pál ur a legkomikusabb alak széles e világon. És uem is csalódik. Szemöldöke egyetleu mozdulatával, szemeinek egy akaratlan hunyoritásával a haldoklót is képes megne- vettetili. Tréfás, nevetséges, még ba komoly akar is lenui: ilyen ember vala Kósza Márton ur Piladese.

Köuyökét az asztalra helyezve, kerek fejét széles teuyerébe fektetve, balgát beszélő barátjára.

— Lássa édes barátom uram — mondja Márton ur — száz okom is van nekem az aggódásra. Hét gyermekkel áldott meg az Isteu ; a hét közül csak az egy János maradt meg. A többi mind elhalt, ifjú koruk világában rövid idő közzel egymás után haltak el. Emtökéletes hiánya, több nevezetes pontján megyénknek.

Jelezzük e pontokat.

Nagyhalász, Kótaj, tbrány, és Paszab községek határai köztt van egy terjedelmes, körülbelül tizenhárom ezer hold nagyságú földbirtok, melyet tulajdonosa, miniszter korában „rétköz“ név alatt faluvá, önálló községgé akart minősíteni. Czélját — mellesleg mondva — nem érte el, miután Sza- bolcsmegye akkori bizottsága ráolvasta a világos törvényt, melyszerint uj községek csakis majorsági pusztákon (praediumokon) és ott is csak azon feltétel alatt alakíthatók, ha az e végett szükséges anyagi és szellemi erő az ottani lakosok köztt nem hiányzik, — tehát a Rétköz sehogy sem üti meg a községgé alakulhatás törvényes mértékét. Visszatérve tárgyunkhoz, van az említett földbirtokon több telep, tetemes lélekszámmal, és sok iskolakötelezett gyermekkel. Es ezen gyermekek úgy nőnek fel, hogy a legkisebb szellemi képeztetésben sem részesülnek, miután az egész roppant területen, mely három négy kisebb község határánál nagyobb, nincs egyetlen egy iskola sem. Nem is volt soha, kivéve a kótaji oldalt, hol egyik bérlő állított egy időben iskolát, de ez is mihamar megszűnt létezni. És igy 14—15 év alatt, mióta e telepek fenállauak, tudomásunk szerint semmit nem tett a tulajdonos főur, cselédei és dohányosai gyermekeinek a szó nemesebb értelmében emberekké képeztetésére nézve. Pedig egy Ízben, mig jelesül körünkben működött Kiss József tanfelügyelő, ugyan sürgette az iskolák felállítására. Hiába, hasztalanul. Azóta nem tudjuk az ügy miben létét, de azt tudjuk, hogy iskola nincs, és e szomorú körülményt úgy ajánljuk jelenlegi tanfelügyelőnk figyelmébe, hogy azt megorvosolni, befolyásának egész súlyát felhasználva siessen, s ne engedjen többé annyi

lékelhetik rá! Áldott jó hitestársam is a temetőbe. Jánoson kívül nincs senkim, senkim e világon.

Pál ur meg szűnt könyökölni, bátra vétó magát nagy karos székében, megmozditá óriás szemöldökét; egy rettentőt korkantva megszólalt, komolyan, ünnepélyesen, mint szokott:

— Na! nal nal édes barátom, édes Kósza Márton uram! Ugyan hogy is mondhat már ilyet ? Hát én már senki sem vagyok? Oogito ergo sum, — mondja Cartesius.

Márton ur szerfelett megindult erre a szóra, meg- indultan uyujtá kezét a barmok kitűnő orvosának.

— így! igy édes barátom uram ! én Orestesem — folytató Pál úr barátságosan megszorítva a feléje nyújtott kezet. Hogy is mondja a nagy Horaczius ? Nunc est bi- bendum I Márton ur tudóit már annyit a szépséges latin nyelvből, hogy midőn az 6 Pyladese azt mondja, akkor okvetlenül inni kell. Sietett azért megtölteni az üres poharakat, aztán koczintott&k s ittak mind a ketten.

Ezt elvégezvén Bús Pál ur, újra az előbbi figyelő helyzetbe tette magát, tekintetével beszéde folytatására bátorítva jeles barátját.

Márton ur engedett a bátorításnak.

— Barátom uram ismeri jól fiamat a Jánost I Tudja jól, hogy szereti őzv. Kis Mihói) né asszonyom leányát a Marit. Még talán azt is tudja hogy Mari sem érez másként, ő is szereti fiamat?

Az óriás szemöldök igent intve, s Márton ur ő beszédét tovább folytató.

— A szerelem sz Istentől származik. A kik szeretik egymást, a kiket Isteu egymásnak szánt, azokat egymástól elszakasztani szerintem bűn, vétek, gonosztett

szánalomra méltó gyermekéletet elzülleni. A nyilvánosságot itt is kérjük és várjuk.

ügy halljuk ezen kívül, hogy a kótaji határban van egy szőlőskert, melynek birtokosai nagyobb részt állandóul ott a szőlőskertben laknak. És megbízható egyénektől úgy értesültünk, hogy e szőlőskertben közel nyolez van iskolakötelesgy érni eknevekedik minden iskolázás nélkül. Lehet, hogy kevesebb az iskolakötelesek száma, de ha felényi, ha csak negyedrésznyi is az, szabad-e elnéznünk, hogy megyénk székhelye szomszédságában ilyen „arkánzászi“ állapotok virágozzanak, s szemeink láttára nevekedjék fel egy nemzedék úgy, hogy aztán nagyobbrészt a börtönök és kórházak anélkül is nagy kontingensét még jobban szaporítsa? Részünkről inkább szétrobbantanánk az ilyen telepeket, mint megannyi fészkeit a barbarismusnak, mint megannyi sárdobásokat a czivilisatió fényes arczára, semmintjelen tarthatlan helyzetükben meghagynánk. Régen megmondta — és helyesen — a latin költő: „inmedicabile vulnus ense reddendum, ne pars sincera trahatur.“

És még egy pontra hívjuk fel tanfelügyelő ur figyelmét. Alig van jelentékenyebb község megyénkben, melynek határán a tagos-birtokokban több rendbeli tanyák nem állanának. Legyen kegyes a községi elöljáróságok utján biztos tudomást szerezni arról, hogy e tanyákon hány iskolaköteles gyermek nélkülözi az iskoláztatás áldásait megyénk területén? És miután minden bizonnyal arról fog meggyőződni, hogy ezen önhibájuk nélkül a tudatlanság és erkölcstelenség éhes Astarothjának dobott áldozatok száma igen-igen nagy, — találjon utat és módot lehető megmentésökre, értelmes és hasznos polgárokká képeztetésökre. Állásának közhasznúságát fogja ez által tanúsítani, s kiérdemelni egyszersmind a közbecsflltetés pálmalombját. Nemo.

Az óriási szemöldök hasonló véleményen vala.

— Ozv. Kis Miliályné asszonyom ily bűnt, vétket, gonosztettet követ el, midőn leánya kezét Jánosomtól megtagadja.

— Úgy van! Ez már logika, tiszta helyes logika, — dünuyogé Pál ur.

— Mint modáin meg tagudja, s egy léhütőnek. mihaszna, dologkertllónek ígéri oda. Avagy nem lé- hütő, haszontalan fróter-é az a kötözni való Kozór Marczi ?

— Úgy van! vágott közbe az óriás szemöldök tulajdonosa — sőt mit mondok? annál is több! Ilyen Ko- zár Marczi-féle emberekre mondhatta az isteni Horác: »odi profauum vnlgus et arcco.«

Márton ur azt hitte, hogy most okvetlenül inni kel), meg is tetto a «zükséges előkészületeket, a miért Pál ur legkevésbé sem neheztelve dünnyőgött egy késő „nunc est bibendum“-ot.

— És miért tagadja meg fiamtól leánya kezét? folytató Márton ur. — Azért, mert nem rokona! És

miért Ígérte leóuyát Kozár Marczinak? pusztán azért, mert rokona. Már én szerintem többet ér egy becsületes jó fin — mint a János — ha mindjárt nem rokon is. mint egy haszontalan dologkerüló, — mint Kozár Marczi, ha mindjárt atyafi is.

Pál ur szintén igy vélekedett, s Márton ar, ki oz- uttal szokatlanul beszédesnek mutatkozott, 6 beszédét ekképen végező:

— így állvón a dolog, lehetetlen kétségbe nem esnem egyetlen gyermekem mostoha sorsán. Szegény fiú! olyan mint a holdkóros. Félek, félek, jót nem várhatok a lövőtől. Hét gyermekkel áldott meg az Isten, a bét közzül csak ez az egy maradt meg. Kétségbeejt a gon