Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-05-26 / 21. szám
II. évfolyam. Nyíregyháza. ___________ 21. szám. ______ Csütörtök, 1881. májushó 26. M EGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Főmunkatárs: VIT ÉZ MIHÁLY. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva: Kgéiz dr re..............................................................................4 írt. F élévre......................................................................................2 „ Negyedévre.........................................................................lfl A községi jegyző 6» tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések * a lap szétküldése tárgyában teendő folszólamlások Piringer János és «Xóba Elolt kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (uagy-debre- czeni-utcza 1551. szám) inte'zendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt keretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető j költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése ő kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 80 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija sorunk int 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. Y. által Budapesten. Huaseustein és Vogler irodájában Bécsbeu, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Társadalmi baj. A kisebbmérvü hűtlen kezelési esetek mellett, a krassúi, torontáli, s legközelebb a hevesmegyei, főváros Hókus-kórházi nagyobb szabású sikkasztások oly gyorsan történtek egymásután, hogy a társadalmi életűnk eme káros tüneteit szemlélve, megdöbbenve kérdezzük: hová jutunk ?! Oly emberek, kiket polgártársaik kitüntető bizalma helyezett szép állásukba; kiket évek hosszú során át megszoktunk, mint a becsületesség törhetetlen híveit tekinteni, ime: most mint nyomorult szédelgők hullanak le a becstelenség és megvetés piszkos sarába. Megrendül a legmagasztosabb erényekbeui hitünk, s bizalmatlanul vizsgáljuk egymást! Hol keressük itt az okot? . . . Nemde, ha magunkat talán nem is a legszerencsésebben képzett szőval fejezzük ki, de mégis helyes nyomon haladunk, ha azt mondjuk, hogy a fentebb érintett sajnálandó tünetek főoka a — „nagyzolás!“ Tekintsünk szét megyénk bármely városkájában; tapintsunk társadalmi életünk üterőre, s minden lüktetése nein-o ebaj kisebb-nagyobbmérvtl elterjedését fogja feltüntetni ? Sok áldozatja van a katonai pályán, a végzetes jelentőségű nMitinacholás“-nak. Felette sajnálandó, hogy átszármazott ez a polgári életbe is. De, exempla trahunt! Egy városka kis, s valljuk be szegény, müveit osztálya, utánozni akarja, egy aránytalanul nagyobb s vagyonosabb város intelligentiáját. Alakulnak, a felköltött utánzási mánia következtében, a legkülönfélébb egyletek egyre-inásra. Ha X. népes város valami „érdekes“ mozgalmat indít meg, nem szabad hátramaradni Y. liliputi közönségének sem. Akad mindenütt minden uj mozgalomnak apostola. Miudenütt találkozik egy-kőt „fenkölt szellemű“ férfiú, akik nem engedhetik, hogy „városuk a többi mögött maradjon.“ — No meg becses személyüknek is tündökölni kell, — tehát rajta! Ki van adva a jelszó, a vezérkosok megtették az ugrást, tehát utána a többi is, mert — jaj a maradéknak ! És igy megy ez majd mindenütt, világosabb vagy sötétebb színezéssel. A vad hajszába, ha egy-egy jelentéktelenebb kidől, — a társadalom árja észrevétlenül kömpölyög el; s a nagyok, kik — hogy udvaronezftik számát gyarapítsák — bevonták ezt is a mozgalomba, — most bukása fölött nagy úri kegygyei — nevetnek! Hn pedig ők bukunk ... fájó szorongó szivvel mondjuk: megint egy! És az ily bukók száma, midkét fajtából, napról-uapra növekedik! De hogyan gyógyítsuk a társadalmi rákfenét?! Itt az egyes körök szerepvivőinek jó akaratától várhatunk leginkább gyors segélyt. Hogy kik, ők maguk tudják legjobban. Szálljanak magukba s tekintsék környezetüket. — Bírálják meg ha vájjon, a sereg, mely környezi őket, bir-e annyi anyagi erővel, hogy nagyszabású terveiket v&lósitsa is. Ha látják, hogy nem, embertársaik javáért mondjauak le azokról. És ha nem szerepelhetnek is, vigasztalja őket azon nemes tudat, miszerint szép tervükről, még mngasztosabb czél, embertársaik életboldogsága .•miatt mondtak le. S hassanak is befolyásuknál fogva úgy, szőke, v, ímgvralátás és vetólkedési vágy ne terjedjen, sót gyón term., szukebb körre szorittassék. telítve, mely Ha pedig a szerepvivők, a baj jelenlétének kétségtelen simptomái daczára, vonakodnának nagyzoló terveikről lemondani: ott vagy te, akit a baj éget, végy erőt magadon s küzdj ha kell az áramlattal is, existentiád lesz a kivívott győzelem bére! Mert — szerény felfogásunk szerint — társas érintkezéseinkben valami csal" addig kötelesség, mig oly anyagi vagy erkölcsi áldozatot (pl. sikkasztás) nem involvál, mi lételünket veszélyezteti. E határvonalon, vagy plane azontül határozottan bűn, önmagunk és a . . . társadalom ellen is. Ez legyen mindnyájunknak irányelve és a baj orvosolva lesz. Benedek lgnácz. Észrevételek a „Tisza-szabályozás“ kérdésénez. Azon nagy katastrófa után, mely Szegedet érte ; még újabb szerencsétlenségeknek kellett bekövetkezni, hogy ismét felszínre kerüljön a Tiszaszabályozás nagy kérdése. Az ország közvéleménye újból sürgeti annak megoldását, mindenki az intéző-körök felé tekint, b várja, hogy felelősség érzetökből kifolyólag megteondik azt, mi már oly régen kötelességük lett volna; a Tiszavölgy szabályozásának kérdése felett országos szempontból határozni. Lehet azonban, bogy a kiállott vó^z után újból osond loend, s apróbb intézkedések által igyekeznek a felzajlott kedélyeket megnyugtatni, hogy ez utón a nagy kérdés megoldása felett napirendre térhessenek; de ezt lehetőnek még som tartjuk s sokkal több hittel bírunk még, minthogy Magyarország kormányát ily útra tévedni lehetőnek tartanánk, mert sokkal inkább magyarnak tartjuk azt, minthogy önmagát megtagadva közönyösen nézné, miként pusztul el nemzete. Mi bizalommal várjuk az ország képviselete s kormányától, hogy meg- teendi azt, mit ily körülmények közt megtenni szent kötelessége, s elmulasztása megboosáthatlan bűne lenne. Ismerjük a teendők sokaságát, s hogy mily óriási nehézségekkel vannak azok össze kötve, azt leginkább igazolja a felelősség elvállalásának fontossága. Nagyszabású előmunkálatok kiváutatnak ahoz, melyek az évek hosszú során szerzett tanulmányok folytán szerezhetők csak meg. Lehet, hogy az anyag ehez már meg van, lehet hogy uincsen. Épen ezen szempont az, melyből kiindulva, ezúttal hozzá szólunk a Tisza-szabályozás kérdéséhez egyedül azon szándéktól vezettetve, hogy ez által némi szolgálatot teljesítsünk. A Tiszaszabályozás kérdésének körében két pártot ismerünk ma. Az egyik párt egyedül a következményekből indulván ki, egészben elitéli azt, a másik mérlegeli a helyzetet, a lehetőt szem előtt tartva, igyekszik a valót felismerni, bogy annál tisztábban ítélhesse meg a a helyzetet, s ez úton szolgálatot tehessen a jövőnek. I Az előbbi álláspontja sokkal kőnuyebb, mive) a látszat csaknem egészben neki ád igazat, s oly tényekre bivat- kozhatik, melyeket tagadni nem lehet. Az utóbbinak, mely 1 a következményeket elfogadva az okokat keresi melyek azt előidézték, nehezebb álláspontját megvédeni, igazolni, annál is inkább, mivel annyi évek lánczolatán keresztül tett munkálkodás a várt sikert nem idézte elő, sőt a gyakori csapások még a reménykedők számát is kevesbítették ; de legiukább nehéz álláspontja igazolása azért, mivel a meg tévő adatok alapján nem képes azt megvédeni, a biztos orvoslást kimatatni. Van még egy harmadik legkisebb párt is, azok, kik a helyzetet teremtették. Hogy ez eljárását igazolni akarja, azt nagyon természetesnek találjuk, s valóban ha másként járna el, nem tudnánk magunknak tiszta fogalmat alkotni ezen párthoz tartozók egyéni individualitásáról. Ezt azonban megbocsáthatónak találnánk, ba ugyanakkor a tapasztalt hiányokra rámutatva felsorolnák azon okokat, melyek csak munkaközben ismertetvén fel, a mulasztásokat szülték. Eltekintve mindezektől, most már semminemű re- krimináczióuak nincsen helye, mivel ez utón a nagy ügynek szolgálatot senki sem tehet, s az elmúlt dolgok fol- emlitése csak aunyiban lényeges, a mennyiben ez által a helyzet tisztázásához járulhatunk; mert mindenesetre legszükségesebb az, hogy az illetők egészbeu felismervén a helyzetet, szabatos és határozott fogalmat alkossanak magoknak a teendők egymásutánjára nézvo, vagyis a szervezet és rendszer eggségét állapítsák meg. Nagyszabású intézkedésnek kell itt létrejönni, mely magában egyesitvo a gyakorlat által nyújtott minden tapasztalatot s a tecbuikai tudomány egész ismeretét. Ha valahol szükség van a legbigadtabb megfontolásra, úgy itt az a dolog életfeltételét képezi. Vigyázónalc koll itt lenni az elhatározásban s különösen az clhamarkodás hibájába nem esni, mert ez által helyre hozbatlan károkat okozhatnak s a közbizalmat egész alapjában ingatnák meg Ha a helyzetről tiszta fogalmat akarunk magunk-' nak alkotni, mogkivántató: hogy anuak múltját legalább főbb vonásaiban ismerjük. Midőn a Tiszaszabályozás nagy művének keresztül vitele ki lett mondva, örömmel fogadta azt az ogész nemzőt; mert remélto, hogy a haza szivének ezen ogyik fő ere, mely annyi vészt hordott magával, ozután áldást fog hinteni rónáira, s midőn megtudta, hogy ebben is a legnagyobb magyar lesz vozére, bizalommal tekintott a jövőbe. Évtizedek múltak azóta el s a bizalom ma már gyougébb. Kétkednek a sikerben, igy a munka annál nehezebb, s kérdés az loend, vájjon a múltban rejlonek-o a bibák vagy azok olyanok, melyeket a későbbi idők szültek ? Nehéz e felett Ítélni, de lássuk a téuyekot. Volt magyarországnak a barminczas övökben egy kiváló geuialis szakférfia, Vásárhelyi Pál. E név előtt tisztelettel kell meghajolni miuden szakembernek, mert oly ernyedetleu szorgalmat, a lelkiismeretességgel párosulva senki sem fejtett ki még hazánk két legnagyobb folyójának tanulmányozásánál mint ő. A legértékesebb adatokat bírjuk még ma is ezen tanulmányokban, s bátran elmondhatjuk, bogy azokban egy megbecsülhetlen kincset bir a szaktudomány, melyek egyedül mégbizbató alapját képezik minden további tanulmánynak. Ezek alapján indíttatott meg a Tiszaszabályozás nagy müve is, melyről a hires vei; íczei mérnök Paleo- capa a legnagyobb elismeréssel szol, ki hogy ismort javaslatát megtehesse, azokat tanulmányozta. Midőn ez utón az egész Tiszavölgy mentén a kiviteli munkálat kezdetét vette, kérdés marad, vájjon elég adattal rendelkezett-e már akkor a tudomáuy, hogy maj- dau a siker valószínűségét bírja elérni, vájjon a Tisza s mellékfolyóit ismerte-e akként, hogy azt biztosan vehette fel számításában? Ezt aligha merné bárki is állítani, s mi már egy igen lényeges pontra utalunk itt. Rohamosan fejlődött akkor ozon ügy, s miuden áron sikert akartak felmutatni a megkezdett munkálatban, és lebet bogy azok, kik ismerték a hiányokat, később vélték azokat helyre pótolhatni. De eltekintve ezen mulasztások valószínűségétől, bátran elmondhatjuk, hogy azok, kik akkor az ügy élén állottak, kötelességüket bűn teljesítették. Vannak időpontok, midőn az omények crősobbok azoknál, mint akik azokat előidézték. Ilyennek mondhatjuk a Tiszaszabályozás megkezdését is, s bár érezhette a mester, hogy műve megalkotásához még több ismeretre vau szüksége, de nem bírván a megindult áramlatot fel* tartóztatni, kénytelen volt azzal haladni. Ily körülmények között, kisebb emberek vezetése alatt, változó szerencsével folyt tovább a nagy munka. Azok, kik lángeszű kezdem"■nyezői voltak annak, egyenként elhaltak, s kik azt örökségül kapták, nem bírták hivatásukat mogérteni, — betölteni. Megszűnt ezután a nagy mű egy szerves egészet képezni, szétszakgatták azt az egyes társulatok, segitro a kormányon lévő egyéniségek által, kiknél a nagy_y»«höz mogkivántató képesség hiányozván; kicsinyesen hagyták az eseményeket tovább folyni, s midőn biztos kezekkel kellett volna azt vezetni,
