Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1881-06-09 / 23. szám

A megyebizottsági gyűlésből 1881. május 31., junius 1—2. Első közleményünkből véletlenül egy igen érdekes közgyűlési actus kimaradt. Mielőtt ugyanis az alispáni év- negyedes jelentés felolvastatott volna; főispán ur őméltósá- ga Miklós László megyei első aljegyzőt, több évi hivatalos- kodása alatt tanúsított szorgalma és képessége elismerésé­ül, tiszteletbeli főjegyzővé kinevezte. Mely megtiszteltetést anvdőn sietünk köztudomásra hozni, egyszersmind nem késünk a derék tisztviselőt, e kitüntetés alkalmából üdvö­zölni. A dr. Bleuer Miklós és társainak, a magyar ajkú gör. katb. püspökségnek Szabolcsmegyébeu N.-Kállóban leendő felállítása tárgyában beadott indítványukat: a megye elvben örömmel üdvözli, de miután a uagykállói székház már küldöttségileg és felirat utján i'elajánltatott az igazságügyministernek kerületi fogházul, és már bizott­mány is küldetett ki az eladási föltételek megállapítása végett: ennél fogva, mig ez irányban a tárgyalások be nem fejeztetnek az állandó választmány véleményének elfogadásával, a közgyűlés újabb ajánlattételt nem lát szükségesnek; minek következtében az indítvány csak azon esetre fog tárgyaltatni, ba a miniszterrel a me­gye közönsége, a székháznak igazságügyi czélokra való átadása fölött megállapodásra nem jut. Egyúttal uta- sittatott a bizottság, hogy munkálatát e folyó év ju- niushó folyama alatt megtartandó (11-én) rendkívüli közgyűlés elé terjessze be. Az alispánnak a Tisza árja által okozott károk­ról s azok meggátlása iránt tett eljárásáról és a víz által károsultak fclsegélése tárgyában tett intézkedésé­ről előterjesztett jelentése, tárgyalás és beható vizsgá­lat alá vétetvén, egy a miniszterelnökhöz intézendő felterjesztés készítése batároztatott el. A foliratnak el­készítésével, az alispán elnöklete alatt : Kausay Ká­roly, Práter Sándor, Bleuer Mór, Koozog László és Bégányi Perencz főjegyző bízattak meg. Másnap a felirati pontozatok is felolvastattak. E javaslat azonban elejtetett s helyette Práter Sándor módositványa fo gad­tatott el. Az alispáni jelentésnek a népnevelésre vonatkozó azon pontjára, melyszerint az illető községek, a népne­velés előmozdítására nézve előirt kötelességüknek nem tesznek eleget: az elöljárók szigorúan elutasittattak kötelességük pontos és lelkiismeretes teljesítésére. Az alispáni jelentésből, megdöbbenve értesült a megye közönsége azon szomorú körülményről, hogy az el haltak száma 971-el haladja felül a szülöttekét. A jelen­tés véleményes jelentéstétel végett, kiadatott az egészség- ügyi bizottságnak. Az adó felszóllamlási bizottságba tagokul Székely Benedek, Vályi Perencz, Török Péter és Nikelszki Mátyás választattak meg. Az alispáni jelentés szerint folyó évi inárcziusbó vé­gével maradt adóhátralék 511,159 frt 64 'A kr., a 2-dik év­negyedre előiratott 238,041 frt 55 kr., összes tartozás te­hát 749,201 frt 19'/2 kr. Erre bebefizettett áprilbóban 56,350 frt 3 kr., marad hátralék 692,851 frt 16'/2 kr. Örvendetes tudomásul vétetett, hogy az árvíz által sújtott 17 községre nézve, az adóvégrehajtás, az alispáni hivatal előterjesztése folytán beszüntettetett. Tisza-szabályozás. — Levél a szerkesztőhöz. — Az Isten az emberre a betegség fájdalmait gyakran azért adja — olvastam valahol — hogy figyelmessé tegye — a halál veszélyére. A közszorencsétlenségeknek, sem más a természetük. De úgy az emberiségnek, mint az egyeseknek — meg van az a gyengeségük, hogy minden másban szeretik keresni a bajnak okát csak saját magokban nem. A hiúság az önzéslés megszokás,de legkivált az előítéle­tek mind megannyi akadályai a baj valódi okai feltalálhatá- sáliak, a mely nehézséget még fokoz a kuruzslók, a kontárok jó és roszbiszomü sugdosása —nálunk ma már e faj túlszaporodván — ennek zsivaj a.Ezért nehéz, felette nehéz, —- bármely téren a javítás, és az előbaladás. dolat, hogy ezt is el kell temetnem. Az erőteljes ifjú olyan, mint egy kóborgó kisértet, moly sírját keresi. Nem él soká, nem élhet igy soká. Elhalgatott szemébe könnyek ragyogtak. Pál ur pedig ismét abban hagyá könyökölését; székében bátra vetve magát egy basonlitbatlan korkantással az összes vendégség figyelmét magára vouá. Mindenki tudta, hogy mikor Büs Pál úr igy tesz, akkor valami nagyot készül mondani vagy legalább gondolui. Most nagyot is gon­dolt és elő is adta a mit gondolt. — Aequam memento rebus in arduis servare meu­tern I — mondja az isteni Horácz. Mivel vigasztalhatná­lak inkább méltó bánátidban búsuló barátom, mint ama nagy szellem ezen remek mondatával ? Semmivel. Nem is mondok egyebet. Hiszen ha örök időkig beszelnék is, elvégre sem fejezhetném be beszédemet mással, mint ez­zel : aequam memento rebus in arduis servare mentem Márton úr — mint fentebb említők — teljességgel nem értett latinul,; ez azonban legkevésbé sem akadályo- zá abban, hogy az isteni Horácz idézett szavait szerfelett vigasztalónak ne találja. Le torié könnyeit, s egészen meg­nyugodva tölté tele a saját, és kitűnő barátja poharát. — így! igy, nunc est bibendum! — mondja Ho- raczius — dörmöge Bús Pál úr, s önmagával elege detten ürité ki, s tette le ki ürített poharát. Újra horkantott s újra szólt. — «Non, si male nunc, et olim sic érit» — mond­ja ugyancsak Horaczius. De meg nem is oly sötét a lát­határ, hogy kétségbe essünk. Még van remény. Márton úr kezdett a szokottnál figyelmesebb lenni. Még van remény ! ismétlé Pál úr — és én remélek. Remélni a sírig ez az élet phiiosophiája, ez az én ter­„IV Y í R V I D E K“ A Tisza-szabályozás bajai sem képeznek ezen sza­bály alól kivételt. Még mély meggyőződésem, hogy o nagy mü, mely hivatva volt egy országrész lakóinak jólétét emelni, hogy ez a közszerencsótlenségek kutforrá- sává lett, oka nem a sors, nem a gondviselés mostoba- ságában, sem a szabályozás kivihetetlenségében rejlik, do egyedül abban, mert a szabályozás természetével ellentétes elbánásban nem részesitteték az emberek által. Azt hiszem, hogy azou szerencsétlenség is, mely megyénknek egyrészét érte, — és ba a dolgok vitele igy marad — enuek °/io-ed. részét jövőre hasonlókkal fenye­geti — egyedül, kizárólag — emberi hiányokból ered. Ezen hiányoknak felderítése, tiszta világlatban he­lyezése az első lépés arra, hogy a szabályozásból ered­hető hason szcrencsétleuségek lehetőleg jövőre meggátoltas­sanak, s azon őzéi, mely a szabályozás által kitűzve lett, elérve legyen. A megye bizottmánya három napot áldozott ezen főfontosságu ügynek, s a szabályozásban érdekelt nagy közönség •— azon bizottraányi tagok iránt, kiknek — egyedül a közjó előmozdítása, — s a közszerencsétlensé­gek meggátlása — lebegvén szemeik előtt, mély hálára lehet kötelezve, hogy időt és fáradságot szenteltek — ezen ügy tüzetes megvizsgálására és vitatására. • Ezen bárom napi tauácskozmány, illetőleg küzde­lem eredménye — lett azon kérvény — mely a minisz­terelnök úrhoz a megyebizottság részéről felküldetni ha- tároztatott. A megye bizottmánya tehát, mindazt mi tőle füg­gött megtette, most az érdok lett nagy közönségen lesz a sor, hogy levonja ezen kérvényből a következtetéseket. Hogy mire kell e vizsgálatnak kiterjedni? — Mi­ként kellene azt megejteni ? - Ha a már bekövetkezett mezei munkáim folytán felgyűlt dolgaim engedik, enge- delmével tisztelt szerkesztő urnák el fogom mondani e lapok hasábjain. — Kívánatos, hogy ezt mások is tegyék. Kérve önt — megyénknek e közérdekű kérvényét — közölni, vagyok tiszt, szerkesztő urnák tisztelettel Fráter Sándor. Nagymóltóságu m. kir. miniszter Elnök ur! Az évnegyedes alispáni jelentésből megdöbbenve értesült e megye közönsége arról, hogy azon árvíz által okozott szerencsétlenség, mely megyénk egy egész vidékét tönkre tette, nem elemi okokban, hanem sokkal inkább emberi mulasztásokban találja okát A mi nagyon elszomorító az, hogy ez évi áradat nemcsak a mentesitettnek vélt területeket borító el, de ezekkel együtt mint állittatik oly területekből is ezreit a cultura alatt álló hold földeknek, melyeket ez előtt soha semmi áradat ol nem ért, sőt ezen felül két községünk jutott Szeged sorsára egy pár száz család — tősgyökeres magyar, — sziue, java népünknek — lett hajléktalanná, — s igen sok közötte földönfutóvá. Az erkölcsi felelősség jiulva minden e megye te-ríi-- letén történő közszerencsétleuségekért első sorban reánk, e megye hatóság egyetemére bárul, kik őrei vagyunk e megye közjólétének. Engedje meg tehát nagyméltóságod, hogy e tárgy- hau az ./• alatt másolatban mellékelt alispáni jelentésben felsorolt eseményekre felhívjuk figyelmét. Ezen jelentésből mi azon meggyőződésre jutottunk, hogy a Tiszaszabályozás egyik legfőbb szerencsétlensége abban áll, hogy sem az intézkedés, sem a végrehajtás terén a folelősség meg nem állapítható. A Tiszaszabályozás ügye a társulatokra, törvényha­tóságokra és államkormáuyra vau bízva; és magokban a társulatok kebelében is az intézkedés és ellenőrzés joga — mely testületek — feladata, — a végrehajtás­tól, — mit csak egyesek kezelhetnek, czélszerüleg elvá­lasztva nem volt soha és nincs most sem. Az ez irányú rendszoretlenségek és hiányok azon legfőbb ok, mely vissza hatva a müsfcaki és pénzügyi részletre, a Tiszaszabályozás múlt és jelen szerencsétlen­ségeit előidézte; ez azon sötét vonal, mely a társulatok történetének minden lapján végig vonulva, a nagy egész áttekinthetését a szabályozásnak el fedi és ez által a mészetem. Remélem, hogy Kis Mihályné komámasszony, ... azt talán mondanom se kell, úgy is tudja barátom, hogy nekem az egész város komám. Márton úr igent bólintott. — Remélem — ismétlé Pál úr, — hogy Szv. Kis Mihályné komámasszony elhatározása nem meg változha- tatlan. Mi sem lehet állandó ez elmúló világon! Damno- sa quid non iuminuit dies? kérdem a nagy Horáózczal. Márton úr most az egyszer unalmasnak találá a nagy Horáczot. — Mint semmi a világon, úgy az én komámasszony akarata sem változhatatlan. — Ez az én Archimedesi pontom. Márton úr most már határozottan kegyetlennek tartá hű Pyladesét. — Erősen meg vagyok győződve — szónokolá Pál úr, — hogy özv. Kis Mihályné komámasszony megvál­toztatja elhatározását: ha egy köztiszteletben álló férfiú ellenálhatlan ékes szobással a helyes útra vezeti elté­vedt gondolkozását. — Csak tudnám, ki az az áldott jó ember! -• tört ki Márton úrból a meggyötört kíváncsiság. Pál úr kegyetlenül horkantott s az óriás szemöl­dök a padlásra meredt. — Én ismerem, és barátom uram is ismeri ? — Az Istenért! ki az ? mondja meg barátom uram ! — vágott közbe Márton úr. Az óriás szemöldök a padlásról a jeles csendőrre irányult. — Még sem találta ki ? Hát csakugyan nem talál­ta ki ? — uj, az előbbieknél jóval hangzatosabb horkan­lehető javítást nemcsak meg nehezíti, de csaknem lehe­tetleníti. Alig lehet valami jellemzőbb a Tíszoszabályozási főfontosságu közügy rungitélésére, mint azon körülmény, hogy inig minden más téren, hol az emberi élet vagy i vagyon veszélyeztetik, a veszély okai puhataltatnak s an­nak okozói szigorúan bűntetteinek, — nálunk midőn két község semmisül meg s ezrei a inívelés alatti hold föl­deknek tétetnek tönkre — a közönség méltó megbotrán­kozására a közlekedési minisztérium részéről ennek oko­zói nem is nyomoztatnak. Nagy súlyt fektetünk mi tehát arra, hogy a meny­nyire azt hatáskörünk megengedi, megösmerjük alap okait azon katastropháuak, mely törvényhatóságunk terü­letén történt. Azt ma már, hogy nem elemi okok idézték elő e szerencsétlenséget mint fenntebb jeleztük tudjuk; nem tudjuk azonban azt, hogy a szabályozási intézők melyike, a társulati vagy állami közegek végrehajtói vagy intézői idézték-e elő külön-külön vagy együttesen? nem tudjuk azt sem, hogy eljárásuk hiányai erkölcsi vagy értelmi tévedéseikből, azaz szakösmeretök elégtelenségé­ből, — vagy hivatalos kötelmeik teljesítésének elhanya­golásából, — a megyei műszaki közegünk által előre szükségesnek jelzett intézkedések könnyelmű mellőzésé­ből eredtek-e ? Hogy azon szerencsétlenségek, melyek a vidéket érték, nem kizárólag a sors csapása, megdöntbetlenül iga­zolja azon körülmény, hogy mind az ami bekövetkezett nemcsak megjövendöltetett, de a szomorú valóságnak be- tüszerint megfelelőleg elmondatott, ugyanis: e törvény- hatóság területén működő nyirvizs zabályozó-társulat vá­lasztmánya ogy kérvényében még a múlt november ha­vában kérte a közlekedési miniszter urat, hogy ne »enged- jeu meg oly kísérleteket, mely által egy egész vidék a víz általi elborittatás veszélyének tétetik ki.« Határozottan jelzi ezen kérvény »a községek elbo- rittatásának veszélyét.« Mellékeljük másolatban .//• alatt e kérvény egész szövegét, felkérve mély alázattal Nagyméltóságodat, hogy annak az általános veszélyeket jelző részletét különös fi­gyelme tárgyává tenni kegyeskedjék. Ezeu kérvény következtében küldetett le egy kor­mánybiztos, egy műszaki közeggel. Miként jártak el ezen küldöttek feladatuk teljesitésébeu ? véleméuyt reá monda­ni nem akarunk előzetesen, de meg jegyezzük azt már itt, hogy ezt kideríteni az alább kérelmezett vizsgálat egyik főfontosságu tárgya leend. Megyénk közhangulata bár végtel en elszomorító, de hatáskörünk sokkal korlátoltabb minthogy ezen segíteni képesek lehessünk, ezt enyhíteni Nagyméltóságod képes, sőt egyedül van hivatva A szabályozási bajoknak s eb­ből eredőleg annak is, mely megyénk egyrészét érte, alá­zatos véleményünk szerinti lehető javítása attól függ, hogy a bajoknak alapokai teld érittessenek s ha ezen okok személyekben rejlenek, az okozók a közszolgálatból azonnal eltávolíttassanak, ba pedig az általános szabá- IyözAr-reffiÍ3Zdféteu7-^2eű-^fffeerjs?ittsSsPÍii-^'——­A bajok ezen alapokainak felderítése csak egy ala­pos vizgáiat megejtése által érhető el. Mély alázattal kérjük tehát Nagyméltóságodat ; hogy méltóztassék e kérvényünket figyelembe venni s ezt a miniszter tanács elé terjesztve eszközölni, hogy meg­bízható, szakértő kormány küldöttekből, e törvényhatóság közegeiből s a uvírviz és tiszaszabályozó-társulatok érde­kelt közönségéből egy vizsgálóbizottság alakittassék, a mely bizottságnak feladata leend az itt történt sze­rencsétlenségek alapokainak felderítése. Főfontosságu ezen vizsgálat mielőbbi elrendelése s lehető nyilvánosság melletti megejtése, nemcsak azért Nagyméltóságu miniszter elnök úr! mert jelenben egy egész vidék létérdeke vau a véletlennek minden pillanat­ban kitéve, de azért is, mert ezen viszgálat megvilági- tandja azou módokat és eszközöket, melyekkel nálunk a szabályozás ügye kezeltetik, s talán ezen részletből kö­vetkeztetést lehet vonni a Tiszaszabályozás nagy egésszé- re s ennek jövőbeni mikénti szervezésére. Kellő alapossággal megejtetvén ezen vizsgálat, az igaz kiderül, — s ha a javítás nem leend is könnyű, bi­tás kísérve, az előbbieknél jóval rettentőbb szemmozgá­sokkal. — Akkor kénytelen vagyok megnevezni. Pejét elvitathatlan méltóssággál felemelé, mellét kidülleszté, s a kidüllesztett mellre jobb kezével ha­talmas csapást mérve szólt: — Az a férfiú, az a férfiú ... én vagyok. Ennyit moudott csak, s aztán hátra voté magát székében, e basonlitbatlan méltóságú helyzetből kegyelme­sen pillantott bámuló barátjára. — ügy lesz — szónokolá. — Elmegyek hozzá! Látnoki tehetséggel jósolom meg leánya szenvedéseit, ha Kozár Marczi neje leend; ihletett lélekkel festem le le­ánya boldogságát Kósza János, mint férj oldala mellett. Elmegyek hozzá, és rá kiáltok, mint a nagy Horácz a vészbe rohanó hajóra: o quid agis ? Fortiter occupa portum! Márton ur még mindég bámulatba volt merülve. — Elmegyek — dörgé Pál úr. — Ő hallgatni fog jós szavaimra, mert ba kell, tudok én ellenálbatlau len­ni. Az is leszek! Hány embert renditék meg már elha­tározásában ? a kiknek pedig az isteni Horácz szerint: »í-obur et aes triplex circa pectus erat !« Holnap lesz a napja. Egy uj Caesarként járok el, egy uj Caesarként mopdandom holnap este ugyan ezen asztalnál: veni, vidi, vici. ügy lesz, — de csak holnap : »nunc est bi- bondum I« Elhalgatott, s ragyogó arczczal tölték tele az üres poharakat, szintén ily ragyogó arczczal ürité ki a magáét. Mártou úr még mindég bámulatba merülten, gé­piesen nyúlt porához, csak akkor tért magához, midőn már szerencsésén fenékig ürité azt, magához térve módnélkül elérzékeuyült. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom