Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-01-20 / 3. szám
II. évfolyam. Nyíregyháza. 3. szám. Csütörtök, 1881. január hó 20. TÁRSADALMI HETI LAP. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Pőmunkatárs: VITÉZ MIHÁLY. Előfizetési föltételek: postán vagry helyben házhoz hordva: Egész óvre ....................................................4 frt. F élévre.........................................................2 „ N egyedévre.................................................1 „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások lPIring-er* János és Jóba Siók kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- ezeni-uteza 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak isinertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden háromszor hasábzott petit-sor egyszer közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdíj fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivataluukban (nagy-debreczeni utcza 1651. szám); továbbá: Goldberger A. Y. által Budapesten. Haasenstein 69 Vogler irodájában Bécsbeu, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. A polgári házasság küszöbén. Hajdan tisztább volt az erkölcsiség, komolyabban meggondoltatott ama fontos lépés, mely az ifjút a családi élet paradicsomába vezérelte; pedig őseinknek nem volt alkalmuk őt vagy hat évig járni a tudományok csarnokába, s nem volt szé- rencséjők okleveles tanítóktól megszerezni az életre megkivántató képzettséget, tudományt. A házassági elválásról még csak nem is gondolkoztak. Nem . . . Mert a házasság akkor tiszta szívből, szeretetből köttetett, nem pedig aljas vagyoni érdekből. A családi szentély tiszta és sérthetetlen volt. A nőt és férfiút egy gondolat lelkesítette, mely az egymás iránti szeretetet naponként növelte keblökben. Jaj, de erre is ellehet mondani jelenben : „Nem úgy van most mint volt régen . . .“ Más idők, más emberek. Változik az idő, változnak az emberek is. Tagadhatlan, hogy a visszás házasok pere a törvényszék előtt az újabb időben csaknem egymást érte, és éri. Ennek okát a felek egymásbani csalatkozásában, könnyelműségében, hűtlenségében találhatjuk fel. Mit mond e téren a tapasztalás? íme alig mondta el az esküt Istennek nevében a jegyes pár, egynéhány hét múlva már felbomlott a szeretet köteléke, s külön élnek. Én részemről az ilyeneket, mint hamis eskütevőket, mint kik az esküvéssel könnyelmüleg bánnak és vissza élnek, büntetésre méltóknak ítélem. Az uj büntető törvénykönyv, a bűntettekről és vétségekrőli szakasza 12-ik fejezetében, szigorú büntetést szab a hamis eskütevőkre, de fájdalom, ide be nem vonhatók az ily esküvéssel könnyelmüleg visszaélők. Nem lehet aggódnunk még sem az ily esetek felett. Az orvosság készül a betegek számára. A „NYIRVIDEK“ TÁRCZÁJA. Itthon ... Kisded hajlók olyan kedves tája, Szolid bdku mosolyog le rája. Boldog csendjét nem zavarja aommi, Oly jól esik benne megpihenni. Itt van nekem a legszebb világom, K kiotlen, e szeles világon . . . Visszusziílló lelkemnek elébe, Jön a múltnak sok kedves emldke. Mintha ismdt az a gyermek lonndk, Elfelejtem a jelun keservét. Elfelejtem régi búmat sorban ; Mintha most is ott ülnék a porban. Itthon vagyok, oh mi boldog érzet ! Mennyi minden a mit mostan érzek ! Lelkem eddig csak küzdött és vágyott, Alig birju most a boldogságot. Tekintgetek jobbra-balro némán, Annyi sok jó ismerős arcz néz rám. Megsimit a lanyha szellő szárnya, Rám borul az ősi fának árnya. Ősi fának korhadt töve mellett, Ott ül anyám, szeme könnyel tellett. Nem fért már az öröm a szifcbe\ Kónyáinkban ült ki a szemébe. Az idő mindig megmutatja úgy egyeseknek, mint nemzeteknek a baj orvoslására a működési tért. Itt lesz a polgári házasság mezeje. E polgári házasság, melynek rövid idő alatti behozatala előtt állunk, a házassági esetek körében gyakorta felmerülő visszaélések megszüntetésére van hivatva. A házasság polgári szerződés, régibb az egyháznál, idősebb magánál az államnál. Az egyház az idők folyama alatt, mint mindenható hatalom magához ragadta, sőt sákramentomul el is fogadta, s oly erősen védelmezte azt, hogy csak forradalomnak sikerült kiszabadítani ezt az egyház hatalmas karjai közül. A polgári házasság eszméje Francziaországban szülemlett meg a nagy forradalomban. Tagadhatlan, hogy ez által az egyház szentsége és hatalma támadtatott meg, de ki tagadhatná itt más oldalról a nyert előnyöket. A polgári házasság, vagy helyesebben mondva polgári esketés kétféle, u. m.: obligativ (kötelező) és facultativ (tetszvény szerinti) polgári házasság. Az obligativ szerint, az állam csak az olyan házasságot ismeri el törvényesnek, mely a polgári törvényszék előtt köttetik; mig ellenben a facultativ szerint, az egyház előtt kötött házasság is érvényes szerinte, tehát e szerint a felek szabadságokra hagyattatnak, akár a polgári törvényszék előtt, akár pedig az egyház előtt kötendő szerződés érvényesítésében. A polgári házasság Európa csakuem minden művelt államaiban pártolásnak örvendve elterjedt már, egyik államban az obligativ, másikban a facultativ tett nagyobb hódítást. Hazánkban — tekintetbe véve a hazai körülményeket — legáldásosabb leend a facultativ házasság behozatala, s midőn olvassuk és tudjuk már, hogy e facultativ polgári házasság érvényre emelésében a szükséges lépések már megtétettek, e felett csak örömünket fejezhetjük ki. A polgári házasság ő Jött ölömbe — reszketett a lelkem — Úgy Ölelt át kot karával engem ; S ón csókoltam azt a tisztes arezot, Mely látott már unnyifdlc hurezot. S a mig lelkünk összcölolkezott, Távozott a fájó emlékezet; Tiszta öröm ránk sugarát szórta, Rajtunk kívül mintha mi sem vóna. Azután, hogy az öröm órt véget, Csak azután kezdtük a beszedet. Szegény anyám azt kezdte, mit mindég,-Ugv-e fiam itt maradsz már mindég?“ Szerettem vón igent szólni rája, De előttem még a hosszú pálya, Melyen küzdni, melyet futni kell még, Mig emésztő vágyaim betelvék. Itthon vagyok, keblem forró vágya, Elsimul itt, összehúzva szárnya, Vak reményűn elpihentek szépen, Mint a fáradt hűvös árny ölében. Fejem anyám kebelére hajtom, Múlt időknek buját elsóhajtom. S mig az este szétterül a tájon, Pillámat is meglepi a2 álom. Édes anyám fölém hajol halkan. Csókja éri, csókját érzi ajkam. . . . S úgy szeretnék itten elaludni, Fel se kelni, semmiről se tudni. PorfAca Endre. felsége tetszését már megnyerte, s hihető, hogy legközelebb már a javaslat a vallásügyi költségvetés tárgyalása alkalmával fog a házban tárgyaltatok A vegyes házasságok körében eddig fölmerült nehézségek ez által elhárittatnak. Az esküvel eddig könnyelmüleg visszaélők korlátoztatnak, féken tartatnak. De ne gondolja azt senki, hogy Utópiát fogunk föltalálni a facultativ polgári házasságban, jól tudhatjuk, hogy ez sem lesz képes erővel összekapcsolni az egymás iránt meghidegült sziveket; de az is bizonyos más oldalról, hogy a válóperek nem lesznek mindennapiak, s mindenki meg fogja gondolni azt, hogy „a vásárt pénzzel járják!“ Lelkészek jövedelmének csonkításáról e tekintetben szó sem lehet, mert valamint a külföldön nagyon kevés van olyan pár, ki be nem térne a templomba a szerződés megkötése után kikérendő az egyház áldását, úgy nálunk is kevesen lesznek olyanok, kik nem éreznék magokra nézve szükségesnek kikérni az egyház áldását, ily fontos lépés ünnepélyes pillanatában. Vegyük hozzá még eliez azt, hogy ha már egyszer bejön a polgári házasság, az államnak szabadságában áll e tekintetben polgári tisztviselőknek kinevezni és elfogadni a lelkész urakat, mint ezt tapasztalhatjuk több külországokban. Meg lehet, hogy sokan ekkép sóhajtanak fel a facultativ polgári házasság behozatala előtt: „Váljon lesz-e jótékony hatással az emberiségnek e forradalom szülte fanyar gyümölcse Magyarország leendő honpolgáraira nézve; képes lesz-e az állandó békét, kölcsönös hűséget, a mennyire lehet feutartani a felek között; váljon lesz-e elég erős a facultativ polgári házasság, édes, tápláló gyümölcsét megteremni egyházi és hazai viszonyaink között? Mindezen kérdésekre a jövő fog válaszolni. Katonka János. Változó érzelmek. Beszélyke. Voro« Kálmántól. (Folytatás.) Az őszi nap barátságos fényt votett a csinosan berendezett elfogadó terembe, hol a pamlagou Ella Ült s mellette egy szőke fiatal ember olvasott fel neki. — Ej Árpád! hagyja azt az unalmas olvasmányt — meséljen inkább valamit a bálról. — Hiszen ott volt Ella nagysám is? ón mi újat sem tudok. — Ma ön csakugyan nagyon szórakozott. — De Ella nagysám! Az elébb parancsoló, hogy olvassak s én megtevém, most miudent unalmasnak talál, pedig máskor . . . — Nos máskor? — Kérdé Ella élesen — talán ellenvetése van, nem tetszik valami? — Óh legkevésbbé sem! Legfeljebb rósz kedélyén csodálkozom. — Azon nincs mit csodálkoznia, ha nem tud mulattatni I — De Istenem, mit tegyek, ha kegyeduek mi sem tetszik. — S én önhöz menjek nőül . . . Mily unalmas élet lenne az 1 — Lenne Ella? Lenne? — kérdé a fiatal ember rémülve. — No igen lenne! Dgyhiszem még nincs jegygyűrűm ujjún 1 — Ne ejtsen kétségbe Ella! Nem szeret tehát? — Mikor mondtam hogy igen.