Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-26 / 21. szám

megelégedtek azzal, liogy annak szemlélői lehettek. Meg- bocsáthatlan hibája volt az a kormánynak mindig, hogy az egyes társulatokkal szemben nem tartotta fent intéző hatalmát; de csaknem egészben szabadkezet engedett azoknak, s igy az egész mü öszhangzatosságában zavartatott meg; elősegítvén azt maga is az átmetszések kiépítésével, melynél az egymásután következő sorrendet nem bírta soha megtalálni.

Csak főbb vonásaiban rajzolván itt a Tiszaszabá- lyozási munkálatokat, hallgatunk arról, hogy a töltések iránya, térfogata s egyraástóli távolsága mennyiben volt helyesen tervezve, kiépítve, s hogy az átmetszések rendszere czélszerüen alkalmaztatott-e. Ezeket egyedül csak azért említjük fel ezúttal, mivel előbb hivatkoztunk arra, vájjon a Tisza és mellék folyói eléggé ismertek voltak-e már akkor, midőn a munkához hozzá fogtak?

De midőn ezen kérdést újból felvetjük, távol van tőlünk hogy arra, mint minden hibának alapjára rámutassunk, sőt ezt egyedül azért hangsúlyozzuk, vájjon annyi idő után miként állunk ezen kérdés tekintetéből. Egy igen fontos kérdés ez, melynek helyes megoldása után lehet csak a Tiszaszabályozás nagy művének sikert jósolnunk. Fájdalommal kell azonban oda nyilatkoznunk, hogy itt kételyeink, aggályaink vannak, s szemlélve a dolgokat, nem tudjuk magunkat megnyugtatni, s talán nem is fogunk csalódni kimondván: hogy azon magasabb tanulmányozás, melyet a tudomány „sine qua non“ feltételként megkövetel, elhanyagoltatott.

Más szempontból indul ki a laikus, másból a tudomány embere. Az a sikertelenség esetében nem hiszen a tudomány positivitásában, még emez épen a tudomány alapján mutatja ki a bekövetkezett hibák elkerülhetetlenségét. Erős meggyőződésünk, hogy az teend az ügynek legnagyobb szolgálatot, ki minden tekinteteket félre téve, nyíltan tárja fel a valót; rámutatván a hiányokra, melyek a tapasztalat folytán lettek ismertekké, vagy melyeket a mulasztások szültek. A tudomány szigorú bírálatával kell ezen nagy fontosságú kérdést tanulmányozni, mely csak azon esetben lehető, ha azok, a. kik azzal foglalkoznak, ismerik a meg lévő adatokat, azok korrektségéről maguknak meggyőződést szereznek; mert ha kiindulási pontjuk hamis lesz, a következtetés sem leeud helyes.

Itt meg kell különböztetnünk a feuálló rendszer elbírálását a jövőben követendő irány megállapításától. Az elsőre nézve a meg lévő adatok elégségesek, mig az utóbbira nézve, nem gondoljuk, hogy újabb tanulmányozásra szükség ne lenne, hogy azzal készen lennének. Ha igen, az nagy nyeremény lenne az ügy érdemében.

Midőn a Tiszaszabályozás nagy kérdésében ki lett mondva az elhatározó szó, azt az adott körülmények köztt s a meg lévő adatok alapján legnagyobb részt in dokoltnak vehetjük, mig ma már egész más helyzettel állunk szemben. Most többet vár mindenki, mint akkor remélt. A helyzett bizonytalanságából akar az egész ország kibontakozni, eltökélten a nagy áldozatok hozatalára is, csakhogy újból ne csalódjék. Tudjuk, hogy nehéz azok helyzete; kik a döntő szót kifogják mondani, a múlt szigorú bírálatát várja az ország tölök s a jövő biztonsága alapfaltételeinek megjelölését.

Azoknak, kik e nagy fontosságú feladatra vállalkoznak tökéletesen kell ismerniük a már részben szabályozott Tiszát s miként az a szabályozás előtti állapotban volt, mert csakis e kettőnek összehasonlításából juthatnak a való tudatára, s az okozatból találhatják fel az okokat, melyek azt előidézték.

Hogy a múlt megismeréséhez gazdag tanulmányozás létezik az kétségtelen, de vájjon a jelen állapotról létezik-e ily tanulmányozás, az bizonytalan: pedig éneikül a leggenialisabb szakértelem sem bírja a helyes irányt feltalálni.

Bátran felmerjük tenni, hogy a Tisza medrének egyes szakaszaiban nagy folyási rendetlenség található fel; vagyis azon öszbangzatos folyási sebesség, mely szabályozás előtt a nyilt mederben önmagától nyert kiegyenlítést, a szabályozás után megzavartatott. A tudomány először is azt kérdezi, van-e ilyen állapot, s ha van, honnan eredt, mi okozza azt, el kell-e, vagy elhárit- ható-e az ? Egy ily kérdés már magában is annyi tanul - mányozást igényel, hogy annak megoldása évekre terjedhet ki, mivel lehet, hogy a feltalált ok ismét más tanulmányozást igényel, s magának a fó folyóuak medrén túl, a mellék folyókra is kihathat.

Mielőtt tehát az ilyen, s ebhez hasonló kérdéseket a szakember egészben nem ismer, ha lelkiismeretesen akar eljárni, bírálatot nem is hozhat, s annál kevésbé állapíthatja meg azon rendszert, melyre biztosan építeni lehet.

Ezen fentebbieket össze vonva óhajtjuk, hogy a hivatottak szigorú s pontos tanulmányozáson alapuló határozatot hozzanak, ezen hazánkra nézve oly felette fontos kérdésben, s ha talán nem volnának azon helyzetben, hogy a meg lévő adatok alapján azt tehessék, tudassák azt nyíltan, sorolják fel a teendőket, hogy majd ezek alapján biztosan dönthessenek.

Midőn a múlt s jelenre nézve ekként nyilatkoztunk, fent marad még, hogy a jövő tekintetéből is elmondjuk azokat, melyek szerintünk lényegesen befolyhatnak a Tiszaszabályozás helyes megoldására.

Hogy a fenálló töltésezési rendszert a létező vízszerkezet mellett továbbra is meg kell tartani, az kétségtelen. Ezt a nagymérvű befektetések, a birtokviszonyok; de különösen a technikai szakismeret is indokolja. Itt egy egész uj rendszer felállításáról szó sem lehet, csakis annak kiigazítása egy szerves egészszé leendő átalakítása leend szükséges. Hogy a hibák kiigazíthatók legyenek, erre nézve miként már említettük a jelen állapot tökéletes ; ismerete megkivántató, s ha ezt el akarjuk érni, alaposan át kell vizsgálni a Tiszának egész medrét, a folyási sebességeket, vagyis a folyam egyes szakaszaiban létre jött j s annyi változást szenvedett folyam emésztési képességét tökéletesen kell ismerni. Ha ezeket bírjuk, csakis ezután ismerhetjük fel a szabályozás következtében létesült folyási rendetlenségeket, víztorlódásokat, vízszinemel- kedés rendkívüli veszedelmes visszahatását. Mert hogy a legnagyobb baj itt gyökerezik, hogy részben ez okozza

„N Y í B V I D É 14“

a Tisza-völgy veszedelmét, azt a tapasztalás is többször igazolta. Ennek elhárítása vagy kiegyenlítése képezi azon nagy kérdések egyikét, melynek megoldása a Tisza-szabá- lyozás sikerével a legszorosabb összefüggésben áll.

Hogy az alföld veszedelmét -a sebessen lerohanó ár okozza, azt a tapasztalás mindig igazolta. így fő- sulyt kell arra fektetni, hogy ezen lerohanó ár ameny- nyire a körülmények folytáu lehető leend, mérsékeltessék, épen ezért különösen megkivántatik;

A töltések és átmetszések által egy oly rendszert alkotni, miként az alföld rónáiu keresztül folyó Tiszának, az annyira csekély esés következtében létező folyási sebessége növeltetvén, ugyanazon idő és vízállás alatt, nagyobb emésztési képességgel bírván, a vészthozó vízszin emelkedés alább szálljon. E végett a felső és közép Tisza ármedret okvetlen bővíteni kell, az alsó átmetszések kiépítését pedig a legnagyobb erélylyel folytatni, mig a felsőbb részeken pedig csak ott, hol az a helyiviszouyok életfeltételéből el nem engedhető, sőt még tovább kell e tekintetben is menni, s a mennyire a technikai számítás megkívánja, a Tisza mellékfolyóira is átvinni ezen rendszer alkalmazását, s azokon oly igazításokat tenni, hogy az áradások alanti találkozása mérsékeltessék. Kérdés leend még, vájjon ezen czél elérése tekintetéből, a Tisza felső részén építendő tartáuyok alkalmazása nem leend-e indokolt, miként azt a írancziák a Loirenál végrehajtották. Jólehet ily tartányok kiépítése nagy befektetéseket igényel; de ha más úton a kívánt czélt elérni nem lehetne, ennek alkalmazásától sem kellene visszariadni, mert ezúton a Tisza állandó hajózhatásának az öntözésnek s gyárak építésének kérdése is hatalmas lendületet nyerne.

Van egy igen egyszerű kérdés, de melynek helyes megoldása igen lényeges, s ez a felső vidékek hegységeiben az erdők pusztítását mindenáron megakadályozni. Ez oly fontos tényező a vizek szabályozásánál, hogy ha az számításon kívül hagyatik, magát a szabályozás keresztülvitelét teszi kérdésessé vagy épen lehetetlenné ; s o tekintetben is tanulságot nyújtanak nekünk a francziák, kik az elkövetett hibát milliók árán sem tudják helyre pótolni.

A nagymérvű erdőpusztitás már nálunk is rnegbo- szulta magát, s helytelenségét be fogjuk látni, ha tudjuk, hogy ma már majdnem 21 órával előbb érkezik le az ár a közép Tiszára, mint a 30-as években, habár ezt részben a felső részeken alkalmazott átmetszések is okozzák.

Ha ezek értelmében átmegyünk a folyam egyes szakaszaira, kívánatos leend, bogy az egyes társulatok munkálkodásaira kiváló figyelem fordittassék, azok tervezeteinél uecsak a számtételek helyessége vizsgáltassák meg, vagy hogy az építkezés a társulat gyakran nem igazi érdekét előmozditja-e, de irányadó mindig az legyen, miszerint az egyes társulatok által tett építkezések a Tiszaszabályozás egyetemleges rendszerének kiegészítő részét képezze ; igy óhajtandó, hogy a tekintélyek hatalma lejárjon, s az igazi, a közérdek találjon meghallgatásra.

Szabó László.

Nyírfalombok.

XII.

(Jön az árvíz, itt az árvíz! De csak a lapokban. — Zavaros a Tisza vize, nem tiszta. — Egy esetlen szó. — Az emléktábla. — Finaucziális terv. — Szellőztetések és felhívás. — ITát minek a ?

Jupiter artérius., — Sacramentó.)

Ismét kiáradt a Tisza, újból elszaggatta a Nyírvíz, csatornájának védtöltéseit . . .

Meg ne ijedj jámbor paszabi ember, hogy ismét a padlásra szorít, vagy plane házadat is ledönti a fékvesztett elem ... ne aggódjatok jó rádiak, hogy ha apadás helyett még nagyobb áradás áll elő, hová ültetitek a káposztát, no meg azt a keserűséget, melynek levelei oly kitűnő birkamosó folyadékot szolgáltatnak ... ne ess kétségbe »Beszterecz szegény haza,« hogy maholnap »lagúnák városa« lesz belőled, természetesen a szent Márk temploma és a dogék palotája nélkül ... az árvíz, melyet fentebb jeleztünk, ártatlanabb természetű az előbbinél, nem is titeket fenyeget, hanem pusztán azokat, kik a töltött káposzta, kolbász és juhtúrós galuska fogyasztásán kívül, a betűvel is foglalkoznak megyénkben, — kiütvén az áradás a megyei lapok végetlenül türelmes hasábjain.

Terjedelmes czikkek jelennek meg egy idő óta mindegyikben, egyik harlekin öltönyben, másik pánczélban, harmadik sodronyingben, kemény csapásokat mérve egymásra éles karddal, buzogánnyal, csatacsillaggal, — vitatkozván a kérdés felett; kelle vagy nem kell a vizek szabályozása? és más ilyenek felett.

Hát nem valóságos árvíz ez, még pedig a javából ?

És ezen hírlapi vízáradás valószínűleg még nagyobb tért fog a jövőben elfoglalni, sőt úgy lehet, a Noé apánk özönvizének leend újabb kiadása.'

Nos, tehát öntsünk hozzá mi is egy pár kanálnyi

vizet!

Ezer védgát, és tízezer gátcsuszamlás! hiszen ez a hírlapi árvíz épen oly zavaros, mint a Tiszaáradás. Van benne kagyló, hékatekenő, kákatő, nádzila, gyékénytörmelék, iszap, kukacz, nadály, béka, nimfán gyökér. Vagy is közuapi kifejezésekkel: nagyítás, fordítás, gyanúsítás, roszul álczázott egoismus, elkésett pilátusi kézmosás, pró- fétaság, szenvelgés, tagadás, csíírés-csavarás, a hibáknak más nyakába varrása, bűnbak fogdosás, no meg sok jóakarat, és sok gorombaság. Csak az nincs benne, a mi legkívánatosabb volna, — hal. Szamarat láttunk ugyan a habok köztt; de hát annak húsát nagyon Ízetlennek mondják a tudósok; sőt még emlegetése sem tartozik — a szépészet törvényei szerint, — a tisztességes társalgás, főleg pedig a modern irodalmi stíl keretébe. Abban a korban, midőn székére hangzott a dal »a ló is mig fiatal, anglu-. nyereg alatt jár« úgy a hogy csak megjárta e kifejezés, — ma már azon rovatba jutott, mely nek felirata ez: »favete lingvis!«

Ho hó 1 hát itt miféle terjedelmes deszkát hömpöly- get felénk'a hírlapi árvíz.? Vegyük elő ókulárénkat, és lássuk! Egy emléktábla ez, mely azt tartalmazza, hogy miután a Nyírviz-csatornára eddig kidobtunk ötszázezer forintot, ne másszunk beljebb-beljebb milliókra mehető bizonytalan költségekbe, hanem fizessük ki csendesen, — részletekben ezen összeget, — s egy kis igazítással hagyjuk meg mostani állapotában a Nyírt. — No ez már helyes szó! azzal a megjegyzésssel azonban, hogy jelenlegi vizeinket, melyek miatt földeinket már vagy négy év óta nem mívelhetjük, de sőt legelőül sem használhatjuk, miután a nyírvíz minden zsírjából kiszapulta, — igen, vizeinket vigye el a Tiszatársulat, ahova tudja, mi pedig csináljunk a fentebbi fél millió írtra generalis quittet! Ez lesz aztán a nagyszerű, sőt a maga nemében páratlau pénzügyi oparátió ! Nem mutatott még ilyet fel sem Law, sem Necker, sem semiféle miniszter vagy uemzetgazdász 1 Reméljük is, hogy ezen genialis ötletünkért valami felsőbb kitüntetésben fogunk rövid időn részesülni.

Ni ni! megint hajt erre a hab valami pergament. Olvassuk csak 1 Körülményesen szellőztetve vaunak ezen a berczeli töltésszakadás esélyei, valamint a felső szabolcsi ártéri társulat némely viselt dolgai is, még pedig e végszavakkal; »itt csak gyökeres reorganisatió segíthet, maradjon ami jó, hulljon ki ami férges. Vessen számot kiki magával, jelenjen meg mindenki a legközelebbi társulati gyűlésen, s cselekedjék addig, amig nem késő. Királyi biztos ő méltóságát pedig arra kérem, hogy legyen vizsgálata könyörtelen, szigorú vizsgálat« . . . Bah, jámbor ember 1 hogy juthatnak önnek ilyes dolgok eszébe ? A Pó, az Arnó, a Rohne a Missisippi nem ily gyarló véd- gátak közé vannak zárva, s még is elszakgatják néha azokat; el bizony nem 80—90, hanem miut a Missisippi 1871-ben 1200 méternyi szélességben. — Temérdek a kár, melyet a kiszakadás okozott? Mi ez a Hoang-ho vize 1850/1851-iki kitöréséhez, midőn az éhhalál és a nyomor okozta betegségek millió számra ölték el az elöntött lapály lakóit? Társulati gyűlés? oh ez nagyon csöndes és békeszerető emberekből áll, kivált ha jelen van közttünk Jupiter tonaus ártérius. — Vizsgálat, szigorú vizsgálat? Ez sem építi meg soha Bérezel és Pa- szab szomorú romlását, de útját sem fogja állani a majd s lehet már a jövő évben bekövetkező gátszakadás rettenetes katasztrófájának. — Pedig e katasztrófa bekövetkezik menthetlenül az eddigi rendszer mellett, és ha nálunk nem is, a Tiszavölgy valamelyik s úgy lehet több pontján. Bölcsen tenne a kormány, — hogy még egy kanál vizet öntsünk a hírlapi árvízhez, — ha a Tiszaszabályozás ügyét minden szabályozó társulat kezeiből kivévén, azt maga vezetni egyöntetüieg és erélyesen, tanulmányoztatván megbízható s ha kel, külföldi szakértőkkel is a legnagyobb magyar folyamnak nemcsak törzsét, hanem még inkább forrásvidékét, s alkalmazván a kitörések meggátlására a hydrologia összes vívmányait...

Máskülönben maholnap úgy kell építkeznünk, mint Kalifornia főhelyén Sacrameutóban, mely 1861-bep az Americau River által nagy részben összeromboltatva, a város talaja 3—5 méterrel magasabbra töltetett fel, s igy lön árvízmentése.

Y.

Vidéki levelezés.

Szakoly, 1881. május 11.

Tisztelt Szerkesztő ur !

Engedje meg, hogy egy egyszerű, de kegyeletes ünnepély lefolyásáról értesítsem becses lapja olvasóit. — Egyszerűségben folyt itt. le minden, mint a milyen egyszerű és igénytelen volt a férfiú, kinek emlékét ez ünnepély felelevenité; mint a milyen egyszerű volt ez emlékjel, melyet az illetők e napon felállítottak.

Az ünnepély előzményei a következők: Szakolyban (f. szabolcsi ref. e. megye) 1852. év május 8-án temették el a ref. egyházközség érdemes kántortanitóját nemes Czakó Funyi Dánielt, s mint az e vidéken már közönséges szokás emlékjel gyauánt, fejfát állítottak a sír felé. Az idő vasfoga azonban, mely érez- és gránitszobrokat is megemészt hosszú évek alatt, megemésztette a Funyi Dániel rekt. uram fejfáját is úgy, hogy az elkorhadt, elenyészett. De nem enyészett el s nem halt ki a még életben levő tanítványok szivéből a hála és kegyelet érzete a porladó tanító emlékezete iránt.

Ezen tanítványok közül; Vadon István, id. Pálóczy Pál, Szűcs János, Hegyes János elhatározták, hogy a most már jeltelenné vált sír felé egy újonnan készített fej - fát állítanak. A határozatot tett követte. Az uj fejfát elkészítették. Magassága a földszint felett mintegy két méter, vastagsága olyan, hogy 3—4 évtizedig megbirkózik az enyészet vas karjaival. Az uj fejfa fellállitása f. évi május 8-án történt meg következő ünnepélyességek mellett : május 8-án (vasárnap) délesti templom után — a mint az előre kihirdettetett — kivonult az egész hitközség aprója-nagyja, ifja-véne, férfiak és nők, a helybeli lelkész tiszt. Bakos Pál és főgondnok Szeutmiklósy László vezetése alatt az egyháztanács, énekvezér s a boldogult- nak életben levő leánya s a két unokája, ezek egyike Horváth István uagykállói felső fitanitó. — (Szándékoztak meghívui az e. megye képviseletében az esperest és főjegyzőt is, de a szigorú egyszerűség elve mellett való maradás miatt e hivatalos színezettel felhagytak.) — A sírkertben aztán Balogh Antal helybeli tanító vezetése mellett a gyülekezet alkalmi éneket énekelt.

Soha teljesebb szívvel és nagyobb buzgósággal! Ezt követte Bakos Pál helybeli lelkész alkalmi tartalmas s talpraesett beszéde, mely főleg azon tárgyak körül forgott; Mi a fejfa? Kik és mi czélból szokták azt állítani ? Azután a boldogult családja nevében Horváth István álott a most már igazán bemohosult sirhalom elé s szép beszédében fejtegette a tanítói hivatal fontosságát, szépségét; rá mutatott a.pálya tövisei és göröngyeire s jelezte a legszebb jutalmat; a tanítványok részéről nyilvánuló hálát. Végül megköszönte anyja, testvére s a maga nevében az édes apa, illetve nagyapa emléke iránt a volt hű tanítványok s egyházi elöljárók részéről nyilvánult hálás kegyeletet, és kívánta, hogy az emlékjelet állitók sírját is oly hálás utódok állják egykor körül, mint a mily hálás érzelmet ők tanúsítanak a 29 év óta porladó tanító iránt. Mi magunk is azt kívánjuk a szakolyi egyházi elől-