Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-11-10 / 45. szám
II. évfolyam. Nyíregyháza. 45. szám. Csütörtök, 1881. novemberhó 10. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. KlftflzetÓRi föltételek: postán vagy helybon házhoz hordva : Egész érre..........................................................4 frt. Félérre ............................................................2 „ N egyedévre....................................................1 A községi jegyző és Unité uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában terndó folszólamlások Piriuger Jáuon én Jóba Hol» kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nugy-debre- czoni-utcza 1551» szám) intézcndók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő oiime alatt kéretnek beküldctui. Bérraentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatunk el. A kéziratok csak világos kívánatra • az illető költségére küldetnek viszsza. IliidHési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer kézlese 6 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejőben, minden egye* hirde-t tés után SO kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 kraj ezár. 11 irdutéxi'k elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (uaj:y-debreczeni utcza 1551. szám); továbbá: Uoldberger A. V. által Budapesten. lLiuisuiiatein .':s Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapeaten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Épitsünk-e városi szállodát, vagy ne? Hetük, hónapok óta beszélik iiton-utfélen, hogy Nyíregyháza város uj, nagyszerű vendéglőt szándékozik építeni a régi helyén. Ha jól emlékszem, először a „Szabolcsmegyei Közlöny,“ Nyíregyháza város képviseleti testületének e hűséges nszályhordnzója, szólalt fel e tárgyban; igen természetesen azokkal tartva, akik építkezni akarnak. Alig talált nagy lelkesedésében szavakat, az építkezés eszméje zászlóvivőjének dicsőítésére. Más viszonyok és körülmények közt, vagy pedig ez előtt csak 10—12 évvel, én és 100 meg 100 elvtársain is, örömmel felcsaptunk volna az építkezők zászlója alá; de ma; nem lehetünk egy véleményen sem a „Szabolcsmegyei Közlöny “-nyel, sem a képviseleti tagok és tisztviselő urak azon részével, akik mindenáron építkezni akarnak. Azt kérdezem én azoktól az uraktól, akik az építkezés mellett kardoskodnak: ha vájjon meggon- gondolták-c jól, hogy tulajdonképen mit akarnak ? Számot vetettek-e magukkal és tervükkel? Gondoltak-e a város külső szépítése mellett, a város pénzügyi viszonyaira is? Az egyik építkezés terheit még le sem rázta vállairól a város; már is egv hasonló költséges építkezéshez akar fogni! Valóban megfoghatatlan könnyelműség! Ha egyesek improduktív kiadásokra pazarolják el jövedelmüket és reális vagyonukat; azon nőm csodálkozunk. De midőn erkölcsi testületet látunk a szédítő meredély felé rohanni: azon már megáll az ész és a gondolat. Vendéglőt akarni építeni ma, amidőn Nyíregyházán egyik vendéglő a másikat éri; vendéglőt, fényes, imposans vendéglőt akarni építeni akkor, midőn épen a korcsináltatási jog eltörlése, illetőleg megváltás utjáui átalakítása, megszüntetése van napi kérdésen; vendéglőt akarni építeni kölcsön pénzen akkor, amikor a városi tisztviselők fizetését is kölcsönpénzzel kénytelen fedezni a város pénztára: nem könnyelműség, nem pazarlás, hanem bűn és vétek. Egyenes megtámadása lenne ez az egyesek vagyonának, és merénylet a város ősi javai ellen. Azt mondják az építkezés barátai, hogy a vendéglő akkép építtetnék, hogy abban egy jövedelmet hajtó színház is elférne, ezen kívül sörliáz- és káveház is csatoltatnék hozzá. Tervnek, álomnak megjárja ez okoskodás; de valónak nem. Ha az építkezés barátai egyszersmind a szépészetnek. a haladásnak és a közegészségnek is barátai, amit én igen szeretnék elhinni: miért kívánják a vendéglőt, színházat, sör- és kávéházat csoportosítani, illetőleg egy kalap alá szorítani? Azt érnék el vele, hogy a közönség a fáktól nem látná az erdőt. Holott mindezek külön ponton állva, sokkal jobban díszítenék a tarost, s aránylag nagyobb jövedelmet is hajtanának, ha hajtanának. Csak hogy jövedelemről ne is ábrándozzanak az építkezés barátai. Kiváncsi Vagyok rá, hogy ugyan hány száztóli jövedelmet helyeznek kilátásba azok az építkező urak. Én megmondom. A város által felveendő kölcsön, summa-summárum, bele kerül 10%-ba. A tervezett épület, a regálé megszüntetése után, behozhat a városnak legfeljebb 4%-it. íme itt a jövő képe. Tessék építkezni. Mintha hallanám az ellenvetést; hogy más módja is van az építkezésnek. Lehet, van is. Például, vállalkozhatik rá egy consorczium. A consor- czitim felépíti a tervezett vendéglőt saját pénzén; használja 40—50 évig bérfizetés nélkül; azután átadja a megrongált s a csak 40—50 évre épített vendéglőt a városnak: hogy most már szedje hasznát a város. Azalatt a 40—50 év alatt pedig annyi vendéglő, sör- és kávéház épül, hogy fele is sok lesz a nyíregyházai közönségnek. Mit fog ekkor jövedelmezni a vendéglő? Semmit. Igaz, hogy a városnak nem került pénzébe. Csakhogy ez nem nagy vigasztalódás lesz. Én ki merem mondani, hogy ma Nyíregyházén nem akad ily consorczium. Ez az ellenvetés, illetőleg építkezési tervezet tehát el fog esni. No de majd megbeszéli az építkezés tervét az a küldöttség, amely a „városi szálloda“ építési programmjának elkészítésére, a „Szabolcsmegyei Közlöny“ szerint, meg lett híva. Ki által? Azt csak a „Közlöny“ tudja. Én részemről mindig tisztelője voltam, és az vagyok ma is eme küldöttség tagjainak. Jó gazdáknak is ismerem őket. Épen ezért, hiszem és fölteszem róluk, hogy csak beható megfontolás és alapos körültekintés után, fognak eme építkezési tervezet elkészítéséhez. A városi szálloda építése tagadhatatlan, hogy ma már fontos tárgyát képezi a város ügyeivel foglalkozó polgároknak. Nagyon helyesen. Éli is fontos kérdésnek tartom azt; csakhogy nem abból a szempontból, mint a „Szabolcsmegyei Közlöny,“ aki már nagyon megszokta; nagy hangzású szavakkal szédíteni el olvasóit, bármi csekélységről legyen is szó. Szerintem a czifra, a hangzatos szavak, mindig eszmeszegéuységre mutatnak. így jár el a „Közlöny“ a városi szálloda építési kérdésénél is. Szerinte egv város csak úgy lehet müveit és számot tevő, ha iinposaus vendéglője van. Sajátságos fölfogás. Különben pedig nem egyéb az egész, mint csupán szereplési viszketeg és vezér- kedési vágy. Nem irigylem tőle e Herostratesi dicsőséget. A „Nyirvidék“ is nyugodtan alliatik Hallgat : menyasszony, dobog szive tája, Szorítja a mellét czifra szép ruhája ; Reszket barna fürtjén fehér koszorúja, Hogyln megérinti olykor görcsös ujja. «Borcsa édes BorcsAm, az egeket kérem, Ne rója fel bűnül, amit mondtál nékem. Anyám szeszélyének vagyok áldozatja . . . Oh! nézz le az égből, irgalomnak atyja 1» A „NYIRVIDÉK“ TÁRCZÁJA. Szőke Panna lánya. i. Esküvőre késiül Szóke Panna lánya, Fehér koszorúját rá tevék hajára; Czifra a ruhája, halovany a képe, Néma hú lopózott dalai szivébe. Mint fehér liliom, bús fejét lehajtja, Érthetetlen «lókat susog gyenge ajka ; Nem tudja : lelkének nyugtot hol találjon, Virágos mezőn-e, vagy kietleu tájon ? . . . Ki lát a szerelem búvOs édenóben Tündér szép királynét sírni keservében ? Vagy ki hallhatott bút pacairta dalába', Mikor fönu a légben párját megtalálja? . . Hej, te Panna lánya, falu szép tündére t Mért borult a lelked sötét éj leplébe ? Látod, a vendégek mily nagyon szeretnek, Örömükben érttrd tincsre szállnak, kelnek • «lé lakadalmaa nép csak tovább is járja; Ualovány leányka lép most a szobába ; Fordnl a menyasszony, s int Ütkou feléje Aztán észrevétlen tova tűnik véle. Borcaa, édes Borcaám. beteg az én lelkem. Oh I hogy sötét Sírom eddig föl nem leltem ! Mrn\ asszonya vagyok egy deli legénynek. Haj, de «más» a kincse csapod ár szivének I» »Panni asszony lánya az egekre kérem, Ne rója fel búnül, amit mondok — nékem. Vőlegénye otthon*, «szilaj-duhaj» módra. Régi kedvesével csókot cserél csókra ! •) Arndmcgycben az a szokás dívik, hogy a vőlegény az cs- kelés előtt nincs Jelen a menyasszonyi háznál; csak »te érkezik oda, mikor ia érzékeny búcsú után magával viszi^many asszony át. mm- Mai Tulipános Iád», lel - hotománynyal — KI gondolni nőit » oienyaeuony bujáwl ? I IVlieg a sarkantyú, úgy lobog a pártol Ait a régi dárdáit öreg, ifjú járja I Járja, cg,re járja, a papiakig járja, Hol a uúp mtnyas monyt a vőlegény »árja Kihal a aenejsó kódú, nie.«cégbe. A tutái. betérnek templom hallejébe. Kilép a vőlegény, éa a* Ur sxolgája. Lép a menyaisxony ii, de megbotlik lába; Frhér kouoriijt leeiik fajéról .... «Óh! irgalom atyja, tekinti le a* égból I» . .. KakQaiik aa új pár, hangja mg a légbe', Panna leányának kin nyilai «Írébe-----M ajd a lelkipiutor áldáat kér reájuk----« Óh, irgalmat laten, hallgasd meg imájuk I» . .. II. Ciúndea, holdvilágos téli újaxakában. Hrgedúuó halluik lakadalmaa bálban. Lakadalmaa háxban vígak a vendégek. Tánca.Jóik, dalolnak lányok, ifjak, rénak. Mint kora Uvaunal a melók virága. Oly kedve», olyan nép Panna a»«iooy lányai Mint hajnali harmat rótta kahelyében. L’gj caillog a kúnycaepp f-kete «varéban! Ki tudja, ki aejli, hogyan la« a harmat? A aótét «amabba kftnyvhet mi adhat ?. ■. > számunkhoz egy fii ir melléklet van csatolva. Azt a hajnal sírja rózsa kehelyóbe, Ezt a bú Betolja leányok sz-mébe. Tulipános láda tőle ékességgel — Ki gondolna moat a leányok könyóvel ? I Víg a vőlegény is, piros nz orczája, .Széke Panna lánya úgy illik hoz/nja ! . . . «Drága menyasszonyom, szivem éke, gyöngye! Jöszte ide hozzám, Jöszte nz ölembe. Te vagy életemnek legszebbik virága, Lángoló szerelmem hadd csókolom rája I« «Hagyj pihenni békén, szivem vőlegénye, Arczom éke, bája csókodtól leégne ; »Sötét búnak árnya födi esküvődet. . . Vissza sóhajtod még régi szeretődet!» Tovább is beszélne, de el akad hangja. Vól. fény csókjától ösazeszorul ajka. . . Táj, ebben a csókban nem volt kéj. Igézet; Nem a szívből jött es, nem ía rejtett mézet. ... Éj vau a faluban, kong a toronyóra ; Összeg»dl a násznép a légbticsu szóra. Aztán szánra ülnek, s felteszik a «Ildit,» Elviszik haxolról Punná assz-»uy lányát. — *~ III. Szerény ks lakocska, ott az otexa végen, Hófehérre van most bemeszelve szépen; Keskeny ablaka is ki van világítva, Az iQa házaspárt caAldtyatja, h vja I Lócái ulan ákáczok és kopár fenyőfák, A halvány menyasszonyt oly búsan fogadják I Szomorú fúz aga lchajtík eléje. Mintha sötét bánat borulna föléje. — Fehér házikónak van egy rózsa tője: ' A nyalka vőlegény régi szeretője. Czifra a ruhája, piros az orczája. Vőlegény csókjának ott ég bíbor lángja.
