Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-02-03 / 5. szám
II, évfolyam. Nyíregyháza. 5. szám. Csütörtök, 1881. február hó 3. VIDÉK TÁRSADALMI HETI LAP. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Főmnnkatárs: VITÉZ >111 IÁI.Y. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre........................................................4 frt. Félévre.............................................................2 „ Negyedévre ...................................................1 „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fdlszólamlások Piringer János és Jóba Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- ezeni-uteza 1551. szám) intézendók. I A lap szellemi részét képező küldemények, a 1 szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fo- ; gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. 1 Hiríe túsi-JÜjjiK: Minden háromszor hasábzott petit-SOC_ftgyS*£!L közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bólyegdij fejében,minden egyes hirdetés után 30 kr íizettetik. A nyílttéri közlemények dija soron kint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (uapy-debreczeni utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten.^ Haaseusteiu és Vogler irodájában Bécsbeu, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. A járási közigazgatási székhelyek. Nemcsak az ország tőlünk távol fekvő vidékein; lianem megyénkben is széliére beszélik azt az abnormitást, melyszerint a közigazgatási — szol- gabirói — s igazságszolgáltatási — járásbirósági — székhelyek egymástól egészen külön és egymástól távol; sőt egymásra való tekintet nélkül vannak beosztva, tigyannyira, hogy a járásbíróság itt, a szolgabirói lakás amott, az adóhivatal harmadik, a csendbiztos a negyedik városban vagy községben székel. Miután mondom megyeszerte beszélik és méltán, sok helyütt még duzzogva is, e valóban fontos kérdést; a közigazgatási székhely megállapítását s a közhivatalok öszpontositását: illő leend, ha lapunk is szellőztetés tárgyává teszi, felszínre hozza ez ügyet nyilvánosan, hogy kitűnjék; mily roppant hátránya van a fentjelzett abnormitásból a közönségnek s mily nagy csorbája az a valódi jó közigazgatásnak is, melynek hiánya valóban oly sok bajunknak forrása! A 21-es bizottság nagyon helyesen, a közigazgatási székhely-kérdést is bevonta orvoslandó közigazgatási bajaink körébe! s indokoltan, határozottan kimondta az öszpontositást, és a megye helyeselte e nézetét. — De ez utón, törvényhozás utján, vaj mily soká leend e kérdés megfejtve!Tájékozza tehát a megyei közvélemény minden intéző s hivatott matadorja magát jó eleve, s különösen most, midőn az első évnegyedes megyei bizottinányi gyűlés ideje közeleg, hogy aztán egy erős áramlat s személyes tekintetektől menten kiforrott közvélemény tehessen valami életrevaló lépést! azaz, vegye foganatba a 21-es bizottság s annak alapján a megye határozatát. , Mi magunk is személyes tekintetektől menten, egyedül a jó közigazgatás módozatainak figyelemben tartásával kívánunk e dologhoz szólani; óhajtva, hogy úgy fent, mint alant félre ne értessünk. Sietünk jelezni, hogy mi azon elvet valljuk, melyszerint: a tisztviselő van a közönségért s nem a közönség van a tisztviselőért. Ezen elvből önként következik, bogy a közigazgatási tisztviselő oly helyen lakjék, ahol a közönség szolgálatait és segítségét legkönnyebben s leghamarabb igénybe veheti. Legalább is megkívánhat a közönség annyit — és ez a legkönnyebben s mielőbb ki is vihető, — hogy a közigazgatási tisztviselői iroda a járási székhelyen állíttassák fel; tehát oly ponton, hol járásbíróság, adóhivatal, pénzügyőrség sat van. így, ha peres dologban, adószállitás végett stb. keresi fel a központot, a közigazgatási székhelyet, a járásbeli lakosság vagy községi elöljáróság; azon egy helyben megtaláljon mindenféle hivatalt. Mert azt fel kell tennünk, hogy a szolgabiró, szolgabirói segéd, szolgabirói Írnok, csendbiztos és szolgabirói végrehajtó közül egyik, valamelyik csak fellelhető minden pillanatban, minden szolgabirói hivatalban. Legalább igy kellene történni! ügy aztán az áldásos békebiráskodás intézményének is venné a közönség valami hanszát; inig a mai viszonyok közt, mikor egyik szolgabiró Győrében, másik Vaján, harmadik Gelsén, Fehértón, tehát mind félreeső helyeken vannak, a közönségre nézve teljesen hozzáfér- kezhetlenek, s hamarabb igénybe veszi a perlekedő fél a járási székhelyen lakó ügyvédet, mint a félreeső helyen lakó békebirót. Ezt pedig kerülni akarta a békebirói intézmény! Példával is élhetünk, hisz elég tárgyilagosak vagyunk! Hát helyes, méltányos intézkedés az, hogy 1880. decz. 29-én egy járásban Szentgyörgy-Ábrány, Acsád, Mártonfalva, Nyir-Adony, Mihálydiból, feneketlen sáros utakon, a községi elöljáróságnak Új- Fehértóra kellett eviczkélni sorshúzásra, s annál az egy dolognál többet az illető elöljárók el nem végezhettek a nagy törődés mellett sem; hacsak Fehértóról ismét egy nagy kerülővel Kálióba nem vándorolnak, hol — miután év vége van — az adót is befizethetik, peres ügyeiket is intézhetik, a pénzügyőrséget is kéz alatt találják! sőt magát a pénzt is, ha kell a — takarékban! Égető szükség tehát, hogy a szolgabirói irodák a járási székhelyeken állíttassanak fel; Kis-Várdán, N.-Kállón, Nyir-Bátorban, hol a közönség és elöljáróság telekkönyvet, járásbíróságot, adóhivatalt, pénzügyőrséget, tak. pénztárt, „mindent“ feltalál és megnyer. — De mit mondunk?! Kis-Várda már ezt A „NYÍRVIDÉK“ TÁRCZÁJA. Csapodár volt. Csapodár volt lánykorában Hamis asszony lőtt idővel; Kedélye vidor szeszélyes, A milyen volt lciíny fővel. Dehogy tudnám elfeledni ! Megbüvölt a csalfa asszony, Nem lehet — az ember érte — Pár porezet el ne szakasszon. — Szeme égő sugáriban, — Oh nem napfény, nem is csillag 1 — Szenvedélyek mély tüzének Szédítő örvénye csillog. — Úgy jártam én ó vele, mint Gyertyalánggal éjipille, Még csapong a láng körül, az Gyengo szárnyát égeti le. Beszéd közben a múltúkról Kel keni a jövőbe szállott, S éreztem megvalósulva Sóvár vágyam minden álmát. Csalódásom, hogy hűbb legyen, Len virágszemét rám veti. Bészélgottüuk és az alatt Korcsolyáját keresteti. Beszélgettünk boldogságról Követve könnyű lépteit, S engem is, mint annyi férfit, Mi tugadás : a jégre oitl ! Lövejr S. A M i c s k e. — Novella. — Dr. PApay Imrétől. Szegény Micske! Nem az a legvénebb, a ki legidősebb, a ki legtöbbször látta jönni s menni a napot; nem is az, a ki legközelebb áll az élet komor határkövéhez, — a sirhoz. A kinek a jelen mi örömet sem ád, s a jövő mit sem Ígér, a kinek immár teljesen mindegy akár kél, akár nyugszik a nap, mert nincs mit hozuia és nincs mit elvinnie ; ki elveszítve elveszni való álmait, fájdalom és gyönyörűség, vágy és remény nélkül csak úgy tengődik egyik napról a másikra mint a szírt moha; kinek nincs egyebe elárvult életénél, kitől a balál sem rabolhat el egyebet nehány örömtelen nap sivatag óráinál; kineknincs kit siratni, kit nincs ki sirasson: az a legvénebb, az érett meg igazán az aratásra. Avagy nem ilyen-é az én életem? Ti, kik e sorokat olvassátok, bizonyára egy önmagával meg hasonlóit kedély panaszainak veszitek azokat, egy minden szép és jó iránt teljesen értéketlen világ gyűlölő kifakadásait látjátok azokban. Pedig nincs igazatok. Legalább én nem számítom magamat ama jámbor csodabogarak közzé. Csendes vérü, békeszerető ember vagyok mindössze is, meglehetősen lelohadt kedéllyel túl az élet derekán: kinek gyér ősz hajzata már arra sem elegendő, hogy bo- szantóan gyarapuló kopaszságát annyira mennyire el fedezze, kiről maholnap azt hiszik mikor megy, hogy jön, A szemeim ............bizony azok is messzelátókká lettek. de ha szemüvegen nézem is a világ tarka-barkaságait; még sem látom a szúnyogot elefántnak, sohasem tévesztem össze a boros poharat a vizessel. Reudesen jókor le szoktam feküdni, de azután unnál későbben is kelek ; szeretek jól enni, inni, s ha jól eszem, iszom, s hozzá Jutka asszonnyal becsületesen elvégeztem a mindennapi zsém- belést: egyike vagyok a legszeretetre méltóbbaknak azok között, kik magokat ez agglegényi díszes titulusra érde- mesitteték. Hanem hát ma nem jól keltein fel. Rósz napom volt. Nem is csoda. Jutka asszony, az időjárás, az emberek, szóval mintha csak az egész világ össze esküdött volna, hogy e napon vérig boszantanak. Először is hűvös, zimankos idő támadt, ez én lábaim pedig mindig megérzik az idő változást. Másodszor, Jutka asszony el hagyta hülni a kávémat, imfámisan összefüstölte a piritóst; én pedig a kávét forróan, a piritóst meg úgy szeretem, ha niucs megfüstölve. Harmadszor ugyancsak Jutka asszony reggeli kihágásai folytatásául: délben irtózatosan elsózta a levest, elkozmásitotta a vastagételt, megégette a pecsenyét: én pedig ezeket igy nem szeretem. Negyedszer: az emberek legkiállhatatlauabbjai, kiket akkor szeretnénk látni mikor a hátunk közepét, azok az átkozott hitelezők reggeltől délig, déltől estéiig folytonosan alkalmatlankodtak. Ötödször ... de ki tudná végét, ki tudná mindnyáját elősorolni ama végtelen secaturákuuk, melyeknek egy agglegény folytonosan kitéve, melyok e fatális napon, az én lakásomon, az én rovásomra légyottoztanak De ha még csak ezek, ily mindennapi boszuságok érnek: oh ezek miatt semmi esetre sem vetemedtem volna arra, hogy tollat ragadjak s le írjam ama keserű szavakat, melyekben minden szó egy egy megtörött szív, minden betű egy egy koporsó-szeg. Hiszen, ha engemet boszantottak: én sem maradtam ezzel adós. Az idő járás, a hitelezők, mindegyik kikapta a magáét — érdeme szerint. Másfelől látva a Jutka asszony elsuvanyodott ábrázatát, alapo-an rem i-
