Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-03-24 / 12. szám
II, évfolyam. Nyíregyháza, _________12. szám._________Csütörtök, 1881. márcziushó 24. M EGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Főmunkatársi "VITÉZ MIHÁLY. Előfizetési föltételek; postán vagy helyben házhoz hordva: Félévre.............................................................2 , Negyedévre....................................................1 A községi jegyző és tanító uruknak egész évre csuk két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő felszólamlások Pirlpger János és Jóba Klek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- ezeni-uteza 1551. szám) intézondók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő c?ime alatt kéretnek bcküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden háromszor hasábzott petit-sor egyszer közlése ö kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (najiy-debreczeni-utcza irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten 1551. szám); továbbá: Goldberger A. Y. által Budapesten. Hnaseustein és Yogler valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. A járási és körorvosi intézmény. A jelek után és a tényekből Ítélve, úgy látszik, hogy a magyarok Istene az egyptomi mind a tiz csapást szándékozik rábocsátani a magyar nemzetre. — Láttunk már a legközelebbi években:fagyot, árvizet, pliiloxerát; szeuvedtflnk ezerféle járványos betegség miatt; sőt remegtünk a pestis, a dögbaláltól is. Himlő, dipliteritis sorra járja a megyéket, községeket; ádáz kezekkel szedve az áldozatot, hogy csak úgy hull a nemzetnek apraja— nagyja, csecsemője, ifjü, véne, mint a férges alma. Ila ezekhez elgondoljuk a statisztikai kimutatások eredményét: sir az emberben a lélek, hogy e szegény magyar nemzetnek napjai valóban meg vannak számlálva, és maholnap azt kell sóhajtanunk a költővel, hogy e nemzet: „névben él csak s többé nincs jelen.“ Mi azonban, éppen mint hajdan az,Izmiéi nemzetsége, a jelek, sőt a tényekre sem figyelünk leg- kevésbbé sem. Ver bennünket az ur Isten mind a két kezével; de mi — úgy látszik — anynyira megszoktuk már az ostort, a vesszőt és botot, hogy bár roskadozunk, györnyedflnk az ütések, csapások alatt, szenvedjük egy szemhnuyoritás nélkül, mint egy buta rabszolga. íme a ragályos himlő-járvány számtalan neme, köztudomás szerint, egész járásokat támadott meg. A megye különböző részén fekvő városokban. Kis- Várda, Nagy-Kálló, Balkán}', s több kisebb és ua- gyobb községekben ádáz kegyetlenkedéssel pusztít. Ilyenkor aztán az volna a rendi, hogy az, egészség-rendőri szabályokat egész szigorral és követ, kezetességgel alkalmazzák a megyei egészségügyi közegek. Az volna a rendi, hogy a járási és körA „NYlRVIDÉK“ TÁRCZÁJA. Elhervadt virágok. liurnti alkonyaikor, szép holdas estvelcn Fű, virág mind meg van gyöngy gyei haruiutozva. Méla szenderedés nagy titkon mcgjelen. Zöld lugas aljában álmodik a rózsa. Minthogy ha picziny kóz kulcsolva imára, Szépen összeborul illatozó szirma. Lágy szellőben hajlong gyenge, zsenge szára, Rajta harmat, mintha örömkönnyet sima. Orlllt is a virág ; tavaszi napsugár Már rég idó óta ót epedve nézte. Nap, nap után múlik a hozzá folyvást lejár. Tán meg is bűvölte, tán meg is igézte. Álmodik a rózsa kerti lugas között Fényes napsugárról bájos dicsőséget. Boldogságot, mit a szerelem kötözött» Örökös virulást, mely soh sem ér véget. Majd ébred a virág, harmatát leszórja, ügy várja a reggelt —. milyen soká késik, Arany sugár akkor szépen átkarolja S opedve hallgatja szivének verésit. . * Ábrándos leányka, tiszta mint imádság, Kert virági közt 111, mélyen elmerengve. Fél az emberektől, tán hogy meg ne lássák Amint messze röppen fényes szárnyú lelke. Amint messze szál el, amint pihen távol Hol sóhajtva várja, egy hű rokon lélek Hol rájok égi fény, boldogság sugárol Örök virulásban pompázik az élet. orvosok járják sorra a községeket; sőt az egyesek házaiba is tekintsenek be, s a veszély terjedését akadályozzák; a bajt — ha elfolytam nem lehet — legalább lokalisálják, mert a nemzetnek egy tagja is nagy kár, ha elvés? gondatlanság miatt. Megtenni mondom mindent, mert immár odáig jutottunk, hogy — mint a minap egy elsőrendű napi lapunkban olvastuk — közigazgatási s egészség- ügyi intézkedéseivel maholnap még Oroszország is túlszárnyalja nemzetünket! . . . És ezen nyomasztó körülmények közt mit látunk, mit tapasztalunk? Azt, hogy egy balkányi közbirtokos, s erkölcsi függetlenségének tudatával biró megyei bizottmányi tag — Gál Elek — a közigazgatási gyűlésben azt jelenti, hogy. Balkány- ban a himlő-járvány hónapok óta erősen pusztít, s a járási orvos hónapok óta sem jelent meg a községben. És ez nem egy magára álló eset. Mi tudnánk nevezni községeket, hol a 'járási orvost évek óta sem látták hivatalos minőségben. — Aztán tapasztaljuk, a megyei bizottmányi közgyűlésen, az alispáui jelentésből halljuk, hogy számos körnek a megyében, a számot nem merjük idézni, nehogy reflexióink alaposságát valaki egy számtétel elvé- tése miatt támadja meg, tehát számos körnek egyáltalában nincs is orvosa. És ezt a megyei gyűlés elhallgatta szó nélkül, mintha arról lett volna említés téve: mit csinálnak Chinában, a mandarinok ?! . . . Mii történik aztán e nyavalyás egészségügyi viszonyok között ? A megyei főorvos, a ki végre is csak egy ember, s egyebet, többet nem tehet, ráír a járási orvosra, hogy a himlőjárvány ez s ez községekben pusztít: tegye meg a kellő óv- és Álmodozik ö is, mint a kert virága, Fonja, szövi szépen a jövő reményét. Bimbózik a szívnek fesledezó ága. Szerelem sugárra rá veté a fényét. Haj, de a virágnak sok irigyc támad. Ellepi a lugast komló meg folyóka, Nem hat oda sugár, tanyát üt a bánat. Zöld lugas aljában csak eped a rózsa, Fényes nap az égen már hiába járdái. Saive szép virágát hogy be sugározza. Hitvány levelek azt elfedezik árnynyal, . . . Zöld lugas aljában hervadoz a rózsa. Csak mikor a főidnek puszta lett határa, Komló és folyóka hullt u föld porába : Akkor látta a nap bánatos sugára. Holtra vált rózsáját o lugas aljába. Felleget öltött fel, mint egy sűrű fátyolt, Napokig busongott, kesergett miatta. Nem mosolygott aztán, mint ki holtat gyászol. Az ég könnyűivel kedvesét siratta. És mi lett a lányból ?! Mint • színes lepke örült: minden óra üdvöt hozott néki. Nem aggódott rajta, nem gondolt rá lelke. Hogy a nagy boldogság mások szemét sérti. Sárga irigység jÖK, mint haragos fellog Jött a ezudar ármány, a szennyes rágalom. Rózsás reményinek útjára hevertek. Mint a silány komló a lugas oldalon. gyógyintézkedéseket. A járási orvos rá ir a körorvosra, aki — mint fentebb láttuk — nincs. Ez nem jelenthet semmit. A járási orvos is azt jelenti a főorvosnak, hogy miután az ő alautas közege, a körorvos nem jelentett semmit, ennélfogva ő mint járásorvos sem adhat a járvány mibenlétéről részletes felvilágosítást. Ekként a dolog megfeneklett, s a járvány terjedhet szabadon, minden legkisebb akadály nélkül. így állunk. Ne kívánja senki, hogy neveket, adatokat hozzak fel, mert nekem nem személyekkel, hanem egy tárgygyal, általános bajjal van dolgom. Es szívesen elismerem, hogy kivételt tudok a járási és körorvosok között is. De fenti állításaimat különben igazolni is felesleges, mivel nyilvánosan ismert adatokra fektetém eljárásomat, azonban szolgálhatok dokumentummal is. Tovább megyek. A parlament még 1877-ben meghozta a törvényt, hogy minden községben halottkémek alkalmaztassanak. E törvény hatályba léptetésével — úgy tudom — a szolgabirák bízattak meg. Némely községben aztán van halottkém, s végzi tisztét 20 krért; a másik községben 50 krért, tetszése szerint. A legtöbb községben pedig ezt az intézményt egyáltalában nem is ismerik és halottkémlés- röl még csak szó sincs. íme ez volna ismét arravaló, hogy a ragályos halottat mielőbb eltakarittassa; de ilyen halottként nem lévén: a ragálynak ezzel ismét szabad út, és ajtó engedtetett terjedni, a meddig és a merre tetszik. A hol pedig a lelkész elég törvénytisztelő és rendszerető, és sürgeti temetésnél a látleletet, a halottként bizonyítványát annak ugyan megfájdul a feje, mert nyomban kéMint aki n mórget csak csendesen issza, Arczárói a bűbáj hervadvu lehullt. Vágy, remdny fejére megtörve hullt vissza, Keblében az érzés megfojtva kimúlt. Csak mikor fejér lett rózsás arca pirju, Csuk mikor kihűlt már u meleg kebel, Akkor vette észre, akkor tudta iíjn, Hogy ki néki nyillott, érte hervad el. S mint hajótörött nép végsó deszka szálat Azt a gyászkoporsót át meg át Ölelte. Szive kínba fulladt, hó könnye megáradt, Kimúlt boldogságát hogy sírba temette. Forgáce Endre. Ezelőtt és most! Regi jó idők. De sokat is emlegetünk titeket. Úgy beszélünk rólatok, mint az istenek koráról, mint a tejben-mézben bővelkedő Kanab&nról s a mesék arany országáról. — Háládatlanok vagyunk. Mi szebb időket élünk mint a boldog régiek, s utódaink egykoron ép úgy fognak a mi időnkre visszaemlékezni, mint mi a múltakra. Ok is háladatlanok lesznek mint apáik és anyáik. Ez eredendő bűn. Hát mink hiányzik, hogy oly sokat tekintünk visszafelé? mit nélkülözünk a jelenben, mivel mások bírtak a múltban? Nem hiányzik semmi, nem nélkülözünk semmit; mi boldogabbak vagyunk eldődeiuk- nél s mégis sóhajtozunk ha apáink koráról Bzóllunk. Elérzékenyedünk és nevetségesek vagyunk mint az a leány, ki idegessé lesz és sóbajtqzik ha régi kedvesé-
